A Szám 2014, első kör: szavazzon a kedvencére!

Dankó János: "A Blind Myself egy komoly zenekar volt kb. három-négy évvel ezelőttig. Most már nem az, és szerintem nem mindig áll jól nekik."

Hegyeshalmi Richárd: "A japánoknak hiányzik egy enzim a szervezetéből, ami gyorsan lebontja az alkoholt, ezért igen könnyen berúgnak. Bennem 17 éves korom után szűnt meg annak az enzimnek a termelődése, ami az ilyen számokat dolgozta föl. De nem bánom, hogy öregszem."

Fekő Ádám: "Nem mehetünk el mellette, hogy ez az év klipje, hiszen szerepel benne Fásy Ádám is. Sajnos ez nem menti meg a dalt, Tóth Gergő nem tud énekelni, és a magas ordibálása is kicsit olyan, mintha székrekedése lenne."

Kolbert András: "Voltak nem olyan szar magyar numetal bandák. Na, azok nagyrészt még időben észrevették, mikor kell ezt abbahagyni (ami azért sem kis dolog, mert eleve a nemzetközi trend lecsengése után kezdtek bele). A Blind Myself sosem volt igazán jó és sosem volt vicces, kár, hogy ennyi idő után sem veszik észre. Mondjuk a Lordi is nyert rangos tehetségkutató versenyt, ez az esély nekik is jár."

Csapó Attila: "Rádióba tökéletes. Van benne Palvin Barbi, Jóban-Rosszban és Barátok közt kikacsintás is, pörög, beakad a füledbe a refrén, a csajozós téma mindig sikeres. Jó a zenei rész, teljesen helyesen alátámaszt a raprésznek: nem nyomja el, de nem is sikkad el a nullába. Még a néhány helyen recsegő-ropogó rímekkel is ezt érzem a legesélyesebbnek."

Hegyeshalmi Richárd: "Sose gondoltam bele, milyen lenne, ha Fluor Tomi zenét írna L. Mikinek, és nem vagyok boldogabb, hogy most már tudom. Hiába ülök egy asztalnál volt Szóviccblog-szerkesztőkkel, ezeket a rímekért még én is akasztanék."

Libor Anita: "Limonádé, de nem rossz."

Kolbert András: "Lou Begára már csak én emlékszem? A legdurvábban reccenő rímeknél ő jutott eszembe, de már nála is inkább kellemetlen volt a neveket soroló csajozós szám."

Fekő Ádám: "A Hangmásnak a patetikus szomorkodás sokkal jobban áll ennél, tökre nem kéne szégyellni, hogy filmzenében a legjobbak."

Sajó Dávid: "Az előző lemezükről kapásból tudnék három sokkal jobb, slágerérzékenyebb dalt is mondani. Ez a szám inkább a dalszöveg miatt érdekes, amivel viszont maximum a budapestiek tudnak azonosulni."

Kolbert András: "Ez 8-as, pedig baromira irritál az énekes stílusa. Fenyő Miklós újkori magyar örököse lehet ő."

Panyi Szabolcs: "Az a helyzet, hogy valójában semmi nincs a dalban, ami Budapest- vagy akár csak Magyarország-specifikus lenne, azt leszámítva, hogy valaki egy öt évvel ezelőtt is elavult hangzással és pocsék énekkel veszi a bátorságot, hogy önjelölt szubkultúra-nagykövetként t/1-ben énekeljen refrént, na meg Ákost idéző kínos álbölcsességeket. Jó, ez mondjuk tényleg eléggé a mai Budapest."

Rácz Attila: "Ügyesen építkező (mondjam, hogy nagy ívű?) szerzemény a posztrockuniverzum hazai üstökösétől, a műfaji sajátosságnak tekinthető gitárcentrikusság mellett kissé talán nehezen érthető énekkel és szokás szerint klassz csellószólammal."

Hegyeshalmi Richárd: "Ilyen lassan építkezős kis izé, amiből akármi lehetne: szintetizátoros stadionrock, ambient szimfónia, vagy templomgyújtogatós metálzene. Ez a kis kiszámíthatatlanság végig ott lappang, de rohamosan fogyni kezd attól a ponttól, hogy megszólal az ének."

Dankó János: "Kakukktojás, de talán a leghangulatosabb a mai mezőnyben. Nem egyéni, de jó hallgatni."

Szász Barna: "Hú De Kemény Sodró Hangulatú Post-rock, csak közben teljesen unalmas. Legalább lenne hozzá egy Hangjával Rögtön Magával Ragadó Énekes, de még az sincs."

Csapó Attila: "A népdalos Elvis-feeling emeli ki a tömegből, de kicsit ez is a veszte, mert az ének semmilyen, és így szétesik az egész. Egy erősebb női vokállal imádnám. A vége például kifejezetten erős, a klip meg zseni."

Rácz Attila: "Öncélú, sehová nem vezető hangszer- és stíluskavalkád."

Szász Barna: "Egészen távol van már ez a szám a Kerekes Band népzenés fúziós vonalától, ami nem is baj, mert a Lazynek sem furulyás/fuvolás részek az erősségei. Aranyos kis sláger, ami nélkül tökéletesen meglett volna a magyar pop elmúlt éve, de a Kerekes Band koncerteket még tök jól feldobhatja. És a klipje tényleg jó."

Panyi Szabolcs: "Olyan, mint egy átlagos magyar vígjáték, csak zenében."

Panyi Szabolcs: "Minden hibája ellenére ez a dal legalább akar mondani valamit a 2010-es évek Magyarországáról, ellentétben az összes többivel. Nem lennék polrovatos, ha nem ide raknám a tízest, és ettől még az sem tántorít el, hogy Vadai Ágnes is posztolt képet az egyik koncertjükről."

Stubnya Bence: ":("

Szász Barna: "Távolról sem tökéletes, de sokkal inkább egy ilyen kezdeményezést kivánok magunknak, mint egy nyolcvanezredik publicisztikát az ÉS-be vagy a Narancsba. A legordítóbb hiba, hogy 1 perccel hosszabb, mint kéne, de egyébként hajrá Kozmosz!"

Libor Anita: "Még vannak gimis zenekarok, de cuki!!!!!"

Hegyeshalmi Richárd: "5 perc 9 másodperc rengeteg idő. Ezalatt, ha ügyesen válogatunk, három jobb számot is meghallgathatunk. Ha legközelebb ennyi időm lesz, inkább azokat fogom hallgatni."

Szász Barna: "Nem lehet nem a The xx-re asszociálni, és ez még nem is baj, csak oda még fel kell nőniük. Ha magabiztosabb lesz az ének és slágeresebb a sláger, az már nagy lépés lesz, és akkor már egész közel lehetnek. Kérdés, hogy kit fog érdekelni 2015-ben egy magyar The xx. De lehet más út is, hajrá-hajrá."

Dudás Gergely: "A magyar The xx-utánérzés nálam is, de egy darabig szívesen hallgattam. Azon kívül, hogy túl van nyújtva, nem is elég letisztult, és ennek csak egy része a The xx nyilván százszor jobb stúdiómunkája. Nincs ott nemzetközi összehasonlításban, mint a Blahalousiana, de én inkább nekik drukkolnék, hogy fejlődjenek."

Fekő Ádám: "Biztos mindenki érzett már olyat egy zenekar neve láttán, hogy ebből már nem sülhet ki semmi jó. Na itt pontosan erről van szó, bármennyire is szeretnének ők lenni a The xx, csak a rossz névválasztásban sikerült tartani a lépés."