Díjak, és ami utána jön

Péntek délelőtt, a koranyári napsütésben a célja felé igyekvő Tudósítót kis híján maga alá gyűri a füvesített Széchenyi-tér piknikhangulata, de mégis lelkiismeretesen elmegy Alice Guy, az első női filmrendező filmjeinek vetítésére. A sötét moziteremben a filmek helyett egyelőre még csak diavetítéssel egybekötött előadás zajlik, amelyben Alice Guyról megtudjuk, hogy filmtörténeti jelentősége - a közeli felvételek elsőkénti alkalmazása - mellett például pikáns humora is volt. Szívesen megnéztük volna a várandós asszonyról készült filmjét, amiben egy, a fallikus szimbólumokat mutató ételekre gerjedő kismama gátlástalan húzásokkal szedi el vágyának fogyasztható tárgyait eredeti tulajdonosaiktól, mivel azonban ez nincs a beígért filmek közt, úgy döntünk, inkább a Lloyd mozi felé vesszük az irányt, hogy a Best Of szekció keretében megnézzük a 96-os fesztiváldíjas dokumentumfilmet. Ekkor azonban kiderül, hogy az improvizatív jazz workshop tagjai a Városi Képtárból szintén a Széchenyi tér füvére tették át a próbahelyszínt, így a Tudósító megadja magát, és harmadik utas megoldásként a mezítlábas térzenészek mezítlábas hallgatói közt napozik kicsit, készülve az előtte álló esti kultúr-ámokfutásra.

Lemaradásban

Kattintson a képre!

Az estét ugyanis fél nyolctól akár éjjel egyig folyamatosan a Lloyd moziban tölthetnénk animációs- és kisjátékfilmekkel, de mivel eközben koncertek zajlanak, fesztivál-díjkiosztót tartanak, majd vetítést is rendeznek a nyertes filmekből, a Tudósító választásra kényszerül, és végül fejvesztett futkosással próbálja megoldani a helyzetetet. Megkísérli például behozni lemaradását rövidfilmes téren, de hét körül azért átszalad a Xantus Múzeum udvarába, hátha Karl Seglem és zenekara meggyőzi a maradásról. Mivel azonban a basszusgitár és szaxofon harmóniájához egy country-hangzású hegedű is tartozik, könnyű szívvel tér vissza kisfilmeket nézni, ha már az ezzel egyidőben zajló díjnyertes filmek vetítéséről úgyis lekésett. A díjazottak listáját elnézve egyébként Tudósító megállapítja, hogy egész hetes munkásságát sikerült úgy ütemeznie, hogy pont a szóban forgó filmekből nem látott egyet sem - illetve egyet mégis, de arról kimenekült.

Lópici Gáspár in da Rómer-house

James Blood Ulmer Triójának koncertjén már sehol a délutáni nyár, és bár a Missisippi-delta fülledt hangulata meggyőző, mi hazaszaladunk rétegesen öltözködni. Innen már a Rómer Házba térünk vissza, ahol Erich Kory kanadai csellóművész, a Cirque Du Soleil kanadai artcirkusz zeneszerzője adja elő saját műveit oly módon, hogy az eljátszott dallamot kütyüvel reciklálja, így játszik duót önmagával. Túl sok érdekesség azonban ebből nem adódik, hacsak azt nem számítjuk, hogy a csellista megejtően hasonlít Lópici Gáspárra, de az meg nem ettől van.

Kaland a pedofil méhkirálynővel

Csütörtökön a Dél-Alföldi Szaxofon Zenekar koncertje miatt maradtunk le Priit Parn Frank és Wendy című rajzfilmjéről, most a Gutbucket miatt ismét ezt áldozzuk be, ezért nem tudunk beszámolni róla, milyen lélegzetelállító kalandok érik a veszélyes Észtországban a világmentésre szakosodott amerikai titkosügynök-párost. A Gutbucket és a Johnny the Giant Killer című rajzfilm alkalmi kapcsolata amúgy is vicces: a helyenként durva tripre emlékeztető filmecskében egy törpe méretűre zsugorított kisfiú a gonosz óriás fogságába esik, később kis híján szexuális kapcsolatra lép a méhkirálynővel, de végül a szerelmes rovar és udvartartása segítségével bosszút áll az óriáson. A zenekar élőben játssza az aláfestést a nyálas filmzene-paródiától a durvulós jazz-impróig, a felszabadultan bulizó hernyók szinkronizálásába pedig a közönséget is bevonják. Mi kicsit aggódunk, hogy jön ki a kiskrapek a veszélyes erotikus kalandból, de amikor a film végén visszanyeri eredeti méretét, a méhkirálynő szerencsére bölcs asszonyi megértéssel kezeli a megváltozott szituációt.

Vég, és ami utána jön

Grencsó István és a Pozwakowski nevű - nevük ellenére magyar - zenekar éjjel egyre kiírt koncertjéig mandulás-fűszeres biozsíroskenyeret eszünk a Mandala Teasátorban. Kipróbálhatnánk még a bio-pörköltszaftosat is, ez azonban túlságosan pszichidelikus élménynek tűnik, főleg, hogy közben teljes pompájában üzemel a Perfornitórium, és szupernyolcas filmeket vetítenek a házfalra. Vetítésben ezen az estén azért Grencsóék viszik a pálmát: a Rómer pinceklubjában legalább négy gépen szkreccsel a VJ, a hely tömött, a közönség úgy bulizik, mintha egy Korai Öröm koncerten volna. A kezdés csúszása okán három óra is elmúlik, mire lejövünk erről a tripről, pedig most már igazán alkalmasak volnánk valami durva experimentális filmblokk befogadására.

Szombaton délelőtt a Tudósítónak nem sikerül elég korán felkelnie, így nem megy traktorkirándulásra Ravazdra, pedig. A nap azért nincs veszve: este még ingyenkoncertek várhatóak a Széchenyi téren, valamint Mediawave-záróparti a Rómerben, és a filmvetítések sem maradnak abba. Vasárnap a fesztiválközönség nagy része a többéves hagyománynak megfelelően továbbvonul a komáromi erődbe, ahol a szokásos fesztiválzáró majálissal búcsúzik a idei Mediawave. A megvonási tüneteket enyhítheti, hogy megjelent a fesztivál eddigi 15 évének filmjeiből készült, három darabból álló DVD-válogatás - ami a tervek szerint további részekkel bővül majd -, ezt például délután háromtól szintén meg lehet majd itt nézni.

A végjátékban lesz még fotókiállítás, szibériai sámánszertartás, Marcel Duchamp szellemi munkásságának megzenésítése, ujgur flamenco és kortárs táncelőadás, fellép a Trottel, és a Gutbucket is ott lesz, bár Johnnyt nem biztos, hogy hozzák: szegény gyereknek épp elég sűrű napja volt tegnap.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!