A halálba bele is lehet dögleni

Pedig maga a halál első blikkre tök pozitív hatással van az emberre, például megbuherálódik az agya, amitől eszébe jut az is, amit soha nem tudott, vagy olyan kanos lesz, hogy félórán át makogva élvez, mint egy mókusraj, szóval hótt pozitívnak tűnik az egész elmúlásdolog. Aztán baj lesz, nyugi.

Az Egyenesen át a kilencvenes évek egyik olyan filmje volt, amire ma rá lehet csodálkozni, hogy jé, ő is szerepelt benne? Meg ő is? Kiefer Sutherland, Julia Roberts, William Baldwin, Oliver Platt és Kevin Bacon szerepelt benne, orvostanhallgatókat alakítottak, aki a halállal kísérleteznek, azaz azt szeretnék tudni, hogy mi van azon túl, van-e fehér fény, alagút, szakállas bácsi, hetvenkét szűzlány. Nem van. Van helyette bűntudat, lelkiismeret-furdalás, kín, szívás és a pillanatnyi eufóriát követően misztikus szarakodások, például a kisgyerek az iskolából, akitől elvetted az uzsonnáját, mert már gyereknek is gyökér voltál.

A film legnagyobb erénye Sutherland ballonkabátja és Roberts elképesztő oroszlánsörénye volt, maga a film könnyen felejthető volt, és semmi nem indokolta, hogy érdemes lenne egy remake-t csinálni belőle. De ha már így alakult, akkor legalább meghúzhatták volna az eredeti tervet, és Kiefer Sutherland ismét eljátszhatta volna a 27 évvel ezelőtt alakított karaktert, hogy valami érdekes is legyen benne, de ez valahogy kimaradt a végső forgatókönyv-verzióból, és maradt helyette egy jelentéktelen mellékszerep egy tök új és irreleváns  karakterrel és olyan futballistafrizura, amit a bohócligában is megsüvegelnének.

A 2017-es Egyenesen át az alapsztorit megtartotta, a magukat istennek képzelő, arrogáns orvostanhallgatók azzal kísérleteznek, hogy mi van odaát, ehhez kiütik magukat az orvosi bikázógéppel és fekszenek a hátukon, miközben mi elmosódott képekben látjuk a túlvilágot, szóval semmi nagy truvájt nem sikerült hozzátenni az 1990-es filmhez. Ami változás van, az csak negatív: a karakterek egyike sem szimpatikus, sőt, nem lehet azonosulni az elkényeztetett hülyegyerekkel, a görcsös stréberrel vagy az ijesztően csontsovány barna csajjal, a nézőnek nem adnak egy olyan kapaszkodót sem, ami vezetné a filmben, és leginkább csak azt várja, mikor lesz már vége a stílusosnak eladott képekkel operáló gagyifilmnek.

Hiába akarják a halál utáni élet nevű maszlaggal eladni a filmet, mert nem arról szól, hanem a bűntudatról, viszont ahhoz lapos és sekélyes. Tényleg az a legnagyobb bűne valakinek, hogy az általános iskolában egy társáról pucér képeket küldözgetett körbe? Ez az, ami 20 évvel később is baszkurálja a lelkét, az, amit a másik oldalról visszahoz magával, hogy vegzálja? És ha igen, akkor tulajdonképpen nem arról van szó, hogy ez a Kör negyedik része, csak nem egy szellem nem bír nyugodni (ráadásul nem is világos, hogy az, aki még él, hogy kísérthet szellemként, de lépjünk ezen túl elegánsan) hanem több? Az a része meg különösen zavaró, ami a főhőssel történik, mert szegény Courtneyt a saját húga baszlatja a sírból, aki képtelen neki megbocsátani - mármint a halálban - és addig vegzálja, míg bele nem gebed, ami szembe megy mindennel, amit a bűnbocsánatról vernek az ember fejébe immáron vagy kétezer éve.

A film tempója komótos, elég sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valami történjen, és ugyan az első trip látványos, de kiszámíthatóan megy félre, és előre látható a megoldása is, utána viszont átmegyünk a baromság mezsgyéjére, hiszen attól, hogy valaki a klinikai halál állapotából visszajött, még nem akarja kalapáccsal lebontani a lakását, legalábbis nem olvasni ilyenekről, pedig azt garantálom, hogy egy blikkcímlapot simán kapna a sztori. A fejünkbe vert üzenet (na legyél gyökér, de ha mégis, akkor kérj bocsánatot és számolj el a saját lelkiismereteddel) óvodás gyereknek elmegy, de őket meg nem engedik be a filmre, mert pszichohorrornak van eladva.

A színészek igyekeznek kihozni a szerepekből amit lehet, de nem bírnak a lapos karakterekkel. A 37 éves Diego Luna kapott egy lófarkat (a fejére), hogy hihetőbb legyen a világ legidősebb orvostanhallgatója szerepében, mindhiába, Ellen Page a főhős orvosi köpenyében vagy nagyon szomorúan vagy eltökélten néz a távolba és maga elé, James Norton hihetően hozza a lakóhajón pocoló milliomoscsemetét, aki hobbiból jár egyetemre, Nina Dobrev szegény viszont hiába igyekszik kiszakadni a Vámpírnaplók című tévésorozatból, pont olyan szerepeket kap a moziban is, amiben szépnek kell lenni, és néha fürdőruhában lábat villantani, pedig ennél sokkal több van benne.

Az Egyenesen át thrillernek nem elég borzongató, horrornak nem elég ijesztő, drámának meg túl lapos. Viszont kiderül belőle, hogy aki nem fizet gyerektartást, az előbb-utóbb a pokolra jut.

Üzenetnek ez is megteszi.