Az utolsó első csók

Ahogy Kevin James ott ücsörög a lépcsőn, rosszul szabott öltönyében, fehér zoknijában, mustáros arcával és a maga százötven kilójával, nehéz elképzelni, hogy bármiféle élőlényt is képes lenne elcsábítani. Persze a lányok nyílván azt mondják rá: édes, aztán beszállnak százkilencven magas pasijuk sportautójába, és még azelőtt elhúznak, mint ahogy ezt a mondatot egy gyorsíró bepötyögi.

Tudja ezt ő is magáról, és mivel egyformán nincs esélye senkinél, miért ne: a szürke, túlsúlyos könyvelő Hollywood leghíresebb és legcsinosabb nőjét szemeli ki magának. Sok reménye nincs, talán csak egy, a randiguru. A randiguru (Will Smith) természetesen bárkit képes elcsábítani, sőt, elcsábíttatni, tuti tippjeivel - némi térítésért cserébe - bármelyik szerencsétlenből megalkotja a kiszemelt nő számára tökéletes férfit.

A film harmadik főszereplője a törtető bulvárújságírónő. Természetesen az első pillanatban tudjuk, hogy - (Innen töröltem egy hosszú, spoilerezős részt. a szerk)

Tökéletes választás

Will Smith emberemlékezet óta nem játszott olyan filmben, amiben ne mentette volna meg az univerzumot, de legalábbis a Földet. Persze előfordult, hogy csak emberi fejeket szakított le száguldás közben, a Grammy díjas ex-rapper mindenesetre szépen építgette akciósztár imázsát, amíg hat éves kisfia nem figyelmeztette, hogy lazítson. És kiderült, hogy a vígjáték is jól áll neki, még akkor is, ha romantikus.

De a többi szereplő is tökéletes választás, Kevin James - akit elsősorban a Férjek gyöngye című sorozatból ismerhetünk - annyira szerencsétlen, hogy nem lehet nem szeretni, Eva Mendes az újságírónő szerepében kellően vonzó és taszító egyszerre, Amber Valetta pedig olyan szupersztárt alakít, amilyen az életben valószínűleg nem létezik: érzékeny, csinos, és a béna, kövér pasikra bukik.

Ironikusan konzervatív

A filmben találunk remek poénokat, jó szituációkat, jó alakításokat, meg egy giccses befejezést, de hát enélkül, úgy látszik, a tengerentúlon nem megy. Ugyanakkor a film működik. A történet egész eredeti, magába hordozza egy csomó vicces helyzet lehetőségét, amit a rendező többnyire ki is használ. A Randiguru tele van önironikus kikacsintásokkal, és helyzetbe hozott színészekkel, persze mindez csak a saját világán belül működik.

Will Smith például minden további nélkül követi el a legnagyobb bénázásokat a saját randiján (óvatlanul fejbe rúgja kiszemeltjét), ugyanakkor a film következetesen hisz az örök szerelemben, a jó győzelmében és makulátlan tisztaságában. Ezzel együtt a Randiguru intelligens vígjáték, ha a fingós, spriccelős, okádós poénok hiánya ezt jelenti, amikor pedig a nagy csók előtt Kevin James bátran elhajítja az asztmapipát, na, ott megszületik az igazi szenvedély.

Ha első randinkon arra vetemednénk, hogy moziba vinnénk a kiszemeltet, A Bukás - Hitler utolsó napjai című filmmel szemben a Randiguru például tökéletes választás lehet. A moziból kifelé jövet garantáltan elcsattan az első csók, bátrabbak a hátsó sorokban már az utolsó tíz perc alatt egymásnak eshetnek. A végét már úgyis csak azoknak érdemes megnézniük, akiket az első randin nem lehet az utolsó sorra rábeszélni.