További Pol cikkek
Miniszteri utasításra elkezdte vizsgálni az Országos Széchényi Könyvtárban nemrégiben megsemmisített kiadványok ügyét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a közgyűjteményi és közművelődési helyettes államtitkár, Koncz Erika. A minisztérium jövő hét elejére ígért eredményt. Mint az Index hírül adta, a közelmúltban megsemmisítették az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének egy részét, kisebb nyomtatványokat, vállalati és egyesületi kiadványokat, melyek nélkül, szakemberek szerint, soha többé nem lesz rekonstruálható sok egyesület, civil szervezet, nagyrészt államosított és megszüntetett intézmény, gyár, üzem története. A lapunknak a könyvégetésről korábban nyilatkozó szakember szerint a gyűjtemény egy része némi anyagi ráfordítással megmenthető lett volna. Az Indexhez Weeber Tibor, az OSZK kézirattára munkatársának a könyvtár belső levelezőlistájára küldött levele jutott el.
A Nyilvánosság Klub szerdán nyílt levélben fordult Bozóki András kulturális miniszterhez, hogy állítson fel bizottságot Monok István OSZK főigazgatói felelősségének megállapítására.
Szemkárosodást okoztak az iratok
Monok István szerdán eljuttatta lapunkhoz a miniszternek írt levelét, melyben felsorolja a megsemmisítés mellett szóló érveket. Ezeknek ellentmondó véleményeket azonban csak a Nyilvánosság Klub leveléből és a korábbi cikkünkben leírtakból meríthetünk, tekintve, hogy a főigazgató eltiltotta Weeber Tibort a további nyilatkozatoktól, és a könyvtár más munkatársai sem szívesen vállalják névvel a véleményüket, bár volt, aki szintén sajnálatosnak nevezte az eseményeket.
Monok István főigazgató így foglalja össze a gyűjtemény sorsát: "Az anyagot a Nemzeti Múzeum épületében, később az udvari raktárban tartották, és ahogy elkészült a budavári könyvraktár, 1973-ban (pontos dátumot nem sikerült kideríteni) a déli raktártoronyba került ládákban. Ezeket innen 1984-ben szállították a Rózsa utcába. [...] A Rózsa utcából a most (2005-ben) megsemmisített anyagot 2000. szeptember 8-án szállították Törökbálintra. Az anyag, ahogy a jegyzőkönyvből is kiderült szuvas, fertőzött volt. A szállítás során egy dolgozónk (Tölgyessy Józsefné) maradandó szemkárosodást szenvedett.
2000. szeptember 14-én fertőtleníttettük, majd szeptember 26-án behoztuk a budavári épületbe (így keletkezett a "pokol" néven nevezett folyosó szakasz). Az eredeti ládákat azonnal elégettük, mert használhatatlanok voltak (melléklet: A Rózsa Ferenc utcai pinceraktár felszámolási naplója, 2000. október 30). A "pokol" elnevezést a dolgozók adták, mert ránézésre, és szagra nem hitték el, hogy nem fertőzött már az anyag, és nem is nyúltak hozzá. Nekik volt igazuk. A fertőtlenítés után szükséges legalább fél év, de inkább több idő ahhoz, hogy az anyaggal dolgozni lehessen. Mi három évet vártunk, a célfeladatok során soha senki nem vállalta az ezzel az anyaggal való munkát. Utólag személy szerint örülök ennek, mert elkerültünk számos munkajogi pert."
Egy tavaly tűz- és munkavédelmi szemle után döntött úgy a vezetői értekezlet, hogy készüljön ÁNTSZ-vélemény az anyagról, illetve hogy azonosítsák, hogy milyen arányban hiányzik az OSZK állományból az itt őrzött dokumentumkör. Az azonosítás eredménye szerint a nyomtatványok csak csekély mértékben nem voltak megtalálhatók az állományban. Az azonosítási munka a "csak poros"-nak nevezett anyaggal történt, a dolgozóknál a főigazgató szerint két óra múlva szemgyulladás jelentkezett.
Az Országos Epidemológiai Központ Bakterológiai Osztályának Mikrobiológiai Felderítő Csoportja 2005. február 15-én tett jelentést, igazolva az anyag fertőzöttségét, írja a főigazgató. Nem tért ki a vizsgálat arra, hogy az anyag teljessége mennyire vette át a fertőzést. A véleményt a számukra előírt mintavétellel végezték. Az anyag égetéssel történő megsemmisítését javasolták.
"Ezek után - a 70 éves raktári tologatások és fertőződések után -, tekintve az anyag történetét, a feldolgozás során vállalandó egészségügyi kockázatokat, a szerény várható kisnyomtatványi gyarapodást, továbbá azt, hogy a vállalati nyomtatványok jelentős része a levéltári gyűjtőkörbe tartozik, a vezetői értekezlet 2005. március 2-án döntött a megsemmisítésről. Ezt május és június folyamán végrehajtották" - írja Monok István.
A Nyilvánosság Klub a könyvégetés ellen
A Nyilvánosság Klub nyílt levelében viszont számos kérdést felvet, így például vizsgálóbizottság felállítását kérik Bozóki Andrástól annak kiderítésére, hogy "miért nem digitalizálták a fertőzöttnek vélt kisnyomtatványokat, és semmisítették meg a szkennert, ha másolandó anyagot betegség okozójának nyilvánították", vagy éppen, hogy miért állítja a főigazgató, hogy tíz százalék hiányzik ebből a gyűjteményből, amikor véleményük szerint ennek éppen fordítottja igaz: csupán ennyi maradt meg a kisnyomtatványokból.
A Nyilvánosság Klub nyílt levele szerint a nyolcvan doboznyi kisnyomtatvány közül csak egyet minősítették fertőzöttnek a mikrobiológiai szakértők, a többi hetvenkilenc doboz esetében portalanítást javasoltak, ezért a nyílt levél írói nem értik, hogy miért adott Monok István megrendelést az esetleg veszélyes fonott kosarak és a veszélytelen műanyagdobozok elszállítására és együttes megsemmisítésére a Hercules Recycling Papírgyűjtő és Feldolgozó Bt-nek. A Nyilvánosság Klub értesülései szerint a megsemmisített anyagnak tehát csak egy elenyésző töredéke volt menthetetlenül fertőzött - ráadásul egy olyan adag papír, ami később került a gyűjteménybe - a túlnyomó többség megmenthető lett volna.
A Nyilvánosság Klub szerint a felelősség megállapítása elkerülhetetlen, hiszen a könyvégetéssel olyan felbecsülhetetlen értékű kordokumentumok semmisültek meg, mint például Budapest X. kerületi Közjótékonysági Egyesületének 1912-es Évkönyve vagy éppen a Budapesti Ügetőverseny Egyesület 1910-es fogadási szabályai.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
