Hát akkor hülyébbek, mint gondoltam

A Herzeleid és a Sehnsucht után úgy tűnt, hogy a Rammstein valamivel lágyabb, néha egyenesen romantikus irányba indul.

Tényleg? Szerintem a Mutter elég erőteljes volt.

Az, de dallamosabb is.

Oké, az igaz. Meg egy kicsit melankolikus.

Most viszont újra az agresszív-brutális arccal szerepelnek. A lemezük indexre került Németországban, a Pussy klipje a hardcore pornóval került a hírekbe, Fehéroroszországban még a közellenség címet is sikerült megcsípni. Ez szándékos, vagy balszerencse?

Inkább szerencse. Az az igazság, hogy a Rammstein kezdettől fogva vonz bizonyos energiákat. Olyan dolgokat, amelyeket sokan provokációnak neveznek. Ez mindig szubjektív, nehéz eldönteni, hogy én provokálok, vagy mások akarnak provokálódni. Mi Kelet-Németországban nőttünk fel, tudjuk, mi a cenzúra. Akármit tettünk, figyeltek. Aztán amikor a fal leomlott, elhatároztuk, soha senkinek sem engedjük meg, hogy cenzúrázzon. Még magunknak sem. Megőriztünk egyfajta naivitást: csináljuk, ahogy jön, és nem taktikázunk. Vegyük például a Pussy-klipet. Azt tudtuk, hogy ezt nem lehet bemutatni az MTV-n, de a neten sem publikálhatjuk hivatalosan. Minden ellene szólt, mondhattuk volna, hogy akkor hagyjuk. De mi nem így működünk. Ami eszünkbe jut, és tetszik nekünk, azt megcsináljuk. Ha provokatív, annyi baj legyen. Ami meg a beloruszokat és a német minisztériumot illeti: szerintem egyszerűen csak kerestek valamit, amit megtehetnek bűnbaknak, és minket találtak meg.

Jelenleg talán a Rammstein a német nyelv legbefolyásosabb képviselője, valószínűleg előzi a Goethe Intézetet. A dalszövegekben használtak már klasszikus irodalmat. Nem merült fel, hogy ezt a lehetőséget az anyanyelvük és a német kultúra terjesztésére használják?

Hát nem. Az persze jó, ha az emberek így gondolják, én is hallom, hogy sokan elkezdtek németül tanulni miattunk. Till [Lindemann, énekes és szövegíró] szövegeit imádom, kitűnő kortárs költő. De nem akarom, hogy ez többről szóljon, mint hogy jó számokat írunk. Örülök, ha ennél több történik magától, de részemről ez ennyi. A kultúrmisszió azzal járna, amiről az előbb beszéltem: elkezdenénk cenzúrázni magunkat. A művésznek nem szabad azon agyalnia, mit szólnak majd mások.

Amíg meg nem tanul a világ németül, addig viszont a német nyelvű metál mindig vonzani fogja a náci söpredéket. Lehet-e tenni ez ellen? Például elzavarni őket?

Természetesen zavaró ez. Megesett már, hogy a karlengető nácikat kivezettettem a koncertről. Ezt meg lehet tenni. De úgy gondolom, hogy ha valaki rajongó, és érdekli a zenekar, akkor csak megpróbálja megérteni a szövegeket. És rájön, hogy tévedett, mert a Rammsteinnak semmi köze semmilyen jobbos ideológiához. De hát akik ennyire hülyék, azokkal mit lehet csinálni? Hogy lehet a hülyeséget megszüntetni? Elmondtuk már sokszor, nem vagyunk nácik. Van egy dalunk – Links, 2, 3, 4 –, ami elég egyértelmű, benne van, hogy a szív baloldalon ver.

Ja, de a legtöbb náci nem tud németül, csak szereti.

Hát akkor hülyébbek, mint gondoltam.

Egyébként ugyanez megvolt a Laibachnál is.

Na de a Laibach más történet. Ők azért eljátszottak bizonyos dolgokkal. A mi munkásságunkból egyértelmű, hogy nincs ilyen kapcsolat.

A lemezipar döglődik. A dalok nemcsak a torrentszájtokon tölhetők le, fent vannak a Youtube-on is. Van üzleti modelljük a CD-korszak utánra, vagy beérik kevesebb pénzzel?

A zeneipar végleg megváltozott. Azelőtt a CD-eladásokból éltek a zenészek, ma a koncertekből. Többet kell dolgozni, ez a helyzet. Én nem bánom, de a zenének ez nem fog jót tenni. Az elmúlt évtizedek zenei hullámaiban oroszlánrésze volt a stúdiómunkának, ami rendkívül drága. Ha mi stúdiófelvételt készítünk, annak a költsége félmillió euró.

Van stratégiája a kiszálláshoz? Elvégre a Rammstein 15 éve megy már.

Csak szeretném, ha lenne stratégiám. De próbálok mást is csinálni, van egy saját együttesem, igyekszem felfedezni, hogy mire vagyok képes egyedül. Filmzenét írni nagyon szeretek. Azonkívül meg remélem, hogy egyszer lesz valami hobbim. Na ez a stratégiám.