LL Junior: 13 évesen már lógtunk a tereken

A kilencvenes évek végén iszonyatos erővel robbantatok be. Nem tudom, máshol hogy volt, de ahol én laktam, Kőbányán, menő volt a végtelenített kazettán cserélgetett Fekete Vonat. De mi volt azelőtt, hogy meglehetősen korán sikeres lettél?

Anyagilag átlagon aluli családba születtem, nem volt mindenre pénzünk. Édesanyám roma, édesapám nem roma. Az angol tagozatos általános iskolába, ahová felvettek, az osztályban egyedül voltam roma. És igazából elég sokáig nem tudtam, hogy mi az a roma, nem roma, egészen addig, amíg anyukám – 8-9 éves lehettem – először hozott be szendvicset nekem az iskolába. Anyu bekopogott az órán, egész osztály odafigyelt, és mondta az anyukám, hogy elnézést, Lacikának hoztam szendvicset. Tanár intett, de nem nagyon hatotta meg, nem volt nagyon kedves vagy empatikus anyuval szemben. Pont végig kellett mennie az egész osztály előtt, mert bal szélen ültem, és jobb oldalt volt az ajtó. Végigjött, odaadta nekem, felálltam, megpuszilt és kiment. Mindenki elkezdett sugdolózni, mert barna bőre van anyukámnak, és mondogatták, hogy cigány, láttad? Akkor éreztem először, hogy ez kellemetlen érzés. Ott volt rajtam a sírás, hogy úristen nekem szégyellnem kéne ezt, hogy anyukám barnább, mint az átlag.

Onnantól máshogy kezeltek a suliban, máshogy érezted magad?

Azt éreztem, hogy ez ciki, hogy gáz, miért vannak ezen kiakadva. És tudtam, hogy azért mert barna bőrű az anyám. De nem kezeltek utána romaként, nem kezeltek másképp, mert bizonyítottam a jegyek alapján. Jó tanuló voltam, mindenből szinte kitűnővel végeztem, kedveltem a tananyagot, kedvencem volt az angol, meg az ének-zene. Minden egyes Ki mit tud?-on indultam, és mindet megnyertem tánccal, énekkel, rappel, szóval sikeres gyerekkorom volt. Szerettek a tanárok. Most volt az iskola ötvenedik évfordulója, ott is felléptem.

Azt mondod, nem kezeltek romaként. Mit jelent neked, hogy valakit romaként kezelnek?

Magyarországon a roma jelenleg azt jelenti, hogy hátrányos helyzetű, egyrészt szociálisan, másrészt meg értelmileg. Tehát nem üti meg a szintet. Szerintem téves ez a teória, mivel minden népcsoportban van ilyen ember, meg olyan ember is. Voltam a roma értelmiségiek konferenciáján, és Orbán Viktorral beszélgettem erről, hogy mit lehetne tenni, és mind a ketten pont azt mondtuk, hogy a kulcs az oktatásban van. Lehet, hogy erre azt mondják majd, hogy bunkó vagyok, vagy szigorú, de én azt tenném, hogy úgy adnám a juttatásokat vagy a segélyt, mint az egyetemen az ösztöndíjakat. Ha a gyerek jó jegyeket kap, akkor tudná megkapni azt a támogatást. Ha megvan a hozzáállás, akkor kapjon pénzt, aki akar.

Rengeteg szomorú esetet hallok a romákról. Akkor is szomorú vagyok, amikor látom a Cozma ügyet a tévében és azt, hogy a roma értelmiségiek és az összes zenész, akiket például behívnak a Mokkába riportra, hogy beszéljen erről az ügyről romaként, mind elhatárolódnak, és senki nem ér rá. Én bementem a tévébe a Cozma ügyről beszélni. Medgyessy Péter és én voltunk bent.

De nem érezted bajosnak, hogy csak azért, mert cigányok voltak az elkövetők, találomra behívnak egy, az esettől teljesen független embert, és csak azért, mert ő is cigány, mondjon valamit. Nyilván egy gyilkosságról nem lehet nagyon sokkal mást mondani, mint hogy elítélendő, rettenetes.

Abszolút, ez egy bűncselekmény. Ha valaki bűnös, mindenki elítéli, tökmindegy, hogy milyen származású. De ezt el kellett mondani. Mert mit mondanak ilyenkor sokan? Szíven szúrt országról beszélnek, filmet csinálnak. Romák követték el ezt a bűncselekményt, de hát könyörgöm, a móri mészárlás után nem mondták, hogy mindenki bűnös. Nemzetközileg az is egy felkavaró ügy volt és nem mondták azt, hogy a magyarok, de nagy barbárok, Kalasnyikovval járnak.

Harmincegy éves vagy, és már tizenöt éve híres vagy Magyarországon, bekerültél a Guiness Rekordok Könyvébe is azzal, hogy roma nyelven rappeltél a Fekete Vonattal. Ti voltatok az első olyan cigány csapat, akik nem mulatósban vagy cigánydalban utaztak.

Tizenhárom évesen elváltak a szüleim, így hamar bekerültem az utca légkörébe, 13-14 évesen már lógtunk a tereken. Ez a kultúra, a tereken lógás hozta az utca életérzést, amikor tudjuk, hogy szegények vagyunk, de mégis boldogok. Az életem második fele 13 éves koromtól tulajdonképpen ott zajlott, félig ott szocializálódtam az utcán, az utcagyerekek között.

Anyukám roma anyanyelvű, és ezért foglalkoztatott a roma nyelvtan, összeraktam a magyar szavakat és a roma szavakat ritmusra, hip-hopra, és kitaláltam azt, hogy roma rap. És a Tibivel együtt – a Fehér Tibi, aki a Beat volt a Fekete Vonatból - kigondoltuk, hogy csináljunk egy együttest. Akkor volt a Fila Rap Jam tehetségkutató verseny, az Animal Cannibals csinálta minden évben. Én Lövölde téri voltam, de Fatimát ismertem a Klauzál térről, összejártunk sokat énekelgetni, 13-14 évesen egymás ellen énekeltettek minket a nagyobbak.

Gondolkodtunk, mi legyen a nevünk, és édesanyám szabolcsi, és a szabolcsi becsületes, dolgozó romák szimbóluma a fekete vonat volt, ami hordta Szabolcs és Budapest között ingázva a munkába járó embereket. Ennél jobb szimbólumot nem is találhattunk volna, mint a fekete vonat, ami azt jelzi, hogy igenis a romák nem csak lopnak, csalnak, hazudnak a közhiedelemmel ellentétben, vagy nemcsak a jó ebédhez szól a nóta, pörkölt mellé tücsköt játszanak, hanem tudnak intelligensen dalt írni és a mai trendeknek megfelelő zenét csinálni. És akkor megalakult a Fekete Vonat. És a Guinness Rekordok könyvében is benne van az első roma nyelvű rap, magyar állampolgárként szerepelek benne és erre büszke vagyok.

Egy csomó gyereksztárról tudunk, aki nem bírta feldolgozni a sikert, neked mi volt nehéz?

Elmentünk a tehetségkutatóra, és az összes elődöntőn átmentünk, és a végén megnyertük a zsűri díjat, a közönségdíjat, mindent, százvalahány együttesből. Tizenöt évesen megkaptuk az első lemezszerződésünket, és még ugyanabban az évben meglett az első platinalemez. Hirtelen az utcáról, a szegénységből és a hip-hop kultúrából, ebből a szocreál életérzésből átestünk a platinalemezes, mindenhova meghívott, híres emberek közé. Ezt a változást igazából nem tudtunk kezelni. A lemez megjelenése előtt előtte egy évvel lementünk a haverokkal egy szórakozóhelyre, és azt mondták, hogy bocsi, zártkörű klub van, merthogy romák vagyunk, utána meg furcsa volt, hogy ők hívtak fellépni minket. Ezt szerintem 25-30 évesen sem dolgozza fel az ember, nemhogy 15 évesen, épphogy elvégezte az általános iskolát. Voltunk Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában, párizsi hip-hop fesztiválon, párizsi rádiók játszották a dalainkat roma nyelven. Tök jó volt, hogy összehoztunk a két kultúrát. Van a roma nyelvnek valami mediterrán hangzása, meg úgy szerkesztettem a zenéket, hogy beleraktam egy-két angol vagy spanyol szót, amitől még nemzetközibben hangzott a dal.

Elmentél ugyanoda fellépni, ahová korábban nem engedtek be?

Amikor még nem voltunk a tévében, és elmentünk bulizni - bőrdzsekis, kapucnis formák voltunk, utcagyerek kinézettel -, akkor 10-ből 8-szor azt a választ kaptuk, hogy zártkörű buli van. Bement egy csomó csaj előttünk, pont ezért mentünk be ezekre a helyekre, mert jó csajok voltak, de mondták, nem lehet, zártkörű buli van. És utána, nem akarom megnevezni a helyet, mert nagyon híres hely, elhívtak bennünket fellépni. Elmentünk, és azok a lányok, akik miatt korábban mentünk volna, ők jöttek oda a koncert után dedikálni. Király volt, nem kellett elmenni csajozni, mert jöttek maguktól. Nagyon boldogok voltunk és nagyon sikeresek.

De akkor miért lett olyan hamar vége az eredeti Fekete Vonatnak? 2001-ben elmentél másfél évre Amerikába.

Rájöttem közben, hogy baromira kellene végzettség, rá voltam kattanva arra, hogy tanuljak. És közben a Fekete Vonattal nem egyeztünk már a vége felé, ők inkább a vokálcentrikusabb, szólósabb, lassabb hip-hopot preferálták, míg én a színpadi show-t. Michael Jackson-rajongó voltam mindig is. Bobby Brownos show-t akartam és ebben mindig különböztek az elképzeléseink.

Amerikában elkezdtem egy marketingmenedzser suliban tanulni. Rengeteg mindent csináltam ott, amit még azért nem lövök el, mert fogok erről írni egy könyvet. Tanultam és megismertem az ottani kultúrát és magamba szívtam a zenét. 2001. augusztus végén repültem haza Manhattanből. Csapot-papot hátrahagyva hazajöttem. Éjjelente arról álmodtam, hogy kocsikázok a Cadillacemmel a Király utcában. Volt egy 81-es Cadillacem, 10 dollárért vettem egy rekesz sörért egy ecuadori menekülttől.

Működött?

Működött, hogyne működött volna, szervokormánya volt, egy 81-es kocsiban. 6000-es motor, az a régi, rockabilly korszakos rádió, az a csavaros. És valahogy, sokat álmodtam Magyarországról és hazajöttem a családomhoz, már vártak. Meg a producerekhez, mert tudtuk, hogy el fogunk készíteni egy szólólemezt. De nagyon nehéz volt. Azt mondták a nagy kiadók, hogy aki kiválik egy sikercsapatból, annak nem megy egyedül. De én hittem magamban és tudtam, hogy menni fog, mert annyi akarat van bennem, meg ambíció meg tűz. Tudtam, hogy jó lesz, amit teszek. Írok, és elő tudom adni, amit leírok. Hittünk benne a producereimmel, Lakatos Robival, a feleségével Száva Ritával, és Árgyó Péterrel, aki a zenei producerünk. Ezzel a három emberrel együtt vittük végbe az utóbbi 11 évet, mióta hazajöttem.

Nem is tudnám elmondani hány ezer színpadon álltam, hány ezer ember előtt énekeltem, mennyi ilyenen voltam túl, de ezek mind, mind előadóművésszé tesznek. És mai napig rengeteg olyan dolgot vállalok, ami ingyen van. Ne tudd meg, mekkora felelőssége van annak, aki sikeres. Olyan temetésre elmenni, ahol látod a fényképedet a halott kisgyerek mellé eltemetni, és nem alszol utána napokon át. Vagy olyan műtét előtt álló leukémiás kisgyerekekkel találkozni, akik nem merik levenni a sapkájukat, mert a kezelés miatt nincs hajuk, és sírnak és átölelnek, és a nyakadba ugranak és puszilgatnak. Vittem őket a Mercivel a Mekibe, meg a Vidámparkba össze-vissza, hogy csak dilizzek velük. Baromi fontos, hogy menj és mutasd meg magad és támogasd az elesetteket meg a rászorulókat, és ott érzed meg igazán, hogy mennyit számít ez. Hogy mennyire vagy ember. És hagyjuk, hogy roma, nem roma.

De mégis, a sikereidet tekintve neked mégis szerepet játszott önmagában az a tény, hogy cigány vagy. De hogyan?

A muzikalitás, az mindenféleképpen. Bár szerintem még ez is hülyeség, szerintem a jóistennek köszönhetem, hogy ő adja a dallamokat, meg adja az ihletet. Nem tudom, talán egy jó lehetőség volt 15 évesen, hogy megtaláljam a roma nyelvtanban a szövegeket, meg a kuriózumot. Soha nem akartam ez a mulatós lenni. Mindig populárisabbat akartam csinálni, látványos, őrületes show-t.

Szerinted a show businessben mennyi szerepet játszik, ha egy híres ember roma? A származása miatt érdekesebb lehet a közönségnek?

90 százaléka a népességnek nem roma, nem él a 10 százalékkal együtt, csak a szomszédban látja, és esetleg konfrontálódik vele. De a magyar ember imád kukkolni, és valóban nézettebb lehet egy roma. Viszont sokkal rizikósabb, mert hangosabb, erősebb poénokat törünk. Szórakoztatóbb tud lenni, akár egy infantilis hülyeség, akár egy cinikus, akár önironikus, viszont sokkal nagyobbat bukhat, ha rosszat tesz. Vigyázni kell, hogy egy műsorban hogyan szerepelünk. Nekem olyan itthon elmenni egy tévéműsorba, mintha egy magyar kimenne egy európai műsorba. Mindig figyelni kell, mert képviselsz, és azt mondják azonnal, hogy na, a hülye roma.

A honlapod szerint az a mottód, hogy „előítéletesség = tudatlanság”. A személyedet ért előítéletekkel találkozol?

Kihagynak itt-ott rendezvényekből. De az nem biztos, hogy rasszizmus, nem tudhatom. Volt olyan, hogy adtam számlát valakinek, ez nem most volt, hanem nyolc éve. És mondta, hogy remélem a számlája nem olyan, mint a fajtája. Azt hitte, hogy fiktív, kamu számlát adok. Volt egy-két ilyen az elején. Örülök, hogy az első roma csapatban lettem benne. Kitaláltam a roma rapet, és utána jött a Romantic, meg az összes többi roma előadó a populáris zenében. Odáig nem gondolkodtak azon, hogy hé, van itt négy összefüggő mondat roma nyelven és rímeket csinálunk, és ez lehet refrén és sláger is. Odáig csak a mulatós roma zene volt. Nagyon örülök, hogy ide eljutottunk. Már ideje volt 1996-ban megmozdulni valakinek.

Tizenkét éve minden évben kiadsz egy lemezt. Hogy tudsz minden évben újat mutatni?

Mindenhol zenész vagyok, leülök, zongorázok, meg írok dalokat, mindenhol a zenét látom, mindenben ott van a zene. Beszélgetünk, nézem a szemed, és akkor is jönnek dallamok. Ez egy adottság, egy talentum a jóistentől.

A háttérképeden az asztali gépeden Michael Jacksonnal állsz egy színpadon 13 évesen, és tudom, hogy ő a példaképed. Te kinek szeretnél a példaképe lenni?

Amikor fellépett Budapesten, odamentem a szállodához, fordítottam kicsit a színpadépítőknek, és felhívott maga mellé a színpadra.

Azoknak az embereknek szeretnék példa lenni, akik az álmaikat megvalósították. Hogy igenis merj álmodni és tényleg éld az álmodat, ne csak álmodd az életedet, és valóban tegyél érte. Azoknak az embereknek a példaképe szeretnék lenni, akik hasonló helyzetben vannak, hogy szegények voltak, teli álmokkal, tettek érte és sikerült. És azoknak az embereknek, akiknek van egy jó ötletük, de még nem tudják megvalósítani, de már elkezdenek azon az úton járni.

Egy tánciskola-láncot is alapítottál, ahová lakcímkártyával ingyen járhattak az adott kerület gyerekei.

Igen, 14 tánciskola volt, de most nincsenek. Pedig baromi erős volt, visszaszorult például a bűnözés a hetedik kerületben, a nyolcban, a kilencben. Az autófeltörések száma, egy csomó minden visszaszorult. És ez az álmom egyébként, hogy létrehozzak minden nagyvárosban egy művészeti centrumot. Ami állami, nem fizetős, ne legyen luxus a zene.

Miért szűntek meg?

Erről nem szeretnék beszélni, de most tárgyalunk újra az önkormányzatokkal, nagyon remélem, hogy visszajön legalább tíz iskola Budapesten.

Most jelenik meg az új kliped, ami űrbeli környezetben játszódik.

Ez az eddigi legjobb klipem látványban. Nagyon sokat dolgoztunk vele. Arról szól, hogy minden most kezdődik el. Valami véget ért, véget ért egy korszak. Ez 10 évről szól egyébként is.

És milyen lesz az új?

Komolyabb, én most váltok egy kicsit szerintem. Meglátjuk. Jönnek az új műsorok, ott lesz alkalmam, meg terem ezt megmutatni.

Nagyon fontosak neked a tévés szereplések, az interjú szervezésekor is tévés szereplések miatt kellett egyeztetnünk. Alapvetően zenész vagy, miért ilyen fontos, hogy a tévéműsorokban szerepelj?

Mert megmutatom önmagam. Ezért vállaltam, hogy beköltözöm a Való Világba, a Kasza Tibivel csináltam egy dalt nekik. Pontosan azért, mert nagy nézettsége van.

A Hal a tortánban a romahéten Bangó Margittal 48%-os nézettséget csináltunk. Büszke vagyok rá, hogy soha nem az volt a riportokban, hogy de csúnyán lett megcsinálva az étel, soha nem a fikázás, a fricskázás ment egymás felé. Optimista emberek vagyunk, a műsorban is mindenki a jót nézte a másikból. Szerintem mindenki ötöst adott mindenkinek. Egyszer viszont berúgott Choli-Daróczy József, és lepontozta a Margitot négyesre. Így nyertem én. Csomó hasonló gasztroműsorban felrúgták az asztalt, üvöltöztek, csúnyán beszéltek, mocskoskodtak egymással. A mienknél mindig ott volt a szeretet.