• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Dancehall-bulival nyitott a Cinetrip Labiridim

Akartál-e valaha terpeszbe állni egy sziklacsúcson és feltárni a melleden a bőrmellényt? - kérdezte önmagától az Index riportere, de az egyértelműen tagadó válasz ellenére elindult a Sziget irányába, hiszen egyrészt még sohasem járt heavy metal koncerten, másrészt órákkal ezelőtt elkezdődött a fesztivál.

(Reggel a Moszkva tér sarkán található hentesnél egy feltehetőleg Minnesotából származó hidrogénszőke álrasztafári bámulta megigézve a fokhagymás főtt disznófejet, ami végképp megnyugtatott, hogy nem néztük el a naptárt.)

Gótok és bangladesiek a Dunán

A sziget megközelítésére a hajót választottuk, ami több szempontból is szerencsés döntésnek bizonyult. Egyrészt mindössze 300 forint fejében átélhettük, milyen lehet egy mínuszos hírekben annyiszor szereplő bangladesi túlterheléses kompbaleset, másrészt egy stratégiai pontokon felszaggatott, fekete neccharisnyát viselő lány azt kérdezte neogót barátnőjétől, hogy adnak-e ki hangot a kalászosok fájdalmukban. A két cure-os érthető módon fel volt dobva - ha tetszik: pompásan le volt nyomasztva - hiszen randán esett az eső és fullasztó pára terjengett.

Afrobeat értelem nélkül

Marcel kever

Riportercsapatunk korszerű rockújságírók módjára, parázsló szemekkel és Fela Anikulapo-Kuti jellegzetes mosolyával az arcán fúrta bele magát a fesztiválba. Miközben azon morfondíroztam, hogy mit is várhatok életem első fémzenei koncertjétől - a műsorfüzetből napokkal ezelőtt kinéztem Kalapács Józsefet - máris becsapódtunk a Wan2 sátorba, ahol Marcel egy látványos háttérvetítés előtt állva olyan módon kevert össze basszust és egyéb hangeffektusokat, hogy még most is ott állnánk az értelem teljes hiányáról tanúskodó, ám derűs arckifejezéssel, ha eszünkbe nem jut, hogy még elcsíphetjük a Cure végét a Nagyszínpadnál.

Iszap

A tetthelyen több tízezer ember álldogált fekete rúzsréteg alatt egy iszapos réten és néhány gyűrött fejű brit állampolgárt figyelt. Ez a nagy debütálások estéje volt, hiszen még gótikus koncerten sem voltam soha. Annyit azonnal meg tudtam állapítani, hogy a Cure rajongói tetszésüket nem az öncsaló rágógumizenekarok követőinek kommersz hejehujázásával fejezik ki. Inkább csendben voltak. Aztán Etele észrevette a kivetítőn Robert Smith-t, akit az AIDS-es Elizabeth Taylorhoz hasonlított, de ezt szerencsére senki sem hallotta meg a környéken. Ezután svenkelt a kamera és kiderült, hogy az együttes összes tagja a koros filmcsillagra hajaz, talán az eső miatt.

A legkeményebb fém

Az átéltek hatása alatt végtelen gyaloglásba fogtunk a Metal Hammer sátor felé, ahol átéltem életem első heavy metal koncertjét. Amikor odaértünk, még a Gamma Ray játszott, amely a mainstream média szerint a legnépszerűbb német metálcsapat, amit mi így a pálya széléről is megkérdőjeleznénk. A szakértő kollegáim szerint Halloween-koppintó Gamma Ray után a közönség kétharmada távozott és maradt a Kalapács kemény magja. A látogatók háromnegyede bakancsot, sötét színű rövidnadrágot, fekete metálospólót és hosszú, loncsos hajat viselt. Két kellék hiánya még engedélyezett volt.

A párszáz legkeményebb fanatikus már a hangszerek beüzemelése közben kórust alkotott, és az Elátkozott nemzedék című dalt dalolta. Aztán az SMS-kivetítőn megjelent egy üzenet, hogy "testemen a jel". Ez nagy dolgok előhírnökének bizonyult, mert nemsokára bejött egy őszinte, kőkemény arcú középkorú úr nyitott bőrmellényben és zárt bőrnadrágban, igen hosszú, loncsos hajjal. Ő volt Kalapács József, a Pokolgép egykori frontembere.

Halvány emlékek

Cure a kivetítőn, gót kerettel

Az együttes tagjai azonnal bizonyították, hogy a legnehezebb szakmai feladatokat is bravúrosan oldják meg, ugyanis képesek voltak hatalmas tempóban játszani minden átütő erő nélkül. A szövegekből most nincs lehetőségünk idézni, mert egy kacsázva, de határozottan mozgó kalapácsos elragadta a kezünkben tartott papírlapot. Halvány emlékeink szerint szó volt kitaszítottságról és szabadságról, többek között.

Kalapács dalai talán még a rajongók szerint is háttérbe szorulnak a mester színpadi mozgása mellett, amely a jobb láb kontroll-ládára való kecses felhelyezéséből, illetve az enyhén előre billentett fej körkörös rázásából áll, ami dicséretes dolog egy ilyen korú férfitól, főként ha számításba vesszük a rettenetes hangerőt.

Csehek és latinok

Első alkalom ide vagy oda, az egész kissé szomorkás volt, így néhány szám után a pápa által is kitüntetett sumér Elvis karjaiba menekültünk, aki bebizonyította, hogy az élő latin a cseh nyelvhez állt a legközelebb.

Az utolsó előtti állomás a Cinetrip sátrának szalmája volt, ahol a legautentikusabb hamburgi raszta, a rövid hajú és bajszos selector Schepper vidám dancehallt játszott egy MC kíséretével. A Tilos sátorba - ahol TB Gon és Marvin kavartak - már tényleg csak éppen hogy benéztünk, hogy aztán a Bangladesből importált lélekvesztőn zárjuk az első napot.