Ha szeretne nemzete nagyrabecsült vezetője lenni, itt egy ellenérv
Diktátorok bevett gesztusa, hogy megkérik a népet – a demokratikusan megválasztott parlamenten keresztül – hogy ugyan ne rajongjanak már annyira érte, ne nevezzenek el róla városokat, stadionokat, ne állítsanak szobrokat. Esetleg törvénybe is iktatná a tiltást – hogy aztán aki megszavazza, arról hamarosan kiderüljön, hogy parazitaként furakodott a nemzettestbe –, amit a parlament esetleg elutasít, de azért úgy tesz, mintha elhinné, hogy a népatyja-nemzetvezető-basi-lígyer őszintén ódzkodik a túláradó szeretettől, hiszen csak gályarabként vette magára a nép gondját és vállalta az ország előremozdítását.
De van az a szint, ami felett/alatt már elhiszem, hogy a szeretett vezető őszinte viszolygással hárítaná magától a kedveskedést.
Például, amikor angyalszárnyakkal, dzsúdóruhában angyalok között ábrázolják, amint Atlaszovics Atlaszként cipeli nem hogy az ország, de az egész világ súlyát – mindezt egy estélyi ruhára festve.
Márpedig Moszkvában az arab kultúra fóruma divatbemutatóján ilyen estélyi ruhában penderült a színpadra egy modell. A tervező azonban nem az Egységes Oroszország párt magas rangú csinovnyikjainak rokonságából került ki: Mona al-Manszuri az Egyesült Arab Emirátusokból érkezett divattervező. A nő egyébként az életrajza szerint földtani és biológiai tanulmányokat végzett és olajipari mérnökként is dolgozott.
Az angol nyelvű orosz állami RT tudósítása szerint Manszuri a ruhával politikai és humanitárius üzenetet küldött az orosz népnek: „Veletek vagyunk”.
Persze ez az udvarlásnak már olyan szintje, amitől azért is ódzkodnak a vezérek, mert pontosan tudják, hogy egy őket elsöprő forradalom után ezt az estélyit a tervező simán árulhatja úgy is, hogy fricska volt, amivel kigúnyolta a hatalmat, a „Veletek vagyunk” üzenet pedig nem más, mint együttérző összekacsintás a néppel, egy szabadabb világ eljövetelének reményében.