Moon Motel

november 26., 17:28 Módosítva: 2022.11.27 11:17
0

Rédling Hanna (1993) a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Budapest) szerzett BA- és MA-diplomát fotográfia szakon, valamint a Willem de Kooning Academie (Rotterdam) fotográfiai szakán tanult. A Magyar Fotóművészek Szövetségének ösztöndíját 2020-ban kapta meg, 2021-ben és 2022-ben pedig elnyerte a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat. Rédling idén a neves Futures Talent 2022 – European Photography Platform ösztöndíjasa lett.

Tekintse meg a további képeinket

A világ abszurd, de érdemes lesben állni

november 19., 20:55 Módosítva: 2022.11.20 21:41
0
Gáti György legújabb kiállítása az elmúlt két évtized munkáiból mutat be válogatást.

A Positive fő motívuma az alkotó lencséjén át megelevenedő, szürke hétköznapokban talált valóság komplex narratívája, amely elbizonytalanítja a befogadót az ismerős és ismeretlen, reális és irreális különbségeit illetően. A tárlat címadása azért lényeges, mert a pozitív művészi látásmód fontosságára utal olyan időszakokban, amikor a mikro- és makrokörnyezet negatív irányba mozdul el. Gátit a pozitív és negatív behatások összetartozása és taszítóereje foglalkoztatja, amely kettő kölcsönösségben, elválaszthatatlanul létezik mindennapjainkban. Az, aki például várta már az orvosi leletét aggódva, érteni fogja, milyen lehet az a bizonyos pozitív, ami valójában nagyon is negatív.

Ahogy Nagy Barbara képzőművész a megnyitóbeszédében fogalmazott: „A pozitív szó a latin positivus, »elhelyezett, letevő, lerakó« szóból ered. De mit is rak le ezekben a képekben Gáti György? A pozitív szó többjelentését. A világ soknézőpontúságát.”

Ferenczy Bálint fotótörténész szerint „Gáti vár, felkészül, majd hosszasan válogat, rendez. Képei nem szekvenciákban készülnek, hanem saját, ember által előre nem tervezhető ritmusukban. Mintha fényképeinek kötött születési dátuma lenne, amelyeknek akkor és úgy kell megszületniük, ahogy az előre meg van írva; Deus ex machina, nem választás kérdése.” (A hiteles kép 2017)

Tekintse meg a további képeinket

Ablakok az Univerzumra – íme 2021 legszebb magyar asztrofotói

november 12., 18:52 Módosítva: 2022.11.13 16:12
0

A Csillag-Képek 2022 kiállítás a Természetudományi Múzeumban a Magyar Asztrofotósok Egyesülete szervezésében jött létre, jellemzően a magyar asztrofotósokat szólítja meg, és az ő munkáikat mutatja be. A tárlat három kategóriában sorolja be a csillagos égbolt jelenségeit ábrázoló fotográfiákat: 1; asztrotájkép, ami a földet és az eget együtt ábrázoló képeket gyűjti össze, 2; Naprendszer, ahol a Naprendszer égitestjeit láthatjuk képeken, és 3; mélyég, vagyis a csillagok, csillagködök és galaxisok világát ábrázoló felvételek kategóriája. Jellemzően ez a három kategória van jelen valamilyen formában minden nemzetközi asztrofotós-megmérettetésen is. Érdekesség, hogy ennek a felosztásnak nem csupán csillagászati, hanem fotográfiai oka is van. A különböző témákat markánsan eltérő technikával örökítik meg a fotósok, sőt jellemzően egészen más az alkotók habitusa is. Mélyégfotót készíteni precíziós türelemjáték, míg egy napkitörést, meteort vagy sarki fényt gyakorlatilag „vadászni” kell. 

A Csillag-Képek zsűrije (ahol több, nemzetközi díjas asztrofotós is ül) minden évben kiválasztja a három legjobb fotót mindhárom kategóriából. A három legjobb között nincsen sorrend, ők a kategória kiemeltjei.

Tekintse meg a további képeinket

Ásító cápa és rókakölykök – ezek az év természetfotói

november 9., 18:32 Módosítva: 2022.11.10 19:00
0

A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége 30. alkalommal írta ki Magyarország és Közép-Európa legnagyobb hagyományokkal bíró természetfotós pályázatát. A „Saubermacher – Az év természetfotósa 2022” pályázatra 3533 érvényes kép érkezett 197 szerzőtől.

„A pályázati képek között már nemcsak meghökkentő nézőpontokkal találkozhatunk, hanem felfedezhetők olyan kreatív technikák is, amelyekkel eddig még sehol, még a külföldi pályázatokon sem találkozhattunk. Nyugodtan kijelenthető, hogy a vezető magyar természetfotósok nemcsak tudatosan készítik megdöbbentő látványt közvetítő képeiket, hanem képesek a technikai háttér továbbfejlesztésére is, ami egyértelműen jelzi, hogy kiemelkedő alkotókészséggel rendelkeznek” – mondta Kalotás Zsolt, a zsűri elnöke.

Az eddigi pályázatokhoz képest újdonság, hogy mobileszközzel készült képeket is vártak a szervezők, így összesen 15 kategóriában lehetett indulni a versenyen. Fáth Péter, a naturArt elnöke elmondta, hogy a korábbinál több, összesen 120 pályamű került a falra. 49 olyan szerző volt a pályázaton, akik kimagasló képet tudtak készíteni, így képeiket bemutatják a kiállításon és az albumban.

Nagyon szépen fejlődik a magyar természetfotózás, és senkinek sincs „bérelt helye” az élvonalban. Nagyon-nagyon kell ismerni a természetet és a fotózás minden csínját-bínját ahhoz, hogy valaki kategóriát tudjon nyerni „Az év természetfotósa” pályázaton!

 tette hozzá.

  • 2022-ben „Az év természetfotósa” címet Daróczi Csaba nyerte, akinek nem kevesebb mint 18 képe szerepel a legjobbak között! Ez csúcsnak számít a pályázat 30 éves történetében.
  • „Az év természetfotója 2022-ben” címet Daróczi Csaba: A halak csillagképe c. képe nyerte el, egy víz alatt elhelyezett kamerával készült képpel.
  • „Az év ifjú természetfotósa” címet Kártyás Gergő nyerte.
Tekintse meg a további képeinket

Élet a falakon túl

november 5., 21:40 Módosítva: 2022.11.07 11:37
0
Hana Knízová cseh származású fotóművész Prágában kezdett fotózni. Konceptuális portrésorozataiban a fiatalok interperszonális kapcsolatait vizsgálja. 2010-ben költözött Londonba, ahol a College of Communication egyetemen szerzett mesterdiplomát. 2013-ban elnyerte a National Portrait Gallery tekintélyes Kobal New Work díját az egypetéjű ikrekről, Elzáról és Nellie-ről készült portréjával. 2019-ben a Czech Grand Design az év fotósa díjjal tüntette ki.

A Hamr na Jezere egy javítóintézet a Cseh Köztársaság északi részén, az azonos nevű Hamr na Jezere városban. A projekt Hana Knízová fiatalok iránti érdeklődéséből, valamint a fiatalok interperszonális kapcsolatait befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezők vizsgálatából táplálkozott.

Emlékszem, amikor kiskoromban autóval jártunk arrafelé, mindig azon töprengtem, milyen lehet az élet, ha te vagy ezeknek a gyerekeknek az egyike...

– írja Knízová.

Az intézet lakóit – kiskamaszoktól 16 éves korig – viselkedési problémák miatt emelték ki a családi környezetből. A viselkedési probléma az iskolai agressziótól a kisebb bűncselekmények elkövetéséig számos területen megjelenhet. Tartózkodásuk időtartama pár hónaptól évekig terjedhet, vannak, akik fél életüket a javítóintézetben töltötték. Nem ritka, hogy testvéreket egyszerre emelnek ki a családi környezetből. A legtöbben összeomlott, sok esetben csonka családból származnak, ahol a családtagok körében gyakori a kábítószer-használat és a börtönviselt múlt.

Tekintse meg a további képeinket

Hajléktalanszállón halt meg a világhírű fotós

október 29., 21:48 Módosítva: 2022.10.30 17:12
0
A Fotóhónap keretében az észt származású, de Dél-Afrikában élő és alkotó ikonikus dokumentarista fotográfus, Juhan Kuus egyedi és félelmetesen nyers fotóit állítják ki „Közvetlen történelem – Juhan Kuus életműve” címmel a Mai Manó Házban.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében megvalósuló Fotóhónap 2022-ben mintegy 38 tárlatot, 31 csatlakozó galériát, 26 budapesti és 9 vidéki helyszínt, továbbá számos kísérőeseményt vonultat fel. A fesztivál fő kiállítása Juhan Kuus életművét mutatja be. A művész tizenhét évesen kezdett fotóriporterként dolgozni, és negyvenöt éves pályafutása során az ország egyik legbefolyásosabb és legradikálisabb fotográfusává nőtte ki magát.

Pályafutása csúcsán, 1986 és 2000 között az 1973-ban Franciaországban alapított neves Sipa Sajtóügynökség párizsi és New York-i szerkesztőségének dél-afrikai tudósítójaként és fotóriportereként dolgozott. Juhan Kuus fotográfiai a Dél-Afrikában zajló konfliktusok harcait és brutális erőszakát örökítik meg, ami iránt a sajtó világszerte érdeklődött az 1980-as, ’90-es években, de az egyszerű emberek örömeit és gondjait, mindennapi életüket és hagyományaikat, az ember és a föld kapcsolatát, valamint az uralkodó társadalmi normákat és tabukat is ábrázolják. Juhan Kuus munkáit a The Times, az Independent, a The New York Times, a Paris Match és a Los Angeles Times is rendszeresen közölte. A művész kétszeres World Press Photo-díj-nyertes.  

A kiállítást az Észt Nemzeti Múzeummal karöltve két észt kurátor, Toomas Järvet és Kristel Aimee Laur hozta létre, akik évekig gyűjtötték Kuus képeit, és tíz napot töltöttek a művésszel Párizsban, mielőtt a fotós egy tragikus balesetben elhunyt.

Tekintse meg a további képeinket

Ottmaradók - Kárpátalja a háború árnyékában

október 22., 19:42 Módosítva: 2022.10.24 14:19
0

A sorozatban szereplő képek mind Kárpátalján készültek 2016 és 2022 között. Hat éve fényképezem a térség lakóit, elsőként egy beregszászi házban készítettem portrésorozatot, ahol közel ötven család, ukránok, magyarok, romák éltek súlyos körülmények között.

Idén, miután kitört a háború, és Ukrajna keleti, megtámadott térségeiből elkezdtek menekülni az emberek, az egyik első gondolatom az volt – amellett, hogy a menekülőknek milyen életbe vágó a segítség –, hogy a Kárpátalján maradóknak is szükségük lehet támogatásra. Hiszen az elmúlt nyolc-tíz év során sokan elhagyták a térséget – zömében munkaképes férfiak, fiatalok – egy jobb, biztosabb élet reményében, és sok idős vagy akár magatehetetlen ember maradt a falvakban és a kisebb városokban egyedül.

A háború kezdete óta négyszer jártam Kárpátalján – Beregszászon és környékén, Munkácson, illetve Ungváron –, és számos olyan emberrel találkoztam, készítettem interjút, aki bőven a létminimum alatt él – egy átlagos nyugdíj 20-25 ezer forintnak megfelelő hrivnya –, munka pedig csak elvétve van, pláne a mostani, háborús helyzetben.

Már az első látogatásom után is sokan kérdezték – azok közül is, akik adományokat küldtek ki –, hogy miért maradnak sokan otthon, ha fennáll a veszélye, hogy a lakóhelyükig terjedhetnek a harcok. A válasz igen sokrétű. Hozzájárul ehhez a magasabb életkor, talán a szokások is; hogy rendületlenül hisznek valamiben, vagy az egészen apró gyermekek megléte, akikkel nehéz lenne egy ilyen utazást, újrakezdést vállalni. Egy férj, aki miatt (vagy inkább: akiért) a határ a család számára átléphetetlenné vált. Vagy egyszerűen csak a tény, hogy ott van a ház, a megmunkálandó föld, az állatok, az a hely, amely az otthont jelenti számukra. Az amúgy is szörnyű infrastruktúrájú térségben – itt elsősorban a falvakra gondolok – a boltok kiürültek április és május folyamán, miközben az árak a magasba szöktek. Állandósultak a légvédelmi riadók, bezártak az iskolák, számos hadköteles apa a frontra került, aki pedig nem, azok közül sokan átjöttek vagy épp átszöktek Magyarországra vagy más, nyugatabbra fekvő országokba.

Tekintse meg a további képeinket

Móricz-Sabján Simon nyerte a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat

október 20., 18:27 Módosítva: 2022.10.21 19:43
33

A Capa Központ 2014-ben alapította meg a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat azon alkotók munkájának elismerésére, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a magyar fotográfia bármely területén. A Capa-nagydíj 2021-es zsűrije tavaly októberben három ösztöndíjast választott ki a beérkezett pályaművek alkotói közül: Barakonyi Szabolcs, Horváth Katalin Fanni és Móricz-Sabján Simon egy  éven keresztül dolgoztak tovább munkájukon. A Capa-nagydíj 2022-es zsűrije e munkák és az ösztöndíjasok nyilvános prezentációja alapján hetedik alkalommal ítélte oda 2022. október 20-án a hárommillió forintos díjazással járó Capa-nagydíjat.

Tekintse meg a további képeinket

Pokoli éden

október 15., 20:30 Módosítva: 2022.10.16 18:09
9

Milyen lehetett az a Magyarország, amelyben a szüleim nőttek fel? A Nyugathoz képest kegyetlen, a szomszédos országokhoz képest humánus, mai szemmel nézve abszurd, régi képeket nézegetve valahol bájos.

Az foglalkoztat, hogyan „emlékszem vissza” egy olyan időszakra, amiben nem is éltem, milyen hatással volt ez a korszak jelenlegi társadalmunkra, és hogyan hatottak rám közvetett módon a szüleimmel történt események.

Munkámban olyan fiktív helyzeteket jelenítek meg, melyek akár meg is történhettek volna, pusztán az teszi őket egyértelműen fikcióvá, hogy én nem éltem abban az időszakban, amikor játszódnak. Fotóim többnyire megrendezettek, ugyanakkor mégis dokumentarista jellegűek, ezzel elmosva a határt képzelet és valóság között.

Napjainkban, különösen a volt szocialista országokban a szüleim és nagyszüleim generációjában a múlt sokszor tabunak számít. Munkámban a szüleimmel együttműködve és a saját képzeletemet használva újrateremtem azt az időszakot, amiben ők voltak fiatalok, ezzel hangsúlyozva a múltbéli traumák feldolgozásának fontosságát.

Munkám három fejezetből áll. Az első fejezetben a magyar szocialista rendszer abszurditását jelenítem meg némi iróniával, utalva a korabeli propagandaplakátok képi világára. A képek konkrét történetek, személyes benyomások és asszociációk alapján készültek.

Tekintse meg a további képeinket

Apa és lánya az összetartozás és elválás labirintusában

október 8., 21:55 Módosítva: 2022.10.09 19:16
56

Szia, Apa!

Mit tennél, ha valami rossz történne velem? Mondjuk, lezuhannék egy szikláról, vagy ha megbetegednék? Mit tennél, ha elvesznék, vagy elrabolnának? És mit csinálnál, ha belém marna egy kígyó, vagy ha belefulladnék a tóba, vagy megvágnám magam ezzel a késsel? Mit gondolnál, ha szándékosan rosszat csinálnék, mondjuk, vizet öntenék a cipődbe, bedugnám a laptopodat a kukába, vagy ha kínos helyzetbe hoználak idegenek előtt, vagy ha sose mosolyognék? Szégyellnél, ha ügyetlen és buta lennék? Inkább szomorú lennél, vagy inkább haragudnál rám? Megbánnád a veszekedéseinket, és azt kívánnád, hogy bár kedvesebb lettél volna hozzám? Ha meghalnék, elfeledkeznél rólam?

Amikor egy gyerek még kicsi, az idő különös jelentőséggel bír, eleinte minden betöltött napot, hetet, fél hónapot, hónapot számontartunk, aztán a második évtizedbe lépve felgyorsul az idő folyása, és vele a változások is, mígnem egy nap alig ismerünk rá az iskolából hazatérő kamaszra. Emma novemberben töltötte be a tizenhármat. Vonakodva ugyan, de elkísért egy két hónapos finnországi utazásra, hogy közösen alkossunk. Ám elvonulásunk és művészeti együttműködésünk hullámvasút volt a szeretet és a gyűlölet, a sértések és a gyengédség szélsőségei között. Egy tinédzser személyisége próbára teszi a szülő-gyermek kapcsolatot, oszcillál a felnőtti és a gyermeki létállapot között. Hirtelen és brutális felismerés, hogy Emmának nem sokáig lesz már szüksége rám a védelmező apa szerepében, barátként sem tekinthetek magamra, közös időnket legfeljebb a házi feladatok monoton taposómalmában járhatjuk le.

Tekintse meg a további képeinket

Baljós lenyomatokat fotóztak – gleccsertől a mocsárig

október 1., 19:18 Módosítva: 2022.10.02 20:02
145
A hosszú távú fotó- és multimédiás projekt a Föld vízi útjainak evolúcióját kutatja.

Radisics Milán Izlandtól kezdve 16 országon keresztül utazva vizsgálta a zsugorodó gleccsereket és a folyók fonódását, különös figyelemmel a virágzó tavak, folyók és patakok iránt. A narratíva folytatódik a víz és a szárazföld találkozásánál, a lagúnáknál és a mocsarakban, még mielőtt az ember lenyomata rákerülne ezekre a területekre. Hogy teljes legyen a kör, végül eljut a kiszáradt vízfolyásokig, folyómedrekig – amelyek a területen található terményföldektől válnak felismerhetővé – baljós pillantást vetítve arra, mi vár ránk, ha a víz teljesen eltűnik.

Radisics Milán Water.Shapes.Earth projektje reményei szerint egy új perspektívát mutat, és felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy szembe kell néznünk a környezetünkben véghez vitt pusztító magatartásunkkal, mielőtt még késő lenne.

Légi felvételek, amelyek az absztrakció és a dokumentum határán billegnek. Távolról absztrakt festményre hasonlítanak, közelről pedig felfedik a realitást, olykor az ember nyomait a bolygón. Valósággal magába szívják a nézőt, aki négyzetcentiméterenként képes felfedezni valami újat.

Tekintse meg a további képeinket

Kis Vuk a kanyarban sincs ezekhez a tündérekhez képest

szeptember 24., 20:56 Módosítva: 2022.09.26 05:50
385

Radisics Milán a pandémia idején kezdte el fotózni a Roxy névre keresztelt rókát, akit egyik éjjel a kertjén látott átsuhanni. Roxy azóta is a vérteskozmai udvar állandó vendége, kölykeivel jár a természetfotós udvarába. Idén a rókacsalád életébe nyerhetünk bepillantást.

Vérteskozma természetvédelmi területen helyezkedik el a vértesi erdő szívében, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy az állatok szinte közöttünk élnek. A vadak ezt lehet, fordítva látják: az ember, azaz egy új állatfaj telepedett be közéjük.

Roxy és most már a családja is folytatja Vérteskozma látogatását, és minden alkalommal új arcukat mutatják meg. Megjelennek szinte mindegyik udvarban, benéznek az ablakokon, rendet raknak az istállóban, de legfőképpen jól megfigyelik a falu lakóit a bokrok mögé bújva. Tudományos alapossággal folytatott megfigyeléseink során sok – eddig nem ismert – érdekesség derül ki a rókák rejtett életéről. A kiállítás Vérteskozmán, a Kozma39 Galériában tekinthető meg szombaton és vasárnaponként 11-től 18 óráig szeptember 17. és október 9. között.

Tekintse meg a további képeinket

Élet a Föld nevű bolygón

szeptember 17., 20:51 Módosítva: 2022.09.18 15:29
71
Tavaly még félve kérdeztük, hogy sikerül-e bekötni a vidéket is a magyar fotográfia vérkeringésébe, a FotoKozma idén megadta a választ.

Radisics Milán természetfotós 2021-ben indította útjára a FotoKozma kezdeményezést, melyet a a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ rögtön felkarolt. Tavaly Vérteskozmán, az alkotó házában nézhettük meg Radisics Vértest megörökítő drónfotóit, Vérteskozma egyetlen utcáján pedig Roxyhoz, az urbanizálódó rókához kerülhettünk közelebb.

Idén kilenc településen tizenhárom kiállítással nyitott az immár nemzetközivé vált FotoKozma. A kezdeményezésnek olyan természetfotósokat is sikerült megnyernie, mint Haarberg Orsolya, Esther Horvath, Domagoj Borilovic vagy Szergej Gorskov.

A kiállítások a vértesi régióban, Csákváron, Csákberényben, Vértesbogláron, Bicskén, Kőhányáson, Vérteskozmán, Oroszlánynál Majkpusztán, Tatabányán a Vérteserdő Zrt. Központjában és az Agostyáni Arborétumban láthatóak 2022. október 9-ig. A fesztivál része a budapesti Lábnyomunk kiállítás is, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban nyílik szeptember 22-én mint a World Press Photo kísérőkiállítása.

A Nagyképen a 13 kiállítás anyagából válogattunk.

Tekintse meg a további képeinket

Kubai tudósok a világ egyik legritkább krokodilfajának megmentésén fáradoznak

szeptember 10., 19:27 Módosítva: 2022.09.11 14:20
17

Etiam Perez kubai kutató az orvvadászoktól elkobzott krokodilbébik megmentésén fáradozik. A tudósok szerint a kubai krokodil, ez a helyhez kötött faj, ami csak Kuba mocsaraiban él, kritikusan veszélyeztetett, már alig maradt természetes élőhely számára.

Megpróbáljuk megakadályozni a kihalásukat

– mondta Perez a Reutersnek.

A fajt elsősorban a vadászat és az amerikai krokodilokkal való keveredés – ami felborítja a faj sajátos genetikáját – veszélyezteti évtizedek óta. Új fenyegetés a melegedő éghajlat, ami a megfigyelések szerint megváltoztatja az újszülött krokodilok nemi arányát. Noha a kubai kormány élőhelyüket, a Zapata-mocsarat természetvédelmi területté nyilvánította – és ezért ez a Karib-térség legjobb állapotban fennmaradt mocsara –, ez még mindig kevés a különleges faj megmentéséhez.

A kubai krokodil élőhelye, a világ más fajaival összehasonlítva, nagyon kicsi

– mondta Gustavo Sosa, a zapatai állatorvos.

A becslések szerint 4000 kubai krokodil él a vadonban, a vizes élőhelyen belül is van különösen preferált, de kis területük. Egy váratlan éghajlati katasztrófa azonban drasztikusan csökkentené az egyedszámukat, ezért a kubai kormány már évtizedekkel ezelőtt létrehozott egy keltetőprogramot, ami évente több száz krokodillal gyarapítja a vadon élő krokodilok számát. Perez és kutatókollégái a vadászoktól elkobzott krokodilokat is visszaengedik természetes élőhelyükre.

Tekintse meg a további képeinket

Az egész világ elismerését elnyerte – képeken II. Erzsébet élete

szeptember 8., 19:47 Módosítva: 2022.09.09 12:23
93

96 éves korában meghalt II. Erzsébet, a gyászhírt a Buckingham-palota közölte csütörtökön este. Az Egyesült Királyság uralkodóját 69 évvel ezelőtt koronázták meg, a királynő apja, VI. György halálának révén léphetett több mint hetven éve a trónra alig 25 évesen, egy évvel a koronázása előtt, 1952. február 6-án. Feje az Egyesült Királyságnak és a Nemzetközösségi királyságnak, amely összesen 15 államot foglal magában, köztük Jamaicának, Kanadának és Ausztráliának is hivatalosan ő az uralkodója. Bár a királyi családot eddig nem egy botrány érte, ám II. Erzsébet mindig higgadt fejjel tudta kezelni a kríziseket, még akkor is, amikor fia, András herceg került a nyilvánosság kereszttüzébe. A királynő az elmúlt évtizedek alatt az egész világ elismerését elnyerte.

Tekintse meg a további képeinket

Döbbenetes sorsokat hozott a gazdasági válság

szeptember 3., 16:17 Módosítva: 2022.09.04 21:36
111

A 49 éves Nilanthi Gunasekera egy marék szárított halat tart a kezében, az utolsó adag ételt, amit a családjának fel tud kínálni, fogalma sincs, mi lesz holnap. Ez csak egy, de nagyon fájó példája annak a hihetetlen mély válságnak, amelyikbe Srí Lanka az elmúlt néhány év alatt került. Az asszony csak egyike annak a milliónyi Srí Lanka-inak, akinek az életszínvonala drámaian csökkent, és vagy ki kell hagynia egy-egy étkezést, vagy drámaian be kell osztania a gyógyszereit, esetleg a gáztűzhelyről át kell szoknia a fával főzésre.

Most a hal is elfogyott, húst már régen ettünk, ez a marék az utolsó, amink van

– panaszkodik az asszony.

Srí Lankát, a korábbi Ceylont, amely 1948-ban nyerte vissza függetlenségét a hosszú brit gyarmati lét után, a legnagyobb gazdasági válság sújtja. Kezdődött a 2020-as koronavírus-járvánnyal, majd annak gazdasági hatásaival, amit csak tetéztek a vágtató üzemanyagárak és a rosszul menedzselt hazai gazdaság.

A száguldó infláció, az állandósuló üzemanyag- és élelmiszerhiány végül az utcára vitte az elkeseredett embereket, akik végül júliusban elzavarták a hibákért felelősnek tartott előző elnököt. Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint a 22 milliós sziget lakói közül minden negyediknek jelent napi gondot a megfelelő élelem és táplálék beszerzése.

Gunasekera elpanaszolja, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy vegyenek egy gázrezsót és palackos gázt hozzá. Nemrégiben betörtek hozzájuk, és elvitték a régi rezsójukat, így most kénytelenek fát használni a főzéshez.

Ahogy egyre nő az elkeseredettség, úgy keresnek kapkodva megoldást az új kormány tagjai, legutóbb a Nemzetközi Valutaalaptól igényeltek hitelt, de egyeztettek Indiával, Japánnal és az USA-val is. Végül a héten Srí Lanka előzetes megállapodást kötött az IMF-fel egy mintegy 2,9 milliárd dolláros hitelről. A négy évre szóló program célja az állami bevételek növelése, a költségvetési konszolidáció ösztönzése, új üzemanyag- és villamosenergia-árak bevezetése, a szociális kiadások növelése, a központi bank autonómiájának megerősítése és a kimerült devizatartalékok helyreállítása.

Marad a hiány mindenhol

Ahogy az utolsó állami tartalékok is kiürültek, elfogyott az üzemanyag, és általánossá vált, hogy napokig kell sorban állni a benzinkutaknál. A hiány idején megnőtt ugyanakkor a kereslet a fára.

Tekintse meg a további képeinket

Válságban is lehet álmodozni

augusztus 27., 16:36 Módosítva: 2022.08.28 17:44
38

A 8 éves Kevin Kindelan és csapattársa, a 7 esztendős Leoni Venego a közép-havannai juniorligás baseballcsapatban játszanak, ám mindketten sztárságról álmodoznak.

Kindelan már a kubai nemzeti bajnokságba való bejutással is elégedett lenne, de Venegónak merészebb tervei vannak: „Szeretnék bekerülni az amerikai Major League-be és olyan lenni, mint Yuli Gurriel” – utalt a kisfiú Kuba egyik leghíresebb baseballjátékosára, aki a Houston Astros alakulatát erősíti az Egyesült Államokban.
A baseball a karibi ország egyik legnépszerűbb sportjának számít, és a korábbi vezető, Fidel Castro is imádta.

A hivatalos adatok szerint Kuba gazdasága 2020-ban 11 százalékos visszaesést mutatott, azóta pedig még rosszabbak az adatok, ami leginkább a világjárvány következményeivel, valamint az Egyesült Államok 60 éve tartó embargójával magyarázható. Az élelmiszerekért, a gyógyszerekért és az üzemanyagért is kígyózó sorok állnak a boltok és benzinkutak előtt, ami az amerikai vám- és határvédelmi hivatal szerint október óta több mint 157 ezer kubai – szinte példátlan mértékű - elvándorlását indította el az Egyesült Államokba.

Az elmúlt hat évben a 2000 és 2010 közötti évtizedhez képest is megháromszorozódott az országot elhagyó baseballjátékosok száma

– mondta Francis Romero, Floridában élő kubai baseballszakértő. „Ezt egyetlen baseball-liga sem tudná túlélni. Sok fiatal játékost már nem motivál annyira a kommunista ideológia vagy a hazaszeretet” – mondta Romero a Reutersnek, majd hozzátette, a játékosok korábban vártak a kivándorlással, hogy bizonyítsanak, most viszont már 16 vagy 17 éves korban távoznak.

Nagy bajnoki álmok

A Havanna központjában található „Ponton” pályát sár, gaz és szabálytalan vonalak jellemzik, Kuba legfiatalabb tehetségei azonban már gőzerővel gyakorolnak a játéktéren. „Ám senki, még ezek a gyerekek sem menekülhetnek meg a kubai gazdasági válság hatásaitól vagy a tömeges migráció következményeitől” – mondja Irakly Chirino ifjúsági edző, a kubai nemzeti bajnokság korábbi játékosa, aki a Pontonban kezdte pályafutását. „Nincsenek kesztyűink, ütőink, cipőink, de még labdáink sem, amikkel játszhatnánk. Ha pedig mégis, akkor azok túl drágák.”

A szakember szerint emiatt a fiatal, lelkes baseballozók közül rengetegen a kevésbé felszerelésigényes labdarúgás felé fordultak, amely Latin-Amerika más részein a legnépszerűbb sportág, és szintén lehetőséget biztosít a külföldi karrierre. „Ne áltassuk magunkat, már az előtt elveszítjük a legjobb játékosainkat, hogy eljutnának a nemzeti bajnokságba” – vallotta be Chirino.

Tekintse meg a további képeinket

A Fidzsi-szigetek falvaiból miattunk kell elköltözniük az embereknek

augusztus 20., 21:56 Módosítva: 2022.08.22 06:40
131
A klímaváltozás fő okozói valószínűleg nem a csendes-óceáni szigetállamok, mégis nekik kell megfizetniük az árát – első körben.

Serua a Fidzsi-szigetek 14 tartományának egyike, ami a legnagyobb sziget déli
részén fekszik. A sós víz dagálykor elárasztja a falut, az emberek csak a víz fölé
épített pallókon tudnak közlekedni. A 80 falubeli elkeseredett: itt vannak eltemetve
őseik, de most egyre kevésbé valószínű, hogy ők is itt lesznek.


Az áradások, az erózió és a szélsőséges időjárási jelenségek miatt a lakosságnak
valószínűleg a sziget beljebb eső területére kell költöznie a túlélés érdekében. De az
idősek nehezen állnak kötélnek, még a talajjavításban, a meliorációban bíznak,
hátha az megakadályozza a tenger további pusztítását, az ősi temetkezési helyek
elárasztását.

A Fidzsi-szigetek kormánytisztviselői szerint rengeteg, Seruához hasonló
helyzetben lévő falu van, amelynek alkalmazkodnia kell a felmelegedés okozta új
kihívásokhoz, vagy ahol a helyieknek el kell hagyniuk korábbi lakóhelyüket – ez azonban igen költséges lenne.

A szigetek fővárosában, Suván július közepén csúcstalálkozót tartott 15
veszélyeztetett csendes-óceáni szigetország vezetője, és együttesen az
éghajlatváltozást nyilvánították a „legnagyobb egzisztenciális veszélynek”. Mivel
életüket, mindennapjaikat sodorja veszélybe a globális felmelegedés, követelik,
hogy a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országok ne csak csökkentsék
a kibocsátásukat, hanem anyagilag is támogassák a szigetek lakóit, akiknek súlyos
költség az emelkedő tengerszint elleni védelem. A téma kulcsfontosságúvá
lépett elő az ENSZ klímakonferenciáin.

A partfalak építése, a mangroveültetvények telepítése és a vízelvezetés a legtöbb esetben már nem elég a falvak megmentéséhez

– mondja Shivanal Kumar, a Fidzsi-szigeteki gazdasági minisztérium
éghajlatváltozási szakértője.

Tekintse meg a további képeinket

Egy magyar gazda: Lovakat akarok tenyészteni, nem tevéket!

augusztus 6., 20:24 Módosítva: 2022.08.07 20:47
0
Az idei szárazság és a csapadék hiánya soha nem látott helyzetbe hozta az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági területén élők ezreit.

Eördögh András elérzékenyülve nézi mintegy tucat csikóját, ahogyan az állatok vidáman ugrálnak, és rúgják a port a gazda udvarán. A halk szavú, 66 éves férfi, aki gyakran tanítja lovagolni a helybéli gyerekeket, azon mereng, hogy ehhez fogható szárazsággal még nem szembesült, pedig már vagy 30 éve gazdálkodik. Most valószínűleg el kell adnia az állatokat, mert nem fogja tudni etetni őket. 150 hektáron tenyészt lovakat és teheneket, illetve termeszt búzát és zöldségfélét.

Ez a térség, a Homokhátság a Tisza és a Duna között fontos mezőgazdasági terület, ahol zömében kukoricát, búzát és napraforgót vetnek. Évente 550-600 milliméter csapadék szokott hullani. Azonban az Országos Meteorológiai Szolgálat összesítése szerint 2022 első fél évében mindössze 120-150 milliméternyi eső esett.

Egy másik gazda, Szepe Ferenc éppen a kockás füzetét nézegeti, amelybe mindig feljegyzi az esős napok számát, és azt mondja:

Sokan felhagytak az állattenyésztéssel az egyre nehezebb körülmények miatt. Én lovakat szeretnék tenyészteni, nem tevéket!

Minden csontszáraz.

Az agrártárca jelentése szerint a magyar gazdák soha nem látott szárazságról számoltak be, amely mintegy 550 ezer hektárnyi területet érint. A klímaváltozás szinte a teljes magyar termőterületet érinti, de a Homokhátság kifejezetten sérülékeny – mondja Bartha Károly, a Szegedi Egyetem kutatója. Hozzáteszi, a Homokhátság a Duna és a Tisza szintjénél magasabban fekszik, és homokos talaja jóval gyorsabban kiszárad.

A Jászszentlászlón található tó, ahol idősebb helyiek gyerekkorukban úszni tanultak, már évekkel ezelőtt kiszáradt.

Öt éve Jászszentlászló és két másik település polgármestere összefogott néhány gazdával. A térséget keresztül-kasul behálózó, több száz kilométer hosszú csatornarendszert szakaszonként lezárták, hogy felfogják az egyre ritkuló mennyiségű esővizet. A csatornák még a szocializmus idején épültek, elsősorban azért, hogy lecsapolják a térség vizes részeit, így növelve a termőföld nagyságát.

A terv ugyan sért egy régen hozott törvényt, amely értelmében a csatornákat szabadon kell tartani, hogy a fölös vizet elvezessék a Dunába vagy a Tiszába, azonban a szövetkezett gazdák elképzelését a hatóságok hallgatólagosan támogatják.

Ez az év azonban kivégezte projektjüket. A tél és a tavasz szinte csapadék nélkül telt, és Jászszentlászlónál mindössze egyetlen csatornában maradt víz, az is elpárolgott májusra. 2019 volt az utolsó év, amikor a csatornák utoljára megteltek vízzel, az azóta eltelt három évben csak romlott a helyzet, amit az idei nyári hőhullám betetézett.

Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója azt nyilatkozta még márciusban, a kormány 200 milliárd forintot szán a következő nyolc évben arra, hogy megmentse a teljes kiszáradástól a Homokhátságot. Ennek a munkának – szerinte – már a 10 százalékát elvégezték. Helyi gazdálkodók azonban értetlenkedve néznek, és váltig állítják, hogy ezekről a tervekről őket senki sem tájékoztatta, és amit tudnak, azt is csak a sajtóból tudják.

Tekintse meg a további képeinket

Bebírók, akik többek mint jöttmentek

július 30., 19:57 Módosítva: 2022.07.31 19:19
0

„Hiába próbálták eldugni a tömegközlekedés elől, a fővárosiak így is megtalálták maguknak a vidéket az elmúlt hatvan évben, több hullámban is. Először a ’60-as, ’70-es években, és ebben nagy szerepe volt a filmesek nagy generációjának, Sára Sándortól Jancsó Miklóson át Szomjas Györgyig. Közreműködésükkel alakult meg 1979-ben a Káli Vidék Baráti Köre, későbbi nevén a Káli-medence Környezetvédelmi Társaság, amelyet a nyolcvanas években Szomjas György vezetett. A Káli-medence 1984 óta védett.

Ez a budapesti értelmiségi kör – vagy egyenesen az „újlipótiak” – kapták az erősen gyarmatosító csengésű „bebíró” jelzőt a helyiektől, ami érezhetően kicsit többet takar, mint a máshol használatos „gyüttment”.

Ők ugyanis nemcsak nyaralót vettek, de igyekeztek minél több időt is a környéken tölteni, a romos házakat korhűen próbálták felújítani. Ezzel egy időre a régi mesterségek fogásait még ismerők tudása újra fontossá vált, ami már a hetvenes évekre is megkopott, miután az elvándorlás Tapolcára, Ajkára, Balatonfüredre már akkor egyre erősebb volt.

Közben helyben a „városiasodást” inkább az jelentette, hogy a bedőlő bástyakerítéseket helyreállítás helyett betonkerítés váltotta fel, a boltíves ablakokat műanyagokra cserélték. A sajátosság megőrzéséhez nem jött rosszul a betelepülők között az a sok »hóbortos«, aki épp a régi jellegzetességeket igyekezett megőrizni” – írta az Index a Káli-medence bemutatásakor a Mi vidékünk sorozatban.

Tekintse meg a további képeinket

A valóra vált álom: egy pilóta hétköznapjai

július 23., 21:20 Módosítva: 2022.07.24 13:05
0

Simon Zsolt alezredes fiatal korában döntötte el, hogy pilóta szeretne lenni, később az álma valóra is vált. Jelentős inspirációt jelentett az egyik általános iskolai tanítója, Balla Tibor. Tibi bácsinak is repüléssel kapcsolatos vágyai voltak, így hamar találtak közös témát. Ekkor az ötödikes Zsolt még nem gondolta, hogy mire leteszi az államvizsgát, és Szolnokon elhelyezik az állományban, akkorra Tibi bácsi, egykori tanára szintén ott tölti mindennapjait mint pilóta. Így az egykori tanár-diák viszonyból mára barátság alakult ki az egy bázison, azonos rendfokozatban dolgozó kollégák között. 

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison jelentős szerepet töltenek be a Szállítóhelikopter Zászlóalj katonái, itt állomásoznak a nemrégiben hadrendbe állított, Airbus H145M típusú forgószárnyas helikopterek. Kormány Gábor képriportjában Simon Zsolt alezredes történetén keresztül ismerhetjük meg, mivel töltik mindennapjaikat Magyarország helikopterpilóta-honvédei.

Az a pár hónap, amit ott töltöttem, leginkább egy általános rend szerint épült fel. A repülés előtt volt egy eligazítás a pilótáknak azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakorlatot fognak csinálni az adott napon. Ezután a helikopterhez megérkezve a műszakis csapat átadja a helikoptert, és közös általános ellenőrzést tartanak azzal kapcsolatban, hogy minden rendben van-e a forgószárnyas géppel. Az én esetemben sokszor hallgatókkal repültem, és Simon Zsolt alezredessel. Az alezredes úr oktatószerepet töltött be, így iskolaköröket csináltunk, manővereket gyakoroltunk, és úgy repültünk egy előre megtervezett úton. A pilóták tudásukat fejlesztve a napokban az általános repülések mellett készenlétben is állnak, időközönként külföldi gyakorlatokon vesznek részt

– mesélte Gábor.

Tekintse meg a további képeinket

A verseny az ünnep, az edzés a munka

július 16., 16:20 Módosítva: 2022.07.17 14:50
0

Litkey Farkas májusban kezdte meg a felkészülést nyolcfős csapatával a Kékszalag vitorlásversenyre, amelyen idén hetedik helyezést értek el. A balatonkerülő versenyre öszeállított csapatában javarészt fiatalokkal dolgozik, velük teljesítette a 35 napos edzési programot.

„Huba nem nálam tanult, hanem ő itt nőtt föl, ismerem őt egész kicsi gyerek kora óta. Lelkes volt, mocorgott körülöttünk, ezért egyszer-egyszer magunkkal vittük. Ő komolyat érett a tavalyi évhez képest is, de mindenki nagyon fiatal. Beni, aki 20 éves, és gyerektáboros volt nálunk, épp a napokban mutatta, hogy 2012-ben kapott tőlem egy oklevelet, hogy elvégezte a tábort” – meséli Farkas, aki az elmúlt években összesen tizenhárom alkalommal nyerte meg a Kékszalagot, legutóbb 2017-ben.

„A Kékszalag az én időm alatt nagyon sokat változott, a klasszikus erények, amelyek, amikor én elkezdtem, fontosak voltak, hogy az embernek legyen jó tudása a tóról, ismerje a szelek finom járását, ez egyre kevésbé érdekes. Ahogy gyorsulnak a hajók, a sebesség dominál. Ez nem baj, sőt talán ezért csinálom a mai napig, mert ilyen gyors hajókkal lehet vitorlázni” – mondta.

A Décision 35-ös típusú versenyhajója 2009-ben készült Svájcban. Először hét darab épült a típusból, majd még öt, Farkasé a legfiatalabb darab. 

Tekintse meg a további képeinket

Aki kaliforniai tűzoltóból lett a legvagányabb magyar motoros doki

július 9., 10:30 Módosítva: 2022.07.10 10:04
1250

"Az egyik legemlékezetesebb esetemnél felrobbant a gázpalack, eltalált egy gyermeket, és kigyulladt a háztető is. Én voltam az első helyszínre érkező egység, és egyszerre voltam mentős és tűzoltó. Először betettem a kádba a gyermeket, akit hideg vízzel kezdtem hűteni. Közben a szomszédok segítségével oltottam a tüzet. Igen ám, de az apuka, aki szintén égési sérüléseket szenvedett, agresszív lett a sokktól és a fájdalomtól: őt gyógyszeresen kellett ellátni. A másik gyermeknek pedig, aki nem sérült meg, kiadtam, hogyan lássa el apuka sebeit”

– meséli Lausch Patric, aki kaliforniai tűzoltóból lett immár Magyarország és egyben a nyugati világ legrégebb óta szolgálatban lévő motoros mentőorvosa. Patric doktor szenvedélyesen szereti 15 éve űzött hivatását. Mint mondja: munkájának egyik legnagyobb szépsége, hogy a motoron ő egy egyszemélyes mentőegységként működik. Míg például egy klasszikus rohamkocsiban ott ül a gépész, az ápoló és az orvos is, addig a motoros doki a három feladatkört egy személyben látja el. Lausch Patricet vezetni például a TEK többszörös világbajnok vezető motoros oktatója tanította.

Tekintse meg a további képeinket

Ballenesque – Roger Ballen szerint a világ

július 2., 17:53 Módosítva: 2022.07.03 13:08
44

Az Egyesült Államokban 1950-ben született és több mint negyven éve a dél-afrikai Johannesburgban élő Roger Ballen generációja egyik legjelentősebb fotográfusa, akinek dokumentarista és megrendezett képei egyedülálló helyet foglalnak el a kortárs fotográfiában. Magával ragadó kompozíciókban foglalkozik olyan témákkal, mint a kontrollvesztés, a káosz, az őrület, az elidegenedés, az ember viszonya az állatvilággal, a halál elkerülhetetlensége, valamint – újra és újra – a másság élményével. Maga úgy jellemzi műveit, mint egzisztenciális pszichodrámákat, amelyek a tudattalanba hatolva az emberi lét lényegét tárják fel.

„A munkám alapján nem vagyok kívülálló művész. Nemzetközi, jól képzett művész vagyok. De azokat, akikkel dolgozom, a társadalom peremén élőknek tekintik. Ennél azonban szerintem fontosabb, hogy a munkám az elméd túloldalára visz el. Érzelmi állapotokra koncentrálok, arra a helyre, amit az emberek jellemzően a perifériára vagy a margóra kényszerítenek, és elkerülnek.

Roger Ballen munkássága összetett és többértelmű, univerzális kifejezőerejű és archetipikus, de mindemellett tele van iróniával, szellemességgel és humorral is. Kísérteties, radikális fotói, amelyeket nehéz kiverni a fejünkből, a saját pszichénkbe vezető felfedezőutakká válnak. Pályája során fokozatosan nyitott más műfajok felé, a grafikai vagy később a szobrászati és az installációs elemek elegyednek a mégis fotográfia területén maradó alkotásaival. Mindemellett sikeres videóklip-rendező.

Tekintse meg a további képeinket

Ökoközösségek az idei Hemző-díjon

június 25., 21:06 Módosítva: 2022.06.26 13:30
3
Ruprech Judit pécsi fotográfus nyerte a Hemző-díjat 2022-ben. Fotósorozatai a mai kor legfontosabb problémáival, a globális fölmelegedés veszélyeivel, illetve a megváltozott magyarországi viszonyok közötti új élet- és gazdálkodási stratégiákkal foglalkoznak.

A Hemző Károly Alapítvány Kuratóriumából álló zsűri – Lajos Mari, Hemző Károly özvegye, Salvarani Zsófia, a művész nevelt lánya, valamint Korniss Péter és Bánkuti András fotográfusok és az alapítvány titkára, Szarka Klára kurátor – több, szinte egyenértékűen nívós finalista közül választotta ki Ruprech Juditot a díjra.

Az alapítvány által felkért szakemberek – Bácsi Róbert László, Kocsány Kornél, Somosi Rita, Szigeti Tamás és a tavalyi győztes, Mónus Márton – ezúttal nyolc fotográfust jelöltek a 35 év alatti alkotók számára meghirdetett pályázaton, a nyertesen kívül Melegh Noémi Napsugár, Sivák Zsófia és Zoltai András jutott a finalisták közé.

Tekintse meg a további képeinket

Elkötelezett tekintet

június 18., 20:26 Módosítva: 2022.06.19 19:42
6
A magyar származású dokumentarista fotográfusok egyik legnagyobbja, az élete nagy részét Spanyolországban töltő Nicolás Muller – ahogy Magyarországon a legtöbben ismerik, Müller Miklós – a szociofotográfiai iskola egyik kulcsfigurájaként egész életében elkötelezett volt a társadalmi kérdések iránt.

A zsidó származású Nicolás Muller a második világháború kirobbanása előtt szülőhazájában, Magyarországon élt, első fényképezőgépét 13 évesen kapta. Ettől kezdve megszállottan fényképezett, meghódítani és rögzíteni akarta a körülötte lévő emberi világot.

A fotográfiáin az élet reménytelen nehézségeit megörökítő Muller megkapó érzékenységgel ábrázolta az átlagembert, a parasztokat, gyerekeket, dolgozó nőket – tette mindezt a világháborúk utáni lehangoló, ugyanakkor varázslatos környezetben: Magyarországon, Franciaországban, Portugáliában, Marokkóban és Spanyolországban.

Nicolás Muller mindig is törekedett egy, a legjobb száz fotográfiájából álló válogatás létrehozására, de kiderült, sokkal több erre érdemes képet készített. 2015-ben, a madridi Muller Stúdió bezárásakor Nicolás Muller lánya, Ana Muller ráakadt egy rég elfeledett, háromezer negatívot tartalmazó dobozra, majd úgy döntött, hogy a kiadatlan képek jelentős részét a nagyközönség elé tárja.

Tekintse meg a további képeinket

Mennoniták: a közösség, amely áram és a civilizáció vívmányai nélkül, mégis békében, boldogan él

június 11., 10:30 Módosítva: 2022.06.12 12:37
1437
Közösségeiket évszázadokon át mindenhol üldözték, holott csak békében, fegyverek érintése nélkül, dolgosan akartak élni.

A Mexikó északi részén, Chihuahuában élő mennonita közösség múltja több mint száz évre tekint vissza. Amikor elődeik megérkeztek, mezőgazdasági termelésre alkalmas területet kerestek, ahol a világtól elzárva élhettek és zavartalanul gyakorolhatták vallásukat. Életük végtelenül egyszerű, nem használnak villanyt, így internet sincs. A közösség magát tartja el abból, amit megtermel és elad, legfőképp kukoricát, chilit, hagymát és gyapotot.

A modern technológia azonban lassan bekeríti őket is és ma már nem olyan könnyű fenntartani elszigetelt világukat, mint mondjuk száz éve. A klímaváltozás miatti szárazság és csökkenő vízszint a kutakban, a vízkiemeléshez használt szivattyúk gázolajának folyamatos drágulása.

Mexikó már száz éve ad otthont a Kanadából bevándorolt mennonita farmeroknak. Valamennyien leszármazottai a XVI. században, a korai reformáció idején indult anabaptistáknak. Ők voltak azok, akik azt hirdették, hogy nem elég, ha csak szenteltvízzel megkeresztelik az újszülötteket, felnőttkorban alá kell meríteni mindenkit, ahogyan azt Keresztelő Szent János tette.

Soha nem fognak fegyvert és egyházukban nincs a hagyományos értelemben vett hierarchia. Mindig olyan uralkodó államában szerettek élni, aki felmentette őket a katonai szolgálat alól. Amint ezt a kiváltságukat megvonták tőlük, a közösség odébbállt. Azért kedvelték őket, mert egy végtelenül szorgalmas, a mezőgazdasághoz magas fokon értő, békés közösség volt. Eredetileg Németországban, Alsó-Németországban és Svájcban éltek radikális anabaptista őseik.

Amikor Poroszországban rosszra fordult a helyzetük, engedtek II. Katalin cárnő hívásának és letelepültek a dél-orosz térségben, majd rövid alatt virágzó birtokokat hoztak létre. A bolsevik forradalom után azonban onnan is menniük kellett.

Az El Sabinal nevű közösséget mintegy 30 éve alapították a félsivatagos, poros mexikói térségben, Chihuahuában. Mára ez egy zöldellő farmok sorát felvonultató, virágzó mezőgazdasági térség lett, amelyet a mai napig a hagyományos, régimódi mezőgazdasági eszközeikkel művelnek meg. A családok egyszerű téglaházakban élnek.

Ahogy Chihuahua sivatagos részein egyre több sikeres mennonita farmot hoznak létre, úgy nő a közösségek vízigénye. Gyakran éri őket a helybéliek vádja, hogy titokban fúrt kútjaik miatt csökken a térségben a kutak vízszintje és azt is a kormány szemére vetik, hogy alaptalan ad nekik kiváltságokat.

Nagyon drága a vízszivattyúk működtetése gázolajjal – mondja Guillermo Andres, aki még tinédzserként került El Sabinalba. Hithű családja sem használ áramot, a vízszivattyúkhoz gázolajjal működő motorokat alkalmaznak, viszont mint mindenütt, ott is meredeken emelkedik az üzemanyag ára.

Tekintse meg a további képeinket

Reneszánszát éli a Polaroid

június 4., 21:43 Módosítva: 2022.06.05 18:33
114
Az instant analóg fotózás reneszánszát élte az elmúlt években a világon, de a Polaroid adta lehetőségeket olyan művészek is kihasználták, mint André Kertész, Andy Warhol vagy Ulay. Itthon Weiner Sennyey Tibor költő, író alapította az első magyar Polaroid Workshopot.

A Polaroid Workshopok műhelymunkáit Weiner Sennyey Tibor kezdte lassan három éve néhány lelkes polaroidozóval, amatőr és profi fotósokkal. Több alkalommal találkoztak, majd a járvány miatt alkotói együttműködésüket áthelyezték az online térbe. Ennek gyümölcse volt az első kiállításuk, amit „Polaroid Szerelmesei” címmel tartottak tavaly.

Tovább folytatták a „polaroidozást”, és most végre újabb és válogatott munkáikat tekinthetik meg az instant analóg fotózás iránt érdeklődők.

„Miért fotózunk? Miért készítünk képeket? Miért próbáljuk megragadni a megragadhatatlanul elmúló időt? Valójában ezekre a kérdésekre keresem a lehetséges válaszokat minden egyes alkalommal, amikor elsütöm a fényképezőgépet, és igazi fotót készítek negatívra vagy polaroidra, nem pedig digitális képet a kamerámmal vagy telefonnal. Ahhoz, hogy megértsük, miért és miért éppen így alkotok, s egyáltalán mi a költészet ebben: a személyestől kell indulnom, s csak halovány remény élhet bennem, hogy együtt elérjük az „univerzálist”, bármi is legyen az.

Ott kezdeném, amikor személyes sorsom és a történelem menete először összeért életemben, és ezt fel is fogtam. Kilenc-tíz éves lehettem, 1989-ben Magyarországon rendszerváltás volt, a kisdobosok kék nyakkendőjét még hordtuk az előző évben, és éppen felsős lettem volna a következőben, de az úttörők piros nyakkendőjét már meg se kaptunk. A szüleink örültek, mi nem igazán tudtuk, hogy minek, csak azt láttuk, hogy hatalmas kocsisorok jönnek és mennek a házunk előtt Bécs felé és vissza, tetejükön Gorenjével. Aztán ez is véget ért, és egyszer csak megjelent piros autóval a rendkívül elegáns, kedves, egészen angyali természetű hölgy, Mady néni. Mady néni, akinek első esküvője még a budai Várban volt egy Károlyi gróffal...

Tekintse meg a további képeinket

A lassan pusztuló Európa

május 28., 23:11 Módosítva: 2022.05.30 20:00
119

Mikortól számít valami múltnak? Mikor lesz idejétmúlt egy kontextus? Milyen jelentősége van az időnek? Az építészet mint olyan, rombolások, átalakítások és tartós fennmaradás közepette, tartja magát statikus céljához: az egész maga a nyilvántartott múlt, de ugyanakkor tükre is annak, ami a jelen, ami a mát jelenti.

Antonio Benítez Barrios fotós-újságíró (született Algecirasban, 1976-ban), alig 15 évesen kezdte pályafutását mint szociofotós. Riporterként két hírügynökségnek is dolgozik, egy bécsinek és egy Egyesült-Államok-beli székhelyűnek. A Fading Europe egy olyan projekt eredménye, amelybe hat éve kezdett bele: beutazta a régi Európát, megörökítve annak elhagyatottságát. 

Tekintse meg a további képeinket

Falu a Fotóban

május 21., 21:56 Módosítva: 2022.05.22 12:57
101
Idén 14. alkalommal rendezik meg a FotóFalu tábort, az ArtBázisban pedig az eddigi évek munkáit is megtekinthetik az érdeklődők.

A Falu a Fotóban kiállítás és a FotóFalu

A kiállítás anyaga egy szűkebb merítés az éves rendszerességgel megrendezésre kerülő FotóFalu fotográfiai tábor anyagából. A falakon a legváltozatosabb technikákkal vagy tematikákban készült fotográfiák sora látható, a 25 alkotótól származó válogatás közös vonatkozása, hogy minden kiállított mű a FotóFalu valamely kurzusán készült.

A tábor alapgondolata, hogy résztvevői kreatív alkotói közegben kerülhessenek közel a fotográfia egy-egy számukra fontos és izgalmas területéhez, ismerkedjenek meg új lehetőségekkel, vagy épp alkotóként teljesedjenek ki egy-egy már általuk jól ismert eljárásban.

A táborban mindenki találhat érdeklődésének megfelelő kurzust, akár digitális, akár analóg technikával szeretne alkotni. Az egyhetes időtartam alatt párhuzamosan működnek egymás mellett a fotográfia különböző ágait komplexen bemutató és az azokban rejlő lehetőségeket feltáró oktatóprogramok.

A választott fotótörténeti kurzusokon a jelentkezők megismerkedhetnek az analóg fotográfia titkaival, a kamera nélküli fotókészítéssel, különböző fotográfiai eszközök építésével és a változatos archaikus fotográfiai eljárásokkal is.

A fototechnikai kurzusok mellett minden évben szerveznek tematikus workshopokat is, ilyen például a riportfotózás, ahol komplett, önálló képriportanyagot készítenek a résztvevők, de tematikus workshopként jelen van az alkalmazott fotográfia és a képépítés is.

Az elméleti és gyakorlati oktatásokon kívül esténként meghívott előadókkal folytatott kerekasztal-beszélgetések, vetítések és portfolio review-k gazdagítják a programot.

A szervezők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a mestereket a hazai fotográfiai élet fontos, jeles képviselői közül válasszák. (Az idei tábor oktatói között szerepel például: Bácsi Róbert László, Déri Miklós, Drégely Imre, Fiala de Gábor, Gábor Enikő, Hajdú D. András, Laczkó Péter, Móricz-Sabján Simon, Szilas Szilárd, Zalka Imre, Vékás Magdolna.)

Tekintse meg a további képeinket