Az RTL Klub már két napja bombázza a tudatomat a Való Világ bemutatkozó videóival, ezekkel a másfél perces klippé komponált életszilánkokkal, ezért lelkes és minden szempontból példás médiafogyasztóként egyre gyakrabban álmodom magam a szerencsés harminc közé, és sokszor még a számítógép előtt görnyedve, vagy a villamoson szorongva is magával ragad az érzés, hogy itt és most az én létem a tét.
Szinte magam előtt látom, ahogy egy ködös, párás reggel beállít a stáb, hogy elkészítsék életem filmjét, amelyet megpillantva majd vad SMS-szavazásba kezd a Budafoki Pamutgombolyító Üzem 3. számú Női Munkaközössége, a Tápiószecsői Általános Iskola hetedik b osztálya, sőt még Ildikó, a könyvtáros is, pedig ő aztán tényleg örök és megfellebbezhetetlen gyűlölettel viseltetik irányomban.
 | |
A stáb készítene pár vágóképet, ahogy vajas-lekváros kenyeret eszem reggelire, majd ahogy a buszon zötykölődöm, persze mindezt szigorúan Viva+ modorban, divatosan előre-hátrahimbálózó kamerával, hogy még szürke életem legszürkébb pillanataiba is csempésszenek némi lendületet és energiát. (A képek alatt a U2 együttes Beautiful Day című száma dübörögne, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy én éppen roppant boldog vagyok a fent nevezett tömegközlekedési eszközön nyomorogva.) Ezután édesanyám szólna néhány keresetlen szót arról, hogy nagyon szeretem a töltött káposztát meg a filmeket, ellenben ki nem állhatom a cérnametéltet és a hazugságot. (Presser Gábor-Sztevanovity Dusán: A csúnya fiúknak is van szíve, mert édesanyám biztos megemlítené, a megszokott kétértelmű hangsúlyozással, hogy neki azért tetszem.). Majd jönne pár gyorsan suhanó snitt, ahogy egyetemen, könyvtárban, vagy számítógép előtt ülök, (Beasty Boys: Sabotage, csak a hangulat végett) és végül egy-két szép felvétel, amint egy közelebbről meg nem nevezett budapesti kerthelyiségben múlatom az estét kulturáltan, barátaim és pár kisfröccs társaságában (Morcheeba: Undress Me Now). A klip lezárásaként a kamera rám közelítene, én szuggesztíven a nézőkre pillantanék, és mély, férfias hangon elmondanám a szlogenem:
- Szavazz rám, mert beszédhibám van, és az RTL Klub műsoraiba olyan is kell!
 |
| Ádám jelölt |
Ezek után biztos rengeteg voksot kapnék, így az esti beszavazóshowba már magabiztosan indulnék, még Stohl Andrástól sem ijednék meg, pedig ő úgy vezet műsort, mint autót, és most itt egyáltalán nem arra gondolok, hogy netalántán illuminált állapotban áll a kamerák elé, hanem, hogy a meglepően jó kérdések ellenére is néha talán agresszív egy cseppet. Még az sem zavarna igazán, hogy a hirdetők számára fontos 18 és 49 év közötti lakosság jelentős része egyáltalán nem lenne kíváncsi rám, inkább a konkurens adón bámulnák, ahogy Zsanett és Judit egymás hónaljszőrzetét borotválja. Sőt még akkor sem esnék pánikba, amikor Stohl Buci a mellettem ülő aspiránstól a húgy főnév allegorikus tartalmáról és lételméleti többletjelentéséről érdeklődne, egyszerűen bíznék a nézők józan ítélőképességében, és a manipulációmentes médiademokráciában.
 |
| Gergő is jelölt |
Valószínűleg felszínre sem evickélne bennem az a rosszindulatú gondolat, hogy a készítők teszem azt már a három jelölt összeválogatásával is manipulálhatják a végeredményt. Amilyen éncentrikus, mondhatni egoista látásmódom van, biztos nem lennék ilyen rosszindulatú az RTL Klub stábjával, ha az ellenfelem Béla, a tiszacsépi önkéntes tűzoltó és mégönkéntesebb színjátszó lenne, aki szabadidejében használt poroltókat gyűjt, vagy mondjuk Irén, az aranyfokozatú termékmenedzser, aki agykontrollkézikönyv-kollekciójára a legbüszkébb. De satnya jellemvonásaim miatt a vereség biztos megviselne, és törvényszerűen másra hárítanám a felelősséget, így felmerülne bennem a gonosz gondolat, hogy talán a csatorna kreatív arcainak nem voltam elég szimpatikus, ezért eresztettek össze a tündéri mosolyú, intelligens rádiós sztárocskával és az izmos magyar macsóval, aki mellett a brazil szappanopera-hősök csak púderezett selyemmajomnak tűnnek.
Amilyen kishitű vagyok, még álmaimban is kiejtenek a showból, de nem is nagyon bánt a dolog, hiszen a Valóság egyelőre még odaát van, ezért inkább arról ábrándozom, hogy mit tennék, ha Popey szívrohamot kapna két fekvőtámasz közben és engem hívnának be cserejátékosnak. Pongót kiszavaznám, az tuti.
