Kiemelkedik a Titanic

Sötét folyosón próbálod előrepréselni magad a vállak és hátak közt, valaki a lábadra lép, de te csak mész előre, rá sem pillantasz az első osztályú utasok éttermének pazar porcelánétkészleteire. A harmadosztályú utasok kabinjainál megkerülsz egy nehezen szuszogó férfit, és pár jól irányzott könyökmozdulattal utat vágsz magadnak a tömegben, hogy aztán a kanyaron túl végre megpillantsd a jéghegyet.

Nem, ez nem a Titanic katasztrófája, hanem csak a katasztrófáról szóló kiállítás, ahol századfordulós kacatokat nézegethetünk, éppen úgy, ahogy az Ecseri piacon, csak ezeket 3800 méter mélyről hozták fel, plusz Leonardo DiCaprióval forgattak hozzá nagy költségvetésű reklámfilmet.

Igen, az év kiállításának kikiáltott tárlaton alig száz éves porceláncsészéket, apró aranyláncokat (törtarany áron vennék meg a körúton) elázott cilindereket, sőt régiségnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető fém lábasokat nézegethetünk szeptember 1. és november 26. között a Millenárison, ráadásul hétvégenként mindezért 3900 forintot kell fizetnünk per kopf, a családosok pedig örülhetnek, hiszen csupán tízezer a két gyermek és két felnőtt belépésére feljogosító kedvezményes jegy.

Hogy miért fogják mégis egymás lábát taposni az érdeklődök, amikor ilyen tárgyakat jó eséllyel otthon is láthatnak, feltéve, ha a nagymama volt olyan elővigyázatos, és elásta a családi étkészletet a szovjetek elől? Hogy miért kell ennek ellenére már most jó előre bejelentkezni a tárlatra, és miért hiszik a szervezők, hogy a Titanic rozsdás csavarjai várhatóan három hónapa alatt simán beelőzik minden idők egyik legsikeresebb magyarországi tárlatát, a négyszázezer látogatót vonzó Van Gogh-kiállítást?

Na jó, hát persze, hogy azért mert Leonardo DiCaprio és Kate Winslet alig tíz éve ott smárolt a hajóorrban, miközben Celin Dion azt vinnyogta, hogy My Heart Will Go On. És azért, mert minden idők legnagyobb gőzhajója, luxusa, tragédiája, 3 in 1, vagyis minden hívó szó megvan a sikerhez. Plusz mert az RTL Klub egész napos reklámkampánya nem engedi, hogy bárki is elfelejtse ezeket.

Na jó, de miért nem verik majd a pénztár ajtaját a feldühödött és csalódott látogatók tömegei, követelve, hogy adják vissza a jegyek árát, mert pár kicsorbult teáscsésze meg a kazán rozsdás szegecsei nem érnek meg négy mozijegyet vagy mondjuk nyolc DVD kölcsönzői díját?

Hát azért, mert a Titanic-kiállítás az egyik legprofibb tárlat, amit valaha az országba hoztak. A fekete falak közt a kiállítás amerikai készítői nem csak a kacatokat tolják az arcunkba, de bemutatják a Titanic tervezését, építését, és végzetes útját is, miközben megismerkedhetünk az első osztály milliomosaival, és néhány harmadosztályú utas sorsával is. A tárlat egyszerűen hatásvadász, és ezt nem úgy kell érteni, ahogy azt a rosszul öltözött esztéták értik a Zárórában.

A sötétben pontfényekkel megvilágított tárlók igazi műkincsnek láttatják a legközönségesebb ón kiskanalat is, miközben a kétnyelvű tablók nem csak a hajóról, meg az utasok személyes sorsáról árulnak el egy rakás érdekességet (Tudták azt, például, hogy 22 tonna sertészsíron csúszott a hajótest a dokkból a tengerbe az ünnepélyes vízre bocsátáson? Hogy Amerika előtt még Franciaországban és Írországban is megállt? És azt, hogy a zenekar nem klasszikus zenét, hanem ragtime-ot és a Nearer My God To Thee című angol egyházi éneket húzta a hajó elsüllyedésekor?), de bemutatja a kort is, és lépésről lépésre közelebb vezet minket a tragédiához, amíg az egyik forduló után tényleg ott egy jégtömb, meg is lehet fogni, hogy igen ilyen hideg egy jégtömb, a jeges óceán pedig még ennél is hidegebb. Ócska trükk, de nagyon hatásos, ahogy a tablón egymás mellé helyezett sorsok is: akik túlélték és akik nem. (Na és azért a vége felé előkerülnek igazi érdekességek is, a kormánykerék, meg a gépház irányítására szolgáló tárcsa, vagy éppen a szikratávíró darabjai. Ilyesmit azért már nem lehet venni az Ecserin)

Ráadásul a jelenleg a világon éppen hét példányban turnézó kiállítás magyar mutációja nem feledkezett meg a magyar-szálról sem, egy kisebb teremben szó esik a kor Budapestjéről, meg persze a túlélőket kimentő Carpathiáról és annak hajóorvosáról, Dr. Lengyel Árpádról is.

Bónusznak ott van a tengerfenékről a leleteket felhozó tengeralattjáró élethű mása, meg az expedíció rövid története, vagyis mindent megkapunk, amit már a Titanic díszdobozos extra változata is megadott. (Azért a díszes fa lépcsősor élethű és grandiózus mását, ahol Leonardo és Kate többször úgy de úgy nézik egymást, nem hozták ide a poros Kelet-Európába, csa a londoni meg a tokiói kiállításon mutatták be) Plusz megfoghatjuk a hajótest egy darabját, már ha van olyan, akinek éppen ez a különös perverziója.