Az én 56-om óriásplakát-kiállításból - többségük szemet szúró gagyisága ellenére - legalább kiderül valami a néző számára. Ez különbözteti meg a tér macskakövét felszántó közeli ekeemlékműtől. Az derül ki belőle, hogy 56-ot buliként, szimbólumait pedig divatként is fel lehet fogni, ha az ember elég fiatal, és a helyzet már nem elég komoly.
Mint minden valamire való kulturális szervezet, az ARC is méltó módon emlékezik meg a forradalom ötvenedik évfordulójáról: szeptember végén plakátpályázatot írt ki ’56-os témakörben a Merlin Kft.-vel közös szervezésben. 118 beérkezett műből ötvenet ítélt meg a szakavatott zsűri (Bakos Gábor az ARC, Bakos Katalin, művészettörténész, Bolgár Eszter, szintén, Eörsi László, történész és Simon Zoltán, az Art Directors Club) bemutatásra érdemesnek. Három kategóriában érkeztek hozzájuk file-ok: az 50 év kategória az évfordulót népszerűsítő művek, Az én filmem kategóriába filmreklámplakátok, a Szabadság, szerelem kategóriába pedig az „óriásplakát műfaji kereteit tágító alkotások”. A kiállítás helyszíne az utolsó pillanatban került át a Kossuth térről a Műcsarnok mögé: október 25-én nyílt volna az azóta blokád alá került téren.
Az alkotókat életkorukról a szervezők állítólag nem kérdezték meg, de a plakátokból ítélve nagy részük még gimnazista. A díjak is a fiatal korosztályt motiválására voltak alkalmasak: iPod, digitális kamerák és egy Macintosh számítógép.
A helyszínen iskolásokkal találkoztam, akik történelemórán azt a feladatot kapták, hogy menjenek az 56-os emlékmű közelébe, és írják le azt az érzést, ami elfogja őket a vasrudak tövében. „Engem ez hol érdekeljen?! Leszarom” – mondta az egyik muszájból kiterelt lány. De volt, akit jobban meghatott, és mobiljával fotózta Nagy Imre fejét. „Kritikel massz, annnyáád! Mekkora!” – kiáltott fel egy lukasórát tartó iskolás bőrdzsekiben, amikor az 1956. október 23-án tartott Critical Mass-flyerét megpillantotta óriásplakát formájában. Az arra járó, korosabb emberek nem sokat időztek a plakátok előtt, de mindegyikük arcán ugyanazt a kedves, bölcs mosolyt láttam.
A nagy ötvenhatos közhelyek a könyökömön jöttek már ki, mire végignyálaztam a plakátokat. A művekből leginkább az derül ki, hogy az alkotók 80 százaléka számára háromnegyed kézen megszámolható szimbólummal egyenlő. Lukas zászló, Kalasnyikov, tank, Nagy Imre, vörös csillag, galamb, 1848, Sztálin.
Betapasztott lukas zászló, szívalakú lukú zászló (szívlobogás), Bródy János idézettel díszített lukas zászló, 50-es számot formáló lukas zászló. Béna tank VIVA-tv-s hirdetés stílusában rajzolva, tank angol szóviccel (t-h-anks), vasököllel szétzúzott vörös csillag, kikötözött vörös csillag, csak hogy párat említsek a változatokból.
Az utcakövekből kirakott lukas zászló (felszedett kövekből kirajzolódó lukkal) láttán arra gondoltam, ezt biztos a TV-ostrom ihlette. Mintha több plakát is a közelmúltban lezajlott utcai zavargásokat reflektálta volna, de a szervezők szerint a művek még azelőtt készültek. Tízmillió látnok hazájában élünk. Erre utalhat a WIN 56 című alkotás - egy screenshot a windowsos másolásikonról, amiben az adat az 1956. mappából a 2006. mappába másolódik. A „Budapest nem felejt feliratú”, lekerékbilincselt tankot mutató plakátról a 23-i Városháza téri tankrablás jutott eszembe, de arról végképp nem tudhattak ennyire előre.
Sok pályázónak a hullócsillag jutott eszébe 56-ról. Nem túl bonyolult, de legalább informatív a Csillagászobrász című. Két régi képet egy szövegbuborékkal köt össze, és megtudhatjuk belőle, hogy 56 után a börtönben szobrásznak hívták a szoborledöntőket, és csillagásznak a vöröscsillag-leszerelőket. Az Álmaidban címűt plakátot sem értettem. Egy fiatal pár alszik rajta, felettük Lenin-szobor lebeg a felhőkön. Leninről álmodunk? Álmainkban visszatér Lenin? A talányra a készítő, Orbán Gergely adta meg a választ. Szerinte azért nem érthettem, mert nem írták ki alá a kép címét, ami egy idézet Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséből:
"mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,"
Az egyik plakát egy tízéves kisfiú rajza – tudtuk meg az ARC egyik munkatársától. A kisfiú 56-ja elég szürreális, vajon miket hallhatott otthon. A „Huszár” című színes ceruzarajzon a tank csöve a huszár lovának szájában, az egyik katona kardtokja helyén esernyő, a nemzeti színű, szárnyaló madár viszont kardot cipel röptében. Az egyik legjobb mű amúgy.
A közhelyrengetegben értékelhető bármilyen eredetibb gondolat. Például az ARC-kiállításokon rendszeresen szereplő Goran Dimic szívszorító alkotása, a Pali bácsi. A képen egy öreg úr fotója, mellette felirat balra: „Pásztor Pál, 1956”, jobbra „Paul Shephard, 2006”. Vagy a kiállítás abszolút sztárdarbja, a lukas Tesco-zacskó. Tökéletes 2006-os korrajz, ha 200 év múlva megtalálják az ufók, mindent tudni fognak 2006 Magyarországáról.
Populáris téma volt idén a Nagy Imre-Che Guevara párhuzam. Egy idős pár szótlanul próbálta leplezni, hogy nem érti a „NAGY” feliratú Nagy Imre-sablonrajzot vörös alapon, amin Nagy Imre Che-sapkát visel. Érthető a latin-amerikai forradalmár népszerűsége, a mostani fiatalok már biztos többet láttak Heineken üvegen vagy Che Guevara-pólón vörös csillagot, mint élőben. Ha Nagy Imre arca sármosabb és megjegyezhetőbb lenne, a ő lehetne a merchandizing magyar Che-je.
Nagy Imrés póló az elképzelt ruhamárka, a „Since Fifty-Six” modelljén is feszült. A Miss Sixty-reklámot parodizáló mű London, Párizs, Tokió után szabadon a Széna téren, a köztársaság téren és a Corvin közben reprezentál. RIP Rajk póló, Fuck ÁVH-s női atléta, lukas zászlós trikó is kapható.
A Stefánia felől a filmes blokkba érkezve az volt az érzésem, hogy az Andy Vajna-féle Szabadság, szerelem című forradalmi eposz reklámkampányában vagyok már megint. Andrew G. Vajna egyébként sem bízta filmjének sikerét a véletlenre, hetekig folyatta a média csapjaiból. Gyanúmat erősítette az ARC központi számán elért kolléga tájékoztatása. Elmondta, hogy a győztesek 21-én vehették át a díjakat, és bónuszként részt vehettek a Szabadság, szerelem bemutatóján. Nem csoda hát, hogy sok plakáton szerepelt a Szabadság, szerelem szókapcsolat. A címet Vajna elmondása szerint maga Geszti Péter találta ki.
Az egyik moziplakáton a „Szabadság, Budapest, PPS”-t hirdetik. Ezen Dobó Katica rózsaszín körmeivel erotikusan szorongatja a másik főszereplőt, Jevgenyij Kalasnyikovot. Ennél erőltetettebb már csak az 56-om című képzelt rajzfilm stáblistája. Zene: Nagy Imre. Írta: Mécs Imre, Vásárhelyi Miklós. Rendezte: Kádár János Sztálin. Producer: Rajk László. Meg a Birodalom visszavág, amin shurikenként repkednek a photoshopos vörös csillagok. A vörös halálcsillag című Star Wars utánérzést szóviccel fűszerezték: A (G)erő nem veled van.
A 13 inches Macintosht Zsári Zoltán „Rakd össze!” című művének ítélték oda. A kép a szokványos 56-os jelképekből (Kalasnyikov, tank, lukas zászló, 1956) álló makettkészletet ábrázol. Csináld-magad forradalom. Az MP3-lejátszójával Egmont-nyitányt hallgató Nagy Imre-pólós srác képe nyerte az iPodot. Az egyik fényképezőt a Népköztársaság útja 56 – nyíl – 89 utcanévtábla alkotója vihette haza. Az alkotó másik művét, a felszedett macskakövet is beleszámíthatták a díjazásba.
Az én 56-om nem hagy mély nyomokat, mint a csokoládé és a fű a mosóporreklámban. Elbújni nem lehet a plakátok közt annyira, mint a rozsdás vasak közt, de legalább nem fagy tőle kővé a szív. Az üzenete pozitív.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
