Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMA horror, amit ért mindenki, akire tukmáltak ruhát
További Cinematrix cikkek
- Nem gondoltuk volna, hogy Russell Crowe új akciófilmje ekkorát fog ütni
- Kiakadt Az ifjú Sheldon sztárja a sorozat elkaszálása miatt
- Amy Adams főszereplésével készít filmet Mundruczó Kornél és Wéber Kata
- Igazi ipari hulladék lett a Netflix új sci-fi filmje
- Elképesztő feldolgozást kapott Demjén Ferenc slágere
Horrorfilmet akartam forgatni egy egyáltalán nem ijesztő helyről - a bevásárlóutcáról.
Ezt Peter Strickland, Angliában született, de egyébként ideje egy részét Magyarországon töltő rendező mondja a közönségnek, miután levetítette az In Fabric című horrorfilmjét a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon. Sikerült neki. Az In Fabric egy elátkozott ruháról, egy okkult társaság által irányított boltról, egy hipnotizáló tévéreklámról, és többek között még egy embereket transzba ejtő mosógép-szerelőről is szól. Vicces, egyedi, és bizonyos pillanataiban egészen zseniális. Hát persze, hogy nem fogják bemutatni Magyarországon.
Pedig hiába fest úgy, mint egy olasz horrorfilm, vagy egy francia erotikus film a hetvenes évekből, hiába van benne nagyon erősen a hetvenes-nyolcvanas évek Angliája a lehangoló belső díszítéseivel és megkérdőjelezhető színválasztásaival, az In Fabric bőven értelmezhető Magyarországról is. Amikor az akciós leárazásokkor a tömeg alig várja, hogy megnyíljanak a szent üvegajtók, amikor az értelmezhetetlen körmondatokban beszélő eladó fűt-fát ígér, csak hogy eladja nekünk a terméket, és amikor hasonló körmondatokba ütközünk, amikor be szeretnénk cserélni. Mintha egy titkos, bizarr elvek szerint működő szekta irányítaná egy-egy ruhabolt működését. Ez azért csak nem hangzik annyira idegennek.
Az In Fabric főszereplője Sheila (Marianne Jean-Baptiste, többek között a Without a Trace című sorozatból), aki egyedül neveli tinédzser fiát, miközben apróhirdetésekkel akar magának párt találni. Pont, amikor kilátásba kerül egy randi, meglátja a tévében egy helyi ruhabolt reklámját a tévében. A Dentley & Soper’s, leginkább egy sátánista inkantációra emlékeztető reklámszpotja hatására bemegy a boltba, ahol az ódon, nehezen dekódolható mondatokban kommunikáló - “A hangja hezitálása hamarosan csak egy visszhang lesz a kiskereskedelem körei közötti résben” -, és őszintén szólva, minden jel szerint boszorkánynak tűnő eladó (az erdélyi születésű Fatma Mohamed) pillanatok alatt rábeszéli a nőt egy vörös ruhára. Egy elátkozott vörös ruhára (a katalógus szerint a színe: artériavörös), amitől Sheila élete balszerencsék sorozata lesz. Először a randija lesz csalódás, majd amikor a mosógépbe rakná a ruháját, akkor mintha az ördög szállná meg a gépet.
Az “elátkozott dolog” akkora horrorklisé, hogy nehéz lenne teljesen komolyan venni, én legalábbis már csak nevetek azon, hogy nemrég megjelent egy Polaroid című film, ami egy elátkozott fényképezőgépről szól. Tessék eladni azt a gépet egy bolhapiacon! Az In Fabric viszont annyira komolyan veszi magát, hogy szándékosan lesz szórakoztatóan vicces, úgyhogy ha valaki azt várja, hogy egy félelmetes ruha a sötétben kúszva lesi az áldozatait, akkor csalódni fog. Bár, azt nem tudom őszintén mondani, hogy nincsen benne ilyen. Ahogy van benne egy leginkább a Nosferatu főszereplőjére emlékeztető üzletvezető, aki a gúvadó szemeivel és hosszú karjaival, térden állva hívogatja a vásárlókat minden reggeli nyitásnál. Van benne egy rakat boszorkányszerű kisasszony. És egy élesváltással, a film felétől, egy mosógépszerelő, aki képes a javítás alatt álló gépek hibáinak felsorolásával transzba juttatni bárkit, aki meghallgatja.
Strickland a vetítés után elmondta, hogy a film legtöbb momentuma a saját élményeiből és emlékeiből táplálkozik, és azokat erősítette fel annyira, hogy szinte komikusak legyenek. Amikor a főszereplőt a felettesei leszúrják, mert elég határozott a kézfogása, és kap cserébe egy oktatófüzetet - ezt a rendező egy konkrét esetből vette, amikor angolt tanított, és egy másik csoport tanára nyilvánosan megalázott egy diákot a kézfogása miatt, majd következő alkalommal behozott az egész osztálynak egy cikket a köszöntés fontosságáról. Ugyanígy mesélt arról, hogy dolgozott eladóként boltokban, ahol rendszeresen meg kellett mosni a próbababákat a nap végén - ez az In Fabricben már egy szexrituáléként jelenik meg, amikor a hátsó szobában mindenféle perverz dolgot művelnek a műanyag babákkal. Strickland elmondta, hogy ezt a jelenetet az Egyesült Államokban “aberrált viselkedés” miatt ki kellett vágni, ezért az ottani fesztiválokon nem is lehetett levetíteni, úgyhogy Karlovy Varyban szerencsénk volt.
És tényleg szerencsénk volt, mert az In Fabric parádés, a digitális kameramunka ellenére sikeresen meg tudja idézni a hetvenes évek stílusát, de nem öncélú hülyéskedésre, hanem egy nagyon is kitalált sztori érdekében. A szereplői egytől egyig remekek (a mellékszerepekben a Trónok harcából ismert Gwendoline Christie, vagy a Mighty Boosh egyik alkotója, Julian Barrat), a korszak rémisztő kísérleti zenei stílusát hozó Cavern Of Anti-Matter pompás választás volt, és az egészből süt a kreativitás és a humorérzék. Bárcsak Magyarországon is meg lehetne majd nézni.
Az In Fabric premierje 2018 szeptemberében volt a torontói filmfesztiválon, mi Karlovy Varyban láttuk. Magyar premierről egyelőre nincsen hír.
Rovataink a Facebookon