Nem csak négy oktávot tudott, bátran kísérletezett

Chris Cornell pályaképe

GettyImages-483130711
2017.05.18. 13:41

Alig 25 évvel a grunge virágkora után az irányzat legnépszerűbb zenekarainak frontemberei közül már csak a Pearl Jam énekese, Eddie Vedder él. Kurt Cobain, Layne Staley és Scott Weiland után a kilencvenes években Seattle-ben színre lépő rocknemzedék egyik legmeghatározóbb hangja, a Soundgarden énekese, Chris Cornell is meghalt, méghozzá váratlanul és nagyon fiatalon.

A grunge és a Soundgarden

Cornell ugyan azon kevesek közé tartozott, aki a grunge hanyatlása után sem vesztette el a népszerűségét, és az Audioslave-ben, majd szólóban is sikeres tudott maradni, a stílusváltásai ellenére is mindvégig ezzel a stílussal azonosították, pedig igen sok mindenben kipróbálta magát azóta.

Bár a grunge faltörő kosa a Nirvana volt, és a Smells Like Teen Spirit kellett ahhoz, hogy hirtelen az egész világ felfedezze a seattle-i szcénát, Cobain és zenekara egy kicsit kilógott onnét: a Nirvana punkosabb és indie rockosabb volt, mint a többi, klasszikus rockon és heavy metalon felnőtt seattle-i zenekar, így a Soundgarden is, mely sokkal inkább tipikus grunge együttes volt.

Ráadásul Cornell és zenekara alaposan megdolgozott a sikerért, mely istenigazából csak az 1994-es Superunknown albummal érte utol őket, pedig a Soundgarden akkor már éppen egy évtizede létezett. Az együttest Cornell, a szólógitáros Kim Thayil és a basszgitáros Hiro Yamamoto alapította 1984-ben: Cornell kezdetben még dobolt és mellette énekelt, de egy évvel később átváltott ritmusgitárra. A zenekar megalapítása előtt Cornell a saját bevallása szerint problémás gyerek volt, és egy rossz, hallucinogén drogos trip, illetve a szülei válása után két évig ki se nagyon mozdult otthonról, a depressziójából pedig pont a zenekar-alapítás rángatta ki.

A Soundgarden indulásakor még inkább brit posztpunk előadók hatása érződött a zenéjükön, de aztán rövid idő alatt kialakult a sajátos stílusuk: “17-től 19 éves koromig csak Elvis Costellót és a Beatet hallgattam. Amikor a Soundgarden megalakult, posztpunkot játszottunk és elég furák voltunk. Aztán valahogy rátaláltunk erre a Black Sabbath-os pszichedelikus rockra, ami sokkal jobban is illett hozzánk” - mondta Cornell egy interjúban.

Miután az együttes megtalálta a maga stílusát, hamar népszerűséget szerzett a seattle-i klubszíntéren, és egy független kiadónál, a leginkább a kaliforniai punkkal és hardcore-ral összefonódó SST Recordsnál jelentette meg az első albumát 1988-ban, majd nem sokkal később az első grunge zenekarként szerződött major kiadóhoz, mely okozott némi feszültséget a punk közegből jövő rajongókkal, de a Soundgardent ez sem állíthatta meg abban, hogy az egyre populárisabb rockzenéjével Államok-szerte a népszerű új zenekarok közé kerüljön.

A Soundgarden több tagcserén is átesett, mire 1991-ben felvette sokak szerint legjobb albumát, a Badmotorfingert, melyen már a Ben Shepherd, Matt Cameron ritmusszekció kísérte Cornellt és Thayilt. A lemez megjelenése egybeesett a grunge felfutásával, az pedig még többet dobott a Soundgarden népszerűségén, hogy a Guns N' Roses előzenekaraként turnézhatott világszerte - így jutott el 1992 májusában Budapestre is, ahol a Faith No More-ral hármasban léptek fel a Népstadionban.

Bár a műfaj rajongói között a Soundgarden már addig is nagy névnek számított, az igazi mainstream siker 1994-ben, a bizarr videoklippel megtámogatott Black Hole Sun című slágerrel érte utol a zenekart. Ez és a Superunknown album világszerte a legnépszerűbb új zenekarok közé repítette az együttest: az album első helyen nyitott az amerikai lemezeladási listán, és a Soundgarden legsikeresebb lemeze lett.

Cornell baljós és sötét dalszövegeire akkoriban Sylvia Plath volt a leginkább hatással, az egész lemez pedig egy érett és magabiztos zenekart mutatott, melyről utólag ki is derült, hogy a csúcson lévő Soundgardent örökítette meg. Utána ugyanis jött a lejtő: a grunge fokozatosan veszített a jelentőségéből, és a soron következő Soundgarden-album sem szólt már akkorát, mint várták volna, ráadásul a folyamatos turnézás felerősítette a zenekaron belüli feszültségeket, az együttes pedig 1997-ben feloszlott, mielőtt önmaga paródiájává vált volna.

A zűrös évek és az Audioslave

A Soundgarden feloszlását követő éveket Cornell élete legnehezebb időszakaként emlegette később: amíg működött a straight edge-közegből érkező zenekar, addig a többiekkel együtt ő sem nyúlt a drogokhoz, ám utána bevallása szerint szinte bármit kipróbált, rászokott az OxyContin nevű szintetikus drogra, mely a heroinhoz hasonló hatással járt, és ezekhez még alkoholizmus is társult.

Az egészre végül ráment Cornell házassága is, amely csúnya pereskedéssel zárult, és évekbe telt, míg a gitárjait vissza tudta szerezni egykori feleségétől, Susan Silvertől, aki egyébként a menedzsere volt korábban. Végül egy elvonókúra után Cornell újra összeszedte magát, és megszabadult az összes függőségétől.

Ebben a kaotikus időszakban Cornell egy kissé csendesebb, sőt, folkos szólóalbum után egy új zenekarba is beszállt: ez volt a szupergrupp Audioslave, amelyben az énekesét vesztette Rage Against The Machine tagjaival játszhatott együtt. Bár az Audioslave-ből hiányzott a Soundgarden és a RATM trendformáló hatása, a közönség részéről óriási igény mutatkozott rá, hogy a kilencvenes évek két meghatározó rockzenekara örökségét továbbvigyék.

Ahogy a szupergruppok általában, az Audioslave is komoly identitásválsággal küszködött kezdetben - a kritikusok szerint a két elődzenekar túlságosan is kihallatszott belőle -,de a második lemezre már megtalálta a saját hangját is a zenekar, és nem mellesleg ekkorra már Cornell dalszerzését sem befolyásolta semmilyen tudatmódosító. Az énekes végül három album után szállt ki az Audioslave-ből, hogy szólóban folytassa tovább.

Leküzdve a nehézségeket

Cornell számára pedig itt jött el igazán az idő, amikor végre kiteljesedhetett, és olyasmiket is kipróbált, amely korábban elképzelhetetlen lett volna. Így például írt egy betétdalt a Casino Royale című Bond-filmhez, aztán kizárólag akusztikus kísérettel turnézott, illetve az egyik szólólemezén az egyik legtöbbet foglalkoztatott R&B/hiphop producerrel, Timbalanddel dolgozott együtt, és készített modern hangzású popdalokat - a lemez egyébként a legsikeresebb szólóalbuma is volt egyben. Sőt, még egy éttermet is nyitott Párizsban, Black Calavados néven.

Ezekkel is mind bizonyította, hogy jóval több egy jó hangú rockernél, noha tény, hogy az utóbbi évtizedek egyik legjobb énekesének tartották, aki azonban a négy oktávját arra is használta, hogy bármilyen stílusban kipróbálja magát, amihez kedve támadt. Maga Cornell néha úgy is érezte, az énekhangja elveszi a figyelmet a dalszövegeiről: “Amikor Johnny Cash feldolgozta a Rusty Cage című Soundgarden-dalt, az emberek megállás nélkül lelkendeztek, milyen csodálatos a szövege, de amikor még csak mi játszottuk, erre senkit sem figyelt oda.”

Cornell neve ugyan összeforrt a Soundgardennel, és sok-sok egyéb zenésszel is dolgozott együtt, mégis úgy érezte, szólóban találta meg igazán önmagát: “Először a szóló fellépéséket majdhogynem tehernek éreztem, akadálynak, amit le kellett küzdenem. Meg kellett szoknom, hogy csak én vagyok a színpadon egy akusztikus gitárral, de amint ez megtörtént, már úgy éreztem, hogy bármire képes vagyok” - mondta egy tavalyi interjúban az Independentnek. Annak idején pedig, amikor kilépett az Audioslave-ből, így fogalmazott: “A zenészek között kevés a figyelmes ember, akit a másik gondolatai, problémái foglalkoztatnának, és ez rontja az együttesek túlélési esélyeit”.

Ennek ellenére szó sem volt arról, hogy végleg kiszállt volna a zenekarosdiból: Cornell és Thayil újjáalakították a Soundgardent, mellyel egy jól fogadott visszatérő lemezt is készítettek 2012-ben, sőt, a rengeteg mindenkivel dolgozó énekesnek még arra is volt ideje, hogy idén januárban egy koncert erejéig felélesszék az Audioslave-et is, mellyel Donald Trump beiktatása ellen tiltakoztak.

Mind a Soundgardennel, mind pedig az Audioslave-vel voltak még tervei a szóló megjelenések mellett: az újra megházasodott Cornell az ötvenen felül is ugyanolyan elánnal dolgozott, mint fiatalkorában (a két házasságából egyébként összesen három gyereke született), semmi jele nem volt, hogy bármi egészségügyi problémája lenne.

Órákkal a halála előtt még a Soundgarden detroiti koncertje előtt posztolt egy képet a Twitterre, de nem sokkal később kiderült, hogy ez volt az utolsó fellépése is. Ez egyben azt is jelenti, hogy Chris Cornell csak egyetlenegyszer játszhatott Magyarországon, a már említett Népstadionbeli koncerten a Soundgardennel, pedig 2007-ben jött volna szólóban a Szigetre is, ám hangszálproblémái miatt a fellépése végül elmaradt.

Ne maradjon le semmiről!