Női főhőse lesz a Szárnyas fejvadász 2-nek

Jó hírünk van azoknak, akik utálják, ha egy holywoodi stúdió a nagy zsozsó reményében tehetségtelen idiótákkal folytatja a régi kultfilmjeit: az 1982-es Szárnyas fejvadász második részét az eredeti alkotópáros, Ridley Scott rendező és Hampton Fancher forgatókönyvíró készítik majd el, írja a Cinemablend. A Deadly Beastnek adott interjújában ráadásul azt is meglebegtette az Alien atyja, hogy a Blade Runner 2-ben az öreg Harrison Ford helyett inkább egy tökös női főszereplőt (talán a Prometheusban is szereplő Noomi Rapacet vagy Charlize Theront?) küldene replikánsvadászatra, az eredeti sztori után pár évvel játszódó, új történetben.

Sajnos így már sosem kapunk választ arra, hogy a whiskymámorban fetrengő replikánsvadász, Rick Deckard, tényleg maga is replikáns-e, ahogy azt a rendező korábban állította. Bár a Prometheus körüli hype-ot elnézve akár még az is lehet, hogy Ford benne lesz a folytatásban, de ezt Scott majd csak a Prometheus premierje után kezdi el promózni.

A Szárnyas fejvadász 2-re egyébként minimum 2013-ig kell várnunk: Ridley Scott előtte még leforgatja Michael Fasbenderrel a véres tollú ponyvakirály, Cormac McCarthy forgatókönyvéből a The Conselort, amiben jól kereső ügyvédek ugranak fejest a drogdílerek világába.

Az 1982-es Szárnyas fejvadász alapjául szolgáló regény, Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?-ja a 90-es években egyébként több hivatalos folytatást is kapott Dick egyik tanítványától és barátjától, K. W. Jetertől.

Jeter Az emberi tényező címmel folytatta a történetet, bár az ő verziója elég furán keverte a filmet és a könyvet. Deckard nála egy erdei faházba menekült a replikánsgyár gépei nélkül haldokló Rachellel (kifordítva ezzel a narrátoros moziváltozat happy endjét), ám felbukkan egy titokzatos Tyrell-unokahúg, akiről a doki a kedvenc replikánsnőjét mintázta, és a Tyrell-birodalom új örököseként visszacsábítja Deckardot a bűnös nagyvárosba. A régi ismerősök közül a mászkáló játékfigurákat szerkesztő J.F. Sebastian és az elvileg halott, Rutger hauer-fejű Roy Batty is felbukkan, de belekeveredik a történetbe a Dick-regény állathasonmásokat javító hülyéje, Isidor is. Edward James Olmos lófaszozó Gaffját viszont sajna már az első oldalon megölik.

Azt egyelőre nem tudni, Ridley Scotték felhasználják-e ezt a hivatalos regényt és a két folytatását (Blade Runner 3: Replicant Night, Blade Runner 4: Eye and Talon) az új filmhez, vagy teljesen új sztorit írtak.

Az mindenesetre tény, hogy Ridley Scotték 82-ben zseniálisan konvertálták át akciódús, ugyanakkor művészi scifi-noir-disztópiába az eredetileg a vallás elgépiesedése és az állathasonmásokkal megváltott örök élet(?) köré felépített Dick-regényt. A film hangulata ma is mellbe vágja a nézőt, a lebegő autókkal és neonfényekkel zsúfolt, esőáztatta metropolisz képei Vangelis zenéjével halhatatlan mestermű.

Ráadásul a látványos külsőségek mellett az emberek és a gépek kapcsolata is legalább ilyen hangsúlyos. A főszereplő Deckardban  például alig maradt valami emberi. Ő a rendőrség érzelemmentes replikánsvadásza, aki sosem csinálna lelkiismereti ügyet abból, ha utólag kiderülne, véletlenül egy embert lőtt le. Magánélete nincs, többnyire whiskymámorban fetreng a legénylakásán és unikornisokkal álmodik.

Az üldözött replikánsok viszont mindannyian érzelmektől túlfűtött, esendő ösztönemberek, Zhora (Joanna Cassidy) a showbizniszben meztelenkedik táncoslányként, Pris (Daryl Hannah) eleve a katonaságnak legyártott robotkurva, Kowalski (Brion James) az aberráltak torz vigyorával kínozza a dokit a hűtőkamrában, a teremtőjét meggyilkoló Roy (Rutger Hauer) pedig hiába tudja, hogy a replikánsok az űrkolóniák eldobható luxuscikkei, és csak annyit számítanak az embereknek, mint „a könnyek az esőben” (lásd a forgatáson rögtönzött monológját), utolsó üzemképes perceiben megmenti Deckard életét, pedig meg is ölhette volna.

A ki az ember és ki a gép?-kérdést a rendező azzal fokozta a végsőkig, hogy a produceri nyomásra elkészített happy endet kidobta a későbbi változatokból és berakta helyette a jól ismert lezárást: Deckard maga is replikáns (Edward James Olmos azért rak a lakása elé egy origami-egyszarvút, mert ismeri a fejvadász Dr. Tyrell által beprogramozott unikornisos álmát).