Mária
-7 °C
3 °C

A valóság odaát van

2002.09.12. 02:43
Az RTL Klub már két napja bombázza a tudatomat a Való Világ bemutatkozó videóival, ezekkel a másfél perces klippé komponált életszilánkokkal, ezért lelkes és minden szempontból példás médiafogyasztóként egyre gyakrabban álmodom magam a szerencsés harminc közé, és sokszor még a számítógép előtt görnyedve, vagy a villamoson szorongva is magával ragad az érzés, hogy itt és most az én létem a tét.
Szinte magam előtt látom, ahogy egy ködös, párás reggel beállít a stáb, hogy elkészítsék életem filmjét, amelyet megpillantva majd vad SMS-szavazásba kezd a Budafoki Pamutgombolyító Üzem 3. számú Női Munkaközössége, a Tápiószecsői Általános Iskola hetedik b osztálya, sőt még Ildikó, a könyvtáros is, pedig ő aztán tényleg örök és megfellebbezhetetlen gyűlölettel viseltetik irányomban.

realitynaplo.index.hu

Volkssturm - Big Brother-megnyitó

Realitynapló 1. - Lehet matyizni

Realitynapló 2. - És provokátorok

Realitynapló 3. - Tulajdonképpeniségek

Születési agónia - Való Világ-megnyitó

A stáb készítene pár vágóképet, ahogy vajas-lekváros kenyeret eszem reggelire, majd ahogy a buszon zötykölődöm, persze mindezt szigorúan Viva+ modorban, divatosan előre-hátrahimbálózó kamerával, hogy még szürke életem legszürkébb pillanataiba is csempésszenek némi lendületet és energiát. (A képek alatt a U2 együttes Beautiful Day című száma dübörögne, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy én éppen roppant boldog vagyok a fent nevezett tömegközlekedési eszközön nyomorogva.) Ezután édesanyám szólna néhány keresetlen szót arról, hogy nagyon szeretem a töltött káposztát meg a filmeket, ellenben ki nem állhatom a cérnametéltet és a hazugságot. (Presser Gábor-Sztevanovity Dusán: A csúnya fiúknak is van szíve, mert édesanyám biztos megemlítené, a megszokott kétértelmű hangsúlyozással, hogy neki azért tetszem.). Majd jönne pár gyorsan suhanó snitt, ahogy egyetemen, könyvtárban, vagy számítógép előtt ülök, (Beasty Boys: Sabotage, csak a hangulat végett) és végül egy-két szép felvétel, amint egy közelebbről meg nem nevezett budapesti kerthelyiségben múlatom az estét kulturáltan, barátaim és pár kisfröccs társaságában (Morcheeba: Undress Me Now). A klip lezárásaként a kamera rám közelítene, én szuggesztíven a nézőkre pillantanék, és mély, férfias hangon elmondanám a szlogenem:

- Szavazz rám, mert beszédhibám van, és az RTL Klub műsoraiba olyan is kell!

Ádám jelölt
Ezek után biztos rengeteg voksot kapnék, így az esti beszavazóshowba már magabiztosan indulnék, még Stohl Andrástól sem ijednék meg, pedig ő úgy vezet műsort, mint autót, és most itt egyáltalán nem arra gondolok, hogy netalántán illuminált állapotban áll a kamerák elé, hanem, hogy a meglepően jó kérdések ellenére is néha talán agresszív egy cseppet. Még az sem zavarna igazán, hogy a hirdetők számára fontos 18 és 49 év közötti lakosság jelentős része egyáltalán nem lenne kíváncsi rám, inkább a konkurens adón bámulnák, ahogy Zsanett és Judit egymás hónaljszőrzetét borotválja. Sőt még akkor sem esnék pánikba, amikor Stohl Buci a mellettem ülő aspiránstól a húgy főnév allegorikus tartalmáról és lételméleti többletjelentéséről érdeklődne, egyszerűen bíznék a nézők józan ítélőképességében, és a manipulációmentes médiademokráciában.

Gergő is jelölt
Valószínűleg felszínre sem evickélne bennem az a rosszindulatú gondolat, hogy a készítők teszem azt már a három jelölt összeválogatásával is manipulálhatják a végeredményt. Amilyen éncentrikus, mondhatni egoista látásmódom van, biztos nem lennék ilyen rosszindulatú az RTL Klub stábjával, ha az ellenfelem Béla, a tiszacsépi önkéntes tűzoltó és mégönkéntesebb színjátszó lenne, aki szabadidejében használt poroltókat gyűjt, vagy mondjuk Irén, az aranyfokozatú termékmenedzser, aki agykontrollkézikönyv-kollekciójára a legbüszkébb. De satnya jellemvonásaim miatt a vereség biztos megviselne, és törvényszerűen másra hárítanám a felelősséget, így felmerülne bennem a gonosz gondolat, hogy talán a csatorna kreatív arcainak nem voltam elég szimpatikus, ezért eresztettek össze a tündéri mosolyú, intelligens rádiós sztárocskával és az izmos magyar macsóval, aki mellett a brazil szappanopera-hősök csak púderezett selyemmajomnak tűnnek.

Amilyen kishitű vagyok, még álmaimban is kiejtenek a showból, de nem is nagyon bánt a dolog, hiszen a Valóság egyelőre még odaát van, ezért inkább arról ábrándozom, hogy mit tennék, ha Popey szívrohamot kapna két fekvőtámasz közben és engem hívnának be cserejátékosnak. Pongót kiszavaznám, az tuti.