Lopott szépség és magány a bárpult mögött

tegnap, 16:09 Módosítva: 2018-10-15 16:39
1539
Kávéházba azért jár az ember, hogy egyedül lehessen. Ám ehhez társaság kell - fogalmazta meg annak idején Alfred Polgar bécsi író. Ez a jól hangzó gondolat most Horváth Győző képein ölt testet, aki a Kisüzem pultosaként már több éve fotózza a pult másik oldalán állókat. Azokat, akik szórakozni indultak el az éjszakába, és még ha a valóságban nincsenek is egyedül, a kép készítésének pillanatában mégis kicsit magányosan, legőszintébb pillanataikban látjuk őket. Horváth Győző kiállítása október 25-ig látható a Három Holló kávéházban.
Tekintse meg a további képeinket

Aidos – A szégyen fotói

október 10., 18:08 Módosítva: 2018-10-11 10:53
31
Aidos. A szégyen és szerénység istennője a görög mitológiában. Ioanna Sakellaraki fotóinak fő inspirációja, ami összeköti a jelenben megélt személyes tapasztalatokat a régmúlt mendemondáival. Gyász, szégyenérzet és mitológiai szimbólumok a görög fotós képein.

Az Aidos fotói a gyász feldolgozásaként indultak. Ioanna akkor kezdett bele a sorozatba, amikor meghalt az apja. Később ehhez kapcsolódva maga a szégyen is meghatározó koncepció lett képei mögött. Görögországban egy közeli hozzátartozó halálakor az a szokás, hogy a családtag negyven napig feketében jár, és környezete gyakran megszólja azt, aki ennek nem tesz eleget. Ioanna azt mondja, ő maga nem akart ennek az elvárásnak megfelelni, pedig még rá is parancsoltak. „Arra kértek, hogy olyan módokon gyászoljak, ami nem én vagyok. Szóval én inkább a fotózást választottam az érzelmeim kifejezésére.”

Ioanna nyolc éve hagyta el Görögországot, pont akkor, amikor kezdett igazán viharossá fokozódni a hangulat a gazdasági válság miatt. Brüsszelbe ment, ahol közelről és aktívan megfigyelhette az európai politikai szcénát, miközben esténként a fotózást tanulta. Később már úgy érezte, valami olyasmit kell alkotnia, amivel kicsit jobban megérti a saját hazáját, ezért családja mellett szülőföldjét is fotózni kezdte.

Portréival, tájképeivel, csendélet képeivel a személyes tapasztalatait örökíti meg, de közben csendben utal a görög mitológiára és a mélyen gyökerező tradíciókra, amik még mindig szerves részét képezik a görög társadalomnak.

Több szimbolikus jelentésű képet is készített, amivel a mitológiára utal. Gyakori témája a ló, amit gyakran ábrázolnak különféle istenségekkel, vagy a gránátalma, amit Perszephonéhoz kapcsolnak, akit azért száműztek az Alvilágba, mert megevett pár magot belőle. Ez a történet egy következő fotón is előbukkan, csak kicsit másképp: Perszephonét siratja az anyja, akiben Ioanna saját gyászoló édesanyját látja viszont.

„Azt hiszem, az a szép a mitológiában, hogy az olyan általános érzésekről is beszél, mint a veszteség, trauma, szeretet, halál és szépség, amivel nagyobb közönséghez is tud szólni, függetlenül a származásuktól.”
Tekintse meg a további képeinket

Elfelejtettük, honnan, nem emlékszünk, hová

október 5., 12:55 Módosítva: 2018-10-05 18:48
69
Megerőszakolták, kifosztották, cserben hagyták. Hogy kik, az mindegy, úgyis féligazságok, világnézet, a külvilággal való kapcsolat lehetősége határozza meg, hogy a bűnösök az álságosan baráti jobbot nyújtó, piacszerző, a Szovjetunió szétesésére játszó Nyugat vagy a baráti jobbot álságosan, látszólag elfogadó, a gazdasági, politikai hatalmat a poszt-Szovjetunióban megszerző oligarchák, aztán a vagyont a hatalommal együtt visszaszerző poszt-KGB. Esetleg ezek együtt, közös erővel. Vagy ennek így kell lennie, nincsenek bűnösök, csak történelmi folyamatok, kényszerpályák 21. századi kisállami nyomorúság, földrajzi méretektől függetlenül.
Tekintse meg a további képeinket

A szempillaspirál is politika Mianmarban

szeptember 28., 12:46 Módosítva: 2018-10-04 20:21
23
Egy muszlim nő a buddhista Mianmarban szempillaspirállal, szemhéjpúderrel és rúzzsal igyekszik vallási közösségét láthatóvá tenni. A 19 éves szépségblogger hidzsábban tölt fel sminkvideókat abban az országban, ahol egyre durvábban üldözik a muszlim kisebbséget.
Tekintse meg a további képeinket

Megmutatták magukat a magyarok Amszterdamban

szeptember 24., 13:58 Módosítva: 2018-09-26 10:20
249
Az amszterdami Unseen a kortárs fotográfia egyik legfontosabb rendezvénye, nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy óriási piacot, ahol őszibarack helyett fiatal fotósok képeit lehet euróezrekért megvásárolni. Az idei eseményen Magyarországot a Supermarket Gallery képviselte, a budapesti galéria két művészt tudott bemutatni a közönségnek (Geibl Kata, Ladocsi András), az ő képeikből válogattunk most.
Tekintse meg a további képeinket

A férfiak magukkal vitték, hogy bárki kedvére használhassa

szeptember 20., 10:37 Módosítva: 2018-09-21 11:01
920
„Románia és Moldova ronda problémával küzdő gyönyörű országok. Évente nők, férfiak és gyermekek ezrei válnak emberkereskedelem és az abból származó szex- és kényszermunka áldozatává országhatárokon innen és túl. Olyan túlélőkkel találkoztam, akik hasonló történeteket osztottak meg velem” – meséli Annie Ling, aki az Awhereness projektben az emberkereskedők túlélő áldozataival működött együtt. Benyomásai szerint a legtöbb esetben azok a gyermekek és fiatal felnőttek kerülnek utcára, akik a túlzsúfolt árvaházak vagy a családon belüli erőszak kíméletlensége elől menekülnek. Mint mondja, „gyakran olyanok zsákmányolják ki őket, akik legközelebb állnak hozzájuk: családtagok, élettársak, szeretők”.

A pszichológiai manipuláció, a kényszerítés, valamint a fizikai erőszak megnyilvánulásai alkotják a legtöbb történet alapját. Az emberkereskedelem az elnyomás változó rendszereibe illeszkedik. A történeteket hallgatva lehetetlen különválasztani az emberkereskedelem jelenségeit a tágabb társadalmi-gazdasági valóságtól, a nemi egyenlőtlenségtől, a családon belüli erőszaktól, a korrupciótól, a rasszizmustól és a szegénységtől. A romániai emberkereskedelem 1989, azaz a kommunizmus vége óta folyamatosan emelkedik. A 2007-es uniós csatlakozás nyomán Románia enyhített a határellenőrzések szigorán, zökkenőmentesebbé téve javak és emberek szabad áramlását határain át. Mivel az ország gazdaságilag fejlődik, a belföldi emberkereskedelem is meglódult.

A moldovai helyzet még kritikusabb. Nehéz gazdasági helyzet közepette egyszerre növekszik az árvaházak száma és csökken a munkalehetőségek köre. A legtöbb moldovai külföldön szeretne élni és dolgozni, mely tényező az emberi lények kereskedelmét perverzen könnyű vállalkozássá teszi. Moldova Európa legszegényebb országa, ahol a gyermekek nagy része állami intézményekben nő fel; nem feltétlenül azért, mert árvák, hanem mert szüleik nem képesek finanszírozni nevelésüket.

Annie Ling végigkövette történetüket, és feltárta a kereskedelmet lehetővé tevő helyszíneket. Az emberkereskedelem mindent átjár, ezért nehéz lokalizálni. Különböző formákat vesz föl, gyakran a leghétköznapibb helyeken üti föl fejét: otthon, parkokban, közlekedési csomópontokon, kávézókban és még ezernyi helyen.

Tekintse meg a további képeinket

Nézd, ez az új tetkóm

szeptember 18., 23:14 Módosítva: 2018-09-19 21:02
479

Két éve mutattuk be az Indexen Hermann Ildi képeit, amiket főleg egy balatoni strand vendégeiről, pontosabban azoknak a furábbnál furább, de a viselőjüknek nagy jelentőséggel bíró tetoválásaikról készített. Volt a válogatásban minden: Chupa Chups-logó, fotórealisztikus kép a nagyszülőkről, kisgyerekről, démonok, sárkányok, komplett képregénykockák.

Hermann negyedik éve csinálja a sorozatot, de még nem tudott leállni vele. Az eljárása sem változott sokban, csak annyit, hogy most már nem kisgépet, hanem telefont használ, amiről legalább egészen biztosan nem feledkezik meg, amikor strandra megy. A fotók nagyrészét az Instagram oldalán is megosztotta. Szerinte kifogyhatatlan a téma, folyamatosan talál újabb alanyokat, sőt, már ismerősei is bombázzák képekkel, vagy egyszerűen csak elmondják, hogy milyen tetkókat láttak.

A nonfiguratív tetkók még mindig nem érdeklik, sokkal inkább az, amikor a tetoválás nem díszítőelemként jelenik meg a testen, hanem egyértelmű üzenetet hordoz. Ilyenek például a szövegek és az idézetek. "Semmi szimbólum vagy átvitt értelem, csak bűn az élet, és kész" - mondja Hermann a telefonba.

Két éve Ildinek még nem volt tetkója, idén viszont kipróbálta a sárkányos csillámtetkót, de szerinte az igazi tetkósok nem vették komolyan.

Tekintse meg a további képeinket

Ilyen sokféle a nagyvárosi kínai nő

szeptember 13., 23:55 Módosítva: 2018-09-14 11:49
327
Neccharisnyával vetekedő szikrázó üstököstáska, légies eleganciát követő brutális trapéznadrág: a tradicionális ázsiai női sztereotípiáknak mutat fityiszt Fabricius Anna fotográfus Mandarin nő című sorozata. Fabricius Anna az elmúlt években többször járt Ázsiában: rezidenciaprogramon vett részt Tajvanon, és többször is megbízással dolgozott a sanghaji divathéten. Közben folyamatosan figyelte és fényképezte a nagyvárosi ázsiai nők stílusát és az ahhoz kötődő változó identitásokat.

 

Tekintse meg a további képeinket

Sokan nem értik, miért simogatjuk, puszilgatjuk őket

szeptember 5., 17:26 Módosítva: 2018-09-06 13:19
4513
Az ember belép az újpalotai lakótelep peremén a Fejlesztő Gondozó Központ (FENO) földszintes épületbe, és egy másik univerzumban találja magát. Nem működnek a megszokott kommunikációs rutinjai, nem működik a beszéd, egészen másképp lehet csak szemkontaktust teremteni, furcsa hangok visszhangoznak mindenhonnan. A FENO-ban súlyosan halmozottan sérült embereket gondoznak. Ez az állapot többségüknél a kerekesszéket jelenti, valamint súlyos értelmi fogyatékosságot. A 36 ellátott között kevés van, akinek az értelmi szintje elérné egy egyéves kisbabáét: inkább a 6-7 hónapos a jellemző. Az átlagéletkor 36 év. Ők azok az emberek, akikkel az utcán, a buszon, a boltban jó eséllyel sosem, vagy csak borzasztó ritkán találkozunk. A FENO idén Jószolgálat-díjat kapott, a díj médiapartnere az Index.
Tekintse meg a további képeinket

A tigris és társai velünk együtt bandukolnak a kihalás felé

szeptember 3., 20:18 Módosítva: 2018-09-04 17:13
1613

2009-ben a szelíd farkas, 2017-ben a kitömött hangyász miatt tört ki a botrány az Év természetfotósa pályázat legjobbjai körül, pedig az anyatermészet az emberrel karöltve mindenféle extra trükk vagy beavatkozás nélkül is elképesztő dolgokra képes, legyen szó alkotásról vagy rombolásról.

Egy természetfotó attól lehet igazán jó, hogy nézőjét képes a szimpla esztétikai élvezeten túl is magához kötni, és mondjuk némi gondolkodásra késztetni a világban betöltött szerepéről és felelősségéről. A jó természetfotós pedig attól igazán jó, hogy képes ilyen képet készíteni csalás nélkül. Az idei legjobbak, úgy tűnik, ilyenek, mert az alábbi válogatásban szereplő fotók – a szemünkbe néző fenséges oroszlán, a szeméttengerben úszó hal vagy a rácsok között élő maláj medve képe – előtt hosszasan és borzongva lehet időzni. A borzongás persze leginkább annak szól, hogy a fotók jó része idén is a természet ajándékainak elkótyavetyéléséről szól, arról, miképp tesszük visszavonhatatlanul tönkre mi, emberek ezt a Földnek hívott végtelenül színes, érzékeny helyet.

Idén 95 országból, 45000 fotóval neveztek az év természetfotósa pályázatra. A finalisták közül a legjobbnak ítélt fotó készítőjét október 16-án jelenti be a zsűri, a pályázat legjobb képeiből pedig a londoni Természettudományi Múzeumban nyílik kiállítás október 19-én.

Tekintse meg a további képeinket

Tévedés, hogy csak hajléktalanok állnak sorba ételért

augusztus 29., 16:39 Módosítva: 2018-08-30 12:51
1417

Egy sör árából egy tál rendes ételt lehet főzni – ez volt az a felismerés, melynek nyomán pár éve összeállt néhány VII. kerületi vendéglátóhely, és a körülöttük kialakuló civil körrel alig öt év alatt több mint kétszázezer adag ételt juttattak el a rászorulóknak a támogatók jóvoltából. Májusban a Heti Betevő kapta a Jószolgálat-díj különdíját az önkéntesen végzett szociális munka kategóriában. A díj médiatámogatója idén az Index.

Tekintse meg a további képeinket

Reszkessetek, könyvtolvajok!

augusztus 25., 23:01 Módosítva: 2018-08-30 10:39
225
A könyvek születése azonnal két részre osztotta az olvasók világát, a határvonalat súlyos és be nem váltott ígéretek, esküdözések, tagadások mélyítik azóta is a könyv tulajdonosa és a könyvet kölcsönkérő között. A „gyorsan elolvasom és visszaadom”-tól hamar a „milyen könyv? nincs is nálam”-ig fajuló kapcsolatban a könyv gazdájának egyetlen (régi és eléggé szemrevaló) módszere van a notórius kölcsönkérők, de azt vissza nem adók lelkiismeretének ébren tartására: az ex libris. Ez egy könyvjegynek vagy könyvcímernek is nevezett kis lap a könyv táblájának belső oldalára ragasztva, a tulajdonos nevével és rá jellemző grafikával.
Tekintse meg a további képeinket

Egy aluljáró átlagembereinek közössége

augusztus 17., 23:25 Módosítva: 2018-08-19 08:26
277

Egy gyakran puffogtatott klisé, amikor valaki átlagemberként hivatkozik a nagyobb tömegre. Ezzel az üres címkével persze inkább a saját maga felületességét bizonyítja a használója, hiszen ahogy Kelemen Richárd képeiből is kiderül, hogy a mellettünk elsétáló, a hömpölygő tömeget duzzasztó járókelő ha megáll, képes egy másodperc alatt kinyílni, és megmutatni azt az arcát, amivel története, vagy személye érdekessé válik.

A Budai Rajziskola és a FUGA (Budapesti Építészeti Központ) közösségi, köztéri művészeti projektjének keretein belül a rajziskola elsőéves diákja egy középformátumú Mamiya RB 67-es fényképezőgéppel vonult ki a Nyugati téri aluljáró egyik régi kirakatával szembe, amit most betonfal fed, és sorra leszólította a járókelőket, hogy egy portréra beálljanak a gépe elé. Volt, hogy órák teltek el várakozással, volt hogy percek alatt talált 10 embert, akik hajlandóak voltak részt venni a művészeti projektben, aminek a végére 70 portré készült el, különböző korú, nemű és változó társadalmi csoportba tartozó embereket megörökítve.

A képekből június végéig A FUGA-ban kiállítást szerveztek, aminek  Danó Orsolya volt a kurátora, és ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy: Teremthető-e mesterségen olyan közösség, amely tagjai soha nem találkoztak? A válasz minden bizonnyal az, hogy igen, ugyanis a kezdetleges, idegenkedő fogadtatás hamar oldódott, és kamerájával Richárd hamar az aluljáró szövetének része lett.

A kiállítást követően, a kört lezárva a képek visszakerültek a készítésük helyszínére. Augusztus végéig a Nyugati téri aluljáróban üresen álló falfelületet a Közterület-fenntartóknak köszönhetően a fotók kiállítására használják. Természetesen fennáll a veszélye, hogy a képek megrongálódnak - ahogyan az a printek falra kerülése után egy héttel meg is történt, mert néhány portrét letéptek a falról és a szöveget is "korrektúrázták" -, de az alkotók szerint ez is a város arcát mutatja, és éppen ezért részletesen dokumentálni fogják a képek sorsát. 

Tekintse meg a további képeinket

Annyi a lényeg, hogy jól érezzük magunkat együtt

augusztus 14., 07:29 Módosítva: 2018-08-14 18:51
463
Margot-nak izgalmas munkája van: egy globális pénzügyi-tanácsadó cég csalásfelderítője Amszterdamban. Ez azt jelenti, hogy Margot mindenféle korszerű adatelemzési technológiák segítségével felméri, hogy cége ügyfeleit üzleti életükben fenyegeti-e bárminemű visszaélés vagy korrupció. De Margot augusztusban egy időre félretette a csalásfelderítést, és a gyerekeivel részt vett a Szigeten. Őket követtük a fesztivál első napjától mostanáig. Szilágyi Anna fotói.
Tekintse meg a további képeinket

A Balaton mellett járt a hippikaraván

augusztus 12., 16:15 Módosítva: 2018-08-13 17:06
666
Félmeztelen fonott hajú lány ül török ülésben a kemping szélén, egy kreol fiú masszírozza a hátát, mellettük egy furgon hátuljából akusztikus gitár szól. A jelenet elég meglepő lenne a hagyományos tömegfesztiválokon, Samsarán viszont fel sem kapja rá a fejét az ember.

Az idén negyedik alkalommal megrendezett fesztiválon Siófok mellett több ezer ember jött össze a világ minden részéről, hogy együtt hódoljanak közös szenvedélyeiknek: a pszichedelikus trance-nek és a táborozásnak. Ezek a dolgok valószínűleg nem sokat változtak harminc év alatt, nagyjából ennyi idős a goaszcéna.

Az emberek nagy része kisportolt testű, napbarnított, tetovált, színes ruhákba és színes ékszerekbe öltözött. Idejük jelentés részét a kempingben töltik, sokan nem egy sima kétmásodperces sátorral jönnek, hanem nagyobb társaságban húznak fel olyan komfortos minitáborokat, amelyekben a napon érzékelt 40 fok is könnyen elviselhető.

Samsarán megállt az idő, senki sem siet sehová, inkább függőágyakban lengedeznek, jógáznak, festik magukat és egymást, vagy különböző sámánok méregtelenítő kúráin energizálódnak. Este pedig buli kifulladásig. Erről szólt az idei Samsara is.

Tekintse meg a további képeinket

Már az óvodában is rakétákkal játszanak

augusztus 8., 18:36 Módosítva: 2018-08-09 12:19
52

Észak-Korea az egyik leginkább elzárt ország a világon, ahonnan legtöbbször csak a rezsim által készített propagandaképek kerülnek ki, de az elmúlt években több külföldi fotósnak is lehetősége volt megörökíteni a diktatúrát.

Filippo Venturi fotós 2014-ben kezdett dolgozni a Koreai-félszigeten átívelő projektjén, amiben leginkább a fiatal generációkra koncentrálva akart képet adni a két Koreáról. 2015-ben készítette el a dél-koreai fotósorozatát, a Made in Koreát, majd pedig 2017-ben jött a második, Koreai Álomnak elnevezett rész Észak-Koreából.

Az észak-koreai képein a főváros, Phenjan van a középpontban. Habár ezeken is olyan, mintha megállt volna az idő, a fővároson keresztül a rezsim egy modernebbnek, fejlődőnek tűnő arcát próbálja mutatni, ellentétben a súlyosan elmaradott vidéki területekkel.

Tekintse meg a további képeinket

Csak nehogy csirkés fiúként ismerjen meg a világ

augusztus 7., 12:27 Módosítva: 2018-08-08 07:32
569
A csirke – ahogy a legtöbben találkozunk velük – az emberiség technikai vívmánya. Tenyésztjük, fejlesztjük, neveljük, feldolgozzuk és fogyasztjuk őket. Ezt csinálja a nagymama a kertben, és az olyan nagyvállalatok is, ahol például a MOME fiatal fotósa, Szalai Dániel készítette el 168 különleges csirke portréját. (Tényleg nincs köztük két egyforma.)

Csak nehogy csirkés fiúként ismerjen meg a világ! - ezzel a felütéssel mutatta be a képeit Dániel, amikor a Robert Capa Központ portfolió-napján találkoztunk.

A Novogen White Light csirkéit a gyógyszeripar számára fejlesztették, speciális tojásaik emberi és állati oltások alapanyagához szolgálnak összetevőként. A franciaországi csirkegyár Európa legnagyobb ilyen üzeme, harmincezer tojó él benne szigorúan ellenőrzött körülmények között. Hetente 120 ezer megtermékenyített tojást állítanak elő.

Bár a csirkefarmról könnyű embertelen körülményekre asszociálni, a Novogen csirkéit az egészségügyi felhasználásuk miatt valójában kivételesen jól tartják. Megfelelő étrendet kapnak, nem tömik őket vegyszerekkel, mégis kellemetlen érzés ránézni a vörös fénnyel megvilágított hatalmas csarnokra, ami zsúfolásig tömve van állatokkal. Az üzem technológiai letisztultsága, az extrém funkcionalitás hasonló, mint egy feldolgozó-üzemben, de a csirke itt egyszerre termék és a gépezet része.

 Szalai Dániel 168 üzemi dolgozóról készített közeli portrékat egy kék háttér előtt, hogy életnagyságúnál is nagyobb képet kapjunk ezekről a csirkékről , és közben elgondolkodhassunk a természetről és technológiáról alkotott elképzeléseinken. Ezek a különlegesen tenyésztett csirkék legalább annyit mesélnek az őket teremtő emberről, mint saját magukról.

Tekintse meg a további képeinket

Mint egy napló, de semmiképpen sem regény

július 27., 23:19 Módosítva: 2018-07-28 20:35
208
Rév Marcell operatőr nemzetközi karrierje dübörög: a fiatal filmes legutóbb Al Pacinóval dolgozott, előtte Cannes-ban dicsérték a Jupiter holdjában végzett munkáját. Szimler Bálinttal közös projektje a különleges, virtuóz videóklipeket takaró Kodály method: 2015-ben nagyjátékfilmmé fűzték össze a klipeket Balaton Method címen. Rév Marcell pedig mindeközben fotóz. Sokat. A családját, a munkatársait, a környezetét, a filmes helyszíneket. És állítja, hogy ettől ő még nem fotós. Nagykép.

Rév Marcell operatőr nemzetközi karrierje végképp beindult: egymás után jönnek ki az Amerikában készült filmjei, legutóbb a Sundance-kedvenc Assasination Nation előzeteséről írtunk, előtte az Al Pacino főszereplésével készült Paternóról áradoztunk, és közben egy Trouble-klipre is beugrott. Rév Marcellnek pörög most az élete. És közben fotóz. Rengeteget. Analóg képeket, mostanában főleg színeseket. A blogján folyamatosan követhető az online naplója, mégis ez a Nagykép az első válogatás a képeiből.

“Azért mert nem vagyok fotós. Nagy különbség van az amatőr és a profi fotós között. Ez csak egy napló nekem, nem művészet.” - magyarázta az Indexnek. “A témaválasztás nyilván tudatos, de ez csak dokumentálás, szeretnék bizonyos, számomra fontos pillanatokat megörökíteni, nem akarok semmi mást mondani ezzel. Esztétikai tudatosság van benne, de semmiképpen sem akarok valami nagyobb művet építeni ebből.”

“Ez az operatőri munkámnak is a lecsapódása, de attól még, hogy egy építész firkálgat motívumokat egy papírra, annak nem lesz sok köze az elkészült épülethez. Attól hogy egy kép egy terepszemlén vagy a forgatáson készült, még nem kapcsolódik a filmhez. És nem is osztok meg olyan képeket, amik szervesen kapcsolódnak egy projekthez, mert a film az ott van a filmben, ami meg nincs, az nem véletlenül nincs ott. Ezek tényleg csak a személyes dolgaim. Olyasmi mint egy írónak a naplója, de semmiképpen sem egy regény.”

Tekintse meg a további képeinket

Úgy lenyomlak ballal, hogy becsinálsz!

július 24., 23:41 Módosítva: 2018-07-25 14:50
161
Kadarkúton a Dózsa utca egyike a kisváros szegregátumainak. A Máltai Szeretetszolgálat hat éve van jelen a szinte kizárólag romák által lakott utcában, ahol tanodát üzemeltetnek, és mindenféle programmal próbálják bevonzani környék fiataljait. A szegregátumban havonta rendeznek erősember-versenyt, ami roppantul népszerű a telepiek között, akik verítékben fürödve igyekeznek szkanderben vagy éppen kocsihúzásban felülkerekedni a többieken. A verseny további célja, hogy a kallódó gyerekeknek programot biztosítsanak a nyár közepén, illetve hogy az izmos szkanderosok példáján a fiatalok is kedvet kapjanak a testedzéshez, ami az iskolai teljesítményükre is kihat. Hajdú D. András képriportja januárban dicséretet érdemelt a Sajtófotó-pályázaton.
Tekintse meg a további képeinket

Az irodalom merülése: írók, Balaton, nyár

július 20., 23:44 Módosítva: 2018-07-22 08:53
963
– Miért ne járhatnánk a Balatonba fürdeni? – Hová? – kérdezte a másik. – Hát a Balatonba. A Balatonba. – Igen, igen, de hol a Balaton? – Nem lehet innen nagyon messze. – Gondolod?

Tekintse meg a további képeinket

Végig kellett néznem, ahogyan megölik a gyerekemet

július 18., 20:16 Módosítva: 2018-07-25 17:44
4428

Tavaly augusztusban etnikai tisztogatások kezdődtek Mianmarban, hogy a muszlim rohingjákat elüldözzék otthonaikból és tömeges gyilkosságokkal félemlítsék meg őket. Teljes falvak tűntek el a térképről, a műholdas felvételek alapján feltehetően felégették azokat. Az erőszak elsőszámú áldozatai a nők és a gyerekek voltak. 

2017 óta 1,2 millió rohingja civil – köztük 720 ezer gyermek – menekült át a zöldhatáron a szomszédos, szegénységtől sújtott Bangladesbe, hogy védelmet találjon. Sokan közülük árván vagy félárván maradtak.

Tekintse meg a további képeinket

A lovakat levágták, a parasztok pizzafutárnak mentek

július 16., 14:33 Módosítva: 2018-07-17 05:47
924
Elmegy innen mindenki, akinek van hová. Pár megszállott marad, és az, akinek nincs választása, a vidék pusztul, mi pedig élőben nézzük a szép temetést. A kép nekünk is ismerős, de Kelet-Európa nagy részére jellemző.

Elhagyott gabonatáblák, ezúttal Litvániából, nagykép.

A balti országokból az egyik legnagyobb az elvándorlás Európában, az EU-csatlakozás óta Litvániából is egész vidékek kerekedtek fel. A parasztok pizzafutárnak vagy melósnak mentek Angliába, de néhányan még kitartanak, ez az anyag pedig róluk szól.

A litván fotós is öt év Anglia után hőkölt bele a valóságba, átment rajta a 24. óra érzés, és elkezdte járni a gyerekkori tájat. Ócska motorral, poros földutakon, hagyományos fényképezőgéppel, mert szerinte negatívra kell dolgozni, az passzol ide, a komótos beszélgetésekhez, együtt töltéséhez az időnek, a megérkezéshez, amit úgysem lehet siettetni.

Tadas Kazakevicius 2013-ban kezdett belemerülni a vidéki életbe, amit a fotókhoz írt kísérőszövegei szerint hajlamos kissé idillizálni: „Férfiak lóhátról takarják be a szénát, asszonyok óvják a gyerekeket, a friss tej vagy a frissen kopasztott csirke illata a sütőben újkrumplival” – a parasztromantika az üres tájban szabadon érvényesülhet, kevesen élnek már a tanyavilágban, hogy megmosolyogják.

Tekintse meg a további képeinket

Volt a helyiekben némi fenntartás, hogy vakok fognak érkezni

július 11., 15:15 Módosítva: 2018-07-12 14:21
1582
Németh Márta húsz évvel ezelőtt indult el Budapestről két látás- és értelmi sérült gyerekkel a Borsod megyei Vámosújfalura, hogy vakoknak segítsen önálló életet élni a budapesti nagy intézményekkel szemben kisebb, családiasabb környezetben. Gördülékeny indulás után küzdelmesebb évek jöttek, mostanra pedig már nemcsak vakoknak, hanem értelmi sérülteknek, környékbeli leszázalékoltaknak is megélhetést biztosítanak. Vámosújfalun beszélgettünk vele arról, amit már felépítettek, és arról, hogyan jutott el idáig. De elkísértük őket egy balatoni útra is. Németh Márta a a Jószolgálat-díj egyik idei nyertese, 2017-18-ban az Index a díj médiatámogatója.
Tekintse meg a további képeinket

Ez nem a vadnyugat, ő pedig nem az FBI

július 4., 23:30 Módosítva: 2018-07-05 15:05
209
Dr. Dre az 1992-es The Day the Niggaz Took Over című számával emlékezett meg a több mint ötven halálos áldozatot követelő Los Angeles-i zavargásokról. Annak központi figurájáról, Rodney Kingről a mellkasán horogkeresztes tetoválást viselő Edward Norton is elmondta a véleményét az Amerikai história X-ben. Az Aerosmith (Livin' on the edge) és a Hétköznapi Csalódások (Los Angeles '92) által is megénekelt történtek után egy holland fotós több mint húsz éven át fotózta az itt élőket.

1991. március 3. – négy rendőr brutálisan összever egy igazoltatás elől menekülő fekete férfit Los Angelesben. A Rodney King bántalmazásáról készült felvételeket hamarosan felkapja a média, több mint egy évvel később, 1992. április 29-én, pedig a magukat ártatlannak valló rendőröket felmenti a kizárólag fehér tagokból álló esküdtszék.

A hír hallatán tömegek vonultak az utcákra, majd a tüntetések hamarosan erőszakba csaptak át. Megkezdődtek a betörések, fosztogatások, az utcákon bandák csaptak össze egymással, összesen ezernél is több épület égett le. A hat napig tartó zavargások több mint ötven ember életét követelték, illetve további kétezer ember sérült meg. Aztán a feketék lakta környéken feltűnt egy fehér nő a fényképezőgépével.

Dana Lixenberg egy holland lap megbízásából érkezett az 1992-es Los Angeles-i zavargások helyszínére. A fotós az egyik bandavezér, Tony Bogard (Crips) segítségével kerülhetett a helyiek közelébe, de nem volt könnyű dolga, hiszen eleinte gyanakvással fogadták a nagyformátumú fényképezőgépével és annak állvánnyal felbukkanó idegent. “Az FBI-nak dolgozol?” – faggatták folyton. “Hát úgy nézek ki, mint aki az FBI-nak dolgozik?” – kérdezett vissza Lixenberg, aki aztán több mint húsz éven keresztül járt vissza a környékre, Imperial Courts 1993 – 2015 című képanyaga pedig tavaly elnyerte a Deutsche Börse fotográfiai díjat.

A kiállítás címében szereplő, önkormányzati lakásokból álló Imperial Courts 1944 épült, ahová főleg a déli államok feketéit telepítették be. Az elgettósodott környéken élőket nem szívesen látták a város egyéb pontjain, Dana Lixenberg azonban fekete-fehér portréival szerette volna megmutatni, hogy kik élnek itt, és mennyi mindent árul el az arcuk. Az amszterdami fotós elsősorban azt kifogásolta, hogy a tévések csak megjelennek a furgonjaikkal, felveszik, amire szükségük van, aztán mennek is tovább, ő viszont arra is kíváncsi volt, hogy mi történik a helyiekkel a zavargások és a rövidesen elhaló médiaérdeklődés után.

“Ez nem a vadnyugat, ahol emberek lövöldöznek egymásra, hanem egy olyan hely, ahol az emberek a rengeteg veszteség mellett a halállal is együtt élnek” – mondta tavaly a társadalom perifériáján élőkkel különösen szolidáris fotográfus a Guardiannek. Mint elárulta, a képek szereplői közül többen meghaltak, eltűntek, börtönbe kerültek, kiszabadultak, majd újra rácsok mögé kerültek. A gyerekek felnőttek, majd maguk is szülők lettek. Tony Bogardot – aki bevezette őt a telep életébe – a saját bandájának egyik tagja ölte meg 1994-ben.

Tekintse meg a további képeinket

Nem úgy képzeltem, hogy itt fogok élni

június 30., 00:41 Módosítva: 2018-07-05 11:41
896
Mahala – olyan, akár egy távoli sziget, bár tengere sincs. Szigetté a történelem tette: egy elhagyatott országból kiszakadt, elfeledett kváziország elfeledett csücskében fekszik, hiába Európában, mégis távol mindentől. A Szovjetunió felbomlása után függetlenné vált Moldovából rövid, de véres fegyveres konfliktus után szakadt ki a Dnyeszter Menti Köztársaság, amelyet pár hasonlóan szakadár államon kívül a mai napig nem ismer el senki – még Oroszország sem, amelynek közreműködésével jött létre. A terület mindig periféria volt: az Oszmán Birodalomé, aztán a cári Oroszországé, majd Romániáé aztán jött a periféria perifériája, a Dnyeszter Menti Köztársaság. Mahala szomszédságot, elszigetelt közösséget jelent. A szó arab eredetű, a román és délszláv nyelvekbe a törökön keresztül jött. A moldáv nyelv is ismeri – van, aki persze a moldávot a román egy dialektusának mondja, a moldáv állam ezen megsértődne. (Persze azt, hogy hol húzódik a határ egy nyelv és egy dialektus között, azt a politika mondja meg: a vitatott szerzőségű, de többnyire Fishmann-tételként ismert bonmot szerint „nyelv az, ami mögött egy hadsereg áll.”) A Dnyeszter Menti Köztársaság önmagában is egy időutazás a szovjet hetvenes évekbe, de az idő mozdulatlansága itt, az északi végeken mutatja meg egyszerre nyomasztón és könnyeden a Mahala című képsorozatban Anton Poljakov és Anna Galatonova. „A mi főszereplőink élik a maguk barátságos közösségének elszigetelt életét, születésüktől fogva ismerik és segítik egymást: ez a mahala” – írta a szerzőpáros.
Tekintse meg a további képeinket

Nem mondunk le senkiről

június 29., 19:56 Módosítva: 2018-07-01 08:24
535
Talán nincs még egy ennyire összetett tevékenységi körrel rendelkező egyesület Magyarországon, mint az Oltalom Karitatív Egyesület Központ. A nyolcadik kerületben működő szervezet a rendszerváltáskor jött létre, azzal a céllal, hogy olyan embereket támogasson, akiket mások magukra hagytak. Idén Jószolgálat-díjat nyertek. Ott vannak a kiszolgáltatott vagy veszélyeztetett élethelyzetben levők mellett, időseket, hátrányos helyzetű gyerekeket, hajléktalanokat, katasztrófa által sújtottakat, menedékkérőket, szegényeket és betegeket is segítenek. 2017-18-ban a Jószolgálat-díj médiatámogatója az Index, a szervezet különböző intézményeiben jártunk.
Tekintse meg a további képeinket

Meg fogsz halni, drágám

június 23., 00:01 Módosítva: 2018-06-23 13:57
110

Boncasztalra kerülsz, sírba, virágok közé, formalinban tartósítanak, borostyáncseppbe foglalnak (vagy idő hiányában borostyán hatású műgyantába), kitömnek, felzabálnak a férgek, csonka testrészeid széthordják a vadállatok, megnyúznak, aranytálcán kínálnak, beterít a hó.

A Magánygyűjtemény képein állati tetemek sorakoznak, csupa olyasmit látunk rajtuk, amitől a ma embere elfordítja a szemét, rettegése, viszolygása tárgya, és nem hogy nem szeretne bensőséges viszonyba kerülni vele, de inkább egyáltalán nem akarja, hogy látnia vagy neadjisten érintenie kelljen, hogy köze legyen hozzá." Így nyitotta meg Horváth M. Judit legújabb kiállítását Gács Anna irodalomkritikus és esztéta.

És valóban. Horváth M. Judit fotói intim halotti portrék állatokról: rezzenéstelen arcú majom fekszik összehúzódva formalinban tartósítva, kitömött nyúl fordít hátat saját teste árnyékának, kutya pihen élettelenül halotti orgonaágyán.

A Balogh Rudolf díjas fotóművész férje hatására kezdett el fényképezi, mára a kortárs magyar fotográfia egyik meghatározó alakja lett. Azt mondja, a halál számára mélyen megindító, ugyanakkor természetes is. Tizenegy évig dolgozott kórházban, így gyakran testközelből tapasztalta meg az elmúlást. Pár éve ő maga rákbetegségen esett át, amikor saját kezelése és végül gyógyulása folyamatát vele együtt fényképezőgépe is végigkövette.

A szép tetemekről készült sorozatának kettős célja van: megmutatni azt, amit rettegünk látni, és feloldani a halál iránti viszolygásunkat. A fotók szépség és intimitás különös lenyomatai.

Ez a munka számomra egyfajta rítus volt, egy gyászszertartás. A halál része az életünknek, bármilyen nehéz is, egyedül az emlékezéssel vagyunk képesek szembenézni vele. Jeleket, nyomokat hagyunk az utánunk jövőknek, hogy emlékeztessük őket: »Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi.«

Horváth M. Judit Magángyűjtemény című kiállítását június 29-ig lehet megtekinteni az Artphoto Galériában.

Tekintse meg a további képeinket

Szörnyű csend a világ tetején

június 21., 19:44 Módosítva: 2018-06-22 11:34
361
1931. június 21-én egy brit expedíció rekordot döntött, a Tibeti-fennsikon található Mount Kamet megmászásval először jutott 25 ezer lábnál magasabb csúcsra alpinista. A 7756 méter (25 446 láb) magas hegy a Mount Everest mellett szinte eltörpül, de a meghódítása az alpinizmus hőskorában mégis nagy eredménynek számított. A Himalája többi csúcsának megmászásához is jó tapasztalatokkal szolgált. Az expedícióról bő képanyag került elő, a csapat vezetője, Frank Smythe örökítette meg a három hónapos utazást.
Tekintse meg a további képeinket

A hazai drónfotósok legjobb képei

június 17., 23:57 Módosítva: 2018-06-18 21:47
2030

Eredményt hirdettek az első hazai Drónfotó pályázaton, ahol a zsűri, köztük Kálló Péter fotós-drónfotós és Csudai Sándor fotóriporter több mint ezer képből választotta ki a 29 legjobbat. A pályázat célja, hogy évről évre összehozza a hazai drónfotós közösséget, és mindenki bemutathassa a legjobb munkáit.

2018 naplementés képeslapjai egyértelműen a drónfotók. A képeket nézve a vonalasan ismétlődő sorminták, a geometrikus formák és a fölülről mutatott, mégis ismerős városképek inkább a drónozás szépségéről, és a sokszor látott, de mindig lenyűgöző perspektívákról szólnak. De, így legalább a látványra nem lehet panaszunk.

A legjobb képeket ki is állították: a budapest Premier Kultcaféban nézhetik meg őket július 1-ig.

Tekintse meg a további képeinket