Ilyenek lennének egy egész életében bezárt tini mindennapjai?

Maddy Whittier soha nem járt még a szabadban. Különös betegsége miatt csak a hermetikusan lezárt otthonában tartózkodhat, ha kilépne az utcára, az végzetes következményekkel járna. Ritka betegsége miatt az immunrendszere képtelen felvenni a harcot a külvilág bacilusaival, így marad neki a négy fal, meg az édesanyja, illetve ápolója társasága. Maddy ráadásul egy balesetben még az apját és a bátyját is elveszítette, de ez nem igazán törte le a lány kedvét, aki egy teljesen normális, átlagos 18 éves maradt.

A változást a szomszédba beköltöző család hozza, illetve a fiuk, Olly. A fiatalok azonnal kiszúrják egymást, amiből rövid úton szerelem lesz és hamar elkezdik feszegetni a határokat, hogy pontosan mennyire is gyenge a lány immunrendszere.

A film Nicola Yoon jamaikai származású író könyvéből készült, ami 2015-ben jelent meg és elég szép siker lett belőle ahhoz, hogy 10 milliós költségvetésből csináljanak belőle egy filmet. Ezért is, illetve az életet veszélyeztető betegség miatt is, egyértelműen a Csillagainkban a hiba juthat eszünkbe.

A Minden, mindenből leginkább az élet hiányzik, miközben egyik fontos témája pontosan az, hogy mit is lehet életnek nevezni és mit kell megtenni a védelme érdekében. Maddy némileg meglepő módon ugyanis egyáltalán nem sérült amiatt, mert egész életében mindössze néhány emberrel találkozott és csak a házának a belsejét látta. 

De nem ez az egyetlen dolog ahol azt lehet érezni, mintha egy fanfictiont olvasna az ember, ahol az író számára csak bizonyos dolgok, helyzetek voltak fontosak, azokkal foglalkozott, egyéb mellékes dolgokba egyáltalán nem gondolt bele. 

Kicsit ilyen a hatalmas, modern ház, amiben Maddy és az édesanyja élnek. Oké, hogy orvos, de ez a fajta villa Los Angeles kertvárosában biztos, hogy drágább, mint amit egy ilyen egyedülálló szülő megengedhet magának. De a valóság ebben a filmben nem köt semmit, gondolatkísérlet-szerűen történnek a dolgok egy képzeletbeli térben, ami viszont megfosztja attól, hogy bármilyen valódi érzéssel távozzunk a film megnézése után. Sejtjük, hogy hova fut ki a történet, hogy a lány a fiú hatására valószínűleg kibújik a biztonságos zónájából, úgyhogy a kettőjük közötti kapcsolat sínen halad, a tétova csetelésektől az első meggondolatlan utazásig.

Mikor egy film arról szól, hogy milyen egy szobában leélni egy életet, az iskola, a biciklizés, az úszás és ehhez hasonló mókás tevékenységek nélkül, akkor furcsa ha pont az életszerűség terén vall teljes kudarcot a film, mert képtelen érezhetően átadni, hogy egyébként milyen az élet ebben a valóságban és nem egy filmben vagy egy regényben.

Mondjuk van egy elég fix célközönsége, akit nem fog zavarni, hogy a film nyilvánvalóan azért készült, hogy célba vegye az érzelmeiket, akik nem fognak túlságosan sokat agyalni azon, hogy az életszerűséget folyamatosan felülírja a narratíva, ami a saját feje után megy, és csak az a célja, hogy minél jobban kinéző helyzeteket kreáljon. Ehhez ráadásul még túlságosan kreatív ötleteket sem dob be, mindenről azt érezni, hogy valamilyen fiataloknak szánt regényben vagy könyvben találkoztunk vele.

Ehhez jön hozzá az indokolatlanul sok zene, ami szintén azt az érzést erősíti, hogy a film szeretné megérinteni a közönségét, illetve büszke arra, hogy itt most fontos témákat mutat meg, néha egészen különös módon olyan helyzetekben is, amikor a szereplők csetelnek, de mi úgy látjuk, mintha egymás mellett ülnének. Ebben van jó ötlet, de ezekkel sem sikerül megfogni az online beszélgetés valódi érzését, ami egyáltalán nem adja azt az illúziót, mintha ott ülne előttünk a másik. Pláne ha olyan életünk van, ami miatt mindössze néhány emberrel voltunk egy légtérben, ezért elég félelmetes is lehet a gondolat, hogy valaki odaül mellénk.

Az ilyen apróságok és nüanszok hiányoznak ahhoz, hogy a film egyébként jobb pillanatait is át tudjuk érezni. Nélkülük csak olyan, mintha egy fiatal lány fantáziálását olvasnánk, aki a szülői féltés metaforájából készített egy teljesen egyszerű és kiszámítható filmet. A dolgát ellátja, a célközönséget pedig valószínűleg kiszolgálja, a 10 milliós gyártási költségével 50 millió dollárt keresett világszerte, ami korrekt nyereséget jelent.