Balra a NASA első emberes űrrepülő programjának, a Mercury-program kezdete: 1961. május 5. A Mercury-Redstone MR-3 rakéta startja. A tetején, a Freedom 7 űrkapszulában Alan B. Shepard ül, aki - mégha csak szuborbitális pályán is - első amerikai űrhajósként az űrben járt. Jobbra: 1961. július 21. A Mercury-Redstone MR-4 rakéta startja. A tetején, a Liberty Bell 7 űrkapszulában Virgil Grissom, a második amerikai űrhajós ül, aki - ugyancsak szuborbitális pályán jutott az űrbe.
(Fotó:
NASA)
Tudta? A központ építését 1958-ban kezdték el, Eisenhower elnök alatt, és 1962-ben, már Kennedy elnöksége közben fejezték be. Hivatalosan 1962. július 1-jén kezdte meg itt működését az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. A Kennedy Űrközpont eredeti neve Launch Operations Center volt, 1963-ban nevezték át a merényletben elhunyt fiatal elnök tiszteletére.
Balra: 1962. február 20. A Mercury-Atlas MA-6 rakéta startja, csúcsán, a Friendship 7 űrkapszulában John H. Glenn ül, az első amerikai űrhajós, aki Föld körüli pályán megkerülte - háromszor - bolygónkat. Jobbra: 1962. május 25. A Mercury-Atlas MA-7 rakéta startja, csúcsán, az Aurora 7 űrkapszulában Scott Carpenter ül, a második amerikai űrhajós, aki Föld körüli pályán megkerülte - ugyancsak háromszor - bolygónkat. (Fél év múlva az ötödik Mercury-űrhajós, Wally Schirra már hatszor kerüli meg a Földet.) (Fotó:
NASA)
A Mercury-program vége: 1963. május 15. A Mercury-Atlas MA-9 rakéta startja, Gordon Cooperrel a Faith 7 űrkapszula fedélzetén. Cooper 22-szer kerülte meg a Földet, több mint egy napot töltött az űrben egyedül, ilyen azóta sem fordult elő. A kép előterében jól megfigyelhető a buja növényzet: az űrközpont természetvédelmi területen terül el, ahol több mint ezer féle állat és növény, köztük 21 veszélyeztetett faj él. A
belépés a területre a nappali órákban teljesen szabad, kempingezni viszont csak a NASA engedélyével lehet. (Fotó:
NASA)
Gemini-3. Majdnem két év szünet után újra amerikai az űrben: a Gemini-program keretén belül 1965. március 23-án Virgil "Gus" Grissom és John W. Young startol az űrbe a Molly Brown űrkapszula két embert befogadó fedélzetén. (A Gemini-programban az egyetlen kapszula, amit az űrhajósok saját szájuk íze szerint keresztelhettek el.) (Fotó:
NASA)
Tudta, hogy? Az űrbázis helyét már a 40-es években kinézték, mint ideális űrhajóindítási helyszínt. Közel van az Egyenlítőhöz (azaz itt nagyobb a Föld kerületi sebessége, ami plusz lendületet ad a startoló űrhajónak), és az óceán partján terül el, vagyis ha katasztrófa történik, nem zuhannak lakott területre a roncsok.
Az első életveszélyes helyzet: 1965. december 12-én a Gemini-Titan GT-6 rakéta startja kis híján tragédiába torkollott. A Gemini-6A küldetés két űrhajósa, Walter M. Schirra és Thomas P. Stafford hatalmas lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve nem katapultált, amikor a start utáni pillanatban egy hibás csatlakozás miatt a rakéta hajtóműve leállt, és a hatalmas szerkezet pár centiméternyi megtett út után visszazökkent a startállásra. Az üzemanyaggal teli rakéta fel is robbanhatott volna ettől az ütközéstől, így viszont a bátor legénység megspórolta a mérnököknek a kapszula újbóli felkészítését. A Gemini-6A három nap múlva rendben elstartolhatott. (Fotó:
NASA)
A többi Gemini-küldetés startjával már nem volt különösebb gond. 1. kép: 1965. június 3. A Gemini-Titan 4 (GT-4) startja a 19-es indítóállásról. Az űrhajó fedélzetén James McDivitt és társa, Ed White, az első amerikai űrhajós, aki űrsétát tett. 2. kép: 1965. december 4. A Gemini-7 startja Frank Borman és Jim Lovell űrhajósokkal, akik két hetet töltöttek az űrben, közben randevúztak egyet a Gemini-6A űrhajóval (a két Gemini kapszula 30 centiméter távoloságra közelítette meg egymást). 3. kép: 1965. december 15. Gemini-6 immár sikeres startja. 4. kép: 1966. március 16. A Gemini-8 startja. Neil A. Armstrong és David R. Scott a küldetés során sikeresen dokkolt az Agena személyzet nélküli űrhajóval. A küldetés azonban ezek után nem ment simán (finoman szólva): a Gemini egyik fúvókája meghibásodott és a csaknem végzetes pörgésbe kezdő űrhajón csak szétkapcsolódás után tudott úrrá lenni Armstrong. Az amerikai űrprogram történetének első kényszerleszállását eredményezte a hiba. 5. kép: 1966. június 3. A Gemini-9A startja. 6. kép: 1966. szeptember 12. A Gemini-11 startja. (Fotó:
NASA)
Tudta? Az űrközpontot Charles Luckman, híres amerikai építész tervezte, ahogyan a másik legendás amerikai űrközpontot, a houstonit is. A leghíresebb munkája a New York-i Madison Square Garden sportcsarnok.
Egy ikonikus fotó, amit valószínűleg mindenki ismer. A Gemini-10 küldetés startja 1966. július 18-án. A két űrhajós John W. Young és Michael Collins sikeresen hajtották végre a tervezett dokkolási, űrsétás feladatokat. (Fotó:
NASA)
A Gemini-program vége: 1966. november 11-én lőtték föl a Gemini-12-t. James A. Lovell és Edwin E. Aldrin dokkolási és űrsétafeladatokat oldottak meg sikeresen. Aldrin rekord ideig: összesen öt és fél óráig dolgozott az űrben. A Gemini-programban szerzett tapasztalatok alapján indulhatott el a NASA a John F. Kennedy elnök által kijelölt úton: a Hold felé. (Fotó:
NASA)
Tudta? Az űrközpontot sokszor emlegetik Cape Canaveralként is. Ez valójában a központtal egybeépült, és közösen működő, de nem a NASA, hanem a légierő felügyelete alatt álló légibázis neve.
1968. október 11. A Hold meghódítását célul tűző Apollo-program első emberes startja. Az orbitális teszteket végrehajtó Apollo-7 űrhajón hárman tartózkodnak: Walter M. Schirra, Donn F. Eisele és Walter Cunningham. A Saturn-V rakéta sikeres startjáért csaknem két évvel korábban három űrhajós áldozta életét: Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee 1967. január 27-én egy gyakorlat során bennégtek az Apollo-1 kabinjában. Az amerikai űrprogram első nagy tragédiája az Apollo-projekt szinte teljes áttervezéséhez, a Holdraszállás későbbre halasztásához vezetett. (Fotó:
NASA)
1968. december 21., 1969. március 3. és május 18.: az Apollo-8, -9 és -10 űrhajók startja. 1968 karácsonyán az Apollo-8 fedélzetén először kerülte meg ember (Frank Borman, James A. Lovell és William Anders) a Holdat, az Apollo-9 legénysége (James A. McDivitt, David R. Scott és Russell L. Schweickart) Föld körüli pályán gyakorolta a holdutazás bonyolult manővereit, míg az Apollo-10 űrhajósai (Thomas P. Stafford, John W. Young és Eugene A. Cernan) a holdraszállás kivételével minden feladatot végrehajtottak, ami a holdutazás során tervbe volt véve. (Fotó:
NASA)
Mérföldkő az emberiség történetében, a nap, amin az addig folyamatos lemaradásban lévő Egyesült Államok megnyerte a Szovjetunióval szemben az űrversenyt: 1969. július 16-án elstartolt a Hold felé az Apollo-11. Neil A. Armstrong, Michael Collins és Edwin E. Aldrin a Kennedy Űrközpont 39A startállásáról indult, hogy négy nappal később Armstrong és Aldrin első emberként tehessék lábukat egy másik égitestre. (Fotó:
NASA)
Az Apollo-11 startjától számítva egyre több és egyre szebb fényképet találhatunk a NASA képarchívumaiban az egyes rakétastartokról. Ez a viszonylag ritkán látott, de mégis lenyűgöző fotó az Apollo-11 felszállását mutatja a Merritt-sziget mocsaras területei felől. A Kennedy Űrközpont egyébként nem a floridai félszigeten, hanem a partoktól nem messze, egy szigeten helyezkedik el. A Merritt-szigetet egy 30 méter
széles híd köti össze a szárazfölddel, ami elbírja az űreszközöket szállító gigászi járműveket is. (Fotó:
NASA)
Tudta? Florida híres a hurrikánjairól, az űrközpontban is többször tett kárt egy-egy nagyobb trópusi vihar. A legsúlyosabb sérüléseket a Charley hurrikán okozta 2004-ben. 1969-ben az Apollo 12-be vágott bele egy villám közvetlenül a start után, de nem okozott komolyabb üzemzavart.
Az Apollo-11 történelmi sikere után öt hónappal, 1969. november 14-én, egy esős péntek reggelen indult az Apollo-12 a Holdra Alan L. Bean, Richard Gordon és Charles Conrad űrhajósokkal a fedélzeten. Ez az út is megmutatta, hogy az űrrepülés minden, csak nem életbiztosítás: a start során villám csapott a toronytól elemelkedő Saturn-V-ös rakétába, idegőrlően hosszú pillanatokra megbolondítva a fölfelé tartó hatalmas űrhajó elektronikus rendszereit. Ha nem sikerült volna úrrá lenni (nagy nehezen sikerült) a helyzeten, az a küldetés kudarcával végződött volna, Conrad és Bean sosem tehették volna a Holdra a lábukat. (Fotó:
NASA)
1970. április 11., az Apollo-13 startja. Ez a "sikeres kudarcként" számon tartott küldetés végképp megmutatta, hogy az űrhajózás nem tréfadolog, egyetlen apró hiba emberéletekbe kerülhet. James A. Lovell, Fred W. Haise és John L. Swigert űrhajósok az űrkorszak legkalandosabb küldetését köszönhetik a Földtől 328 000 kilométerre, a szervizmodulban felrobbanó oxigéntartálynak. Az út 56. órájában bekövetkező vészhelyzet a földi irányítószemélyzetnek és a remekül kiképzett űrhajósoknak hála végül nem került újabb űrhajósok életébe, és bár a harmadik Hold-küldetés kudarcot vallott, a három űrhajós végül épségben jutott vissza a Földre. (Fotó:
NASA)
1971. január 31. Az Apollo-14 startja. A fedélzeten Alan B. Shepard - az első amerikai űrhajós -, Jr., Stuart A. Roosa és Edgar D. Mitchell. (Fotó:
NASA)
Tudta? A Kennedy Űrközpont látogatóközpontja népszerű turistalátványosság, Orlandóból egy óra alatt elérhető autóval, és a világ legjobb űrhajózási kiállításait kínálja. Évente 1,5-2 millió látogatója van, Disneyworld mellett Florida másik kihagyhatatlan turistacélpontja. A belépő elég borsos, 45 dollár (bő 10 ezer forint) a legolcsóbb felnőttjegy.
1971. július 26. Az Apollo-15 startja madártávlatból. David Scott, Alfred Worden és James Irwin ülnek a gigászi Saturn-V rakéta tetején. A rakományban ott van az első holdautó is, amivel Scott és Irwin jókora területet járhattak be a Holdon, ott tartózkodásuk három napja alatt. (Fotó:
NASA)
1972. április 16. Az Apollo-16 startja, amin a lassan veteránnak számító John W. Young és két újonc társa Thomas K. Mattingly és Charles M. Duke indult a Hold felé. (Fotó:
NASA)
A legszebb fénykép, ami valaha Saturn-V rakéta startjáról készült: az Apollo-17 küldetés 1972. december 17-i startja. Az amerikai űrprogram első éjszakai startja, a rakéta csúcsán Eugene Cernan, Ronald Evans és Harrison Schmitt ül. (Fotó:
NASA)
Egy hősi korszak végét jelzi az Apollo-17 Floridát nappali fényben fürösztő csóvája. (Fotó:
NASA)
Tudta? A Kennedey Űrközpont az űrhajózás történetének számtalan mérföldkövénél szerepelt indító állomásként, a Holdra szállástól az első közös amerikai-szovjet űrutazás, az Apollo-Szojuz projekt amerikai részének indításáig, a Hubble űrteleszkóp Föld körüli pályára állításától át legutóbb a SpaceX Dragon űrkapszulájának, az első kereskedelmi űrhajónak az indításáig.
Gyakran megfeledkezünk a posztapolló évek emberes űrrepüléseiről a Skylab-2, -3 és -4 küldetésekről (1973. május 25., 1973. július 28. és 1973. november 16.). A Saturn-IB rakéták az első és egyetlen, kutatási célokat szolgáló amerikai űrállomásra vitték az űrhajósokat. (Skylab-2: Pete Conrad, Paul Weitz és Joseph Kerwin; Skylab-3: Alan Bean, Jack Lousma és Owen Garriott, Skylab-4: Gerald Carr, William Pogue és Edward Gibson) (Fotó:
NASA)
A szovjet-amerikai űrverseny végére szimbolikus pontot tett ez az 1975. július 15-i fellövés. A Saturn IB rakéta a szovjet-amerikai űregyüttműködés, a Szojuz–Apollo-program (Apollo–Soyuz Test Project) részeként vitte Thomas Stafford, Vance Brand és Donald Slayton űrhajósokat Föld körüli pályára, hogy ott sikeresen dokkoljanak a szovjet űrügynökség Szojuz-19-es űrhajójával (a fedélzeten Leonov és Kubaszov). Ez a repülés volt a hatalmas és gyönyörű Saturn rakéták utolsó szereplése. (Fotó:
NASA)
És egy új korszak - az újrahasznosítható űrhajók használatának és a Föld körüli orbitális tér belakásának - kezdete. Startra készen várja az 1981. április 12-i indulást a 39A indítóálláson a Columbia űrsikló. Az STS-1-es küldetés parancsnoka a veterán John Young, akinek ez az ötödik űrrepülése. (Fotó:
NASA)
1983. április 5. A második üzemszerűen használt amerikai űrsikló, a Challenger első útja. (Fotó:
NASA)
1984. augusztus 31. Az amerikai űrsiklóflotta harmadik tagja, a Discovery első útjára indul. (Fotó:
NASA)
Tudta? Az űrközpontba ritkán ugyan, de beengednek filmes stábokat is dolgozni, legutóbb a Transformers 3-hoz forgattak itt jeleneteket.
1985. október 3. Lenyűgöző fotó az amerikai űrsiklóflotta negyedik tagjának, az Atlantisnak első felszállásáról. (Fotó:
NASA)
A Kennedy Űrközponthoz fűződik az emberi űrhajózás történetének két legsúlyosabb balesete. 1986. január 28: bekövetkezik az amerikai űrhajózás Apollo-1 utáni nagy tragédiája, 72 másodperccel a start után felrobban a Challenger. (Fotó:
Bob Pearson / AFP)
Tizenöt sikeres, rutinszerűvé váló űrsiklóküldetés után sokkolta a nemzetet, de az egész világot az élő adásban bekövetkezett katasztrófa. A hétfős személyzet - Michael J. Smith, Dick Scobee, Ronald McNair, Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Gregory Jarvis és Judith Resnik - az Atlanti-óceánba csapódó űrsiklókabinban lelték halálukat. (Fotó:
NASA)
1992. május 7. Az amerikai űrsiklóflotta új tagja, az Endeavour startol a 39B indítóállásról. (Fotó:
NASA)
Tudta? Az űrsiklók leszállópályája 100 méter széles és 5 kilométer hosszú. Egy 13 emeletes épület magasságának megfelelő fékezőernyő lassította le ezen az úton a leszálló űrrepülőket. A központ egyik legkülönlegesebb szerkezete az a több mint 100 ezer liter vizet használó mosógép, ahol ezeket az ernyőket használat után tisztították.
2003. január 16. Ekkor még senki sem sejthette, hogy az első űrrepülőgép, a hétfős csapattal az STS-107-es küldetésre induló Columbia soha nem tér vissza. A Challenger mellett NASA másik feldolgozhatatlan vesztesége lett a start közben megsérült szárnyborítás miatt visszatérés közben darabjaira hulló Columbia. (Fotó:
Bruce Weaver / AFP)
Tudta? A központ igazgatója 2003 és 2007 között James W. Kennedy volt, vagyis négy éven keresztül az igazgató nevét viselte az intézmény. Egyébként nem rokonok a volt elnökkel.
Talán a legszebb fotó, ami űrhajó startjáról valaha készült: az STS-130 éjszakai startja a 39A kilövőállásból, 2010. február 9-én. Az Apollo-17 óta az éjszakai startok viszonylag gyakoriak (ez a 34.), mivel az év bizonyos szakában könnyebben elérhető éjjel a Nemzetközi Űrállomás. Az STS-130 az Endeavour 24., utolsó előtti útja. (Fotó:
NASA)
Tudta? A Kennedy űrközpont legnagyobb épülete a VAB (Vehicle Assembly Building) gyártócsarnok, ami 160 méteres belmagasságával, 3,6 millió légköbméteres térfogatával a világ egyik legnagyobb egyszintes épülete. Itt szerelték össze az összes Saturn rakétát és űrsiklót, és olykor szolgált a garázsukként is.
Az űrsiklókorszak végének kezdete: 2011. február 24-én szállt fel utoljára a Kennedy Űrközpontból a Discovery űrsikló. Az STS-133-as küldetés startjáról a VAB, azaz az űrhajó-összeszerelő épület (Vehicle Assembly Building) tetejéről készült ez a távoli fotó. (Fotó:
NASA)
2011. május 16. Az STS-134 startja, az Endeavour utolsó útja. (Fotó:
NASA)
Tudta? Az űrközpont éves költségvetése 350 millió dollár, 2100 NASA-alkalmazottat és 11 ezer szerződéses külsőst dolgoztat. Legalábbis ez volt a helyzet az űrsiklóflotta nyugdíjazásáig, és a NASA költségvetésének megvágásáig, ami 6000 fős fokozatos leépítéssel járt.
2011. július 8. Az STS-135-ös űrsiklóküldetés startja, az
Atlantis utolsó útja, a Space Shuttle-korszakot lezáró repülés.
(Fotó:
Nagy Attila / Index)
Tudta, hogy? Az űrközpontból mostanában nagyjából egy-két havonta indítanak rakétát az űrbe. A legutóbbi fellövés június 29-én volt az egyik amerikai titkosszolgálat, az NRO megbízásából, a következő augusztus 23-án esedékes, akkor a NASA kozmikus sugárzást vizsgáló RBSP szondája megy fel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon