Alkotmány ajándékba

Azért valami enumerációt lássunk csak. A tüntetés csendes, nyoma sincs a Gay Pride karneváli hangulatának és extravaganciájának. A kezdeti lézengés után beindul a helyre kis aggregátor, amely az elektromosságot szolgáltatja a pódiumautónak, a beszédekhez meg az alapzajt. Első a Habeas Corpus alapítvány és Juhász Géza. "Gyermekek elleni agresszióval vádolnak minket_ olyan egyesületeket neveznek agresszornak, amelyek Magyarországon egyedül nyújtanak támaszt az erőszak áldozatainak, a nőknek, a szexuális kisebbségeknek." Elhangzik még, hogy a homoszexualitás nem hallás által terjed, mint a hit - és szégyelljük magunkat, hogy ennek el kell itt hangoznia.

TGM

TGM, Fodor Gábor és Eörsi István jelen vannak, egyéb személyiségek viszont azért inkább levélformában jöttek el. Kósáné Kovács Magda mint "ember és országgyűlési képviselő" zárta sorait. Demszky levelét már megkapta a sajtó korábban. Kuncze üdvözlete Romano Prodit idézi: az EU kisebbségek közössége. Donáth László evangélikus lelkész két mondatot küldött csupán, de az nagyon kellett, mert errefelé egyesek még fokhagymával űzik a buzikat. "Isten nem tesz különbséget ember és ember között. Ember sem tehet."

Az utolsó szónoklat után beszivárog egy delegáció Tarlóshoz. A könyv a legszebb ajándék, főleg ha az alkotmány az - a polgármester úr felzárkóztató tanulmányai során hasznát veheti az apró figyelmességnek. Szigorúbb meglepetés ellenben a köröztetett feljelentés az összegyűlt aláírásokkal. Hát igen, nem tüntetni kéne immár, hanem eltüntetni.

Ezenkívül semmi új nem történik, és nem is történhet. Elhangzott már minden a polgárjogi oldalról, sőt, kínos evidenciákat ismételgetni unos-untalan. A támadó oldalon persze folyton újabb és újabb figurákat lehet bevetni, vállvonogatva propagandának, mi több, térítésnek nevezni a felvilágosítást, áltisk-színvonaló poénokat eregetni a pannonrádión keresztül az ásító magyar politikai légkörbe. Most már talán hagyni kéne őket, hadd száguldozzanak a dodzsempályán, amíg zsetonnal bírják. A Sziget visszamondta a flepnit - be is gyűjtötte a gratulációkat meg a civil szimpátiát, mintha sose írták volna alá, sőt, mintha inkább alárúgtak volna Tarlósnak kapásból. Mindegy. Engedve nem lett, a bürgermeister habog, hogy akkor most mégis mit tehetne, hogy ne maradjon hoppon. Valószínűleg nincs már semmi a tárban, ahogy eddig is csak vaktöltények röfögtek. De ennek majd utánaolvas.

Oszlik a szerény tömeg. A tér kijáratánál spontán ellentüntetés képződött a Sportcipős Polgárok Egyletéből; legfőképp abban ellensúlyozzák a csendes demonstrációt, hogy hangosak. Ez jó, mert ha csendben maradnának, akkor csak kétes arcokként lehetne leírni őket, így meg egyértelmű., hogy mifélék. "Nem szabad őket bántani, megdöglenek éccben!" - így az egyik. "Köcsögök, köcsögök" - így a többiek. Tizenkilencen vannak egyébként, meg egy bulldog, akit szerző jóindulatúan, az intelligenciahányad javítása és a kerekítés végett ezennel nagylelkűen hozzászámol a csapathoz.