Mi történik, ha nem szeretjük örökbefogadott gyerekünket?

Nagyon nehéz témát dolgoz fel Az igazi törődés cím norvég film, de valószínűleg nincs olyan ember, akinek ne fordultak volta meg a fejében azok a kérdések, amelyekkel foglalkozik. Mi történik, ha valaki örökbe fogad egy gyereket, és nem tudja megszeretni? Mi van, ha végül arra az elhatározásra jut, hogy inkább feladja az egészet? Mi van ha megbánja? Ez a kiindulópontja Arild Andresen norvég rendező filmjének, amelyben Kjetil (Kristoffer Joner) és felesége Camilla örökbe fogadnak egy kolumbiai kisfiút.

Kjetil egyrészt alig van otthon, mert egy olajfúró tornyon dolgozik, másrészt néhány flashbackből úgy tűnik, nem is akarta annyira igazán ezt az egészet. Viszonylag jól elvolt gyerek nélkül is, élete középpontja mindig is inkább a felesége volt. Aki azonban egy autóbalesetben meghal, így Kjetil kettesben marad a hatéves Daniellel, és láthatólag a háta közepére sem kívánja ezt a helyzetet.

Látványosan nem törődik a kisfiúval: nem beszélget és nem játszik vele, nem megy érte az iskolába, vagy ha éppen mérges rá, akkor ott hagyja, és amikor csak lehet, másra bízza. Egyrészt érthető, hogy mélyen gyászol, de nem ér el a tudatáig a tény, hogy kisfia ugyanúgy gyászolja Camillát, mint ő. A gyászfolyamat nyilván érhető, a nézőnek mégis az az érzése, hogy Kjetil egyszerűen egy arrogáns bunkó, a nagyon jó szereplőválasztásnak köszönhetően a néző akaratlanul is azt gondolja, a világ legérzéketlenebb bunkója az, akinek nem kell egy ilyen cuki gyerek.

Neki azonban nem kell, és mivel úgy tűnik, problémáját a norvég gyerekvédelmi hatóságok nem értik meg, elrepül Daniellel Kolumbiába, hogy felkutassa a gyerek vér szerinti anyját abban a reményben, hogy hátha vissza tudja neki adni a kisfiút. A filmben ezen a ponton kezdődik egy utazás Bogotába, és többé nemcsak apa és fia kétszemélyes drámája lesz, hanem egyféle road-movie, amivel a helyi viszonyokba is betekintést nyerhetünk.

Kjetil tolmácsolást és segítséget kér egy kolumbiai taxisofőrtől, aki aztán végig segítője lesz, sok helyen és kissé szájbarágós módon erkölcsileg is. A filmnek nagyon jó pillanatai azok, amikor a norvég Kjetil azt gondolja, pénzért mindent el tud intézni Kolumbiában, és eléggé megütközik azon, mikor kiderül, hogy nem. Többnyire olyan ellenszenvesen viselkedik, hogy az embernek a bicska is kinyílik a zsebében, - miközben látszólag érthetetlen módon mindig pánikba esik, amikor egy pillanatra elveszti a gyereket. Ez az egyetlen úgymond szülői magatartása. Miközben Daniel anyja után nyomoznak, lassan bevonódnak a taxisofőr egész családjának az életébe, ahol Daniel is végre jól érzi magát.

A filmben vannak kiszámítható fejlemények, de a rendező és a forgatókönyv jó ízléssel kerüli el a nyálas pillanatokat és a történet látszólag egyértelműnek tűnő lezárását, és ez Az igazi törődést is a jó skandináv filmek sorába emeli.