Aki megijed egy ronda babától, meg is érdemli

A Marvel tehet mindenről. Ők találták ki a Marvel univerzum nevű parasztvakítást, az egymással összefüggő képregényfilmek halmazát, ahol az egyik film mellékszereplője a másik főhőse, és ennek már soha, de soha a büdös életbe' nem lesz vége. A Conjuring, azaz Démonok között című film olyan jól sikerült 2013-ban (értsd: 20 millió dolláros büdzsére 318 milliót hozott), hogy menten kapott egy előzményfilmet, az Annabelle-t, az anyafilmben egy fél pillanatra feltűnő baba történetét, ami 8,5 millió dollárra hozott 85 milliót. Majd hülyék lettek volna nem nyúzni tovább a rókát. Lett Démonok között 2, és Annabelle 2 is, utóbbit már úgy árulják, mint a Démonok között univerzum filmjét, remélem nem lesz megállás, és kap majd filmet a gonosz sajtár és a démoni tésztaszűrő is. 

Pedig meg kellene állni, teszem azt most, a Démonok között előzményfilmjének eredetfilmje után, legalábbis ezen a démoni baba vonalon kellene meghúzni a féket, mert ha egy horrorfilmet a legendásan igénytelen, nyári moziközönség (az, amelyik a Pappa Pia nevű iszonyaton is képes szórakozni) hangos röhögéssel fogad, és a film felére legalább 30 ember már otthagyta, akkor azzal a filmmel komoly bajok vannak. Az Annabelle 2-vel történetesen az, hogy egyrészt késett vagy 20 évet, hiszen 2017-ben, akkor, amikor Japánban egyre többen élnek szexbabával igazi nő helyett, egy babával riogatni nem nagyon lehet, másrészt meg az, hogy semmi, de semmi értelme nincsen.

Az alapsztori az, hogy a 40-es években egy babakészítő kisiparos (Anthony LaPaglia) és felesége, Miranda Otto elveszítik a gyereküket, és ettől nagyon szomorúak lesznek, de annyira, hogy a kisiparos soha többé nem készít babát, a felesége meg egy lefüggönyözött ágyban alszik naphosszat a pincében. 12 évvel később befogadnak egy apácát és 12 árva lányt a házukba, ki tudja miért - motivációt, okot, mozgatórugót vagy indokot sem ez, sem a szereplő többi tette nem kap a forgatókönyvtől.

A ház jó nagy, és természetesen van benne lezárt szoba is, ahová nem lehet menni, a padló recseg, az ajtó nyikorog, az egyik szobában babatorzók ülnek a pókhálós polcon, szóval minden adott ahhoz, hogy a sötétből előugorjon egy démon, és az árnyékok addig nyúljanak, míg emberalakjuk ne legyen. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a főhős kislány gyermekbénulás miatt kerekesszékbe kényszerül, és a házban van egy csehovi kerekesszék-felvonó is, aminek működését vagy 5 percen át mutogatják, sejthető, milyen film az Annabelle 2.

A 96 perces film első félórájában annyi történik, hogy a bazi nagy házba beköltöznek a gyerekek, kiderül, hogy a két legifjabb véd- és dacszövetségben van egymással, a háztulajdonos meg mogorva, és láthatóan nagyon idegesítik a gyerekek, mert hát a lányára emlékeztetik őket, és ez fáj neki - ezt LaPaglia azzal érzékelteti, hogy olyan fejet vág, mintha konstans szorulása lenne. Ottónak még ennyi sem jut, ő fekszik egy ágyban és elhaló hangon mond 6 mondatot, mármint az egész film alatt, aminek valódi cselekménye, a halott gyermek babába költöző szelleme és annak horrorisztikus tettei csak nagyon lassan bomlik ki. És amikor eljutunk idáig, az ember már ott tart, hogy mindegy kit, mindegy, hogy, csak emésszenek már el, mert a puszta közepén álló, poros ház minden, csak nem érdekes.

Amikor viszont Annabelle beindul, a néző nem kap többet vagy mást azoknál a horrorkliséknél, amikkel az ilyen filmek operálni szoktak. Egy beállítás vagy jumpscare sem lepi meg a nézőt, előre lehet látni, tudni, hogy honnan és ki fog előugrani, és mikor szívatják csak a karaktereket és a nézőt is, ráadásul a forgatókönyvírók arra sem fektettek különösebb hangsúlyt, hogy elmagyarázzák az egész babadolog mechanizmusát, és nem világos, hogy mire is kell Annabelle? Befogni a kósza szellemet? Aki gonosz lett, mert...mert? És miután befogta, néha kiengedi? MINEK AZ A BABA? És ha feltétlen kell a démonnak, miért nem aprítja már fel valaki?

A zavaros és klisés történetet a színészek sem nagyon tudják az átlag fölé emelni, a nézőt istenigazából egyik karakter sorsa sem érdekli, ahogy az írókat sem. Mindenki egydimenziós, a gyerekek ijedten néznek, az apáca hősiesen igyekszik összetartani őket, és tagadni, hogy bármi gyanús is menne a háttérben azzal a randa babával, a háztulajdonosok meg az utolsó perecben is pont úgy viselkednek, mint az elsőben. A film biztos termel majd egy rakat pénzt, mert az emberek elmennek rá a valóban jó és ijesztő Démonok között miatt, de egy harmadik filmmel már senkit nem lehet majd átvágni.