Szegény Kristen Stewart hiába próbálkozott

006
2017.04.03. 06:49

A stylist fogadtatása enyhén ellentmondásos volt tavaly Cannes-ban: a sajtóvetítésen sokan fújoltak, a premieren viszont állva tapsoltak a nézők. Valamilyen szinten mind a kettőt meg lehet érteni. Egyrészt ez a film egy gigantikus blöff, egy hatalmas átverés, egy szépen megcsinált filmnek látszó nem film. Másfelől viszont más filmek, amelyek rendelkeznek mindazzal, amivel A stylist nem, például történettel, értelmes párbeszédekkel, lényegesen nagyobb kínokat tudnak okozni a nézőknek, mint ez. Mert Olivier Assayas rendező minden igyekezete ellenére 

igenis el lehet lenni ezzel a filmmel, az ember gyönyörködik Kristen Stewartban, a ruhákban és ékszerekben, amikkel dolgozik, és várja, hogy végre történjen valami. Nem fog.

Stewart játssza Maureent, a Párizsban élő amerikai lányt, akinek tök érdekes foglalkozása van. (Na jó, nekem érdekes, másoknak meg nyilván maga a dögunalom.) Szóval personal shopperként dolgozik, most éppen egy modellnek. Az a feladata, hogy a nőnek való ékszereket és ruhákat elhozza a tervezőktől, hogy aztán a kliense csilloghasson bennük a társasági eseményeken. Robogójával járja a párizsi üzleteket és szalonokat, hogy lazán a hátára dobva elvigye a cuccokat Kyrának (Nora von Waldstätten). Vicces látni, ahogy milliókat érő Cartier-ékszereket csap a hóna alá, mintha csak mekis zacskók lennének.

De ennél sokkal fontosabb, hogy Maureen gyászol. Nemrég vesztette el ikertestvérét, Lewist, aki ráadásul egy olyan születési rendellenesség következtében halt meg, amivel Maureen is küzd. A lánynak meggyőződése, hogy bátyjához hasonlóan neki is természetfeletti képességei vannak, képes arra, hogy szellemekkel lépjen kapcsolatba. Minden vágya, hogy valahogy kommunikálhasson a bátyja szellemével, ezért órákig bolyong a házban, ahol a fiú élt. Eleinte nem sikerül a kapcsolatfelvétel, de valaki végül mégiscsak elkezd üzengeti a lánynak. Mobilon persze, mi máson.

Ez alapján úgy tűnhet, hogy két izgalmas szála is van A stylistnak. Valójában nincs neki egy sem, mert sem a celebes vonal, sem a kísértetszál nincs rendesen kidolgozva, minden elnagyolt, esetleges, tétova.

Assayas alaposan próbára teszi a türelmünket olyan jelenetekkel, mint például az, amikor Maureen Párizsból Londonba utazik vonattal, aztán vissza. Ez idő alatt végig sms-ezik valakivel, akiről szeretné azt hinni, hogy a bátyja szelleme. Irtózatosan hosszú időn keresztül figyelhetjük Kristen Stewart IPhone-jának kijelzőjét, rajta az újabb és újabb üzenetekkel, amikből jobbára nem derül ki semmi. Amikor aztán végre történik valami váratlan, izgalmas és véres, már szinte észre sem vesszük, annyira belesztondultunk a filmbe.

Senki nem bántja igazán

IMDb: 6,7

Rotten Tomatoes: 79%

Metacritic: 77

Index: 4/10

Olivier Assayas és Kristen Stewart már készítettek együtt filmet, a Sils Maria felhőit. Ebben a szuper filmben Assayas élete egyik legjobb, ha nem a legjobb alakítását hozta ki a színésznőből. Most viszont nem volt mit eljátszania, Maureen zavart és szomorú ugyan, de mindenekelőtt közönyös, ahogy egy idő után mi is azok leszünk iránta. Nagyon elkeserítő, amikor csak arra kapjuk fel a fejünket, hogy levetkőzik egy jelenetben, vagy, hogy milyen csinos, amikor felpróbálja a megbízója drága ruháit, és nem arra, hogy milyen kifejezően játszott el ezt vagy azt. A többi színészről meg azért nem tudok mit írni, mert nekik még ennyi sem jutott.

És hogy mit keresett ez a film a Cannes-i versenyprogramban?

Miért kapott ennyi jó kritikát? Két magyarázat is lehetséges. Az egyik az, hogy biztosan vannak olyanok, akiket el tud kapni a hangulata, akik nem keresik a miérteket, csak belefeledkeznek Kristen Stewart arcába. Mondjuk tíz emberből egy. A többiek meg valószínűleg nem szeretik lepontozni Olivier Assayas és Kristen Stewart kettősét, mert tehetséges, szimpatikus filmkészítők, akiknek annyi jó élményt köszönhettünk már.

Ne maradjon le semmiről!