Ennek a kutyának nincsen párja
További Cinematrix cikkek
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
Jumpy 7 éves, nem egészen 18 kilót nyom, 3 különböző nyelven ért meg bizonyos utasításokat. Keverék kutyáról van szó, aki egy kicsit Border Collie, egy kicsit meg ausztrál vadászkutya. Mostanra kiválóan gördeszkázik, szörföl, búvárkodik, lovagol, fest, zongorázik, járkál a mellső lábain, és hajmeresztő ugrásokra is képes. Rengeteg szerepe és fellépése mellett még az egy másodperc alatt legtöbb kidurrantott lufi Guinness rekordját is ő tartja.
Ha nem hiszi, mutatunk egy videót a trükkjeiből:
Jumpy legutóbb egy Magyarországon sajnos nem forgalmazott westernben kapott fontos szerepet, ahol Ethan Hawke és John Travolta mellett tűnt fel. Ez volt az In a Valley of Violence, ami miatt az MTV.com-on megjelent egy elképesztően hosszú portré, ami elég jó képet fest a karrierjéről.
Omar Von Muller az egyik legnagyobb név a kutyaidomár-szakmában. Ha egy filmben betanított kutyákra van szükség, általában ő az egyik, akit rögtön hívnak. 18 évesen, a középiskola elvégzése után költözött Kolumbiából az Egyesült Államokba, ahová a korábban emigrált bátyját követte. Viszonylag hamar jelentkezett egy kutyaidomár-képzésre, ahol hetek alatt feltűnt a tehetségével.
Egy csapatnyi kutyára volt szüksége, hogy megbízásokat tudjon vállalni. Már két Jack Russel-terrierrel és egy amerikai buldoggal rendelkezett, de szeretett volna egy Border Collie-t. Talált is egy hirdetést, a 8 hetes kölyökkutyáért pedig 2 órát kellett utaznia. Mikor odaért, nagy csalódás érte. Kiderült, hogy egy keverékről van szó.
Fel sem merült benne, hogy esetleg elhozza, úgyhogy csalódottan, üres kézzel tért haza. Másnap azonban pánikolva hívta a kutya gazdája,
Ha pedig nem sikerül elpasszolnia, akkor egyszerűen csak utcára teszik. Von Mullernek megesett rajta a szíve, és mondta, hogy hajlandó 20 dollárt fizetni a kölyökkutyáért, ha nem kell visszakocsikáznia, hanem tudnak félúton találkozni.
Ekkor csak úgy gondolta, hogy átmenetileg fogadja csak be a kiskutyát. A Jumpy nevet is átmenetinek szánta, mert ez volt az első, ami feltűnt: hatalmasakat tud ugrani. Azért is kizártnak tartotta, mert kölyökként fekete volt a pofáján a szőr, ami szinte alkalmatlanná tette a kamerával való munkára, mert ehhez túlságosan nehéz megtalálni az ideális fényelést.
Ennek ellenére látta benne a lehetőséget, mert rengeteg energiája volt és nagyon jól fogadta az utasításokat. Érezte, hogy a The Incredible Dog Show-ban szerepelhet, amivel latin-amerikai országokban turnézott, két egyéb munka közötti időszakban.
Azt soha nem gondolta volna, hogy a filmsztár lesz belőle, de ehhez kellett az az apró csoda is, hogy kifehéredjen a pofáján a szőr. Miután világossá vált, hogy akár nagyobb karrierje is lehet Jumpynak, utána úgy edzettek, ahogyan a profi sportolók szoktak. Fel kellett építeniük egy bizalmi kapcsolatot, ami elsősorban arra épült, hogy kutyája bárhonnan, bármikor el merjen rugaszkodni, tudva, hogy mestere biztos kézzel fogja elkapni. Ezt eleinte csak a mosógépen gyakorolták, de mára már szédítő magaslatok is szóba jöhetnek.
Ezért von Mullernek az állat helyett is elővigyázatosnak kell lennie, és figyelni arra, hogy eleget pihenjen, mert Jumpy szíve szerint soha nem állna le.
Több ezer óra van már hátuk mögött, amiből nem lehet eldönteni, hogy mennyi volt a szigorú munka, és mennyi a szórakozás. Jumpy rengeteg mindent tanult, mostanra például már magabiztosan gördeszkázik, ez például egy olyan dolog, amihez érzék kell és csak próba közben derül ki, hogy menni fog-e vagy sem.
Jumpy nem olyan, mint egy átlagos, jól nevelt kutya. Olyan ösztönei vannak, amik még a szórakoztatóiparban rutinos állatok között is egyedinek számítanak. Azt szokás mondani, hogy a kutyák nem színészkednek, nem improvizálnak, csak csinálják azt, amit kérnek tőlük. Ehhez képest az In a Valley of Violence forgatásán megesett, hogy az egyik felvétel során Ethan Hawke fejéről lefújta a kalapot a szél. A stáb egy emberként nyögött fel, hiszen biztos, hogy az a felvétel már a kukába kerül. Jumpy viszont nem foglalkozott ezzel, inkább felszedte a földről a kalapot és kérdés nélkül odavitte a filmbeli gazdájának. Bármennyire is jól neveltek a filmekben szereplő kutyák, nem szokták ennyire természetesen kezelni a filmbéli helyzetet. Jumpy viszont tudta, hogy színészkedik, tehát jelenleg Hawke a gazdája, úgyhogy improvizált és azt tette, amit egyébként is szoktak kérni tőle.
A rendezőben fel sem merült, hogy ez esetleg benne maradhat a filmben, hiszen ki hinné el?
James Ransone, aki szintén az In a Valley of Violence-ben dolgozott együtt Jumpy-val, egyenesen odáig ment, hogy azt mondta: a kutya még néhány színésznél is okosabb. Az ilyen váratlan helyzetekre az emberek sem tudnak mindig ilyen gyorsan és egyszerűen reagálni.
Általában ha egy kutya egyszer már kapott egy fontos szerepet egy reklámban, akkor később szóba sem jön, mert a cégek nem akarják, hogy az emberek beazonosítják egy másik reklámból az állatot. Jumpy képességei viszont annyira egyedülállóak, hogy a Mitsubishi, Volkswagen, Ford, Toyota és a GMC amerikai reklámjaiban is szerepelt. Összesen legalább 80 reklám van már a háta mögött.
Időközben Jumpy személyiségén is nyomott hagyott a megváltozott élet, és gazdája szerint egészséges egót is sikerült növesztenie, amire tekintettel kell lennie. Ő az első számú kutyája jelenleg, aki különleges bánásmódot kap, és ezért a házban is aludhat. Von Muller többi kutyája azóta mind szuka. A kutyaidomár azt mondja, hogy ez a jövőben is így marad, mert Jumpy valószínűleg nem venné jó néven az érkező konkurenciát.
Az utolsó kutyasztár, aki nagyobb karriert futott be, az Uggie volt, aki mindenkit levett a lábáról az A némafilmes című filmben. Gazdájuk ugyanaz volt, és ugyan Uggie is gördeszkázott, de Jumpy mutatványainak a felét sem tudta volna utána csinálni. Egy bizonyos szintre az összes kutya megtanítható, erről mesélt Cesar Millan is az Indexnek egy korábbi interjúban, de von Muller szerint egy ponton túl már csak a gének és a tehetség számít, pontosan úgy ahogy a profi sportolóknál is számít a tehetség a sok edzés és felkészülés, meg taktikai utasítások mellett.
A trénernek meggyőződése, hogy még nem sikerült a kutya minden tehetségét maximálisan kihasználni. Jelenleg 7 éves, vagyis még legalább 4-5 évig is a csúcson marad, ha továbbra is ilyen tempót tud diktálni.
Rovataink a Facebookon