Luke Skywalker nem lenne hiteles Mozart

EP8-FF-005214
2017.10.16. 19:35

Ford és Han Solo. Pacino és a Sebhelyesarcú. De Niro és a Taxisofőr. Ikonikus szerepek, amiket a színész tett azzá, ami, de nemcsak ez közös bennük, hanem az is, hogy mindhármuknak voltak utána is olyan alakításaik, amikkel újra belevésték a nevüket a mozinézők agyába. Mark Hamill hiába volt Amadeus a színházban és 25 éve Joker a Batman rajzfilmben, örökké Luke Skywalker marad, a vidéki párologtatófarmerből lett Jedi-lovag, aki változatlan lelkesedéssel menti meg a galaxist és barátait a gonosztól. A decemberben érkező, nyolcadik Star Wars-filmben ismét belebújik a karakter bőrébe, erről és a pályájáról kérdeztük a 66 éves színészt egy londoni kerekasztal-beszélgetésen, amire a Csillagok háborúja-filmek hazai forgalmazója, a Forum Hungary jóvoltából jutottunk el.

Most akkor mindent elmesél a filmről, igaz?

Persze, mire kíváncsiak? Meg is ölnének, szerintem. Amikor beugrottam a Zsivány egyes forgatására, Jézusom, ez olyan nagyképűen hangzik, szóval amikor Gareth Edwards rendező meghívott a forgatásra, és megemlítettem neki, hogy milyen jó lehet egy nem sorfilmet forgatni, amiben nem kell az eredeti trilógiához igazodni, mint történt az előzményfilmek forgatásánál, akkor rám nézett, és fapofával csak annyit mondott, "ja, ebben a filmben mindenki meghal." A filmtörténet legnagyobb spoilerje volt és még csak vissza sem vághattam neki. De majd eljön az én bosszúm napja is. Hihetetlenül lazán vágta oda, amin azért csodálkoztam, mert mindenkit, aki a Star Wars-filmeken dolgozik, igen alaposan felkészítenek arra, mit mondhat. 

Nem frusztráló, hogy nem beszélhet róla? 

Igen, az, mert a rajongók állandóan ezzel macerálnak. Mindenkinek ugyanazt mondom: a születésnapi ajándékodról sem akarsz előre tudni semmit, ugye? Amikor megnéztem a Számkivetett című Tom Hanks-film előzetesét, láttam Tomot lezuhanni, túlélni, a szigeten kínlódni, véres tenyérnyomot hagyni egy röplabdán, sírni, majd megmenekülni. Minek nézzem meg a filmet? Szegény Robert Zemeckis rendezőn biztos nagy volt a nyomás, és valahogy be kellett vinni a filmre az embereket, akik szeretik előre tudni, hogy Tommal minden rendben lesz a végére. Én imádok úgy beülni egy filmre, hogy nem tudok róla semmit. Amit a Twitteren Az utolsó Jedikről eddig is írtam, most is tartom: úgy a legjobb ezt a filmet megnézni, hogy előzetesen semmit nem tudunk róla.

Azt elmondhatja, melyik volt az a jelenet, ami meglepte?

Azt hiszem, erről pár szót mondhatok, legalábbis remélem. Lesz egy kaszinójelenet a filmben, ami kicsit az első film kocsmajelenetére emlékeztet, mert tele van csodálatos idegen lényekkel, egy részük sminkes-maszkmesteres bravúr - 150 statisztát kellett átalakítani, képzelhetik - a többi báb, amit bábmesterek mozgatnak, és mindent megépítettek hozzá, ott volt, kézzelfogható tárgyak, díszletek formájában, tátott szájjal néztem. Eszement drága lehetett, vagy harminc független filmet simán le lehetne forgatni csak ennek a költségből.

A szerep igényelt valamilyen fizikális felkészülést?

Az úgynevezett "ha jó íze van, nem eheted meg" diétán vagyok már vagy negyedik éve. Ne röhögjenek, nem túlzok, aminek jó íze van, azt tilos megennem. Naponta megiszom vagy fél kiló zöldséget leturmixolva, reggelire proteinshake-et kell innom, az egész olyan, mint amikor tankolunk az autóba, a testnek kell az üzemanyag, és kész. A motort sem érdekli, hogy milyen íze van a benzinnek. 

A fénykarddal tudja még a régi kunsztokat?

Ó, ez csapda, ha bármit mondok erre, akkor ott a spoiler, és jön majd a cím, hogy Luke Skywalker fénykarddal aprítja a neki ártókat, vagy valami hasonló. Szóval no comment.

Oké, akkor milyen tanácsai vannak annak, aki most kezdi el forgatni?

Ezek a kölykök, vagy inkább fiatal felnőttek nagyon értik a dolgukat. Nagyon értékelem Daisy (Daisy Ridley alakítja Rey karakterét) eltökéltségét és azt, hogy mennyire tud koncentrálni a szerepre. Én annak idején azt sem tudtam, hol vagyok, ugráltam összevissza. A tanácsom az, hogy koncentráljon a feladatra és alaposan készüljön fel. Nekem ez nem adatott meg 1977-ben vagy mikor is forgattuk a Csillagok háborúját, mert senki nem látta előre, hogy mi lesz ebből az egészből. Amikor viszont Daisyék aláírtak a hetedik filmre, és potenciálisan ugye egy újabb trilógiára, pontosan tudták, mire vállalkoznak, egy olyan popkulturális ikon részei lesznek, amihez fogható nincs még egy. Tisztán emlékeszem arra, hogy az első film akkor robbant be a köztudatba, amikor mi a promóciós sajtóturnét nyomtuk. Leszálltunk Chicagóban, és a reptéri váró tele volt emberekkel, Carrie meg is jegyezte, hogy biztos valami híresség is volt a gépünkön. Aztán amikor közelebb értünk hozzájuk, láttam, hogy az egyik nő haja olyan kakaóscsigába volt feltekerve, mint Carrie-é a filmben. Akkor döbbentünk rá, hogy a Csillagok háborúja túlnőtt a sima űropera státuszon, de egy ideig el sem hittük, hogy valaki képes olyan ruhába bújni, amilyet mi viseltünk a filmben.

Ha már itt tartunk, a régi jelmezéből maradt meg valami?

Jó kérdés, a válasz az, hogy igen, Az ébredő erőben és a mostani filmben is ugyanolyan csizma van rajtam, mint az első trilógiában. Mármint nem ugyanaz, isten ments, csak a dizájn ugyanaz. Kicsivel sötétebb az anyag, de ugyanolyan lábszárra tekerős szára van. Nosztalgikus élmény felvenni. Nagyszerű jelmeztervezőnk van, ahogy a filmen dolgozó minden stábtag kiváló szakember a rendezőtől a helyszínfelelősig.

A hetedik rész végén látott szikla és környéke nagyon szép, a valóságban is olyan érintetlen?

Nem egészen, ha egy filmstáb beköltözik valahova, az meglátszik, de maga a környék, az írországi Kerry megye tényleg festői, a felvételeken úgy néz ki, mintha festett háttér előtt forgattunk volna, pedig nem is. El sem akartam jönni onnan, a helyiek nagyon kedvesek és vendégszeretők.

Mennyire emlékszik még az eredeti szövegeire?

Egy dialógust soha nem fogok elfelejteni, pedig a filmben el sem hangzott, csak a meghallgatáson mondtam el. Amikor mentem Luke szerepére olvasni, egy jelenetet kaptam meg, nem a teljes könyvet, amit csak azután olvastam, hogy aláírtam a szerződésemet. Szóval ott voltam ezzel a jelenettel, aminek semmi értelme nem volt. Harrisonnal közös jelenet volt, a Falcon pilótafülkéjében játszódott, és elolvasva egyértelműen paródiának tűnt, egy Mel Brooks-filmnek, amilyen később az Űrgolyhók is lett. Bementem a stúdióba, és a meghallgatás előtt megkérdeztem George Lucastól, hogy ez most valami vígjáték lesz, ugye? Láthatóan nagyon kényelmetlenül érezte magát, tök kínos volt az egész. Annyit válaszolt, hogy tudjuk ezt most le, és majd megbeszéljük. Amiről később, a forgatás alatt kiderült, hogy azt jelenti, soha a büdös életbe' nem beszélünk róla. George nem szeret mögöttes jelentésről vagy motivációról beszélni, rosszul lesz a gondolattól is.

Harrisonnal ismertük egymást az Amerikai grafiti forgatásáról, megkérdeztem, hogy komolyan toljuk-e, vagy vigyünk bele egy kis humort is, de ő is elhajtott, "essünk már túl rajta" mondta, én meg csak néztem, mert nem tudtam, mit kell csinálnom. Ez egyébként így visszagondolva elég ijesztő, mert amikor pár éve valamiért visszanéztem a YouTube-on a meghallgatásokat, amiket valamelyik DVD-kiadáson lehet elérni egyébként (és amiket én soha nem láttam, mert a filmeket csak moziban néztem meg), rádöbbentem, hogy mindenki, BÁRKI jobb Luke lett volna, mint én. Nem voltam nagyon tré, de a többiek jobbak voltak, ez van. Szóval vissza a dialógushoz, amit soha nem felejtek el. Ja, és ugye az megvan, hogy ez egy meghallgatás, amin el kell adni magunkat, úgy elmondani a legvadabb marhaságokat is, mintha komolyan gondolnánk őket. Szóval Harrison azt mondja, hogy én elhoztalak idáig, bolygó sehol, mostantól elválnak útjaink, mire én:

De nem fordulhatunk vissza! A félelem a legnagyobb fegyverük! Kizárt, hogy ezen a bázison a védelem erősebb lenne, mint Aquilla Arcelisen! Amit itt találunk, az egy nagyszabású támadás elhárítására van! 

Le tudom rajzolni, ki tudom elemezni, úgy még értelme is van, de elmondva nem sok.

A közönségtalálkozókon nem szokták kérni, hogy idézzen a filmekből?

Ó, dehogynem, aztán meg kijavítanak, hogy ezt nem is úgy mondtam. Meg azzal szórakoznak, hogy soroljam fel, milyen robotok voltak a betegszobában, vagy hogy mi volt a lajstromjele a hósiklómnak. Honnan tudjam? Amikor forgattunk, ilyen dolgokkal nem foglalkoztunk, nem is volt nevük ezeknek a dolgoknak, azt utólag kapták, szerintem akkor, amikor játékfigura lett belőlük.  

Melyik volt a fizikálisan legmegterhelőbb Star Wars-film?

Nekem A birodalom visszavág, amiben a nagy fénykard-párbajt hat héten át vettük fel, kis részletekben és több díszletben - de nem is maga a felvétel volt megterhelő, hanem az előkészület, hiszen engem egy brit olimpikon vívó készített fel, aki egyébként David Prowse helyett a Darth Vader-jemezben volt, és akinek köszönhetően sokkal kompetensebbnek tűntem, mint amilyen egyébként voltam. Rendes koreográfiája volt mindennek, ami nem volt annyira új nekem, hiszen Broadway-en is szerepeltem musicalekben, és tudtam, milyen az, amikor egy mozdulatsort be kell gyakorolni, de ez valami brutális volt. Esténként a feleségem mindig elhűlt az újabb és újabb kék foltok, horzsolások, zúzódások láttán. 

És a legkevésbé?

A logikus válasz Az ébredő erő lenne, ugye, amiben egy jelenetem van, állok, megfordulok, leveszem a kámzsát, ennyi. Bemegyek a stúdióba, ami autóval negyedórára van a házamtól, kék háttér előtt felvesszük, ebédre otthon vagyok. Na persze. Aztán kiderült, hogy nem, elmegyünk a helyszínre. Oké, mondom, jobb is, mint CGI-jal, egy nap, jöhetek haza. Jártak már arra? Azon az ormon? Na, oda vagy ezer lépcső vezet fel. Teljesen kifáradtam, mire felértem a tetőre, és ugyan gyönyörű, és a kilátás kárpótolt, de iszonyú sok lépcsőt másztam meg érte. És amikor lefelé jöttem, magamban azt mondtam, hogy oké, Mark kibírod, úgysem jössz ide vissza. Na ja. Kathleen Kennedy a filmek producere, mondtam is neki a 8. film forgatásakor, hogy oké, én innen le nem megyek, ha nem veszünk fel mindent egy nap alatt, akkor húzzatok fel nekem egy sátrat, én maradok, mert nem akarok lépcsőzni minden nap. Tudtam, hogy Kat korábban a Lincoln producere volt, dolgozott Daniel Day-Lewisszal, aki ragaszkodott ahhoz, hogy korabeli házban, korabeli körülményke között lakjon, és mindenki Elnök úrnak szólítsa. Én is megpróbáltam kijátszani ezt a kártyát, "eggyé akarok válni a környezettel", mondtam, meg hasonló marhaságokat, de Kat azt mondta, hogy nem jó, mert a hely természetvédelmi körzet és nem maradhatok ott fent, de van a közelben egy másik orom, kábé olyan magas, ott felvernek nekem egy sátrat. Szóval nem jött össze. 

Hogyan tudta feldolgozni Carrie Fisher halálát, ha egyáltalán?

Sehogy, még a tagadás fázisában vagyok és jelen időben beszélek róla. Hatalmas veszteség, kiváló színész volt, de a mi veszteségünk eltörpül Billie-é (Fisher lánya, Billie Lourd) mellett, aki gyors egymásutánban vesztette el az anyját és a nagyanyját, amibe beleszakad a szívem, ha belegondolok. Igyekszem úgy felfogni, hogy legyünk hálásak a sorsnak, hogy annyi időnk is volt vele, amennyi, és olyan filmeket, könyveket és előadásokat hagyott maga után, amilyeneket. Az utolsó Jedi ettől persze kap egy olyan melankolikus felhangot, akit nem érdemel meg, de ezzel nem tudunk mit kezdeni. Nagyon fogják imádni a filmben egyébként, imádta Leiát alakítani. A sors különös fintora, hogy a szerepe a kilencedik filmben lett volna igazán prominens, a 7. Han, a 8. Luke, a 9. Leia filmje lett volna ebből az aspektusból nézve.

Az soha nem fordult meg a fejében, hogy Luke Skywalker szerepének eljátszása miatt nem kapott meg olyan szerepeket, amiket egyébként igen?

Megfordult? A szemembe mondták, és nem is akárki, maga Milos Forman. Az Amadeusban szerepeltem a Broadway-en, én voltam a címszereplő. Amikor Milos filmet forgatott belőle, megkért, hogy menjek be színésznőknek végszavazni a meghallgatásokra. Persze, mentem, csináltam, és úgy a nyolcadik órában megkérdeztem tőle, hogy te, Milos, elég sokszor eljátszottam ezt a szerepet a színházban, miért nem akarsz megnézni kamera előtt is? "Mert senki nem olyan hülye, hogy elhiggye, Luke Skywalker jó Mozart lehet." Nyomós ok, mondtam. Dustin Hoffman Salieri szeretett volna lenni, őt is elzavarta, mert ismeretlen arcokat akart beválogatni, hogy a nézőnek semmiféle előítéletei ne legyenek. Egyszer voltam Darth Bain hangja az egyik animációs sorozatban, és tessék, menten Emmy-díjra jelöltek érte, pedig a Jokert 25 éve én szólaltatom meg, és soha senkinek eszébe nem jutott jelölni. Hálistennek nem nyertem, nagyon rosszul éreztem volna magam miatta.

A sors fura madár. Volt egy 1974-es tévésorozat, amit nagyon szerettem csinálni, de bebukott - ha nem így történik, soha nem olvasok fel Luke szerepére és így tovább. Apróságok sorozata dönti el az ember életét. Amikor a Star Wars befutott, és az lett belőle, ami, nagyon élveztem, de soha nem hittem, még a Jedi után sem, hogy ez nem fog egyszer lecsengeni. És majd akkor jön valami más. Hát, nem csengett le. De nem bánom, a mai napig jó érzéssel játszom a karaktert, és élvezem a felhajtást, most is itt ülök egy asztalnál magukkal, röhögünk és fénykardokról beszélgetünk. Kell ennél több?

Ne maradjon le semmiről!