Ez az orosz lány nem orosz, és nem is lány

2023.10.02. 19:53

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő és kezdő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról,

küldjenek bár lemezt, kislemezt vagy single-t. 

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem járt közben kiadó, sem PR-os vagy marketinges – legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. Az első PickUp három előadója:

  • Felleng,
  • ICENAP,
  • Russian Girl.

A tihanyi echo

Azok a zenekarok tudják legjobban formálni az ágazatot, amelyek kilépnek a tipikus medrükből. Minél több a szabály, annál kevésbé lehet egyedi fonalat beleszőni a produkcióba. Ez a populáris ágazatokra igaz a leginkább, ezen belül is a pop-rock, a rádiórock és a pop-punk sínylődik saját béklyói alatt. Ez a három stílus jelenleg mérsékelt sikereknek örvend itthon, de a szcénának azért akadnak jeles képviselői, például a Felleng.

A csapat 2020 óta aktív. A 75 százalékban Dávid, 25 százalékban Bálint összetételű banda töretlenül viszi az irányzatot, függetlenül minden hazai tényezőtől. Új daluk, a Stég maga mögött hagyja a nagyon direkt pop-punk hatást. Kicsit a 2000-es és a 2010-es évek zenei világa köszön vissza a dalban,

amely némileg légiesebb a banda előző néhány számánál.

A szöveget tekintve sikerült elcsípni egy rádióbarát világot, ami befogadható, de közben kevésbé fut közhelyekbe. Eddigi számaikban beragadtak néha azokba a szófordulatokba és képekbe, amelyek erősen túlhasználtak a popzenében, de most tudtak villantani valami újat. Prozódiában továbbra is akadt egy-egy furcsa tördelés, de már sokkal profibb a megvalósítás, mint a korábbi dalokban.

Az ilyen egyszerűbb alapú, populáris műfajoknál kiemelt figyelem hárul a dalszövegre, így érdemes ebben nagyot durrantani. Ha már pop-punk: a befogadhatóságot megtartva lehet, hogy némi kísérletezés a punk pofátlan őszinteségével dobna a tartalmon. Amennyiben a fiúk be tudnának hozni valamivel erősebb szövegvilágot, amit ezzel a – kis túlzással – kései U2-t és a Kings of Leon Use Somebodyját idéző hangulattal tudnak keverni, akkor a saját pop-punk, pop-rock ívük rádióbarát maradna, miközben izgalmas fűszerrel erősödne, ami csak az övék.

A töretlen hajótörött

A 2000-es évek metálzenéje a mai napig komoly hatást gyakorol a zenei szcénára, beszéljünk a core-elemekről vagy a post-grunge atmoszférákról. Itthon akadnak előadók, akik szintén gyűrik ezeket a hangzásvilágokat, és igyekeznek azokat új köntösbe öltöztetni. Ilyen banda az ICENAP is, amely szeptember közepén jelentette meg az új dalát, címe: Shipwrecked.

Harapós gitárriffekkel operál a banda, miközben a dal húzós tempója igazi energiabomba. A stílus nem idegen a csapattól, a koszos hangzásvilág a gitártémákkal pedig egyfajta speciális keresztmetszet az Avenged Sevenfold, a 2010 körüli metalcore bandák és egy csipetnyi Metallica közt.

Az arányokat remekül eltalálta a zenekar.

Szövegben nem mennek túl mélyre, de ameddig süllyed a hajó, azt pont ízlésesen tudják tartani. Az adott stílusvilágot hibátlanul képviselik a srácok. Az egyetlen, amit talán kontrasztként fel lehet hozni, hogy valami olyan újdonsággal is érdemes lenne megpróbálkozniuk, amelyek nemzetközi viszonylatban is egyedi felhangot adnak a produkciónak, nem csak hazai pályán. Amit eddig elsajátítottak, az hibátlan, innentől érdemes egy lépést előrefelé megtenni.

A grunge örök és halhatatlan

Vannak halhatatlan ágazatok, amelyek akkor is fennmaradnak, amikor az adott korszak már évtizedek óta elmúlt. Ilyen a grunge is, ami a mai napig számos bandát ihlet meg, köztük egy új magyar formációt, a Russian Girl zenekart. A csapat nyáron rukkolt elő bemutatkozó kislemezével, a One of US című EP-vel, nekünk pedig szeptember elején küldték el.

A fiúk jól megfogták a korszak lényegét, amihez hozzátesz, hogy itt-ott igyekeznek kísérleti ötleteket is megvalósítani. A négyszámos kislemezre azért némi indie-hatás is jutott, így van is tér a határfeszegetésre az összecsengő gitárokon túl. Szövegben is visszaadják a 90-es évek hangulatát, miközben kerülik a túlzottan költői, megfoghatatlan képeket. Néha azért még belefutnak ők is gyakran ismételt frázisokba, de az irány nem rossz.

Első, bemutatkozó kislemeznek abszolút jó indítás ebben az underground világban,

ha pedig kiforr az együttes, remek dalok születhetnek a Russian Girl műhelyében. Most még érezni némi zavart az arányokban, és akadnak témák, amelyek mintha akaratlanul ütköznének a zenében. Ettől függetlenül a lehetőség adott, innentől a fiúkon múlik, hogy mennyire merülnek el a végeláthatatlan játékban.