Azok is eljöttek a Soundra, akik lenézték a fesztiválokat

Amikor a Balaton Sound elindult, a zenei fesztivál még sörpadokat és sörsátrakat jelentett, mára viszont már senkit sem lep meg egy fehér kanapé a fesztiválokon. Fülöp Zoltánt arról kérdeztük, ezt az utat szánták-e tíz éve a Balaton Soundnak, és hogy mit szólnak a Pumped Gabó-jelenséghez. Szóba került az is, hogy alakult ki a jelenlegi elektronikus zenei arculat, és hogy miért pont a belgák fedezték fel maguknak Zamárdit a külföldiek közül.

Hogyan érint benneteket, hogy sokan a Pumped Gabóval azonosítják a Balaton Sound közönségét?

Pumped Gabó nem tett jót a Balaton Soundnak, karikatúraszerűen mutatott be egy típust, egy karaktert, akin lehetett viccelődni, aki cikinek számít, és ezt sokan a Sound közönségével azonosították.

A Sound látogatóinak nagy része idegenkedik ettől a jelenségtől, a magamutogatástól, a nárcisztikus viselkedéstől.

Tényleg vannak olyanok, akik szeretnek “felvonulni” a parti sétányon, úgy készülnek a fesztiválra, hogy megmutatják a kidolgozott testüket, de ezek számát én alacsonyra teszem. De sokkal könnyebb észrevenni őket, mint az egyébként jó fej, feltűnősködést kerülő fiatalokat, akik szintén ott szórakoznak, csak kevésbé látványosak a kamera számára.

De azt ti is tapasztaltátok, hogy a Sound egy jelentős itthoni közönségréteg számára, akik régen a Hajógyári szigetre jártak, nyáron pedig Siófokra, az éves nagy esemény lett, amire kigyúrják magukat, amire pénzt tesznek félre? Ez nem megy szembe a koncepciótokkal?

A fesztiválozó fiatalok egy részének a Balaton Sound lett az éves seregszemléje, amire készülnek, de ez szerintem már a többi fesztiválra is igaz. A fiatalok minden fesztiválon a legjobb arcukat próbálják, legmenőbb cuccaikat akarják megmutatni. A Balaton Sound esetében ehhez hozzáadódik, hogy ez egy vízparti, strandolós fesztivál, fürdőruhában buliznak az emberek, mindenki a legjobb formáját akarja hozni.

Milyen elképzelésekkel indítottátok útjára tíz éve a Balaton Soundot, és mit gondolsz, elégedett lenne a tíz évvel ezelőtti önmagad, ha látná, hová jutott mára?

Annak idején néhány, barátaimmal átbeszélgetett este után pattant ki a Balaton Sound ötlete: Lobenwein Norberttel, akivel tizenéves korunk óta együtt dolgozunk és valamennyi rendezvényünket közösen hoztuk létre, valamint Muraközy Péterrel, akihez szintén több évtizedes baráti és munkakapcsolat köt, és aki a rendezvényeink programigazgatója azóta is. Péter szervezett akkoriban Zamárdi szabadstrandján egy EFOTT-ot, mi pedig eltöltöttünk ott egy napot, és már az első pillanatban azt éreztük, hogy ez egy fantasztikus helyszín, ehhez kellett kitalálnunk egy egyedi, hangulatában illeszkedő rendezvénykoncepciót.

A Volt és a Sziget szolgáltatta a mintákat, de szerettünk volna eltérni a korábbi kliséktől. Akkoriban a fesztiválokon még sörsátrakban helyeztük el a színpadokat, sörpadok voltak az ülőhelyek, mi pedig arra gondoltunk, hogy egyedi felépítményekkel, koktélbárokkal, kanapékkal próbáljuk meg olyanná alakítani a rendezvényt mintha egy menő klubba érkezne a látogató. Ezért kezdtük a fesztivál prémium jellegét is hangsúlyozni, hogy elszakadjunk a klasszikus fesztiváloktól, amelyhez akkoriban sok sztereotípia kapcsolódott. A kezdettől fogva úgy képzeltük el, hogy meg tudunk szólítani olyan rétegeket is, akik addig nem jártak fesztiválokra.

Tulajdonképpen ez volt a Sound sikere, hogy azok is elkezdtek járni ide, akik addig esetleg lenézték a fesztiválokat, és sárban fetrengő punkokkal azonosították azokat.

Nem volt a fejünkben egy tematikus, elektronikus zenei fesztivál, sokkal inkább a nyári lazuláshoz, strandoláshoz akartunk illeszkedni, amit akkoriban sokan az “Ibiza feeling” jelzővel írtak le. Leginkább abban voltunk biztosak, hogy milyen zenei stílusok nem férnek bele, mint például a kemény rock, viszont a világzenétől a jazzen át a finom elektronikusabb műfajokig bármi más igen. Az, hogy mára a Sound egy döntően elektronikus zenei fesztivállá vált, nem egy tudatos koncepció része volt, hanem a közönségigény alakította így.

Azóta a többi nagy, hazai fesztiválról is eltűntek a sörpadok, és a Balaton Soundot utolérték a többiek ebben a tekintetben.

Igen, amiben akkor úttörő volt a Sound, abban néhány év alatt ugyanennyit fejlődött a többi fesztiválunk is. Azért hozzá kell tennem, ez majdnem hogy hungarikumnak tekinthető, a nyugati fesztiválokon nem kényeztetik el a fesztivállátogatókat. A szolgáltatások színvonalában, gasztronómiai kínálatban és egyáltalán a komplex fesztiválélmény felől nézve a magyar rendezvények erősebbek. 

Ez részben kényszerből is fakadt, hiszen amíg a vezető európai fesztiválok nincsenek a mai napig versenyhelyzetben, addig a magyarok nem dőlhettek hátra, folyamatosan fejleszteni kellett. Annál is inkább, mert a programkínálat terén sokáig nem tudtunk versenyezni más európai vagy amerikai fesztiválokkal, ez mára valamelyest – főként a Sziget esetében – megváltozott, és elértünk egy olyan jegyárszintet, hogy egy-egy napra meg tudunk venni top produkciókat is.

Azért eleinte a Balaton Sound fellépői nem különböztek nagyon a Sziget vagy a Volt fellépőitől, viszont más környezetben lehetett látni őket. Ez azért változott meg vajon, mert egy másik közönségréteg lett a domináns a fesztiválon?

Már rögtön az első évben több, mint 30 ezer látogató volt a Soundon, melynek a bázisát az a réteg adta, akik már amúgy is jártak a Szigetre vagy a Voltra. Ehhez hozzájött egy jelentős új csoport, amelynek korábban esze ágába nem volt más fesztiválra járni,

szándékosan hagytuk el a Balaton Sound elnevezésből a “fesztivál” szót.

Ahhoz képest persze, hogy milyennek indult a Sound, és milyen most, óriási változás tapasztalható, hiszen ma már 150 ezer látogatóról beszélhetünk, értelemszerűen felhígult valamennyire a közönség és más a látogatói összetétel. Hogy csak a legalapvetőbb példát mondjam, induláskor ez egy száz százalékig magyar fesztivál volt, de nagyjából 2012 óta már számottevő a külföldi látogatók aránya is.

A Sound zenei irányultságát, tematikáját a közönségigény és a zenei világtrendekben végbemenő változások alakították. Ebben a legerősebb hatást a 2000-es évek elején a mainstream elektronikus popzene, közkeletű nevén az EDM térhódítása jelentette szerte a világban. A Sounddal ki tudtuk használni ezt, és azzal egy időben, hogy egyre inkább elektronikus zenei irányt vettünk, ugrásszerűen nőtt a fesztivál látogatottsága.

Ezek szerint figyeltétek, hogy van egy ilyen trend, amibe a Sound pont be tud illeszkedni, és ezzel párhuzamosan növekedni is tud?

Azért tegyük hozzá, hogy eleinte nem is nagyon voltak ilyen fesztiválok, kivéve a belga Tomorrowlandet, ami azóta is a műfaj Rolls-Royce-ának tekinthető. Azóta viszont már a régiónkban is több ilyen profilú fesztivál jött létre, Ausztriától Horvátországon át Romániáig. Most azt látom, hogy ez a trend egy kicsit megállt, miután maga az EDM is megtorpant picit, és az idei Soundon igyekszünk is megfelelni annak, hogy újra divatba jönnek az undergroundabb elektronikus zenék, mint például a klasszikus techno, mi is egy külön stéget szentelünk ezért az Elrow nevű, világszerte ismert partisorozatnak. Emellett igyekszünk úgy összeállítani a programot, hogy beemelünk más zenei műfajokat is, mint az R&B és a hiphop.

Az első két-három év kínálata még sokkal inkább megcélozta az idősebb közönségréteget is, olyan fellépőkkel, mint a Beastie Boys, a Kraftwerk vagy a B-52's, miközben ma már el sem lehetne képzelni őket a Soundon.

Valóban jelentősen lecsökkent a közönségünk átlagéletkora, de azért most is vannak olyanok, mint például a techno és tech-house programhelyszínek, ahol magasabb a résztvevők átlagéletkora, míg a nagyobb színpadoknál jellemzően a fiatalabbak szórakoznak.

Az utóbbi években aztán már sokszor hallhattuk azt is, hogy “soundosodik” a Sziget, és egyre több ott is az olyan fellépő, akiket korábban jellemzően a Balaton Sounddal azonosítottak.

Olyan értelemben tudatos döntés volt, hogy érzékeltük a fent említett változásokat a zenei trendekben, az elektronikus zene előretörését, a speciális látványelemekkel felturbózott elektronikus zenei produkciók divatba jövetelét.

Eleinte furcsa volt mindenkinek, hogy felmegy egy dj egy nagy fesztivál színpadjára, ahol csak megnyom egy gombot, és elindul a buli, miközben ezek a színpadok arra vannak eredetileg kitalálva, hogy egy többtagú zenekar játsszon rajta, de azt láttuk, hogy a közönség ezt simán elfogadta.

Sőt olyan klasszikus zenei fesztiválok is felvállalták ezt, ahol korábban az ilyesmi elképzelhetetlen volt. A Sziget közönsége is követelte ezeket a sztárokat.

Mennyire befolyásolt titeket, hogy amikor folyamatosan nő a fellépők gázsija, egyáltalán nem volt mindegy, hogy a dj-ket jellemzően olcsóbban el lehetett hozni, kisebb csapattal érkeztek, kevés felszereléssel, jóval egyszerűbb logisztikai feladatot is jelent, mint rendes zenekarokat mozgatni?

Egyrészről tényleg könnyebbség, hogy egy dj-t a két-háromfős stábjával együtt egy magángéppel ide tudunk reptetni Sármellékre, Hévízre vagy akár Budapestre. Ők a turnéjukat már így alakítják, hogy egy nap akár két show-t is megcsinálnak, csak a kezdési időpontokat kell összehangolnunk. Másrészt annak ellenére, hogy könnyebb az idejutásukat megoldani, nem feltétlenül olcsóbbak, mint egy zenekar, összességében azt mondanám, hogy a fő szempont az, hogy minél több világsztárt tudjunk elhívni.

Említetted a közönségkívánságokat, a különböző, népszerűséget monitorozó algoritmusok mekkora szerepet játszanak a program kialakításában?

Elég pontos adataink vannak arról, hogy a különféle piacokon mekkora érdeklődés mutatkozik a fesztivál iránt, figyelembe vesszük az egyes országokból érkező látogatók zenei preferenciáit. Például a magyarok után a legtöbb bérletet a belgák vásárolják, így a kinti promóterhálózatunk azzal segít minket, hogy kívánságlistákat kapunk az aktuális kedvenc előadókról.

Miért pont a belgák jönnek ennyien?

Ennek leginkább a Tomorrowland az oka, amely meghonosított egy olyan fesztiválműfajt, az említett EDM-fesztivált, amelynek ott már hagyományai vannak. Ők ezért keresik a többi, hasonló fesztivált is, és a Balaton Soundot felfedezte magának a belga közönség.

Ez a fajta automatizmus, hogy csak azt adjuk a közönségnek, amit szeretnének, nem veszi el a fesztiválozástól a kultúraformáló hatást, és azt az izgalmat, amikor az emberek egy fesztiválon ismernek meg új zenéket?

Képmutatás lenne azt állítani, hogy a fesztiváljaink közül a Balaton Sound a leginkább kultúraformáló.

Az viszont fontos, hogy nem trendkövetők, hanem -diktálók szeretnénk lenni, és mindig igyekszünk úgy választani, hogy egy bizonyos szintet vagy értéket képviseljen az adott fellépő, és valamennyire próbálunk kísérletezni is. De nem könnyű úgy progresszívnek lenni, hogy közben ne essen vissza a látogatottság sem. Az idei évben először hívunk különféle társulatokat, utcaszínházakat szerte Európából, akik a fesztivál ideje alatt mutatnak be spontán előadásokat, performanszokat.

A tavalyi fesztivált beárnyékolta a DVBBS öltözőjében elájult lányok esete, de az ügyről azóta nem nagyon hallani. Mit tudtok, hol tart most az ügy?

Nekem is csak annyi információm van, hogy még zajlik egy rendőrségi vizsgálat, ami nem zárult le. Mi is szeretnénk tudni, hol tart pontosan az ügy, de egyelőre nem tudunk többet.

Lesz ennek az ügynek valami következménye az idei fesztiválon? Például megnehezíteni szigorúbb előírásokkal, hogy hasonló események ismétlődjenek meg?

Ezt mi eddig is elég körültekintően kezeltük, de nyilvánvalóan számunkra is tanulsággal szolgált az eset. Igyekszünk még jobban megszigorítani a backstage-be való bejutást, de azt viszonylag nehéz egy fellépőnek előírni, hogy a saját stábjával együtt kik és hogyan érkezzenek meg, milyen vendégeket hívhatnak meg a társaságukba szórakozni, hiszen ez az ő privát szférájuk. Mindenesetre azon leszünk, hogy ilyen helyzet ne ismétlődhessen meg.

Mennyire probléma a sztárvendégekkel, hogy a Balatonon nincsenek luxusszállodák, amilyenhez ők szoktak? Ez nem jelent esetleg hátrányt a szervezéskor?

Magángépekkel érkeznek, így rövidebb időt töltenek a fesztiválon: a legközelebbi reptérről hozzuk be őket, és fellépés után nem sokkal repülnek is tovább, tehát a szállásukról nem kell gondoskodnunk. Ugyanakkor Zamárdi elérhető távolságra van Budapesttől, ezért többnyire ott szállásoltatjuk a fellépőink nagyobb részét, néhányukat pedig egy közeli négycsillagos szállodába visszük.

Siófokon nem érzik úgy, hogy a fesztiválok miatt Zamárdi elveszi a Balaton partifővárosa címet?

Egyrészt úgy látom, hogy Siófokon is volt egy koncepcióváltás a városvezetésben, amely nem feltétlenül csak a Petőfi sétány köré csoportosuló bulinegyedben látja a turisztikai fejlődés irányát. Másrészt Siófok is profitál a fesztiváljainkból, hiszen Zamárdi és környéke messze nem tudja kiszolgálni azt az igényt, amelyet a több százezer látogató támaszt akár a szálláskapacitás, akár egyéb más szolgáltatások terén.A Balaton Sound szervezése kapcsán indítottuk a Nagyon Balaton programot, amelynek pont az volt a célja, hogy a régió legszínvonalasabb kezdeményezéseire irányítsuk rá a figyelmet. 

Mennyire zavaró nektek, hogy egyre nagyobb számban vannak a fesztiválon közszereplők, politikusok és rokonaik, miközben a VIP-ban jelen van a sajtó is?

Nyilvánvalóan nem tehetjük meg, hogy nem engedjük be a sajtót a közönségünk által is látogatott helyszínekre. Beszéltünk már róla, hogy a Sound egyfajta seregszemlévé alakult, ez a különféle celebek körében is igaz, amelynek fő színtere a fesztivál VIP zónája.

Hallani már egy ideje, hogy telítődik a piac és rövidesen kipukkad a fesztivállufi, ti hogy látjátok, mi ebből az igazság?

2016-ban volt először mindhárom fesztiválunk teltházas, innen nem nagyon van már hová növekedni, szóval nekünk a nemzetközi terjeszkedés lehet még járható út.

Egyelőre nem látom a fesztiválpiacon bármifajta hanyatlás jeleit, ez a fajta szórakoztatás most érte el a csúcspontját, a népszerűsége belátható időn belül nem fog csökkenni.

Valószínűleg lesznek átrendeződések, a tisztán elektronikus fesztiválok jövőjét sem látom biztosnak, szerintem újra népszerűvé válik majd a multikulti-fesztivál modell, amire nekünk is oda kell figyelünk a Balaton Sound esetében. Ezt meg kell hallanunk, színesítenünk kell a zenei tematikát.

Itthon van még egyáltalán értelme új fesztiválokkal kísérletezni?

Itthon a tortát már tényleg nem lehet növelni, maximum többfelé szeletelni, de azt gondolom, hogy mind a Volt, mind a Sziget, mind a Balaton Sound mára olyan erős brand lett, amelynek a létét jelenleg nem veszélyezteti semmi. Sokkal nagyobb bajban lennénk, ha most szeretnénk új rendezvényeket bevezetni a magyar piacra, és az is valószínűsíthető, hogy a négy éve elindult Strand és B.My.Lake fesztiválok esetében sem számolhatunk a jövőben olyan ugrásszerű növekedéssel, mint korábban a Sound vagy a Volt esetében.

Beszéltetek a Sziget-csoport külföldi terjeszkedéséről is korábban, ezekkel most mi újság?

Az eddigi próbálkozásaink, mint az Ausztriába exportált Fridge fesztivál vagy a marosvásárhelyi Félsziget fesztivál üzletileg bukást hoztak. Törökországban viszont sikeres volt a fesztivál, amelyben érdekeltek voltunk, míg Ukrajnában a világpolitikai helyzet alakulása akadályozta a terveinket. Néhány éve dolgozunk már azon, hogy Tel-Avivban elindítsunk egy új fesztivált, ez remélhetőleg jövőre meg is valósulhat. Ezeket a terveket nagyban segítheti, hogy egy olyan amerikai befektetőcsoport szállt be a cégbe, amelynek feltett szándéka, hogy velünk közösen egy Európában meghatározó fesztiválportfoliót építsen fel.