Ottó
21 °C
32 °C

Itthon is létezik a színtiszta amerikai típusú sorozatfejlesztés

2016.03.10. 23:51
A tévézés itthon sem olcsó mulatság. Ha valakinek az az őrült elképzelése támad, hogy márpedig műsorkészítésből fog megélni a jövőben, alapvetően két úton haladhat tovább: vagy megrendelésekre gyárt műsorokat, vagy a saját feje után megy, független gyártóként, és házal a késztermékkel. Az előbbi tűnik egyszerűbbnek, hiszen úgy melózni, hogy az ember tudja, hogy előbb-utóbb kifizetik, még mindig könnyebb.

A hazai műsorgyártó piac meglehetősen telített, és leginkább a klasszikus urambátyám korszaknak megfelelően leosztott: politikai és egyéb megfontolások mentén alakulnak viszonyok, a gyártási szerződések odaítélésénél nem feltétlenül a szakmai érvek esnek latba a legnagyobb súllyal.

Aztán ott van az is, hogy ha megrendelésre dolgozunk, nem biztos, hogy az önmegvalósítási törekvéseink találkoznak a tévék elképzeléseivel, és mi hiába akarunk egy fikciós sorozatot leforgatni, ha a tévének egy énekes tehetségkutató kell. 

Ha tévéktől független gyártásba fog az ember, akkor jobb, ha felkészül arra, hogy sokáig csak költeni fogja a pénzt, és nem tudhatja előre, hogy a leforgatott pilotepizódokat (pilotnak egy sorozat első részét nevezik) mikor és ki veszi meg, fogalma sincs, hogy a nagyszerűnek tűnő ötlete mikor találkozik össze egy tévé elképzeléseivel, azaz nagyon leegyszerűsítve: mikor lesz belőle lóvé.

Mit csinálj, ha nyersz a lottón?

Ahhoz, hogy ilyen gyártásba fogjunk, még több pénz kell, mit az első esetben. Mert az ugye egyértelmű, hogy egy legyártott pilottal nem érdemes házalni, legalább két-három produkcióval kell megjelenni a piacon. Viszont érdemes azt is figyelembe venni, hogy ilyenkor nem vagyunk bezárva az ország határain belülre, és simán ki lehet vinni a pilotokat a nemzetközi tévés vásárokra, hátha ott kell valakinek.

Tőkeerős befektető hiányában ezt az utat a lottónyerteseknek javasoljuk leginkább, hiszen mire egy tévésorozat első részéből bemutatható késztermék lesz, barátok közt is minimum 40-50 millió forintot rá fogunk költeni, három pilot esetén pedig mondjuk 150-et, emellett fizetni kell az alkalmazottakat és az írókat. 

Ha nincs 300 millió forintunk csak úgy, akkor ne erre tegyük fel a jövőnket.

A hazai piacon kialakult hagyományoknak megfelelően az első kategóriából van több, azaz a gyártók a tévékhez csatlakozva működnek, kapják a megrendelést és gyártanak. Emellett persze fejlesztenek is, de azt is úgy, hogy előtte megfuttatják az ötleteket a tévéknél, és csak azokkal foglalkoznak komolyabban, amire van komolyabb érdeklődés. Ez leginkább a showműsorok és valóságshow-k, vetélkedők és főzőműsorok esetében működik itt is, fikciós sorozatba csak úgy egy nagy hazai gyártó sem vág bele komoly érdeklődés hiányában. A nagyobb piacokon ez másképpen működik.

Hogy csinálják ezt Amerikában?

Az amerikai rendszert persze érdemben nem szabad összehasonlítani a magyarral, de elveiben igenis tanácsos, mert kiderül belőle, mennyire másként állnak a sorozat- és műsorfejlesztéshez a cégek. Az a legtermészetesebb, hogy minden nagy amerikai tévé, az ABC-től a Foxig, saját fejlesztői csapattal dolgozik. Ezeket itthon kreatív stábnak, vagy kreatívoknak szokás nevezni. Az ő dolguk kitalálni azt, hogy milyen műsorok kerüljenek képernyőre a jövőben, vagy megvizsgálni azt, hogy melyik nemzetközi formátum érdemes átvételre. Eddig a két rendszer egyébként alapvetően egyformán működik, a fejlesztésnek csak a rendelkezésre álló pénz szab határt.

Ahol markánsan elválik egymástól a két iskola, az, hogy míg a hazai kreatívok a fejlesztés mellett a tévéjük már forgatás alatt levő műsoraiban is dolgoznak, az amerikai ötletgazdákat leginkább csak arra tartják, hogy ötleteljenek. Azért kapják a fizetésüket, hogy újabb és újabb formátumot dolgozzanak ki, amire vagy rábólintanak a fejesek, vagy nem. És ha nem, az nem azonnali kirúgást jelent (nem azért költöttünk rád annyi pénzt, hogy értéktelen szart csinálj), hanem azt, hogy nem baj, majd a következő jobb lesz, tessék visszamenni melózni.

Fokozatosan érvényes ez a sorozatgyártásra, ahol a már korábban bizonyított, neves producereket egy-egy tévé vagy stúdió éves szerződéssel köt le csak azért, hogy ötleteljen, hátha kisül valami belőle. És ha nem, nem dől össze a világ, az ötleteket iktatják, és majd előveszik máskor, amikor esetleg lehet belőlük valami. Mint mondjuk a Született feleségekből, amivel öt éven át házaltak, mire sorozattá futotta ki magát.

Itthon az HBO dolgozik így, van egy olyan csapatuk, akik csak forgatókönyveket olvasnak és fejlesztenek, ötleteket súlyoznak és értékelnek, majd fejlesztenek sorozattá - ennek a folyamatnak az első végterméke a Terápia, a Társas Játék és az Aranyélet, és már készül is a következő, minőségi sorozat.

Független sorozatfejlesztő vagy -gyártó cég itthon nem nagyon van. 

A Szérum (Stone in the River) című sorozatot gyártó Glomax Entetainmentről nem sokat tudni, a RTL II-n tavaly decemberben, különösebb visszhang nélkül levetített sorozatot egyértelműen külföldi sugárzásra szánták (ezért is szerepelt a 2015-ös Cannes-i tévés vásár programfüzetében), de a produkció nagyon fapados lett. Első próbálkozásnak is gyenge, de legalább van, remélhetőleg a cégnek van még más sorozatötlete is, amit fejleszt, mert a megbízható minőséghez csak úgy lehet eljutni, hogy az ember folyamatosan próbálkozik.

Egy másik, tavaly óta a piacon részt vevő cég, a Contentlab & Factory más úton halad. Róluk 2015 februárjában lehetett először hallani, amikor is ösztöndíjas forgatókönyvírói pályázatot írtak ki: olyan tehetséges írókat kerestek, akik a tévés szakmával nem feltétlenül voltak nagyon képben, és nem volt előfeltétel az írói háttér, végzettség sem, csak az számított, hogy a jelentkezők nyitottak legyenek egy amerikai jellegű forgatókönyvíró-képzésre, és utána arra, hogy ún. írószobákban dolgozzanak.

Ki az atyaúristen?

Ez, mármint az írószoba annyit takar, hogy az amerikai rendszerű sorozatfejlesztés és sorozatipar legfontosabb elemét a magyar piacra is bevezetik: az írók nem egyedül dolgoznak egy ötleten, hanem többen, jellemzően hatan-nyolcan, egy vezető író felügyeletével, aki az adott sorozat showrunnerje, azaz a forgatás, az írás, az utómunka vezetője is egyben. A magyar tévésorozatok 90 százaléka ugyanis a mai napig úgy készül, hogy a rendező az atyaúristen, az író meg egy beosztott - az USA-ban ez pont fordítva van, és ha megnézzük az ottani sorozatok világsikerét, akkor egyértelmű, hogy melyik a követendő példa.

A Contentlab & Factory februárban indított tanfolyama után négy sorozatötlet kidolgozása kezdődött meg 12 újonc íróval és négy showrunnerrel, majd ebből maradt kettő, és ezek közül egyből pilotepizód is készült. Közben a cég megvette egy szlovák sorozat remake-jogait is, és elkezdte annak a fejlesztését is, a pilot ebből leforgott tavaly ősz végén. Emellett nyitottak délre is, és létrehozták ugyanezt a think tanket Horvátországban és Szlovéniában is.

A cég filozófiája az, hogy próbálkozni, fejleszteni, kipróbálni szabad, sőt, kell is, a rossz ötletből is lehet jót faragni, csak foglalkozni kell vele. A cég magyar vezetője, Hámori Barbara tapasztalt tévés, dolgozott az RTL Klubtól a Magyar Televízión és a Tv2-n át a Viasatig, a magyar piacot jól ismerő szakember. 

"A ContentLab," mondja Hámori Barbara a cég egyik pilotja, a Tévéország című dramedy pilotjának forgatásán, "egy kelet és közép Európára szakosodott sorozatfejlesztő és -gyártó cég, amelyik amerikai knowhow alapján rakja össze a munka metodikáját." Ez lefordítva annyit tesz, hogy a fejlesztés a koncepció megtalálásával kezdődik az írószobában, és nem ér véget a forgatókönyvvel.

Hámori például a Tévéország forgatásán végig ott volt, és amerikai típusú showrunnerként a munkafolyamat minden részletébe belefolyt, ő volt az a klasszikus főnök, akit a hazai forgatásokon a rendező szokott megtestesíteni. Részt vett a szereplőválogatáson, a helyszín kiválasztásában (a pilot abban a budai villában forgott, amiben Angelina Jolie és Brad Pitt lakott, amikor Budapesten járt, és napi 600 000 forintért lehet kibérelni), és a forgatáson ha valami nem működött, akkor ő írta át a forgatókönyvben. 

A mi módszerünk színtisztán az amerikait követi.

"Az írószobában, közösen fejlesztjük ki a karaktereket, a sztorit, a nagy, átívelő történetet (ha van) és a heti történéseket - a közös munka lényege, hogy ne egy csúcspont legyen, mondjuk egy nagyon jó pilot, hanem egy megbízható minőségű évad, amiben minden rész egyformán jó és ugyanazon elvek mentén készül és építkezik."

Alapvető változások kellenének

Hámori szerint a magyar sorozatgyártást alapvetően át kellene alakítani, hogy olyan ipari keretek között működhessen, mint az USA-ban vagy akár Európában. "A hazai sorozatgyártásra a játékfilmes attitűd jellemző. Így van ez a forgatókönyvírásnál is, amikor egy vezető író talál ki tulajdonképpen mindent, és a többiek csak besegítenek neki, de ez tapasztalható a forgatásokon is, amikor már kész könyvből kell dolgozni - a rendezőnek azért van kiemelt szerepe a hazai sorozatokban, mert a filmes metodikát alkalmazzák a sorozatokra is. Ez hiba, hiszen két külön műfajról van szó, és ez a hiba ki is ütközik  a magyar szériáknál. Nincs egyenletes minőség. Komplett iparágnak kell kitermelődnie, amiben tévére író, tehetséges szerzők ötleteit valósítják meg a műfajhoz értő szakemberek." Idő kérdése persze, hogy ez mikorra alakul ki. 

A hazai filmvilág elég belterjes, és mire egy teljhatalomhoz hozzászokott rendezőt már nem fog érdekelni (sőt, sérteni), hogy egy író pofázik bele a munkájába, sok víz lefolyik a Dunán. 

A magyar sorozatok hiányosságait persze nem lehet ráverni a rendezőkre, teszi hozzá gyorsan Hámori, miközben a villában éppen egy olyan jelenet forgatását készítik elő, amiben az eddig csak énekesnőként ismert Cserpes Laurának le kell esnie egy lépcsőn.

Hámorinak nem tetszik a kép, feláll, és utasít - de szigorúan betartva az ilyen forgatásokon létező hierarachiát, nem ő mondja meg az egyik statisztának, hogy mit csináljon a hajával, és nem ő instruálja a színésznőt, ő a fodrásszal beszél és a rendezővel. Aztán visszaül a monitor elé, megnézi a felvételt, és elégedett - Cserpes Laura egyébként meglehetősen élethűen tud lezúgni három lépcsőfokot, ráadásul az egyik felvételnél magával ránt egy mit sem sejtő, másik csajt is, amitől a jelenet még életszerűbb lett.

A Tévéország egy sztárokkal foglalkozó ügynökségről szól, aminek vezetőjét Rudolf Péter alakítja, élete tán első abszolút negatív szerepében. Rudolf láthatóan élvezte a szerepét, van a pilotban egy szexjelenete is a Válótársakból (is) ismert Földes Eszterrel, amin én ugyan nagyot néztem, de a történet szempontjából állítólag nagyon fontos.

A pilot nem volt olcsó, Rudolf, Cserpes és Földes Eszter mellett további ismert arcok szerepelnek benne (pl. Trokán Anna vagy Tóth Máté), a cég nem spórolt a külsőségeken és a forgatókönyv is hónapokon át csiszolódott. Hogy aztán a leforgatott pilot kell-e valamelyik magyar tévének, az mostanában derül ki, a ContentLab minden olyan hazai tévének megmutatja, akit érdekelhet egy fikciós sorozat (RTL, TV2, AXN/Viasat, MTVA), mert nem egy megrendelővel állnak kapcsolatban, hanem saját szakállukra gyártottak.

Néhány évre tudnak tervezni

A céget egy kockázati tőkebefektető alap finanszírozza, mondja Hámori, és gyakorlatilag úgy áll a dolog, hogy az első 3-5 évet látják maguk előtt. "A terv az, hogy a Magyarországon, Horvátországban és Szlovéniában futtatott mentorprogram kitermeljen annyi jó írót, akik a 2016-os évre valamelyik országban olyan sorozatokat írnak, amikkel megjelenhetünk a képernyőn, 2017-re pedig mindenütt képernyőn legyünk." Olyan anyagi háttérrel jelenleg egy magyar cég sem rendelkezik, magyarázza Hámori, ahol a fejlesztést így megfinanszíroznák.

Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a helyi tévéktől itt és külföldön is, akik ki vannak éhezve arra, hogy a megszokottól eltérő gondolkodásmóddal gyártó céggel dolgozhassanak együtt.  

Az ütemtervet Hámori szerint egyelőre tartják. "A 2015-ös év a nulladik évünk, hiszen februárban kezdtük el keresni azokat az írókat, akikkel együtt tudunk dolgozni és az első kiválasztás után már voltak heten, akikkel elkezdtük a munkát - a Tévéországon is ők dolgoztak, sőt, az ötlet maga is egyikőjüktől származik. Augusztusban meghirdettünk egy újabb kört, amire jóval többen jelentkeztek, mint a februárira, és az ő képzésüket az elsőben kiválasztott hetes is segíti majd. Most keressük azt a 10-15 tehetséget, akikkel állandó írószobákat állíthatunk fel, és akik mostantól azzal foglalkoznak, hogy történeteket találnak ki, fejlesztenek, és visznek el forgatókönyvig - mindezt közösen, az egójuk háttérbe szorításával."

Az egó a forgatáson sem kerülhet előtérbe - a Tévéország eredeti rendezőjét gondolkodás nélkül elküldték, amikor nem volt hajlandó elfogadni, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzelte. "Klasszikusabb felállásban gondolkodott, a történt kifutásába is bele akart szólni, ami nekünk nem felelt meg. Nincs harag, de mi másképp dolgozunk." 

A fejlesztés, a folyamatos munka záloga a pénz, ami viszont egyszer csak elfogy, jegyezzük meg, mire Hámori bólogat, hogy igen, ez előfordulhat. "Ez az alap egy idő után azt várja, hogy a befektetése megtérüljön, ez természetes, de ha jól végezzük a dolgunkat, akkor nem lesz baj, mert jó tartalomra szükség van." A Tévéország mellett a Mi kis falunk című sorozat pilotját is leforgatta a cég, ebben Csuja Imre és Lengyel Tamás is szerepel - ez a sorozat egy kis faluról szól, ahol senki nem komplett teljesen és állítólag nagyon vicces, az Üvegtigrisre hajazó szociokomédia. A pilot iránt szinte mindegyik hazai tévé érdeklődött. 2017-ben a ContentLab már 3-4, saját fejlesztésű pilottal szeretne jelentkezni, és az idei kettőből legalább egyet sorozatként visszalátni.  

Disclaimer: a szerző a ContentLab felkérésére mindkét mentorprogramban tartott előadásokat.