Forradalom készül Hollywoodban

Hollywood kettészakadt, nincsenek már kis, közepes és nagy költségvetésű filmek, csak olyan megabüdzsével dolgozó blockbusterek, mint a Batman-, a Karib-tenger kalózai- vagy Twililight-franchise filmjei, és minimális költségvetéssel készülő, főleg független filmek, amiknek természetesen semmi esélye nincs a mozipénztáraknál. Egy Sötét lovag kategóriájú film marketing- és reklámköltségvetéséből ügyes rendezők három filmet is leforgatnak, így értelemszerűen arra már nem marad pénzük, hogy nagyobb összeget költsenek az ilyen filmek reklámozására és terjesztésére. Mivel nincs mögöttük nagy stúdió, a nemzetközi siker is kizárt, szegény kisfilmek (persze a büdzsé csak hollywoodi mércével mérve alacsony) így sehol nem tudnak igazán bevételhez jutni.

Mármint a mozikban, mert a televízió olyan távlatokat nyitott előttük, amikre pár évvel ezelőtt gondolni sem mertek. A VOD, azaz video-on-demand szolgáltatások eredetileg azért jöttek létre, hogy a néző bármikor visszanézhesse a tévéműsort, illetve akkor nézhesse meg a videótárban található filmeket, amikor úri kedve úgy diktálja.

Az évek során ez a szolgáltatás elért arra a szintre, amikor már komolyan számolni kell vele. 2009-ről 2011-re megduplázódott azoknak a filmeknek a száma, amiket egyszerre mutattak be moziban és kvázi a tévében. Ilyen bemutatóra nálunk is sor került 2012-ben: öt filmet is egyszerre lehetett látni a UPC videótárjában és a mozikban.

Van pénz ebben is

Az amerikai VOD-premierek számát az LA Times 68-ra becsüli 2012-ben, de ha minden olyan alkotást számba veszünk, amit filmnek lehet tekinteni, akkor a szám sokkal magasabb: a pornóipar idén simán 100 fölötti számú filmet mutatott be a különböző amerikai kábelszolgáltatók felnőtt besorolású csomagjainak VOD-szolgáltatásán keresztül. A független filmesek döntése érthető, sokkal szélesebb közönségréteget meg lehet célozni egy országos kábelszolgáltatón keresztül, mint a mozikban, és úgy tűnik, a VOD-előfizetések díjából szépen is lehet keresni. A Bachelorette című vígjáték a mozikban 418 000 dollárt hozott, a házi videós rendszerben viszont 5,5 milliót, ami már figyelemreméltó eredmény.

Ez persze nem hasonlítható össze egy Bosszúállók milliárd dolláros bevételével, de a független producerek így is elégedettek. A Krízispont című filmet 2011-ben egyszerre mutatták be a mozikban és VOD-n, a bankhitel-válságról szóló kamaradráma Oscar-jelöléséhez a filmet otthon nézők is tevékenyen hozzájárultak azzal hogy megnézték a filmet, amit a mozikban nem biztos, hogy megtettek volna. A csak VOD-n terjesztett filmekkel szemben viszont a mai napig bizalmatlanok nézők, mondván, ha igazán jó alkotások lennének, mozikban is lehetne látni őket - ezt a tételt cáfolta látványosan a Krízispont. A film VOD-n 6, a moziban 5 millió dollárt keresett.

A VOD megöli a művészetet?

A filmesek hozzáállása A VOD-hez szintén megér egy misét, sokuk elvből elutasítja a tévés terjesztést, és filmjeiket csak mozikban engedik bemutatni, ezzel nehéz helyzetbe hozva a műveket finanszírozó cégeket, amik szeretnének legalább valamennyi pénzt viszontlátni a befektetésből. A független filmeket mozikban bemutatni mostanában viszont pénzügyi öngyilkosságnak tűnik Amerikában. A Hollywood.com meghatározása szerint országos bemutatónak az USA-ban az számít, ha egy filmet legalább 600 moziban vetítenek. A mozikban idén bemutatott 274 független filmből mindössze hat érte el ezt a számot, a többieknek esélye sem volt szélesebb közönséghez eljutni.

Míg a hagyományos modell, azaz a mozipremier csak akkor működik, ha a forgalmazó bízik abban, hogy a film legalább 20 millió dollárt keres, a VOD-kölcsönzés alkalmanként 5-10 dollárt hoz a konyhára. Ha egy átlagos mozijegyet tíz dollárnak veszünk, kétmillió néző alatt értelmetlen haszonról beszélni - ezt a számot a független filmek nem tudják teljesíteni. A VOD-terjesztés költségei azonban jóval alacsonyabbak, nem kell a mozitulajdonosokkal alkudozni, kópiákat gyártani és azokat eljuttatni a mozikba. Nincs szükség mozis promócióra vagy plakátokra, a szolgáltatók (pl. iTunes, Amazon vagy a kábelszolgáltatók) saját oldalaikon futtatják a tartalmat, hiszen az 5-10 dolláros díjból ők is részesülnek.

Mennyi az annyi?

Ami gondot okoz az, hogy a szolgáltatók nem szívesen teszik közzé a VOD-nézettséget. A forgalmazóknak így tulajdonképpen fogalmuk sincs, hány nézője volt egy-egy filmnek, de azt az LA Times tudni véli, hogy sikeres VOD-premiernek az számít, ha egy alacsony költségvetésű filmet legalább 50 000 alkalommal néznek meg, azaz minimum 250 000 - 500 000 dollárt hoz. Ez ugye egy mozipremier esetében nettó szívás, de a VOD-világban a reklám- és egyéb járulékos költségek minimálisak. Azok a filmek, amik egyszerre láthatók a mozikban és VOD-on, 10, míg a csak VOD-ra kerülő filmek 5 dollárba kerülnek alkalmanként. Az igaz, hogy ebben az esetben az nincs megkötve, hol is vetítik a filmet a mozik, lehet az akár a debreceni pláza multiplexe is.

Nem a teljes összeg vándorol ám a filmesek zsebébe, a bevételen természetesen osztoznak a szolgáltatókkal. A mozipénztárak bevételéből általában fele-fele arányban részesednek a mozi üzemeltetői és a forgalmazók, a VOD-terjesztés során a forgalmazónál 70 százalék marad – azt viszont senki meg nem mondja pontosan, ennek milyen hányada kerül el végül a film alkotóihoz.

Az Esőemberrel Oscar-díjat nyert Barry Levinson The Bay című új filmjét is egyszerre mutatják be a mozik és kerül fel az amerikai VOD-kínálatba. Levinson saját bevallása szerint korábban ódzkodott filmjei ilyen terjesztésétől, de mára a VOD egyik leglelkesebb hívévá vált. A rendező szerint az új üzleti modell, amit tulajdonképpen a YouTube indított világhódító útjára, gyökeresen átalakíthatja Hollywoodot. „Ez az utóbbi száz év legnagyobb hatású eseménye a filmiparban. A mozikban az évente leforgatott filmek töredéke kerül bemutatásra, a többit vagy DVD-n vagy egy-egy tévéadón lehet csak elérni – a VOD-nak köszönhetően a filmkészítőknek nem kell azon törni a fejüket, hogyan juttassák el a kész filmet a nézőkhöz."

A mozitulajdonosok nem örülnek

Nem mindenki ért egyet a filmesekkel. Az amerikai filmszínház-tulajdonosok egyesülete, a meglehetősen szerencsétlen nevű NATO tagjai 2011 tavaszán berágtak a hollywoodi stúdiókra, és szankciókat helyeztek kilátásba azokkal szemben, akik felrúgják az évtizedes hagyományokat. Az évek óta működő modellben a filmeket a bemutatást követő 90 napban nem lehetett elérni sem a tévében, sem DVD-n, sem pedig az interneten. Így a mozikat működtető cégek is szépen kereshettek a bemutatókon, és boldogan mosolyoghattak a részvényesek rendes éves közgyűlésén.

A nagy stúdiók azonban felismerték, hogy nemcsak a művészfilmek, de a nagy sikerdarabok is hoznak pénzt a VOD-terjesztésben. A Warner Brothers, a Universal és a Fox tavaly márciusban jelentette be, hogy saját VOD-szolgáltatást indít, amin keresztül prémiumtartalmaikat akár két hónappal a mozipremiert követően már elérhetővé teszi az otthonról kimozdulni nem hajlandó közönségnek. A szolgáltatást az egyik legnagyobb amerikai műholdas szolgáltató, a DirecTV segítségével indították be, filmenként 30 dollárért (kb 6600 forint).

A mozitulajdonosok árulással vádolták a stúdiókat, akiknek eleve felrótták azt is, hogy a 3D-mánia miatt hatalmas költséggel kellett átalakítani mozitermeiket (az USA-ban jelenleg 17 000 olyan mozi üzemel, amiben van 3D-s vetítőterem) a bevételek viszont csökkentek, és ahelyett, hogy a stúdiók régi partnereikkel foglalkoznának, most más úton igyekeznek még több pénzt keresni. Első dühükben a NATO tagjai azzal fenyegették meg a három stúdiót, hogy nem mutatják be előzeteseiket a filmek előtt, levesznek minden olyan reklámanyagot, ami a filmjeiket promótálja, és a VOD-on is kiadott filmek bevételéből a szokásos 50 százaléknál többet tartanak majd meg maguknak.

A stúdiók azonban számítottak erre, és számokkal bizonyították, hogy a 2010-ben legjobban kereső 25 mozifilm az első hatvan napban hozta be bevétele 95 százalékát, így a VOD-premier nem jelent mérhető anyagi veszteséget a mozitulajdonosoknak. A botránynak induló konfrontációból aztán ideges heherészés lett mindkét fél részéről, mert a 2012-es adatok szerint az új VOD-szolgáltatás meglehetősen magas ára (más platformokon 6-10 dollárba kerülnek a filmek) miatt nem termelt jelentős bevételt, legalábbis egyelőre.

Követendő példa?

Az amerikai példa ragadós lehet. Az EU kulturális bizottsága október óta dolgozik egy olyan kezdeményezésen, ami lehetővé teszi, hogy a filmeket egyszerre több platformon is bemutathassák. A végcél, legalábbis a bizottság szándéka szerint az, hogy egy filmet a mozikban, a tévékben, VOD-szolgáltatásokban és internetes streameken ugyanaznap mutassanak be. Terveik szerint első körben húsz művész film esetében próbálják ki et a modellt, amire kétmillió eurót költenek majd. A filmeket a német, a francia, a brit, a lengyel, a spanyol, az olasz, a holland, a belga, az ír és a luxemburgi piacon mutatják majd be több platformon is.

Az európai filmforgalmazók azonban meglehetősen szkeptikusak. A brit Revolver Entertainment elnöke a screendaily.com-nak adott interjújában azt pedzegette, hogy az amerikai modellt nem lehet az európai terjesztés alapjául venni, mert a tengerentúli kábletévés rendszerek sokkal fejlettebb műszaki színvonalon vannak, mint európai társaik. A New Wave Films nevű, szintén bit forgalmazó pedig egyenesen nevetségesnek tartja az ötletet, állítása szerint a mozifilmek sokkalta sikeresebbek, mint bármilyen, más platformon bemutatott filmek.

A magyar helyzet

Nálunk VOD szolgáltatást a két legnagyobb szolgáltató, a T-Home és a UPC biztosít ügyfeleinek. A filmek és sorozatok között mindkét cég kínál ingyenes és fizetős tartalmat, az árak 300-900 forint között mozognak filmenként vagy epizódonként, amiket ezért a pénzért meghatározott időre kölcsönözhetünk. A T-Home Videotéka nevű szolgáltatása 2006-ban indult el, az IPTV bevezetésével egyidőben, az eddigi legtöbbet kölcsönzött filmjük pedig a 2012-es Bosszúállók, amit a cég tájékoztatása szerint több ezren láttak már eddig is, és még mindig nagy az érdeklődés iránta.

A Bosszúállók a UPC videótárjában is szépen teljesít, de a Csizmás, a kandúrt, és a Másnaposok 2-t is sokan kölcsönözték, közölte a cég az Indexszel. A UPC előfizetői 2010 áprilisa óta nézhetnek filmeket a set-top boxon keresztül, a cég ennek megfelelően óvatos duhajként azt nyilatkozta, hogy egyelőre elégedettek a szolgáltatással, amitől lassú növekedést várnak, hiszen fel kell építeni az ismertségét és a használatát is. A UPC annyiban mindenképpen előrébb tart a T-Home-nál, hogy idén már öt filmet (Orvvadász, Sleeping Beauty, A temetésem szervezem, IV. Henrik, Szex, hazugság, vészhelyzet) a mozipremierrel egyszerre mutattak be a VOD-szolgáltatáson keresztül.

A T-Home-nak is van exkluzív tartalma, a Miss Fisher című ausztrál krimisorozatot itthon először ők mutatják be, és további filmek és sorozatok jogait is igyekeznek megszerezni. A UPC is tervez további exluzív tartalmat szolgáltatni, közlésük szerint a tárgyalások jelenleg is tartanak, de az már biztos, hogy decemberben a Sushiálmok című filmet  a mozipremier előtt a videótárban láthatjuk elsőként. Ezt a Lost című sorozatból és a Gyűrűk urából is ismert Dominic Monagham főszereplésével készült The Day című poszapokaliptikus túlélőhorror premierje követi majd, szintén decemberben.

Arra a kérdésünkre, hogy a magyar filmeket ilyen formában szándékoznak-e támogatni, azaz lehetőséget biztosítani a filmeseknek, hogy alkotásaikat így juttassák el a nézőkhöz, a UPC azt válaszolta, hogy a magyar filmek gyártói a Cinema City-ben is szeretnék bemutatni filmjeiket, ami sajnos kizárja a VOD-premiert. A cég azonban nyitott az együttműködésre, és ha lesz olyan magyar film ami a VOD-on mutatható be először,  szívesen tárgyalnak a készítőkkel. A T-Home jelenleg is tárgyal a forgalmazókkal a magyar filmekről, de ennél többet nem árultak el.