A közös szál: az értelmetlenség

április 13., 16:12 Módosítva: 2018-04-15 00:48
564

Az idei World Press Photo pályázatra 125 ország 4548 fotósa nevezett több mint 73 ezer képpel. Hogy miképpen lehet ebből a legjobbat kiválasztani, ez számomra teljes homály. Igaz, nem is vagyok fotós. Szerintem nincs olyan, hogy legjobb, de aztán hosszan nézegettem az év képét, és egyszerre derengeni kezdett valami. Rohanunk mindannyian bele valamibe, amiről egyelőre nem tudjuk, hogy micsoda, de már ott lángol a hátunk mögött a táj, és már-már átterjed a fejünkre. Egyre fogy a levegő, mintha gázmaszk lenne rajtunk, bár az adrenalintól nem fáj semmi, de félek. Ez egy olyan általános érzet 2017-ben, 2018-ban, hogy más nem is nagyon fejezhetné ki jobban, mi történik, mint a caracasi nyomorban Maduro elnök diktatúrája ellen tüntetők kétségbeesett próbálkozásai, miközben rájuk robban a környezetük.

Az alábbiakban bemutatunk 12 képet, amelyekben közös a menekülés, a félelem, illetve mindannak a szöges ellentéte, amit gyerekkorunkban még úgy tanítottak nekünk, hogy emberség. Mérhetetlen embertelenséget, őrületet, vért, szégyent és tragikus fájdalmat hozott 2017. A győztes képek nagy része az Egyesült Államokban történt vérengzésekhez, másik csoportjuk a rohingya népirtáshoz kötődnek. És mindegyikben ott van a közös szál: az értelmetlenség. 

Tekintse meg a további képeinket

Az angyal a részletekben lakik – Petri 75

április 11., 11:42 Módosítva: 2018-04-11 15:29
779
„Először csúcsesztergályosnak gondolta magát, később osztályvezetőnek egy meg nem nevezhető intézményben, majd úgy vélte, hogy ő a vécésnéni Pécsett, a Dzsámi mellett.” A 2000-ben elhunyt Petri György írta ezt magáról a Vagyok, mit érdekelne ciklusának lábjegyzeteként, a rá jellemző, ahogy mondani szokás, fanyar humorral. Költő akart lenni már tizenhárom éves korától, és az is lett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, akinek már első versei az Élet és Irodalomban és a Kortársban jelentek meg. Míg a hetvenes évek közepén tiltólistára nem került, ekkortól lényegében a rendszerváltásig szamizdatban és külföldön publikált, fontos tagja volt a demokratikus ellenzéknek, a nyolcvanas években szerkesztője a Beszélőnek. Idén lenne 75 éves. A költészet napja alkalmából Szilágyi Lenke fotóművész képeihez Petri-Lukács Ádám írt visszaemlékezéseket. Szilágyi Lenke fotóművésznek pedig az óbudai Platán könyvtárban Petri 75 címmel nyílt kiállítása, ami április 30-ig látogatható.
Tekintse meg a további képeinket

Csöndesen csendélet nagykép

április 9., 22:29 Módosítva: 2018-04-10 11:19
245
A Budapest FotóFesztivál minden évben meghirdet egy pályázatot, aminek keretében egy klasszikus fotográfiai műfajt kell bemutatniuk kortárs fotósoknak. Az idei műfaj a csendélet volt, amire aztán minden korosztályból és irányzatból jelentkeztek művészek. A Csöndesen névre keresztelt pályázat anyagából válogattunk.

A csendélet egy elég tág fogalom, a határai összemosódnak a tárgyfotózással, és a tájképekkel, lehet realistább vagy szimbolikusabb, lehet szó szerint csendes, vagy csak mozdulatlan. A pályázat sajtóanyaga szerint a magyar fotó történetében a csendélet műfaja sosem volt egy tömegesen művelt, közkedvelt dolog, és főleg akkor szorult a háttérbe, amikor az előteret a dokumentarista fotózás uralta. A beérkezett anyagok szerint már a szervezők is ki merik jelenteni, hogy manapság a műfaji határok tágulnak, a klasszikus témák mellett már egyre gyakrabban a virtuális csendéletek.


kiállítás  a Budapesti Tavaszi Fesztivál programsorozatának a része, a Budapest Fotófesztivál és a Kiscelli Múzeum együttműködésével jött létre, április 6. és június 24. között tekinthető meg.

Tekintse meg a további képeinket

Orbán vejének árnyékából szólnak a mindennapi emberek

április 6., 19:32 Módosítva: 2018-04-07 15:18
1327
Binges Viktória Londonban él, Angliában végezte a fotós tanulmányait is. Egy éve foglalkozik fotózással, leginkább a maga fény és mint koncepció, mint szimbólum érdekli. Egyszerre két projekten dolgozott kint, az egyik egy portrésorozat, amelyben az alanyokat utcai lámpák világítják meg, a másik pedig egy kolorizmussal foglalkozó társadalmi projekt. Ebből a kettőből jött az ötlet, hogy eliosos lámpákat használjon egy egyszerre portré- és társadalmat érintő sorozathoz. "Én is nyomon követem a politikai történéseket, és a tehetetlenség szinte megőrjít. Azoknak készült ez a sorozat, akik ki mernek állni magukért, egymásért, másokért egy olyan országban is, ami árnyéka annak, ami volt, ami lehetne. Nagyon nehéz volt alanyokat találni, mert nagyon sokan félnek, nemcsak maguk miatt, hanem félnek, ha ők bevállaljak a véleményüket, családjuk kerülhet bajba. Majdnem feladtam, mivel szorított az idő, de a Migration Aid sajtótájékoztatója után, úgy döntöttem, megcsinálom, és ezzel a magam módján, tisztelgek a bátrak előtt" - meséli Binges a projektjéről, aminek az Árnyékország nevet adta. Az alanyok mind hétköznapi emberek, akik felvállalták az arcukat, és a projekt honlapján beszéltek az Elios-ügyről és arról, milyennek látják a mai Magyarországot.
Tekintse meg a további képeinket

Egyszer volt hol nem volt Vadnyugat

április 3., 00:22 Módosítva: 2018-04-03 12:15
148
Clint Eastwood és Charles Bronson ikonikus westernjeit nem a mexikói határ mentén, hanem Spanyolországban forgatták. Az egykori díszletek skanzenvárosokként maradtak fent.

Mark Parascandola 'Once upon a time in Almeria' című fotókönyve a Daylightbooks kiadó gondozásában jelent meg. Ezen a linken meg is tudják rendelni.

Tekintse meg a további képeinket

Ha a Föld sírni tudna. Vagy mosolyogni

április 1., 00:33 Módosítva: 2018-04-02 10:20
1765

Úgy rémlik, hogy gyerekkoromban az Ablak-Zsiráfban, a legérdekesebb lexikonban, amit valaha is olvastam, volt egy kis tanmese egy királyról, aki a világ összes tudását el akarta olvasni, ezért a tudósai előbb egy könyvtárnyi, majd egy szobányi, egy könyvnyi terjedelemben összegyűjtötték neki – azért egyre kisebben, mert öregedett, és egyre kevesebb elolvasására maradt már ideje – a legfontosabb információkat. Végül már olyan öreg volt, hogy egyetlen mondatra maradt csak ideje, és akkor a tudós elmondta azt az egy mondatot, ami körülbelül úgy szólt, hogy Felséges királyom, a világ hatalmas és megismerhetetlen. (Hálás lennék, ha írna valaki, aki nemcsak körülbelül emlékszik erre, hanem egész pontosan. Frissítés: Köszönöm a sok levelet, ezek szerint jól emlékeztem, hogy volt ilyen tanmese, de nem ott és nem úgy. A Világ és az ember című könyvben szerepelt, és az volt a záró mondata, hogy A világ bonyolult.)

Ennek a gondolatnak a hatására azóta is hatalmas tiszteletet érzek mindenki iránt, aki azon fáradozik, hogy ezt a megismerhetetlent, amennyire csak lehet, megismerjük. És ez a gondolat jutott először eszembe, amikor kezembe vettem Balogh Boglárka könyvét, az Ezerarcú Földet (Scolar kiadó, 2018). A szerző újságíró és fotós, a National Geographic Magyarország bloggere, aki nyolc éve fotózza és írja meg a világ országait az afrikai albínóktól a kobra cigányokon át az indiai Love Commandóig. A kötetben színes és fekete-fehér képek vegyesen jelennek meg, mi színes fotóin keresztül mutatjuk be, hogy valóban milyen sokszínű és soha meg nem ismerhetően változatos bolygó az, amin élünk, és milyen változatos az, ahogyan élünk rajta.

Tekintse meg a további képeinket

Amikor a dobogóról lemaradni is dicsőség

március 29., 20:04 Módosítva: 2018-03-30 16:17
470

A Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként március 29-én, csütörtök este 6-kor nyílt díjátadóval egybekötve a 36. Magyar Sajtófotó Kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A körülbelül ötszáz kiállított kép java része a 2017-es Magyar Sajtófotó Pályázat nyertes, díjazott képeit mutatja be (köztük az Index fotóriportereinek alkotásait is), de a szervezők, kurátorok kiállításra érdemesnek ítéltek rengeteg olyan fotót is, amik a többfordulós zsűrizés során nem jutottak végül a legjobbak közé, de ettől még remek képek. Az alábbiakban ezek közül válogatunk, kicsit megmutatva, hogy a nyertes képeknek milyen, amúgy is erős és népes mezőnyből kellett kiemelkedniük (a 36. magyar sajtófotó pályázatra 247 szerző 2260 pályaművet nyújtott be), és talán azt is érzékeltetve, hogy vannak olyan versenyek, ahol a dobogóról lemaradni is dicsőség.

  • A kiállítás megtekinthető: 2018. március 30-tól május 19-ig, mindennap 11 és 19 óra között.
  • A kiállítás kurátora: Szigeti Tamás
Tekintse meg a további képeinket

Térdig gázolunk a mocsokban, de élvezzük

március 23., 16:12 Módosítva: 2018-03-24 18:13
725

Kevés fejlemény változtatta meg annyira a mindennapi életet az elmúlt évtizedben, mint az, hogy mindenki zsebében ott lapul egy értékelhető képminőséget produkáló kamera, ami lehetővé teszi a fotók azonnali közzétételét is. Az okostelefonok korában semmi marad dokumentálatlanul, az ingyenes fotózás és a filléres internet-hozzáférés kombinációja elképesztő mennyiségű, többségében érdektelen vizuális tartalommal árasztja el az online beszélgetéseket és a közösségi médiát.

Nevezik ezt digitális szemetelésnek is, de kár lenne vitatni, hogy egy csomó izgalmas tartalomnak megágyazott a technológiához való széles hozzáférés. Ilyen a mindennapi abszurd helyzetek megörökítésének műfaja is, aminek az egyik legtermékenyebb gyűjtőhelyévé a Trash of Pest Facebook-csoport vált az utóbbi pár évben

A kezdetben egy szűkebb kör vicces streetfotóinak posztolására létrehozott felület mára háromezer főnél is nagyobb közösséggé nőtte ki magát, amibe mindennap tucatjával töltik fel mobilos képeiket a tagok a főváros bizarr, mocskos, sírvaröhögős, undorító, morbid vagy csak spontán humoros villanásairól. Ebben a nagyképben a csoport hároméves történetének több ezer posztjából szemezgettünk.

Tekintse meg a további képeinket

Minden ugyanaz másként

március 22., 00:10 Módosítva: 2018-03-22 10:53
66
Major Ákos eredeti foglalkozását tekintve grafikus, a Tobe Galériás fotókiállítása 5 évnyi fotózás anyagát foglalta össze, REND címmel.

Major Ákos neve ismerős lehet a fotózást közelről követőknek, pedig ez volt az első budapesti kiállítása. A REND című válogatás az elmúlt öt év munkáit mutatta be. “Témái között természeti és városi csendéleteket láthatunk. Fotóinak nyugalmas hangulata, elegáns kompozíciója, geometriája és főleg színvilága határozza meg egyéni stílusukat. “ - írták a kiállítás ismertetőjében.

“Lassú mozgású fotós vagyok, szeretek elmélyedni a tájban, a közegben ahol vagyok. Általában kinézem magamnak a helyszíneket, és odautazom. Azt szeretem, ha foglalkozhatok a fotózással és nem kell rohanni. Persze voltak/vannak váratlan helyzetek, amikor improvizálni kell. Időről-időre jól jön egy-egy új feladvány.” - mondta korábban egy interjúban.

Major Ákos a Pécsi Művészeti Szakközépiskola grafika szakára járt, majd a MOMÉ-n diplomázott. Grafikusként és art directorként dolgozik, 2010 óta szabadúszó.

Tekintse meg a további képeinket

Az én házam, az én váram

március 18., 15:31 Módosítva: 2018-03-19 10:56
87
Az én házam az én váram című anyagában Magócsi Márton a saját 2017-ét fotózta le, és közben érezte, hogy visszajönnek azok az élmények, amiket szülei és nagyszülei is átéltek, ezzel pedig mintha Magyarország utóbbi évtizedeit is összefoglalná.


„Minden család tele van legendákkal. Néhány igaz, sokuknak van némi valóságalapja, de a legtöbb csak legenda. Ettől még az utóbbi években úgy éreztem, hogy a családi legendáink környezete, a szüleim és nagyszüleim élményei visszatérnek az életbe körülöttem. Nagyon szürreálisnak tűnt az egész. Jobb híján rég lejárt filmmel próbáltam meg dokumentálni a múlt és a jelen vélt keveredését, a talált nyersanyagot a barátaim, életem, családom és a jelen Magyarországának képeinek kitéve. Az eredmény a fényképezőgép által rögzített valóság, a nyersanyag véletlenszerű torzításainak és a saját önkényes narratívám (melyet itt nem béklyóz meg az újságírói törekvés a vélt igazság rögzítésére) egyvelege, egyfajta kreált bizonyíték. A képek hangulata évtizedekkel ezelőtti, a tartalmuk nagyon mai – írja Magócsi.

Az én házam az én váram című sorozatot április 9-ig lehet megnézni a budapesti Capa Központ projekttermében, minden nap 11 és 19  óra között.

Tekintse meg a további képeinket

A szívekre tett kezek ünnepe volt

március 15., 21:41 Módosítva: 2018-03-16 15:42
142

Három hét van a választásokig, nem csoda, hogy az idei március 15. a kampány jegyében telt, és nagyon sok embert mozgatott meg. A belvárosban egymást váltották a felvonulások, tüntetések. Fotósaink igyekeztek mindenütt ott lenni, és elkapni az ünnep legfontosabb pillanatait. A nap eseményeinek nagyképes összefoglalója következik.

Tekintse meg a további képeinket

Egy briliáns elme egy használhatatlan testben

március 14., 22:47 Módosítva: 2018-03-19 15:38
3386

Stephen Hawking egy jelenség volt: egy briliáns elme egy használhatatlan testben, aki szinte egyedül többet tett a tudomány népszerűsítéséért, mint őelőtte mindenki együttvéve. Volt elmélete Isten létezésének szükségszerűségéről, a túlvilágról, a földönkívüli életről, a mesterséges intelligenciáról: mindenről, amiről csak gondolkodni érdemes volt. Azonban soha nem tartotta magát a Föld legokosabb emberének, és bár a legtöbb elmélete leginkább tudományos fantasztikumnak tűnik, kevés hozzá fogható fizikus élt eddig széles e világmindenségben. 

Tekintse meg a további képeinket

Zöldhatár

március 8., 22:02 Módosítva: 2018-03-09 15:27
1125
A 2014 óta Európába áramló szíriai, afgán és pakisztáni bevándorlók tömegei alaposan fölkavarták a politikai életet és heves vitákat gerjesztettek. Molnár Zoltán fotográfus végigutazta Kelet-Európa határait, hogy képekben mutassa meg a határvidék történeteit - Szerbia és Magyarország, Ausztria és Szlovénia, valamint Magyarország és Horvátország határterületein fotózott, emellett képeket készített egy elhagyott belgrádi vámházban, valamint Budapest utcáin.
Tekintse meg a további képeinket

Kilátástalanság és halál – ennyi maradt az embereknek Kelet-Ukrajnában

március 5., 23:15 Módosítva: 2018-03-08 13:45
1112

A donyecki és luganszki területek egykor Ukrajna leggazdagabbjainak számítottak, ahol az emberek viszonylag magas életszínvonalon, biztonságban élhettek. Az oroszok által támogatott szakadárok azonban erőszakállamot hoztak létre ebben a kelet-ukrajnai régióban, ahol szegénység, kilátástalanság és folyamatos életveszély jut azoknak, akiknek nem volt hová menekülniük. A víz mérgezett, akadozik a fűtés és az áramszolgáltatás, bedőlt az oktatási rendszer, a helyzeten pedig csak a mindezt előidéző Oroszország segíthetne.

Tekintse meg a további képeinket

A kutyáikat is megették, hogy életben maradjanak

február 28., 08:45 Módosítva: 2018-03-01 05:28
309

A 19. század végén és a 20. század elején szinte öldöklő küzdelem indult a még ismeretlen, fagyba zárt világok felfedezéséért és a pólusok eléréséért. Az akkori technikai fejlettség miatt mindegyik expedíció túlélőtúrának számított, a hideg, a nem kielégítő táplálkozás, a lassított felvételként való haladás, a világtól való elzártság és a gyenge kommunikáció mind tragédiához vezethetett. Sokan oda is vesztek a nemzetek és egyének közötti rivalizálásban. Az expedíciókra indulók egyszerre voltak kiváló sportemberek, az ismeretlent feltérképező tudósok és találékony mérnökök. Sokuk neve feledésbe merült, hiába voltak Robert Falcon Scott, Roald Amundsen vagy Ernest Shackleton expedícióinak tagjai az 1922-ig tartó hősies korszakban, amikor sem gépek, sem a távközlés nem segíthetett rajtuk, csak saját erejükben és társaikban bízhattak. 

Tekintse meg a további képeinket

Egy PET-palack útja a kukától az újjászületésig

február 22., 23:54 Módosítva: 2018-02-24 00:52
4925

Máig tartja magát a városi legenda, hogy a szelektív kukákba dobott hulladékot a szemetesek úgyis végül összeöntik a többi szeméttel. Innentől kezdve a fél ország nem veszi komolyan a szemét kiválogatását. A másik fele meg nem mindig tudja, mit és hova kell rakni. Mégis működik valahogy a rendszer.

Tekintse meg a további képeinket

Menekültek vagy terror, melyik az év képe?

február 14., 13:45 Módosítva: 2018-02-14 18:43
205
Szakítva a korábbi évtizedek gyakorlatával, idén nem csak az év képének választott fotót jelentette be a World Press Photo, hanem azt a hat képet, amiből a zsűri döntése nyomán kiválasztják majd az év képét áprilisban. A végső körbe jutott fotók a tavalyi év rendkívüli híreit vonultatják fel. Helyett kapott köztük Moszul ostroma, a venezuelai krízis, a rohingják tragédiája és a londoni terrortámadás is.

A hat képet elnézve érthető a zsűri tavalyi elnökének különvéleménye. Stuart Franklin több helyen is azt nyilatkozta - köztük például az Indexnek adott interjújában - hogy hülyeség év képét választani, hiszen az egyre inkább olyan, mintha almát hasonlítanánk össze a körtével. 125 országból pályáznak fotósok, a győztes kép pedig - legyen bármennyire fontos is - kiszorít egy sor hasonlóan erős képet és történetet. Az új rendszerrel ezen az ellentmondáson akarnak enyhíteni.

Tekintse meg a további képeinket

A lehullott gyümölcs émelyítő illata

február 9., 00:17 Módosítva: 2018-02-09 12:05
210
Üres medencék, gazzal felvert kertek, kóbor kutyák. Saudade: ez a címe Kóti Réka sorozatának, amelyben emberek nélkül, a maga csendjében mutat be egy elnéptelenedett portugál falut. A képekből Portugáliban nyílik kiállítás.

Kóti Réka analóg képeivel már korábban is foglalkoztunk itt az Indexen, a Thesszaloniki-sorozat központi motívuma a tengerpart volt, a mostaniak pedig arról az erős nosztalgikus vágyról szólnak, amikor valami olyasmi hiányzik nekünk, amit már elvesztettünk. Portugálul ezt úgy mondják: Saudade, ezt a szót tartják a világ egyik legszebb kifejezésének is.

“A Saudade sorozat képei egy szeptemberi utazás során készültek a Lisszabontól egy órányira található Vila de Marmeleira faluban. A pár száz főt számláló falu – ahol egy hetet töltöttünk egy nemzetközi csapattal - mára szinte teljesen kihalttá vált.” -írja a fotós a projektről. 

"A szél futta utcákon csak kóbor állatokat láthatunk, a szépen felújított villák és medencék üresen állnak. A lakosok a falu közepén álló kis bárban tudnak csak találkozni, a közértek, gyógyszertárak, bankok, iskolák bezártak. Vila de Marmeleira utcáit átjárja a lehullott gyümölcs émelyítő illata, egy-egy kertben kétségbe esett, magukra hagyott kutyákat találhatunk. A gaz és a több méteres kaktuszok felülkerekednek az épített környezeten, a villák udvarán található egyszer ápolt medencék mellett kóbor macskák lustálkodnak. Az házak, kertek úgy néznek ki, mintha még mindig várnának valakire, aki soha nem fog visszatérni. A jelenség nem egyedülálló Portugáliában, a falvak, kisvárosok elnéptelenedése növekvő probléma az egész országban. (…) A Saudade sorozat készítésekor éreztem először azt, hogy hiteles a falut a maga csendjében bemutatni, emberábrázolás nélkül.”

A fotók egy 70-es évekbeli Canon FTB filmes géppel készültek diafilmre, multiexpozícióval, utómunka nélkül. A kiállítás február 28-ától lesz a Vila de Marmeleira-ban található Center for Heritage and Emotions kuturális székházban.

Tekintse meg a további képeinket

Tajpej, az egzotikus káosz otthona

február 3., 23:31 Módosítva: 2018-02-04 14:51
281
Közel hétmillió ember, eszméletlen mennyiségű robogó, iszonyatosan párás klíma évi két-három tájfunnal. Ugyanakkor varázslatos éjszakai piacok, a kínai konyha teljes palettája, nem létező borravaló, nyitott és barátságos helyiek. Pánszky Márk tizenkét éve él a tajvani fővárosban, és azóta fotózza a az utca emberének mindennapi életét.
Tekintse meg a további képeinket

A tinédzserkor álmait nehéz lepipálni

január 31., 22:02 Módosítva: 2018-02-01 15:27
108
„Are teenage dreams so hard to beat?” – teszi fel a kérdést Feargal Sharkey, az Undertones énekese a talán legnagyszerűbb számban, amit valaha a tinédzserkorról írtak, a Teenage Kicks első sorában. És ahogy felnőtt fejjel egyre távolabb kerül az ember attól a korszaktól, egyre jobban gondolja azt, hogy nem, tényleg nem lehet lepipálni a tinédzserálmokat.
Tekintse meg a további képeinket

A zuhany alatt kellett fekvőtámaszoznia, aztán betették a szárítógépbe

január 23., 23:55 Módosítva: 2018-01-24 14:14
272

Január 8-án bűnösnek vallotta magát az amerikai tengerészgyalogság egyik olyan kiképző őrmestere, aki az egyik felelőse volt a Parris Island-i kiképző támaszponton feltárt durva visszaéléseknek. A 2015-ös ügyben több kiképző tiszt arra utasított egy muszlim újoncot, hogy feküdjön be egy ipari ruhaszárítóba, amit többször beindítottak. Csak akkor szállhatott ki belőle, amikor hajlandó volt megtagadni a hitét.

Michael Eldridge-et lefokozták tizedessé, 45 napos eltiltást kapott, és áthelyezik a tengerészgyalogságtól. Azért úszhatta meg ennyivel, mert vállalta, hogy tanúskodik egy másik kiképző őrmester, Joseph Felix ellen, akit tavaly novemberben 10 év börtönre ítéltek és leszereltek. Felixet a hadbíróság bűnösnek találta az említett ügyben és egy 2016 márciusában öngyilkosságot elkövető muszlim újonc zaklatásában is. Felixről a tárgyalás alatt az ügyészek azt mondták, hogy szadista módszereket alkalmazott, és kifejezetten utazott a muszlim újoncokra.

A pakisztáni-amerikai Raheel Siddiqui öngyilkossága után indult vizsgálatok egy sor visszaélést tártak fel Parris Islanden, ahol már korábban is voltak visszás ügyek. A tengerészgyalogságról tudni lehetett, hogy kemény, a határokat feszegető módszerekkel törik be az újoncokat, és faragnak belőlük bármilyen nehéz helyzettel szembenéző katonákat, de az elmúlt időszakban az derült ki, hogy a kiképzők egy része ennél sokkal tovább ment, és módszeresen visszaélt hatalmával, a muszlimokat pedig vallásuk miatt is sokszor vegzálás érte.

Tekintse meg a további képeinket

Van, aki nem tudja feldolgozni, hogy háromszáz nő megőrül érte

január 22., 20:29 Módosítva: 2018-01-23 14:48
1011
Ne hívd őket chippendale-nek. A Hot Men Dance egy táncos ötletéből nőtte ki magát nemzetközileg jegyzett csapattá, Magyarországon pedig egy fejlődő cégbirodalommá, mindezt arra alapozva, hogy nők számára adnak elő varietéműsorokat. Olyan varietéműsorokat, amikben rövid idő alatt a táncosok ledobják a ruháikat, esetleg tejszínhabbal vagy testápolóval kenegetik magukat, és egy adott pillanatban felhívnak a közönségből egy szerencsést, hogy körbeünnepeljék. Ez a fajta műsor leginkább a Magic Mike című filmből lehet ismerős: tánc, jelmezek, de nincsen frontális meztelenkedés, nincs csók, nincs szex a színpadon.

Az egész úgy hangzik, mint egy húspiac, amin többezres belépőért cserébe nők sikítva csodálhatnak meg férfitesteket, sőt, ha mázlijuk van, akkor meg is fogdoshatják őket. És egy ilyen műsor olyan is, amilyennek hangzott az előző mondatban, de nem nehéz felfedezni benne a részleteket: a teljesen kifordított erődinamikát, amiben teljes egészében egy férfi irányítja azt, hogyan, mikor, és mennyire érinthetik meg. A játékot a közönséggel, hogy egyenletesen tartsák a sikítozást. A különböző sztereotípiák használatát, akár a figurákban (a nagydarab mamlasz, a piszkosul jóképű, a tetovált rosszfiú), akár a kosztümökben (spártai katonák, rendőrök, tűzoltók). A Hot Men Dance kielégít egy igényt, de még a legelcsépeltebb pillanataiban is rengeteg munka van.

És ennek a rengeteg munkának az irányítópultjában Tímár Péter, azaz művésznevén Pietro Jackson áll, aki Vizoviczki egyik szigetes diszkójában kezdett díszletként táncolni, Dániában diplomázott, dolgozott szakértőként állami beruházásokért felügyelő cégnél és rendezvényszervezőként is, de azt vette észre, hogy a tánc az, ami miatt jön érte a sofőr, és mehet Bécsbe százeurókért egy este fellépni. Ebből nőtt ki aztán a Hot Men Dance, ami megjárt magyar tehetségkutatót, hatodik kerületi szórakozóhelyeket, és tavasszal egy komplett romániai turnét is maga mögött tudhat. Mert a társulat megy haknira, céges bulira, lánybúcsúra, szülinapra, sőt, még jótékonysági rendezvényekre is. Felléptek már Svájcban, Németországban, Ausztriában, Csehországban, Ibizán.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal fotósunk egy évig követte a Hot Men Dance-t a különböző magyarországi fellépéseire, és a végén leültünk Tímárral, hogy meséljen arról, miből és hogyan alapította a társulatot, mi a feltétele annak, hogy valaki csatlakozzon hozzájuk, és meddig lehet ezt a munkát egyáltalán csinálni.

Tekintse meg a további képeinket

Tetszhalott Donyeck a háború árnyékában

január 14., 01:20 Módosítva: 2018-01-15 01:35
292
Ukrajna nehézipari fellegváraként az ország leggazdagabb városa volt az egykor egymilliós Donyeck. A 2012-ben még a futball-Eb-mérkőzésnek is otthont adó kelet-ukrajnai város a 2014-től az oroszbarát szakadárok központja lett, amelynek nyugati széle véres és elhúzódó harcok helyszíne volt. Az el nem ismert Donyecki Népköztársaság (DNR) fővárosa körül most nincsenek harcok, de miután százezrek hagyták el – ki Ukrajna más részeibe, ki Oroszországba ment – tetszhalott állapotban van. A legsúlyosabb harcoktól sújtott részein alig sikerült bármit helyreállítani, sokfelé akadozik az áramellátás és a fűtés. Többfelé kijárási tilalom van érvényben éjszaka és nem látszik, hogy a helyzet a közeljövőben megoldódna. Bár aktív harcok nem jellemzők a térségben, a minszki tűzszüneti megállapodást rendszeresen megsértik kisebb nagyobb tűzharcokkal. A rendezéshez a nemzetközileg elszigetelődött Oroszország és a Nyugat kapcsolatának normalizálódása is kellene, ettől azonban inkább távolodtunk az elmúlt év során.
Tekintse meg a további képeinket

Akit elvarázsol a cirkusz, azt nem ereszti

január 8., 23:00 Módosítva: 2018-01-09 12:48
347
2018 elején, a Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivállal egy időben kezdődik a 250 éves modern kori cirkusz jubileumi évének nemzetközi ünnepségsorozata. A Fővárosi Nagycirkusz erre egy kiadvánnyal is készült: a neves magyar artistákkal készült interjúkhoz Urbán Ádám készített portréfotókat, amikből most itt az Indexen is bemutatunk néhányat.
Tekintse meg a további képeinket

A kadétok a Kreml új üdvöskéi

január 3., 23:24 Módosítva: 2018-01-04 15:02
544
Oroszország ostromlott erőd – hirdeti egyre nyíltabban a Kreml. Oroszország fokozatosan jutott el Vlagyimir Putyin alatt a Nyugattal való együttműködéstől a konfrontációig, állítva, hogy a feszültséget a nyugati világ kezdte, a NATO bővítésével, nyugati katonai bázisokkal a volt Szovjetunió területén, aztán a színes forradalmakkal, mint amilyen az ukrajnai is volt. A kelet-ukrajnai konfliktus és a Krím elcsatolása miatt szankciókkal sújtott Oroszországban egyre alakulnak az új kadétiskolák, amelyek általános és középiskolásoknak adnak ízelítőt a katonai életből – és erősítik meg az ideológiai meggyőződést, hogy Oroszországnak meg kell védenie magát a szétesésére bazírozó külvilágtól.
Tekintse meg a további képeinket

2017 legzseniálisabb police.hu-s képei

2017. december 31., 20:11 Módosítva: 2018-01-01 16:07
265
Az egyik legjobb hírforrás Magyarországon a Police.hu, főleg a képek miatt. Imádom, csodálatosak tudnak lenni. Örömhír mindenkinek, hogy 2017 végén ismét a hiperrealisztikus fotók legjavából válogattunk. Őszintén szólva még Barakonyi Szabolcs fotóművészete is eltörpülni látszik a rendőrségi helyszínelők idei termése láttán, talán az Index új képszerkesztőjének, Németh Péternek is lenne hozzájuk egy-két szava. A Police.hu magyar fotósai fényévekre előre meghatározhatják a fényképészet globális trendjeit, ha így folytatják. Joggal várhatnak arra, hogy nemzetközileg befussanak, hogy jövőre a Gucci vagy a Balenciaga divatház készítsen velük katalógust, annyira előremutatóak egyes rendőrfotók. Nem büntetnek, ezek a képek elkényeztetnek a maguk jóságával, tökéletességével, mondanivalójával. Ugyan a rögvalóságot látjuk, mégis, ez már művészet. A képek művészi és társadalmi oldalát megragadva válogattunk kíméletlenül, hiszen rengeteg jó kép volt. Ígérjük, jövőre lesz interjú is a legjobb fotóssal. Addig is BÚÉK 2018!
Tekintse meg a további képeinket

A gyerek szeme ablak a világra. De milyenre?

2017. december 29., 23:08 Módosítva: 2017-12-30 21:12
1684
Az Unicef minden évben a világ legelismertebb fotóriportereivel dolgozik együtt, hogy dokumentálják és bemutassák a világ konfliktusokkal terhelt felén végzett munkájukat, és felhívják a figyelmet a veszélyzónákban élő gyerekek helyzetére. Egyszerre megható és elkeserítő az év képei válogatásuk.
Tekintse meg a további képeinket

Így megy ez évek óta, napok óta, órák óta

2017. december 21., 13:05 Módosítva: 2017-12-22 15:53
410
Budapest groteszk karácsonyi pillanataiból válogatottunk egy Nagyképre valót, hozzájuk hasonlóan groteszk mininovellákat fűztünk, az örkényi egypercesek néha komor, néha könnyed hangulatában. Fenyőárus, próbababák, karácsonyfák, kirakatok – látszólag hétköznapi jelenségek, mégis, mintha minden kép és minden szöveg a valóság kereteit feszegetné.
Tekintse meg a további képeinket

A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája

2017. december 21., 09:59 Módosítva: 2017-12-22 07:22
688
A középosztálybeliség a jólétről, jól létről, a szabad választásról szól. Ott és akkor azt csinálhasd, amit akarsz, amit helyesnek tartasz. Ha egy társadalomban sok a szabad ember, akkor az a társadalom sokkal több lehetőséget tud adni az egyes embereknek. Ha egy ember jól él, ha szabad a döntéseiben, akkor nem csak azért dolgozik, hogy meglegyen a napi betevő, hanem azért, hogy jó dolgokat hozzon létre. Ha egy ember jól él és szabad, akkor képes kitekinteni a saját életéből, és tenni másokért, számára fontos ügyekért.

Összeállításunkban arra keressük a választ, hogy van-e ma Magyarországnak egy olyan középosztálya, amely valóban képes a politikai, gazdasági, kulturális rendszert befolyásolni, egy igazságosabb társadalmi berendezkedésért küzdeni. Multimédiás riportjainkban bemutatjuk, hogyan él és gondolkozik a szűk, félrecsúszott magyar középosztály. Mire költik a pénzüket azok, akik európai színvonalon élnek, és mivel küzdenek azok, akik méltatlanul csúsznak ki a középosztályból! Cikkeinkben pedig arra keressük a választ, hogy hogyan jutottunk odáig, hogy ilyen szűk ma Magyarországon a középosztály, és vajon van-e kiút.

Az összeállítást Hajdú D. András, Magócsi Márton, Szurovecz Illés és Tóth Sára készítette, egyben ide kattintva kattintva érheti el.

Tekintse meg a további képeinket

Magyarország csak gifeken bír megmozdulni

2017. december 17., 00:21 Módosítva: 2017-12-17 21:49
201
A Hősök tere angyala emigrál, Hitler megkergeti Horthy Miklóst. Internetes művészet Szarvastól, az Index grafikusától és Rubi Annától, már offline változatban is.
Tekintse meg a további képeinket