Most akkor temessük Grabowskit?

Nyugdíjas Armageddon - 2/10
Gőzsy Kati

Grabowski bevonul a spenótgyárba, és ellenőrzi a kutyarobotgépet. Zseniális, ahogy a német expresszionista filmekre emlékeztető masina tornyosul a kisméretű rajzolt hős fölött. Haldokó egér a vérével kiírja a segélykérést hogy Grabovski, mire katonatársa szól, hogy dupla w-vel, kijavítja, és meghalnak. A két jelenetben benne van minden, ahogy Nepp József és Ternovszky Béla leporolják a magyar animáció groteszk vonalának fénykorát. De ez a kettő szösszenet önmagában kevés ehhez, ráadásul a 40. percben következett az első jó jelenet, és addig „közép dél-afrikai” dzsungelmacskákon unatkoztunk, akik megidéztek egy batmanes Bagirát, hogy visszavágjanak a többi macskát elnyomó egereknek.

Most őszintén, nem voltak nagy elvárásaink, mert tudjuk, hogy az rontja az élvezetet: nem vártuk például, hogy 20 év kihagyás után hirtelen kinyílik a vízfestékesen rajzolt egérvalóság és ránk omlik az X bolygó 3d-ben, sőt, még a ragtapaszos csöcsöket is megbocsátottuk volna utólag, ha a másik szál, ami a régi szereplőket hozza be, jól meg van írva, akár ugyanolyan porosan képviselve is, mint 86-ban. Helyette csak légüres térben, indokolatlan röpjelenetek között durrogtak a nyugdíjassá merevült Nepp-poénok, amiken csak a legelkeseredettebb nézők nevettek. Pedig a patkányok, Mr. Teufelék, az újabb főszereplő Stanley, és a remek szinkronhangok a Bruce Willis-es Dörner Györgytől a partkánydizőzös Béres Ilonáig, Sinkó Lászlótól Darvas Ivánig (akinek ez az utolsó munkája volt), ennél sokkal többet érdemeltek volna. A nézőkről már nem is beszélve.

Playmobilban is legyen Grabowski - 7/10
Török Ferenc (Moszkva tér) és fiai: Gazsi 8,3/10; Palkó 10/10

Nekem azért tetszett, mert intellektuális a humor, ezt a gyerekek viszont nem mindig fogták. Főleg az idegen szavas poénokat nem értették benne. Gazsi ki is jelentette, hogy "sok volt a civiliviza". De mikor kijöttünk, azért rögtön megkérdezték, hogy lesz-e Macskafogó 3. Merchandize-ilag is nagyon be vannak oltva, már követelték, hogy Playmobilban is legyen Grabowski. A producereknek ezúton is gratulálok ehhez. Nekem különben egy kis stiláris problémám volt: az első rész nagyon realista, és ehhez képest most meg megjelent egy Jankovics Marcell-es figura, mintha a sátán macskája a Fehérlófiából jött volna elő. Keveredett a spirituális világ a reálissal, és ez rajzban is nehezen sikerült összeegyeztetni. Meg keveslem a zenét, az első részben a patkányok dalát például nagyon bírtam. Összességében a fő aggályunk az, hogy mi a macskáknak drukkoltunk, mert most az egerek az elnyomók. Ami még jó, hogyha húsz év után is, de megértettem, hogy Grabowski Ternovszky alteregója.

Macskakaparás - 3/10
Stöckert Gábor

Mégha az 1986-os első rész a magyar filmművészet szent tehene is a közönségnek, és olyan biztos pont volt az életünkben, mint a gravitáció, és mégha most ezért meglincselnek is, és másik országba kell költöznöm, ahogy a feleségem jósolja, akkor is leírom: a Macskafogó 2 gyalázat. Rögtön a film elején kényelmetlenül éreztem magam, amikor a korhatár nélkül jelzés után az egyik főhős durván csonkolt két állatot, de ezt még betudtam a rajzfilmes szadizmus régi hagyományai előtti tisztelgésnek. A sok új karakter között elvesző történet viszont nem tudott megfogni: a néző megismer egy új szereplőt, majd még kettőt, még ötöt, és hiába várja, hogy a régi nagy kedvencek feltűnjenek. Jóval később persze beköszönnek a sztoriba, de alig tesznek hozzá: a patkányok, Teufel, Safranek, Lusta Dick mind háttérfigurák maradnak, kényszeredetten játszva el rajzolt mellékszerepüket, mintha egy vidéki haknikörút sokadik állomásán lennének.

Nem lenne ez akkora baj, ha a forgatókönyv kárpótolna a rengeteg új karakter brillírozásával, vagy legalább egy kis humorral. A nagy elődhöz méltó zseniális dialógusok és szállóigegyanús mondatok helyett viszont csak annak szántakat kapunk: erőltetett popkulturális utalások és idétlen szóviccek támadják orrvérzésig a nézők szinapszisait és zilálják szét a cselekményt. Egyedül a rajzok hozzák az első rész minőségét, a hagyományos animációkkal összesimuló CGI-trükkökben több a humor, mint a szkriptben. Szóval ha eltekintünk attól, hogy A sátán macskája a Macskafogó második része, végül is egy egyszer nézhető, a szörnyű magyar közönségfilmes átlagot éppen megütő alkotást kapunk. Na de ki tud ettől eltekinteni?

Már a Tom és Jerryben is a macskának szurkoltam - 9/10
Gauder Áron (Nyócker)

Engem régóta foglalkoztatott, hogy Ternovszky azonos-e Grabowskival, és nem lepett meg, hogy most az új rajzfilmből az derül ki, hogy igen. Az egészben nekem személy szerint csak az fájt, amikor az egyik új figura, Torzonborz a végén minden előzmény nélkül átalakult. Addigra eléggé megkedveltem. Jó, hogy be merték vállalni az új szereplőket. Néhány régi karakter viszont, akit mindenáron bele akartak venni, elveszítette a szerepét, például a trombitás fickó, Lusta Dick, aki a végén megjelenik a denevérekkel. Neki igazából nincsen funkciója, dehát annak is meg kell felelni, aki szeretné viszontlátni a régi figurákat. Ami fontos, hogy az animáció végig nagyon magas színvonalú, és úgy hozza az újítást, hogy hangulatában megőrzi a régit. Mondjuk mikor a két gólem verekszik, ott a sátáni macskát nagyszerűen életre keltették, viszont a macskafogó bádogkutya erőtlen volt Transformersként. Úgyhogy már nem is tudtam, kinek drukkoljak, de lehet, hogy csak azért, mert a Tom és Jerryben is mindig a macskának szurkoltam. Tetszett még, hogy a második részbe is beleraktak rengeteg ahhoz hasonló apró utalást, mint az első nyugati kémsztoris áthallásai, amik ma már korlenyomatnak számítanak. A Macskafogó 2-t mindenkinek ajánlom, aki él és mozog.