Nézegessen boldog zsidókat!

2016.12.15. 17:13

A Soul Exodus  című dokumentumfilm középpontjában a The Brothers Nazaroff nevű, hagyományos klezmerzenét játszó alkalmi formáció tagjai állnak. A zenekar öt tagja - Michael Alpert, Dan Kahn, Psoy Korolenko, Bob Cohen, Jake Shulman-Ment - nem bevándorló, amerikai születésű zenészekről van szó, akik klezmert játszanak, amin keresztül felfedezték és megélik zsidó identitásukat.

A klezmer zene története önmagában is elég érdekes, Európából ugyanis szinte teljesen kihalt a zsidóság üldözése révén, és Amerikából kezdett visszaszivárogni a hetvenes években. De ott közben annyira hatott egymásra a különböző területekről érkező bevándorló, hogy egy egészen sajátos, New York-i klezmer stílus alakult ki. A filmben szereplő zenészek tehát úgy szerettek bele, és úgy játszották ezt a zenét Amerikában, hogy nem is voltak tisztában eredetének helyszíneivel.

Bereczki Csabának támadt az az ötlete, hogy mi lenne, ha végigutazná a zenekar tagjaival a klezmer zene közép-európai eredetének helyszíneit, ami által a zenészek is újraélhetnék a múltjukat. A zene mellett többnyire erről az utazásról szól ez a film. New Yorkból kiindulva tehát a rendező végigjárja az öt zenésszel a klezmer eredetétek helyszíneit, Párizstól kezdve, Berlin, Budapest, Románia majd egészen a moldovai Kisinyov a cél, - eredetileg ugyanis Moldovában alakult ki a klezmer a török hódítás alatt. "Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy New Yorkban felülünk egy kereskedelmi hajóra és átjövünk Európába, mint ahogy annak idején is hajón érkeztek meg a bevándorlók Ellis Islandre." - mondta el a rendező. A film a Nemzeti Filmalap elég bőkezű, 150 milliós támogatásával készült, így elég jól meg is lett csinálva. (Bereczki Csaba korábban a Filmalap nemzetközi igazgatói posztját töltötte be, de a támogatás megítélése után lemondott.)

mozikepek.png
Fotó: mozinet.hu

Minden ajánlóban azt olvastam, hogy ez a film az identitás keresésről szól, de nekem mégis mást üzent. Éppen ellenkezőleg, úgy éreztem, hogy ezeknek az embereknek aztán nincs szüksége identitás keresésre,

ők stabil és főleg boldog emberek,

akik pontosan a helyükön vannak, többek között ezért is jó nézni ez a filmet. Mondjuk egy kicsit a jóból is megárt a sok, talán egy kicsit lehetne a filmben kevesebb zene és kicsit több sztori, de fogjuk fel úgy, mintha egy koncertfilmet néznék.

Soul Exodus

filmkep.nof.png
Fotó: mozinet

Index: 7/10

A rendező célja, mint elmondta az volt, hogy vidáman, és nyíltan beszéljenek a szereplők a zsidóságukról, és ezt a célt el is érte. Ráadásul a filmben szereplő zenészek bevallják azt is, hogy bár zsidónak tarják magukat nem vallásosak, és sokszori tabuk nélkül fejtik ki, mi a bajuk magával a vallással vagy éppen Izraellel, ami néhány nézőt talán bánt.

Mint a rendező a vetítés után elmondta, előbb a film ötlete született meg benne, és csak utána ismerte meg a szereplőket Bob Cohenen keresztül. Cohen a klezmer egyik ősképviselője, aki 1988 óta Budapesten él, mert az anyja magyar volt, de ő a mai napig New York-inak tartja magát, A film egyik legérdekesebb része egyébként, hogy hogyan látja ő maga Budapestet és az itt élő zsidóságot.

Miközben ők zenélnek és gyökereiket keresik szerte a világban, a nézőnek valamilyen szinten megkönnyebbülés látni, hogy egy tősgyökeres New York-i is ugyanazokkal a problémákkal küzd és ugyanazok a kérdések gyötrik, mint minket itt Budapesten. Hogy miért érezzük egyre inkább úgy, hogy nem a minék egy város, vagy épp ellenkezőleg, hogyan kötődünk életünk végéig egy adott helyhez, még ha nem is tudjuk megmondani, miért. Akit érdekel a zsidó kultúra meg Közép-Európa, vagy esetleg maga is sokat utazott erre, annak - nem tudok sajnos jobb és kevésbé szentimentális szót erre - szívet melengető lesz ez a film. És a végére nem is tud másra gondolni, minthogy nem sok boldogabb ember van ennél a pár zenész zsidónál.

Ne maradjon le semmiről!