A filmtörténet legjobb akciófilmje

Bollywood válasza a Terminatorra, a Transformersre, és igen, a Trainspottingra is. Az Enthiran című tamil scifi a legdrágább indiai film, és bátran állíthatjuk, hogy a filmtörténet eddigi legnagyszerűbb alkotása, és a minden idők- jelzővel most csak azért nem dobálóznánk, mert a hatalmas siker után nem kizárt, hogy érkezik a még látványosabb, még lenyűgözőbb folytatás.

Bollywood a legváratlanabb helyzetekben kipattanó táncos betétekről, a videóklipeket és érzelgős reklámokat időzően mesterkélt beállításokról és a röhejes akciójelenetekről híres, bármelyik indiai tucatmoziban előfordulhat, hogy a főhős egy színes ruhákba öltözött tánckar élén beszteppel a gonosz kastélyába, pasztellszínű, lassított felvételeken könnyes szemmel szerelmet vall az elrabolt szépségnek a táncoló gyertyák fénye előtt, majd egy akrobatikus kardpárbaj és néhány jól irányzott robbanás után egy repülő traktorról kihajolva köríves fejrúgással leteríti a gonoszt. És megint tánc.

A tavaly júniusban bemutatott Enthiran, azaz robot ennél is továbbment: gigantikus kígyóvá összeálló robotcsapat küzd meg egy egész hadsereggel, felboruló autókon rohan végig a gonosz, és egyébként is, annyi itt a számítógépes trükk, hogy abba még a Wachowski-testvérek is beleszédülnének.

A két év kemény munkájával készülő film egy tudósról és az ő emberi érzelmekkel felruházott szuper robotjáról szól: a gép beleszeret a tudós merészen dekoltált szárikat hordó unokahúgába, majd jön egy gonosz tudós, aki átprogramozza a robotot és összes másolatát, így a gép végül úgy dönt, hogy hagyja a francba az érzelmeket, inkább elpusztítja a Földet. De legalábbis Indiát.

Mindezt indiai rúpiában számolva 173 crore-ból készítette el S. Shankar, a bollywoodi akciófilmek Tarr Bélája. (Sőt Shankart nevezhetjük kollywoodinak is, mert ugyan Mumbaiban is forgatott, nagy sikereit mégis tamil nyelvű alkotásaival érte el, a Tamil Naduban összpontosuló gyártókat pedig szokás így becézni). A crore egyébként az indiai számrendszerben tízmilliót jelent, vagyis a film 1 milliárd 730 millió indiai rúpiából, hozzávetőleg 38 millió dollárból készült. Csak összehasonlításképpen: a Transformers második részére 200 milliót költött a Paramount és a Dreamworks, és ebből a pénzből egyetlen árva táncbetétre sem futotta.

A költségvetés nagyságrendi különbsége ellenére az indiai filmipar legdrágább filmje már azt jelzi, hogy Ázsiában kihívója akadt Hollywoodnak: 2009-ben már 3,6 milliárd jegyet adott el világszerte Bollywood és csak 2,6 milliárdot Hollywood, az persze más kérdés, hogy az indiai filmipar bevétele mindössze 1,5 milliárd dollár volt, miközben az amerikai meg 51 milliárdot termelt. De hiába olcsóbbak a jegyek Ázsiában, ha csak az Enthiran 3,82 milliárd rúpiát, azaz körülbelül 85 millió dollárt hozott, és Bollywood jobban érzi, hogy mi kell az indiai, a kínai tömegeknek, vagy akár az arab világnak.

Ráadásul Bollywood már megpróbál besettenkedni Hollywoodba is, az Enthiran zenéjét is szerző A.R. Rahman például már Oscar-díjat is kapott a Gettómilliomosért, arról már nem is beszélve, hogy indiai pénzemberek azt fontolgatják, hogy megveszik a csődközelbe jutott MGM filmstúdiót. Persze a bollywoodi filmek csak poénként értelmezhetőek Európában vagy az Egyesült Államokban, mondjuk Amerikában már így is 2,5 millió dollárt kalapozott össze a feliratos film a beszívva röhögcsélő és popcornt dobáló geekek között.

Ja, és nem, az Enhirant még Indiában sem gondolják komolyan. Vagy legalábbis vannak olyan nézők, akik nevetnek rajta. Persze azért több százmillió néző között azért vannak olyanok is, akik szentül hiszik, hogy egy-egy igazán sikeres film többszöri megnézése szerencsét hoz, sőt még a pikkelysömört is gyógyítja.