Feszültség mindig lesz az emberekben, gerjeszti a hatalom

A Kádár-korszak elszigeteltsége alatt eléggé eltérnek az egyéni élmények: téged az első zenei élmények mikor és hogyan értek el?

Óbudai vagyok, így egy ott összejáró szűk baráti körben terjedtek a zenék. Általában a Flóriánon voltak a találkozók, és a Modells-bőgős Kilián Jancsinál vagy a Kerék utcánál verődtünk össze szinte minden nap. 

Ezek egészen fiatalon történtek veled. Volt egy iskolai szál is? 

Hát a punkoskodás már általánosban is ment rendesen. Amikor elmentem a nyomdaipari szakmunkásba, akkor már punkok voltunk, és az valamikor a nyolcvanas évek legelején volt.

Csöves meg metálos figurák már voltak, de azért eléggé kilógtam a sorból azzal a kinézettel, de kilógott Kaktusz és Rupaszov a Trottelből, meg a Papp Gyuri (Marina Revue, Bandanas), akik szintén ugyanebbe az iskolába jártak. 

Papp Gyurival egy mai napig tartó barátság köt össze. Ott találkoztatok először? 

Igen, aztán mindenki hozta a saját kis közegét és így lett ebből egy nagyobb társaság. De ezekre a régi dolgokra nem is emlékszem, meg nem is foglalkozom velük. A múlton soha nem gondolkodtam igazán. Azt megéltem, és ennyi. Most nem iszom már egy éve, mert folyamatosan halnak meg körülöttem az emberek különböző dolgok miatt. Sajnos az életem nagy részét az alkohol tönkretette, így mostanában inkább ezen agyalok sokat. Az ital szépítette, de rombolta is az életemet. Most inkább azon vagyok, hogy milyen a jövő, mert szeretnék egy klubot, mint amilyen a CBGB’s New Yorkban, hogy legyen egy bázisom a barátaimmal, ami a sajátom és nem másé. Más dolga soha nem érdekelt, ezért soha nem tanultam meg egy zenekar számát se, hogy ne zavarjon össze, és nem is tudok feldolgozásokat játszani, csak a saját számaimat. 

Tizenévesen is csak a saját számaidat játszottad? 

A legelején egy-két szám, Discharge, Peter and the Test Tube Babies, GBH ment, de annak idején mindenki játszott feldolgozásokat, de ez engem már akkor is irritált, és így fiatalon le is álltam ezzel.

Arra emlékszel, hogy mi volt előbb: a Tizedes becenév vagy a zenekar?

Volt ugye a film, a Kerék utcában beszélgettünk róla. Épp zenekarnevet is kerestünk, és akkor valahogy beugrott, hogy Tizedes meg Tizi milyen jól hangzik becenévként, legyen ez a becenevem, a zenekarom pedig Tizedes meg a többiek. Előtte Detonátor volt, de azt dobtuk. 

A zenei fejlődésedben mi volt a fő fordulópont? 

A Discharge mindenképpen, ezen kívül GBH, Dead Kennedys. Meg a Sex Pistols más irányból. Annak a szövegvilága, meg a dallamossága fogott meg. Mondjuk nálam elég hamar kettévált a punk meg a hardcore, mert voltak a dallamosabb zenekarok, meg volt a hardcore, mint a Riistetyt, ami körülbelül '83-ban lépett be az eletünkbe. Mondjuk a legjobbkor, mert éreztük hogy külön akartunk válni, és valami egyedi dolgot akartunk csinálni. Már nem tudtam azonosulni az olyan zenekarokkal, mint az Auróra vagy sok másik zenekarral, ami unalmassá meg sablonossá vált. Nem volt semmi frissítés, erőteljesebb zenére vágytam, szerettem volna még gyorsabban játszani.

A gyors darálás és a kendő miatt is mindenki a Suicidal Tendencies-hez köt. Az ő zenéjük mikor ért el hozzátok? 

A Suicidal '82-ben jött be Debreceni Gáboron keresztül. Hogy ő volt kint, vagy valaki küldte neki, már nem tudom, de neki volt egy Suicidal sapkája, meg lemeze is. Érdekes, hogy akkoriban nem volt fanzine, mert a MaximumRockNRoll is később indult (legendás fanzine, ami ugyan 1982-ben indult, de váratott magára egy kicsit, mire a világ vezető punk kiadványa lett - a szerk), de hogy ennyire elzártan mindenhova ez eljutott, és hogy Japántól kezdve mindenhol szinte percre pontosan egyszerre bukkantak fel a legdurvább hardcore zenekarok, ez nagyon különös. Nálunk aztán a zene vegyült azzal, hogy a Crips (kék bandanájukról ismert, kiterjedt radikális bűnbanda - a szerk.) révén megismerkedtünk ezekkel a bandákkal mint bűnszövetkezetekkel, és hát az is legalább annyira megtetszett, mint a zene. El is kezdtük a magunk bandáját, egy ideig el is hittük, hogy a törvények felett állunk, aztán sajnos megtapasztaltam, hogy annyira mégsem. 

Volt egy legendás sztori ezekből az időkből, hogy taxival kimentél a bécsi Suicidal Tendencies koncerte. 

Ja hát volt ilyen. Olyan hangulatom volt, megtehettem, leintettem egy kocsit és kimentem Bécsbe az Arenába, aztán megvárt és hazavitt. Más idők voltak. Akkoriban volt egy szórakozóhely, ahol részeg amerikai katonákat varrtunk, amikor itt voltak Taszáron IFOR-osként. Később aztán, amikor elkezdődtek a konfliktusok más érdekeltségű emberekkel, akkor már beálltunk védeni is a helyet. 

'80-as évek erősen megfigyelt időszakában milyen koncertek voltak? 

Koncertek nem nagyon voltak, inkább sokat próbáltunk. Így is lettek a felvételek, mert volt egy szar magnónk és azzal rögzítettük mindent. Volt egy ötletem, feljátszottam, és akkor meglett emlékbe. Ezekből talán pár meg is van. Pont most láttam a Fortepanon egy nagyon régi, 81-es képet, amit talán az első koncertünk napján készített Urbán Tamás. Elég furcsa volt magamat visszanézni 14 évesen, ráadásul egy olyan fotóról, amiről azt se tudtam, hogy létezik. Rajta van Zahorák meg Nagy Jancsi, mindkettő skinhead lett, de van a fotón olyan, aki Kanadában él, meg olyan, aki Los Angelesbe költözött, és rajta van az első basszusgitárosunk, Sziki, akivel '86 óta nem találkoztam, és semmit nem tudok róla. 

Titeket mennyire figyeltek? 15 évesen már volt rendőrségi idézésed. 

Hát igen. Az elég kellemetlen volt, hogy beidéztek, meg bemenni a Tolnai Lajos utcai kapitányságra gyerekfejjel. De nevetséges volt, hogy ülök és egy magnón végig kellett hallgatnom egy teljes koncertet. Mellé ki volt nyomtatva a szöveg, és akkor kérdezték, mi a véleményem, és akkor valami Molnár őrnagy faggatott. Mondtam, hogy részeg voltam, hánytam is, és akkor nem tudtak mit csinálni. De kellemetlen volt, mert az iskola is megkapta az idézést. 

Téged is megfigyeltek? 

Volt egy olyan sztori, hogy amikor találkoztunk a CPG-sekkel a Meggyfa presszónál Óbudán. 50-60-an lehettünk, és akkor jött Erdős Péter két ilyen nagyobb palival, hordozható magnóval, akkor újnak számító kocsikban civil ruhás nyomozókkal, de akkor még nem tudtuk, hogy ennek következménye lesz, mert akkor még ugye a CPG-t (Come on Punk Group, az egyetlen letöltendő börtönbüntetésre ítélt magyar punk zenekar - a szerk.) nem ültették le. Arra emlékszem, hogy megjött Erdős Péter, erre Haska Béla fogta, és pofánköpte. Ez indította el végül azt, hogy lecsukták a CPG-t. Ha jól emlékszem napokkal később már ültek is. Aztán volt a balatonszemesi rocktalálkozó, ahol volt Marina Revue, VHK meg ilyenek. Mi is játszottunk, de nem engedték el a basszusgitárosunkat, úgyhogy inkább csak bohóckodtunk hárman, elég jelentéktelen koncert volt. Viszont ezt a balatonszemesi találkozót is megfigyelték, hogy lássák, hogy hol tart ez az egész punkdolog.

A híres paksi fesztiválra hogy emlékszel? (Az 1985-ös paksi Totál fesztivál megrendezését azért engedte a hatalom, hogy fel tudja térképezni a hazai punk életet, és szereplőiről anyagot gyűjtsön - a szerk)

Hát az elég kemény volt. Már a megérkezés is. Ott állunk tizenévesen, és velünk szemben gépfegyveres katonák végig mindenhol, még az épületben is. Az emberben azért kicsit megfagy a vér, hogy most akkor itt fogunk játszani. Volt olyan, hogy a buszsofőrnek valami nem tetszett, akkor megállt egy kapitányságnál, és mindenkit átkutattak, meg volt, akit meg is vertek. Talán a Lörkét az AMD-ből le is ütötték. 

A fő apropója a beszélgetésnek a Pajtás Daloljunk válogatás hardcore különkiadása, amin sok felvétel és információ van tőled. Korábban mondtad, hogy a múlttal annyira nem foglalkozol, viszont a jelennel annál inkább, hiszen amióta ismerlek, mindig volt nálad egy kamera, vagy valamilyen módon rögzítetted a koncerteket. Ez hogy indult? 

Ez egy ösztönös reakció volt, mert ha nem is voltam vele teljesen tisztában, tudat alatt éreztem, hogy értéket képvisel, amit csinálunk. Lehet, hogy ez soha nem kerül ki a föld alól, és nem lesz széles körben elérhető, de őszintén szólva nem is szívesen osztom meg. Nem tudom, milyen hatást váltana ki. Meg ezeket nem is hiszem, hogy mindenkinek látnia kell. Viszont amit a Rupaszov csinál, az egy kurva jó ötlet és rengeteg anyagot előbányásztam, hogy segítsek neki.

80-as években csomó mindenki disszidált, eltűnt, stb. Londonig eljutottál, viszont Papp Gyuri a kalandozás mellett döntött. Te miért nem léptél le végleg? 

Nem találtam kint a helyemet sehol. Én csináltam volna tovább a zenélést, de nem éreztem magam otthon, nem éreztem Angliát a hazámnak. Turistaként  teljesen jó volt London, de szerettem ebben az országban lenni, még ha politikailag egy szar ország is volt, meg politikailag a mai napig egy rakás szar. De nagy turista se voltam soha, meg én mindig szerettem volna egy saját teret, amilyet most alakítgatok, még ha lassan és apránként is haladok vele. 

Hívtak az R-Go-ba gitározni, az hogy történt? 

Ez még azelőtt volt, hogy a Hrutka Robi bekerült. Hogy miért ebből a vonalból kerestek gitárost, rejtély. De azt se tudom, hogy ki keresett. Anyám hívott, hogy kerestek az R-Go zenekartól, hogy gitárost keresnek. Én meg csak néztem, nem értettem, hogy mi van. 

Ahogy említed, egy közösségi tér kialakításán dolgozol, és így sok mai fiatal zenekarral is megvan a kapcsolat, akik ugyanabban a szellemben és formában zenélnek, mint ti. 

Zeneileg ugyanaz csinálják, mint mi, csak most azért sokkal könnyebb. Ők is küzdenek persze. Vannak nagyon jó zenekarok, és nagyon kevés a rossz. A mostaniak közül a Blackmail kurva jó, illetve a Human Errort nagyon szerettem. A Tango Underground, Freedom Is A Lie, Támadás egy idegen bolygóról is jó, szóval rengeteg a kurva jó zenekar. Amennyire tudom, próbálom támogatni őket azzal, hogy teret adok nekik a saját próbatermemben. 

Amikor megjelent az Orbán Népe lemez, velem együtt sokan párhuzamot vontak a régi punkkal. Ha ti annak idején kiadtatok volna egy Kádár Népe lemezt a 80-as években, mik lettek volna a következmények? 

Akkor biztosan börtön.

Elég megnézni az Auróra meg ilyen helyeket, ahol akarták, hogy történjen valami, ott történt is valami. Én mondjuk csak annyit szoktam mondani, hogy kapja be mindenki a faszt, mert az baj, hogy ebben az országban kurvára el kell bújni ahhoz, hogy valamit csinálj. Különben ha kiállsz, akkor rádszállnak. 

A rendszerváltást hogy élted meg? 

Átbuliztuk. Volt a mámoros rész, amikor 93-94-ig éreztük, hogy mindent lehet, elengedték a gyeplőt. Aztán jött a kevésbé mámoros, amikor visszahúzták, és beállították a lovakat a sorba. 

Mennyire volt ez reflex arra, hogy az alvilág elkezdte felosztani a belvárost?

Biztos volt benne egy ilyen is, meg addigra osztották le azokat a szerepeket, amik mentén a mai korrupciós háló is kialakult. Ha van egy kis eszünk akkor, lófasz pénzért tudtunk volna klubokat szerezni, ahogy csomóan szereztek is, de mi átbuliztuk ezt az időszakot. 

Elhittétek egy percig is, hogy lesz valami változás? 

Én egy nyomdában dolgoztam, vagy hát faszt se dolgoztam, csak bejártam, mert volt a közveszélyes munkakerülés, és akkor így volt papírom, de ez volt a rendszerváltás előtt, meg után is. Ilyen szempontból nekem ugyanaz volt a két rendszer. 

A zenekaraid a Psycho, a Tizedes és a Bandanas mennyire működött párhuzamosan? 

Semennyire. Amikor a Tizedesnek vége lett, rögtön utána szálltam be a Psychóba dobolni a Machát Zsolt után, aztán bekerült a KissCsé dobok mögé, mire én kijöttem gitározni, és így abból lett a Bandanas, ami meg a bekeményedett Psycho tulajdonképpen. 

Sokan azért játszunk agresszív zenét, mert jobban ki tudjuk fejezni bennünk lévő feszültséget nem verbális eszközökkel.

Ami megfogott zenében, az is olyan volt, amiben szintén azt éreztem, hogy a tagok akárt embert is ölnének, ha nem lenne a zene, de régen egy zenéért küzdeni kellett, most meg bekapcsolod a telefonod. Most már csak a zenekarok küzdenek. 

Hogy élted meg azt, amikor a punkmozgalomból kiváltak a skinheadek? 

Hát az nem volt konfliktusmentes. Nemrég leültünk beszélgetni a Dudásékkal az Oi-Korból a Cockney Rejects koncerten, hogy ennek az egésznek mi volt az értelme, meg mi a faszomra volt jó. 

És mire jutottatok? 

Hát, hogy nekik igazából a Rupaszovval volt bajuk. De faszság volt az egész, mert közben gyerekkori barátságok mentek szét ezen a tagolódáson, meg komoly ellenségeskedéseken. De szerintem ez is irányított dolog volt, mesterségesen szították a fesztültséget. Amikor kint voltunk Párizsban 86-ban, az olaszoknál kommunista punkokkal lógtunk, és mondtam, hogy kommunista országból jövök, és kibaszottul utálom a komcsikat. Ők meg teljesen kiakadtak, hogy mi bajom a vörös csillaggal. Mai napig utálom őket, de a szélsőjobbot is. Mindegyik bekaphatja. Én nem foglalok állást, felőlem mindenki azt csinál, amit akar, én is azt csinálom. Mindenki a saját életét élje. Mindenesetre kicsit kiakasztó, hogy régi barátok most meg Facebookon harcolnak egymással ugyanúgy, tehát ezek a különbségek a mai napig megvannak a fejekben. 

Az AMD-vel hogy alakult ki a kapcsolat? (Az AMD, azaz az Anti Military Demonstration Kőbánya válasza volt a Marina Revue-re, Magyarország első hardcore zenekarára  - a szerk)

Kőbányán volt Marina Revue-koncert, és ott játszott AMD. Nem volt ott a Boli, és ismertem a Marina-számokat, így én doboltam. Aztán a Psychóval is játszottunk együtt 87-ben. 

Sotár (Ferenczy Tibor - az AMD énekese) halálára hogy emlékszel vissza? 

Nagyon szíven ütött, pedig olyan nagyon szoros kapcsolatban nem voltunk, inkább a többiek, a cucc miatt, ami végül a halálát is okozta. Eléggé ellentmondásosak az információk, mert ő bizniszelt a szerbekkel, és nem igazán lehet tudni, hogy ő adagolta túl magát, vagy segítettek neki ebben azok, akiknek tartozott. A Bandanas annak idején nemcsak zenekar volt, hanem egy kiterjedtebb banda is a része volt, hogy az egyre keményebb drogok is bekerültek a körbe, még ha nekem ez a rész ki is maradt. Aztán persze érdekes, hogy ebből a körből, akik ki tudtak kerülni, sokan komoly addiktológusok lettek, és bár magamtól álltam le a piáról, pont egy olyan emberhez járok néha terápiára, aki régen szintén benne volt ebben a bandában. Az alkohol a legveszélyesebb kábítószer, régen ugye én is rengeteg sörrel rohangáltam.

Meg volt egy legenda, hogy a nyolcvanas évek vége óta nem ittál vizet.

A kilencvenes években foglalkoztál tetoválógépekkel, tetoválással, illetve volt a Mover lemez és ruhabolt. 

Hát igen, mi gyártottunk tetoválógépeket, meg elkezdtünk piercingeket gyártani, de aztán valahogy nem érdekelt, hogy hivatalossá tegyem a dolgokat, és más meg megcsinálta. A Movernél már hivatalos volt minden, be is szoptunk mindent, amit csak lehetett. Rettenetes volt a könyvelés, meg rögtön egy betöréssel kezdtünk. Két nappal azelőtt, hogy jött volna a biztosító, kipakolták a teljes boltot. Az emeleten importruhák voltak, eredeti Dickies, Lonsdale cuccok, deszkás cipők. Elképesztő pénzt buktunk még úgy is, hogy jó volt a dollár. Aztán végül azért zártunk be, mert mikor a dollár felment több mint duplájára, már nem volt mit rátenni a lemezekre, vagy nadrágokra. 

Mi van most a Bandanasszal? 

Most szüneteltetve van. Voltak ellentétek, meg 10 éven keresztül ugyanazokat a számokat játszottunk, már beleuntam. Nem volt fejlődés, és közben van sok saját ötletem és erre akarok inkább haladni. Bandanas most a háttérben van.

Ez az első hivatalos felvétel. Volt egy Bandanas, az írott lemez volt, illetve most van némi érdeklődés. Meg van most egy Bandanas, amihez megvolt a borító húsz éve, és most nyomtunk hozzá kazettát. Volt távolságtartás és kényelem is benne, de közben az is, hogy soha nem hittem abban, hogy ha megjelenik egy lemez, akkor az bármin változtat.