Justin Timberlake kezében a zenehallgatás jövője

A teljes dizájnváltáson átesett oldal szakít elődje hagyományaival és számos új funkciót kínál. A 2005 és 2008 között fénykorát élő, place for friends szlogennel operáló site indulásakor feltörekvő és sztárzenekaroknak, előadóknak kínált egy egyszerűen létrehozható és szerkeszthető felületet, amin keresztül a világ minden pontjáról gyűjthettek hallgatókat és kommunikálhattak a rajongókkal. Később a megnövekedett népszerűség hatására, közösségi kapcsolatok kiépítésére is teret kaptak a felhasználók; mindenki kedvére alakíthatta profiljának kinézetét. A megújult site letisztult egységes külsőt kínál, ami a korábbi profilok már-már zavaró, GIF animációkkal tűzdelt, gyakran giccses tarkaságát váltja és a legnépszerűbb közösségi oldalak szolgáltatásait ötvözi.

Nem csak egy közösségi oldal

Az új Myspace potenciálisan forradalmasíthatja a zenehallgatást és zenehallgatási szokásainkat. Legalábbis a befektetők ezt várják tőle. Két-három évtizeddel ezelőtt még a kazettaszalag hossza és az elemek élettartama határozta meg, hogy meddig, a belföldi boltok, jobb esetben a svéd rokonok pedig azt, hogy mit hallgattunk. Még volt piaca a kislemezeknek, amikről újra és újra, akár napokig, azaz unásig lehetett hallgatni az aktuális slágert vagy egy régi kedvencet. A CD-ket már legalább nem kellett ceruzával visszatekerni és a dal indukálta lendületből sem kellett kiesni azért, hogy a tűt pont ugyanabba a sávba helyezzük vissza anélkül, hogy szétkarcolnánk a bakelit felületét. Viszont a CD ugyanúgy, mint a numetal vagy az Ace of Base - nem élte meg a kétezres évek közepét.

A zenei adathordozó halálát mindenki más évre teszi, van aki még reménykedik és kitart, de a haldoklás mindenképpen a kétezres évek elején indult, amikor az egykor 200 milliárd eladást megélt formátumot felváltotta a digitális zenevásárlás és az illegális letöltés.A torrent még mindig bármelyik nap bármelyik órájában  leveri a legális megoldásokat, még akkor is, ha olyan cégóriások állnak a zeneboltok mögött, mint az Apple vagy az Amazon. A zeneipar folyamatosan, kompromisszumokat keresve, de foggal körömmel harcol az illegális zeneletöltés ellen, ami talán a legnagyobb küzdelem, amit az elmúlt száz évben meg kellett vívnia.

A legújabb megoldás - amire a Myspace is alapszik – az interneten ingyenesen hallgatható zeneszámok megosztása, melyekért a hallgató a figyelmével, vagy adott havi díjjal fizet. A látogatottságból és előfizetésből befolyó pénzek pedig a (gyakran kis független) kiadókkal kötött szerződések értelmében vándorolnak vissza a zsebekbe. A  Myspace az ingyenességet a hallgatótáborok összeterelésében látja, így tulajdonképpen a felhasználókat akarja értékesíteni, mint a Facebook is, a versenytárs Spotify viszont havidíjat kér. A működés alapja azért nagyjából azonos: különböző kategóriák szerint vannak rendszerezve az előadók, és a felhasználó olyan albumokra is rábukkanhat, amelyeket már fizikai formátumban nem gyártanak és a fizetős zeneletöltő oldalakon sem feltétlenül megtalálhatóak. A meghallgatott zeneszámokról listát készít az oldal, majd rangsorolja a legkedveltebb előadóinkat, illetve dalokat. Ezek alapján más, hasonló ízlésű felhasználók oldalaira is eljuthatunk, megnézhetjük, ők mit szeretnek és akár új kedvencekre is rátalálhatunk. Ha valaki viszont szimplán arra vágyik, hogy munkahelyén hallgassa meg legkedveltebb lemezét, nem szükséges egy több száz gigabájtos adattárolót a hóna alatt hordozva munkába mennie. Sőt!

2014: a streaming éve

Az elmúlt években az internetes zenehallgatási lehetőségek átformálták a zenevásárlási közgondolkodást. Ahogy rengetegnek tűnt 2004-ben ötezer forintot kiadni egy tízszámos lemezért, úgy tűnik most rengetegnek 99 centet kifizetni egy háromperces dalért. Egy olyan dalért, amit jobb esetben meghallgatunk háromszor, majd négy év múlva talán előkerül egy házibulin, ahol a műsort DJ Shuffle keveri nekünk. Rohamosan megnőtt az emberek zenefogyasztása és a streaming az a technológia, ami a legjobban lépést tud tartani a megnövekedett igényekkel, streaming, vagyis a szolgáltatók szerverein tárolt dalok, internetes kapcsolaton keresztül történő valós idejű lejátszása.

Szintén a szemünk előtt halványul el annak a kornak a képe, amikor még  úgy éreztük, hogy birtokolnunk kell a zenéket egy kazettán, CD-n, vagy akár a számítógépeden. Például egy bakelitlemez borítója hozzátartozott az otthoni zenehallgatás élményvilágához. Koncz Zsuzsa tekintetébe révedve még a dal is másképpen szólt. A birtoklás elengedhetetlen igénye akkor kezdett igazán füstté válni, amikor tizenéves fiatalok csak azért keltek vasárnap kora hajnalban, hogy a telefonvonal zavarása nélkül tudják letölteni és CD-re írni a kedvenc albumokat, nem egyszer az internetkapcsolattal nem rendelkező osztálytársak nagy örömére. Nem csoda, hogy ma már legfeljebb az autóba veszünk lemezt, oda is csak magyar lemezt, mert az nincs fent az interneten. Amikor pedig - például a YouTube-nak köszönhetően - szinte nem is létezik olyan szám, amit ne találhatnánk és hallgatnánk meg öt perc keresés után (nem is beszélve ezen dalok egyszerű és ingyenes letöltési lehetőségéről), láthatjuk: nem biztos, hogy az iTunesnak áll a zászló.

Mi a helyzet Magyarországon?

Tóth Péter Benjámin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója szerint eddig még egyetlen évben sem érte el, az Artisjuson keresztül a szerzőknek járó jogdíjak 1 százalékát az összes online, legális bevétel. A késői kifizetések miatt, ugyan még nincsenek meg a legfrissebb adatok, de 2012-ben sem történt ezen a téren áttörés. Valami megindult, de még mindig 1 százalék körüli az streaming oldalakból származó kifizetések aránya. Az online zenehallgatásra és digitális zeneforgalmazásra való teljes átállásunk - amennyiben megtörténik - nem egy gyors folyamat lesz. Egyértelműen látszik, hogy ez pénzkérdés is, ha nem is kizárólag pénzkérdés. Ott, ahol magasabb az életszínvonal (például a skandináv országokban), gyorsan fejlődik az online zenehallgatás, míg nálunk még gyerekcipőben jár.

A magyar felhasználók számára elérhető legális internetes zeneadatbázisok száma valóban korlátozott, de számos cég mostanában kezd nyitni például Magyarország felé is. Így tette ezt tavaly ősszel a francia székhelyű Deezer, mely fix havidíj mellett kínálja a zenehallgatást, a megosztást és a közel 20 millió zeneszámot tartalmazó katalógusához való korlátlan hozzáférést, bármilyen hordozón (okostelefonon, számítógépen, tableten, hifi-berendezésen, autórádión és már okostelevíziókon is), bármikor. Az oldal 1 hónapos ingyenes kipróbálási lehetőséggel, majd ennek letelte után havi 2 óra szintén ingyenes zenehallgatással csábítja magához a felhasználókat. Horváth Szabolcs a Deezer magyarországi ügyvezető igazgatója szerint hazánkban is van igény a szolgáltatásra, mely sokkal jobban alkalmazkodik a felhasználók megnövekedett zenehallgatási igényeihez, mint a minden egyes dalért pénzt kérő oldalak. A világhálón keresztül gyakran csak silány minőségben elérhető tartalmak helyett megbízható minőséget ígérő Deezer nem kizárólag a zenetartalomra fekteti a hangsúlyt. “Fontos, hogy ne csak a tartalmunkra koncentráljunk, hanem arra is, hogy a felhasználók olyan szolgáltatást kapjanak a zene mellé, amelyért érdemes havidíjat fizetni” - mondta el Horváth Szabolcs.

Nem biztos a siker

A Myspace legnagyobb versenytársa külföldön a Spotify lehet, mely ugyan nem rendelkezik közösségi funkciókkal, de népes és elégedett felhasználótábora van. (Külön érdekesség, hogy a Napster alapító és facebook részvényes Sean Parkert, a Spotify egyik társtulajdonosát pont Justin Timberlake alakította a Social Network – a közösségi háló című filmben). A verseny nagy, bárki könnyedén kiválaszthatja az ízlésének leginkább megfelelő platformot és üzletet az internetes zeneadatbázisok tárházából.

Az új oldalon különösen nagy hangsúlyt kap a zenehallgatás. Dalokat böngészés közben is hallgathatunk a beépített lejátszón, sőt mixeket készíthetünk, melyekből saját internetes rádióadást is összeállíthatunk. A Discover feliratú szekcióban könnyedén és egyszerűen kereshetünk rá zenékre, összeállításokra, rádiókra, cikkekre, videókra és emberekre, nem is beszélve a keresőfunkció azon jótékony tulajdonságáról, mely tematikusan próbálja feszegetni zenei ízlésünk korlátait, olyan számokat ajánlva, amit hasonszőrű felhasználók szintén kedveltek.

Saját oldalunkon egy profilkép és egy nagyméretű háttérkép beállítására, továbbá egy rövid bemutatkozás leírására van lehetőségünk. A szokatlan, horizontálisan görgethető profilfelületen megjelennek például az általunk legtöbbet hallgatott előadók, feltöltött képeink, frissen felvett ismerőseink. A tulajdonosok tehát betartották 2011-es ígéretüket és egy teljesen új oldalt építettek fel a régi poraira, mely úgy tűnik, tökéletesen ötvözi olyan növekvő népszerűségű, katalogizált adatbázissal rendelkező zenehallgató oldalak szolgáltatásait, mint a Spotify, a Magyarországon nem elérhető Pandora vagy a Last.fm, a közösségi oldalak legkedveltebb funkcióival és felismerték, hogy a zenei ízlés sok mindent elárul egy emberről. A hirdetők és a kiadók is hatékonyabban találhatnak vásárlókra, ha kifejezetten egy társadalmi réteget, szubkultúrát céloznak meg, amire az oldal tökéletes lehetőséget kínál. De elég ennyi a biztos sikerhez? Egyáltalán nem biztos.