Öt éves az Index fotós rovata

tegnap, 23:02 Módosítva: 2017-05-26 23:08:18
161
Öt éves lett a Nagykép, az Index fotórovatának blogja, ahol eddig az index legjobb fotós anyagait láthatták (és ez remélhetőleg ezután is így lesz).

Internetes időben mérve ez évtizedeket jelent, mi pedig igyekeztünk ezalatt az idő alatt a kevesebb több jegyében szerkesztve bemutatni fontos, kedves és érdekes témákat, legyen szó neves külföldi fotósok riportjairól, rangos galériák kiállításairól, pályázati anyagokról vagy a legjobb hazai fotósok válogatásairól. Na, meg persze a saját munkáinkat is.

Öt év alatt sokmindent elértünk. Büszkék vagyunk például a közös munkára a Fortepan szerkesztőivel, ami a Humanista főtiszt képeivel indult a Don-kanyarból. Hétről hétre előásunk egy-egy páratlan hagyatékot a magyar történelem talán legfontosabb fotóbányájából a Fortepan blogon. Arra is, hogy Szémann Tamás ötlete nyomán 25-nél is több fejezetben foglalkoztunk a képes történetmesélés ősatyjának számító, amerikai Life magazin legnagyobb fotósaival.

Sorolhatnám még naphosszat, hány képes anyaggal sikerült olvasóink százezreit hétről hétre megszólítani. A következő öt évben pedig azon leszünk, hogy az indexes kollégák is elhigyjék, hogy a fotó is lehet olyasmi tartalom, mint a legépelt betűk.

Az Index fotósai ehhez hónapról hónapra hozzátesznek egy-egy hazai riportot is, szeretnénk most néhány ilyet ajánlani, meg mindenkitől egy-egy kedvenc anyagot, aki részt vesz ma a szerkesztésben.

Tekintse meg a további képeinket

Ha nem változik semmi, nálunk is ez lesz az egészségügyben

május 18., 11:18 Módosítva: 2017-05-18 21:06:34
608
Menekülnek az orvosok, nővérek, gyógyszerészek Romániából. Olyan nyugat-európai országokba költöznek, ahol sokkal jobb az egészségügyi rendszer. Andreea Campeanu fotóin a román állami egészségügyi rendszer elevenedik meg, de képei akár a magyar állami egészségügyben is készülhettek volna. Ósdi műszerek, riasztó orvoshiány, hálapénz, korrupció.
Tekintse meg a további képeinket

Megmérettette magát a magyar medve

május 15., 15:58 Módosítva: 2017-05-16 11:17:02
1002
Szőrös, nagydarab és meleg férfiak: nagyjából így lehet leírni annak a közösségnek a tagjait, akik magukat meleg medveként azonosítják. Idén tavasszal rendezték az első Európai Meleg Medve választást Kölnben, a megmérettetésen kilenc ország medvéi versenyeztek, köztük a magyar Csaba is. Közben még a kezét is megkérte maci-szerelme.
Tekintse meg a további képeinket

Szüleink városképének részei voltak, most a szobánkban lóghatnak

május 12., 14:43 Módosítva: 2017-05-13 11:08:27
193
Pénteken a Brody Studiosban rendezik meg a 13. Plakátaukciót. A legendásan oldott hangulatú árverésen – amelynek szervezője a Budapest Poster Gallery – olyan plakátok cserélnek gazdát, amik annak idején a falak helyett a városkép szerves részét alkották, és szüleink, valamint nagyszüleink mindennapjainak háttereként szolgáltak. A plakátok a csokitól és üdítőtől kezdve az illatszereken át a keletnémet filmekig szinte mindent hirdettek, miközben tervezésük – számos neves képzőművész megélhetésén túl – a gondtalanabb és felszabadultabb alkotás lehetőségét is biztosította. Ezekre az alkotásokra ugyanis a hatalom nem figyelt olyan hangsúlyosan, és nem vetített rájuk olyan ellenségképet, mint például egy festmény esetében. Bősze Ádám és Somos Anna segítségével válogattunk az aukció legizgalmasabb darabjai közül.
Tekintse meg a további képeinket

Az ösztöndíj véget ért, a szerelem nem

május 6., 13:05 Módosítva: 2017-05-07 01:08:49
1236
Idén lesz harminc éves az Erasmus, a világ legnagyobb oktatási csereprogramja. Az ösztöndíjprogram keretében eddig 9 millió fiatal jutott el külföldre, tanulhatott nyelveket, fedezhetett fel idegen kultúrákat, szerezhetett barátokat és persze eshetett szerelembe a világ különböző pontjain. Az évforduló és az Európa-nap kapcsán készülő kiállítás anyaga tíz olyan párt mutat be, akik az Erasmus-program ideje alatt lettek szerelmesek és a mai napig együtt élnek. A fotók szereplőinek története rávilágít arra is, hogy a csereprogram az európai integráció egyik kézzelfogható példája, ami számos módon gazdagíthatja a résztvevők életét.

Magyarországról az 1998-as csatlakozás óta 66 ezer hallgató vett részt a programban, de az Erasmus társprogramjaival együtt összesen 230 ezer magyar oktató, önkéntes vagy gyakornok szerzett már nemzetközi tapasztalatot. Közben pedig Magyarországra is egyre többen érkeznek külföldről, tavaly már többen voltak azok, akik ide érkeztek tanulni, mint akik innen mentek egy másik országba.

A Képszerkesztőség fotósainak munkáin keresztül tíz olyan párnak az életébe nyerünk bepillantást, akiknek van valamilyen magyarországi kötődésük, ezekből a fotókból válogattunk. A szabadtéri kiállítást először május 7-én vasárnap a budapesti Szabadság téren lehet megnézni, utána turnéra indul és több vidéki városban is bemutatják a képeket.
Tekintse meg a további képeinket

Egy évszázadnyi fura tekintet Budapest utcáiról

május 5., 00:49 Módosítva: 2017-05-05 18:06:24
930
Egyedülálló tárlat nyílt a Kiscelli Múzeumban, ami összefoglalja a streetfotó évszázados magyarországi történetét. Vagy legalábbis azt, amit mi utcai fotózásnak nevezünk. A műfaj ugyanis nem egészen az utca életét megörökítő, spontán pillanatok sokaságát jelenti idehaza, hanem helyette egész más irányba fejlődött a huszadik században.

Budapesten nem termett sok Garry Winogrand, Elliott Erwitt vagy Bruce Gilden, mert az első és második világháború, '56, majd a pártállami évek közhangulata nem igazán kedvezett a szabad utcai életnek és annak még szabadabb dokumentálásának.

*Direkt írtam Budapestet, le merném fogadni ugyanis, hogy a képek 99,9 százaléka a fővárosban és azon belül is a Nagykörút vonzáskörzetében készült, mindegy, hogy 1910-et vagy 2015-öt írunk.*

A budapesti utcák emberét történelmi tragédiák sora formálta bizonytalanná a kamerás idegenekkel szemben, a tárlat alapján pedig úgy tűnhet, hogy a streetfotó Magyarországon szinte sosem a hétköznapok névtelen szereplőiről, mindig inkább nyilvános események vagy szervezett beállítások résztvevőiről szól.

A tárlat egy évszázadnyi ellentmondásos helyzetet vonultat fel, ahol az emberek furcsán néznek a körülöttük ólálkodó kamerás alakra, vagy háttal állnak a fotósnak. Az évtizedek alatt csak kevés fotós tudott igazán jól eltűnni a képeiből, az ő képeik – mint például Benkő Imre fotói  azonnal ki is ugranak a körülöttük álló képek közül, ahol még a legspontánabbnak tűnő jelenetekből is kiérződik az erős feszengés, ami mindig a fotós szokatlan jelenlétének szólt  és ami a képek alapján az egész műfajt kísérte a nyolcvanas-kilencvenes évek végéig.

Mi is bemutatunk egy rövid válogatást a tárlat anyagából, de higgyék el: a nyikorgó múzeumi padló nem várt hangulatot ad az egyébként alig néhány centis századeleji képekhez, amikor közel kell hajolni hozzájuk, hogy az apró részleteket is megvizsgáljuk rajtuk. Szóval, érdemes elmenni és megnézni a többtucatnyi képet felvonultató gyűjteményt a falra rakva is.

A kiállítás június 25-ig látogatható.

Tekintse meg a további képeinket

Az istenek lejöttek a grundra

április 30., 21:05 Módosítva: 2017-05-01 13:04:30
98

Megfigyelték? Mára mintha kettészakadt volna futball. Sőt, nem is csak kettészakadt, hanem mintha két teljesen más sportágat látnánk, amikor a tévében csodáljuk a világsztárokat, ügyességüket, kitartásukat és azt a miliőt, amiben a modern labdarúgást csúcsra járatják.

És emellett van az futball is, amit mi magunk sokkal jobban ismerünk, a közeli sporttelepről, a szomszédos grundról, a poros délutánokról. Amihez a focin kívül barátságok, beszélgetések kötődnek. Ha vidéken járok, és a főúton egy falusi stadion mellett megyek el, mindig megállok megnézni azt, akár zajlik meccs, akár nem. Ez az amatőr foci és az amatőr futball világa, ami sokkal inkább szól rólunk, mint a profi futball. Az amatőr futballban önmagunkat látjuk, és még azt is el tudjuk képzelni, hogy simán beférnénk abba az amatőr csapatba, ugye!?

Ha a falu szélén, a libalegelő mellett pocakos férfiak fociznak, azok mind mi vagyunk. Ebben a közegben nem néznek csúnyán az emberre, ha az oldalvonal mellől taktikai utasításokat ordít be a pályára, ki hova passzoljon, vagy ki mit csináljon a labdával. Vagy magával. Nekünk, magyaroknak ráadásul mindehhez nem is kell vidékre utaznunk, hiszen a profi magyar foci is megrekedt a két futballvilág között.

A német Christian A. Wernernek viszont az amatőr futballvilág felfedezéséhez már messzebbre kellett utaznia, a dortmundi, müncheni, hamburgi arénáktól távol, hogy megtalálja a helyet, ahol a futball legalább annyira a szurkolóké is, mint a játékosoké meg a klubtulajdonosoké, ahol a szurkolók feladata nem annyi, hogy tátott szájjal bámulják ezt a sportot, amit a rendszer haszonélvezői már szinte teljesen eltávolítottak tőlük. Ahonnan senkit nem fognak kitiltani egy kis trágárság miatt, és ahova nem kell brutális pénzt fizetni a belépőjegyért.

Tekintse meg a további képeinket

18-an maradtak, megvénültek, de nem tágítanak az istenüktől

április 26., 00:42 Módosítva: 2017-04-26 15:54:34
191
Porcelán tányér, ezüst villa, vasalt terítő, virágdíszek, roskadásig rakott asztal: egy ma már elfelejtett spirituális mozgalom napi hitgyakorlatának legfontosabb kellékei. Hiába hiányzik ma már a vendégsereg, hiába nem jönnek többé csapatostul az éhes, kiszolgáltatott emberek, mint egykor, a mozgalom fénypontján, a ‘30-as évek válság sújtotta Harlemjében, a megmaradt hívek hétköznapi munkákból álló rituáléikon keresztül az Istennel való kapcsolatot élik meg. Kristin Bedford, a vallástudományt tanult fotós öt hétre hozzájuk költözött, és elkészült A tökéletes kép.
Tekintse meg a további képeinket

A négy fal között rejtőzik az igazi lakótelep

április 20., 22:58 Módosítva: 2017-04-21 16:31:08
1327
Masszázsszalon, tűzzsonglőr és félmeztelenül napozó lányok Andrej Balco fotóin a szlovák panelvilágról.
Tekintse meg a további képeinket

Háború pusztít úgy, mint a görög válság

április 14., 00:51 Módosítva: 2017-04-15 07:56:15
438
Görögország gazdasága a válság kitörése után csaknem nyolc évvel még mindig katasztrofális állapotban van, és az sem látszik igazán, hogy mitől változna meg ez a helyzet. A száraz gazdasági tények mögött ugyanakkor szomorú emberi sorsok állnak: százezrek hagyták el az országot, miközben a Görögországban maradók tömegeinek vált hétköznapi tapasztalattá az ételcsomagokért való sorban állás, a betegség, a munkanélküliség és az ezzel együtt járó kilátástalanság. Alkisz Konsztantinidisz képei ezt az állapotot mutatják be.
Tekintse meg a további képeinket

Almazöld ajtóra írt versektől a nagyregényig: Szabó Magda

április 10., 23:21 Módosítva: 2017-04-29 13:29:22
2903
Szabó Magda költőnek indult, első verseit anyjának kiabálta. Már ismerte a betűket, amikor otthon egy almazöld ajtóra kezdte jegyezni a rímpárokat a magasságvonalak mellé, iskoláskori hosszabb költeményei egy pepita füzetbe kerültek. Szülei számára hétköznapi jelenség volt mindez, hiszen mindketten közeli kapcsolatban álltak az irodalommal. „Az a gyanútlanság, amellyel azonnal odaengedtek későbbi pályám arénájába, az az önfeledtség, amellyel végigélvezték verskísérleteimet, ahogy nem biztattak, hogy akkor is írjak, ha éppen nem volt kedvem, de nem is tiltották, ha látták, hogy ezzel foglalkozom, gyanútlanná és szabaddá tette a gyerekkoromat. Senkinek nem fordult meg a fejében, hogy hivatásos író lesz vagy legyen belőlem, hiszen anyám novellái, meséi meg-megjelentek a helyi lapokban, de sose sikerült kitörnie a háztartás köréből, miért sikerülne hát nekem, jogász apám pláne nem is kívánkozott írónak, legfeljebb asztalosnak vagy kertésznek, s igazán csak a saját örömére írt”- áll az Ókútban. A második világháborút követően lett hivatalosan költő, majd a hamarosan elkövetkező kényszerű hallgatás évei alatt a fióknak írt, és az ötvenes évek végétől megjelenő regények tették Magyarország kedvenc írónőjévé. A költészet napján a Jaffa Kiadótól kapott tíz, jobbára ismeretlen fotóval emlékezünk a száz éve született, tíz éve elhunyt költőből regény- és drámaíróvá lett Szabó Magdára.
Tekintse meg a további képeinket

A magyar történelem nem fekete-fehér

április 5., 23:02 Módosítva: 2017-04-19 12:47:17
532

Török Ferenc (Moszkva tér) 1945 című filmje egy kellemes meglepetés, már abból a szempontból, hogy egy feszes, szinte thrillerként is működő történelmi film, aminek úgy is megértjük az üzenetét, hogy nem akarja folyton a szánkba rágni. A történet szerint két ismeretlen zsidó férfi érkezik egy névtelen falu vasútállomására, és elkezdenek szótlanul gyalogolni a település felé. A hírük megelőzi őket, a lakók pedig elkezdenek szabályosan pánikolni, élükön a helyi kiskirállyal (akit a kopasz, izzadó, kövér Rudolf Péter játszik). Mit akarnak? Miért jöttek? Kit keresnek? Miért nem szólalnak meg?


A feszült hangulatához nagyon sokat hozzáadnak Ragályi Elemér operatőr fekete-fehér képei, úgyhogy annyira még meg sem lehet azon lepődni, hogy a film werkfotói is fekete-fehérek. Szilágyi Lenke fotói hangulatban nem különböznek sokat Ragályi felvételeitől, ugyanúgy bemutatnak egy olyan világot, ahol ahol mindenki szentnek hiszi magát, már amíg meg tud feledkezni a csontvázakról a szekrényben.

Tekintse meg a további képeinket

Irán párhuzamos valóságai

március 24., 23:25 Módosítva: 2017-03-25 20:48:44
737
Nyugati életformára vágyó fiatalok, mindenütt szaglászó vallási rendőrség, sarija bíróságok ítélete utáni nyilvános kivégzések, és a nők emancipációja keveredik a 80 milliós Iránban, ahol a konzervatív vidék és a nyitottságra törekvő milliós városok ellentéte is ott lappang. A síita iszlám mindent eluraló homogén leple alatt kulturális sokszínűség rejlik. Etnikai egyszínűség sincs: annyira, hogy az ország élén is 28 éve egy azeri vezető áll.

Az idei World Press Photo leginkább vitatott nyertes anyaga Hossein Fatemi iráni sorozata. Az anyag a hosszútávú, dokumentarista projektek között lett kiemelve a világ legrangosabb fotós pályázatán, de az eredményhirdetés után a Columbia Egyetem újságíró szakának egyik oktatója hosszú cikkben kezdte taglalni az anyag ellentmondásait. A szerző bizonyítékok hosszú sorát hozza arra, hogy az iráni fotós többször megrendezett jeleneteket állított be valódinak, máshol pedig hamis képaláírásokkal ferdítette el azt, amit valóságként mutat be. Ramin Talaie felkereste a fotókon szereplő alanyokat is, akik mind az ő verzióját erősítették meg.

A World Press Photo szervezet ezután független szakértőt kért fel az igazság felderítésére, aki viszont nem talált kivetni valót a fotós munkamódszereiben, bár az egyetemi oktató által emelt vádakat sem tudta megcáfolni.

Ha Ramin állításai valóban helytállóak, akkor a fotós olyan szabályokat lépett át, amik nem férnek bele a pályázat, vagy a hagyományos újságírói etika, objektivitáshoz igazodó kereteibe.

Ha kíváncsi a vita hátterére, ezeken a cikkeken menjen végig: 1, 2, 3.

Izgalmas kérdés viszont, hogy miért ne hihetnénk el, hogy Irán hétköznapjai valóban ilyenek, és a bemutatott élethelyzetek is megtörténtek valahol az országban, pusztán azért, mert a képek a fotós koncepiójához, és nem a valósághoz igazodnak? Pláne ha a valóságot minden esetben eleve befolyásolja egy fotós jelenléte, aki akarva-akaratlanul is beleavatkozik az eseményekbe a puszta létével.Hossein Fatemi ráadásul olyan környezetben dolgozik Iránban, ahol a szabad sajtó nem egészen úgy működik, ahogy azt mi Európában gondolnánk, és az ország működéséről akkor sem biztos, hogy hiteles képet kapnánk, ha magunk utaznánk oda, hogy mindenről meggyőződjünk.

Fatemi fotói megpróbálnak kézzel fogható képet közvetíteni az átalakulóban lévő ország működéséről, döntsék el önök, hogy kétkedve vagy kíváncsian fogadják őket.

Tekintse meg a további képeinket

Ez az én négygenerációs családom

március 21., 12:05 Módosítva: 2017-03-23 06:57:02
857
Budapesti családi házukat és a házban élő négy generáció tagjait – saját családját – fényképezi az Index fotósa. Ajpek Orsi a facebookozó 89 éves nagypapáját, csecsemő unokaöccsét, rántott pontyot készítő nagymamáját és a kiskamasz unokaöcstől ingerült felnőtteket is megörökítette. Csupa olyan jelenetet, ami minden közös családi házban előfordul. A fotósorozat a Pannonhalmi Főapátság Egy közös ház című kiállítására készült, amin három fotós hét különböző közös térről és annak közösségeiről készített fotósorozatokat.
Tekintse meg a további képeinket

3200 km hosszan verne éket Mexikó felé Trump

március 19., 13:54 Módosítva: 2017-03-28 00:31:28
246
Az AFP fotósai tíz nap alatt körbejárták az amerikai–mexikói határ mindkét oldalát Kaliforniától Texasig, és Alsó-Californiától Tamaulipasig. Megnézték, hogyan néz most ki az a terület, ahova Donald Trump egy falat – vagy egyes részeken csak kerítést – akar felhúzni közel 3200 km hosszan. Sok helyen már most is kerítés és fal, máshol folyó választja el egymástól a két országot.

Közben pedig hiába beszélt már a kampányban és azóta is folyamatosan a fal megépítéséről Trump, a héten benyújtott költségvetési tervezet alapján bizonytalan lett, hogy mikor kezdődhet meg egyáltalán bármilyen építkezés. Az előirányzott összegek messze elmaradnak a tényleges várható költségektől, és miközben a demokraták teljes mellszélességgel tiltakoznak, a kongresszusi republikánusok is több részletet várnak, mielőtt megszavaznák a finanszírozást.

Tekintse meg a további képeinket

Isten ujja belelóg a képbe

március 17., 09:50 Módosítva: 2017-03-18 10:30:46
355
A Hórusz Archívum képei minden művészi szándék nélkül jöttek létre, most mégis egy múzeumban vannak kiállítva, valószínűleg a látogatók nagy része is fotográfiát szerető, művelő vagy tanuló lesz. Kardos Sándor Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr közel negyven éve gyűjti a talált fotókat. A kollekció ma már elképesztő méreteket ölt, a fényképek száma eléri a másfél milliót.
Tekintse meg a további képeinket

Áder öt évének legerősebb pillanatai

március 12., 23:12 Módosítva: 2017-03-13 16:10:48
376

Egy köztársasági elnök élete nemcsak száraz politizálásból és a parlamentben elfogadott törvények aláírásáról szól, hanem olykor ledobják az öltönyt, és belefér egy-két kötetlenebb program is. A Fidesz egykori frakcióvezetője, Áder János 2012. május 10-én kezdte meg köztársasági elnökségét, és bár hivatalában nem gurított nagyot (pontosabban inkább semekkorát), a Sándor-palotán kívül érdekes pillanatoknak lehetett része. Ezekből válogattunk.

Tekintse meg a további képeinket

Magyar vagyok és turista

március 7., 23:10 Módosítva: 2017-03-08 15:48:27
317

Birtalan Zsolt januárban második helyezést ért el az Elmentek című képével a 35. Magyar Sajtófotó Pályázat művészet kategóriájában. A fénykép a Séta, utazás című sorozat egyik darabja, amely egy kb. húsz hónapig tartó időszak mindennapos, naplószerű fotózásának eredményeként született. A fotós ezalatt több ezer fotót készített, ezekből állt össze a Séta, utazás című kiállítás anyaga, amely hamarosan album formában is megjelenik majd, és amelynek képeiből most mi is válogattunk.

“Születésem óta budapesti vagyok, most mégis innen ide utaztam. Itt sétáltam, mint aki messziről érkezett. Magyar vagyok és turista. A képek a hiányról szólnak, séta közben azokkal beszélgettem, akik így vagy úgy, de nem sétálnak velem. Elmentek, vagyis a szó egyik értelmében meghaltak már, mint a nagyszüleim, vagy elmentek innen, egy távoli helyre költöztek, ahogy egyre több barát. Vagy esetleg mint azok, akikkel ugyanabban a városban élünk, de valamilyen oknál fogva már ritkán vagy soha nem találkozunk” – magyarázza képeit a fotós.

A kiállítást május 5-től láthatja majd a közönség a Fugában, és vásárolhatja meg az azonos című albumot is.

Tekintse meg a további képeinket

Az aranyváros, ahol mindenki szegény

március 3., 23:58 Módosítva: 2017-03-06 01:09:47
264
A perui Ananea-hegy oldalában, 5100 méterrel a tengerszint felett áll La Rinconada, a világ legmagasabban fekvő városa. A városban első látásra nincs semmi, ami miatt bárkinek megérné letelepednie. Viszont alatta, a földben és a fölé magasodó hegy oldalában van: arany. Méghozzá rengeteg arany. A településen több mint hatvanezren laknak, a város szó mégsem feltétlenül a legjobb megnevezés. Nincs vezetékes víz, nincs csatornarendszer és a 21. századi városokra jellemző alapvető közszolgáltatásokat csak nagyon minimális szinten lehet megtalálni, ha egyáltalán. Van egy orvosi rendelő és egy kisebb rendőrségi állomás, de ezek csak arra képesek, hogy megakadályozzák a város teljes szétesését. A bányásztelepen hatalmas a nincstelenség és a vele együtt járó bűnözés, a fiatalkorúak prostitúciójától kezdve a gyilkosságokig. Ezt a hatalmas gazdagságot rejtő, mégis szegény világot fotózta végig Sebastian Castañeda. Az ő képei, valamint a New Yorker, a Breaking Borders, a CNN és a Washington Post helyszíni riportjainak segítségével bemutatjuk, hogy milyen az élet a világ legmagasabban fekvő településén.
Tekintse meg a további képeinket

Kim Dzsongnam gyilkosai nyomában

március 2., 13:41 Módosítva: 2017-03-15 14:28:13
84
Kik takarítanak ki egy halálos idegméreggel való támadás után a reptéren? Hogy élnek a gyanúsítottak rokonai? Fotókon a Kim Dzsongnam-gyilkosság utóélete.

Kapcsolódó cikkünk a rejtélyes gyilkosság részleteivel:

Tekintse meg a további képeinket

Mama azért fotós, hogy úton lehessen

február 24., 23:42 Módosítva: 2017-03-10 10:52:16
348
Nem sok fotós mondhatja el magáról, hogy az éveken át készülő utazós anyagában egy pár éves gyerek a társszerzője, de Justine Kurland ilyen alkotó. Amikor anya lett, úgy döntött, nem fogja feladni gyereke miatt az addigi munkáját, inkább vele együtt vágott neki az útnak, és hat éven át járták Amerika vadnyugati tájait, gyermeki kíváncsisággal fotózva vonatokat, autókat, hobókat és a tájat, az amerikai álom után kutatva.
Tekintse meg a további képeinket

3 forint 30 fillér: egy szelvénnyel kétszer nyerhet

február 23., 17:22 Módosítva: 2017-02-24 09:40:18
367
Az 1956-os forradalom leverése után nem sokkal, egy szomorúnak indult januári napon váratlan remény ragyogott fel a Magyar Népköztársaság egén: eldöntötték, hogy új életet lehelnek az egykor a Monarchiában is népszerű lottó-sorsjátékba. A Népszabadságban megjelent hivatalos álláspont szerint az OTP Lottó- és Sportfogadási Igazgatósága a szerencsejáték megindításától kettős hasznot remélt: a kispénzű emberek nyerési lehetőséghez jutnak, a szelvények eladásból származó bevételből pedig új lakásokat építenek. Egy szelvénnyel kétszer lehetett nyerni: a pénz mellett hamarosan tárgynyereményeket is kisorsoltak. Egy nagyobb összeg vagy a csak hosszú-hosszú évek alatt megszerezhető lakás, autó, motor, szalagos magnetofon, villany jégszekrény vagy kombinált szobabútor-szett sokaknak könnyű gyógyír lehetett a forradalom leverése után, a megtorlások idején.
Tekintse meg a további képeinket

Egy hónapja Trump a világ leghatalmasabb embere

február 20., 23:27 Módosítva: 2017-02-22 23:25:31
304
Donald Trump első hónapjában bebizonyította, hogy komolyan gondolja, amit a kampányban beígért, de a rengeteg elnöki rendelet aláírása közben már belefutott a fékek és ellensúlyok rendszerébe is. Miközben az elnök a médiával is hadakozott, egy fontos tanácsadójának le kellett mondania, és úgy tűnik, hogy az előzetes várakozásokhoz képest a leendő Trump-Putyin-viszony is átalakulóban van.

Donald Trumpnak különleges viszonya van a gravitációval, érdemes megfigyelni az első hivatali fotóin, ahogy az új elnök alakítja maga körül a teret: a körülötte állók gesztusai és testbeszéde mindig ugyanazt az áhitatot sugározzák. A mosolyok mögött azonban mindenhol van egy kis feszengés az új helyzet bizonytalansága miatt, és megfelelési kényszer, ami a protokol mellett legalább annyira szól az alkalmazkodásról az új elnök kemény stílusához is. Trump pedig láthatóan élvezi ezeket a helyzeteket, és akkor van igazán elemében, amikor minden tekintet rá szegeződik.

Tekintse meg a további képeinket

Álomország nőtt ki a sivatagból, de a lélektelenség megöli

február 16., 23:23 Módosítva: 2017-02-17 20:42:56
976

Vibráló nagyvárosi életet ígér, de az egyiptomi Gíza külvárosában gondosan megtervezett luxusnegyedről lerí a steril unalom. Egymást érik az apartmanok, de a legtöbb kong az ürességtől. A biztonság, a zöld környezet, az álomország nem elég vonzó, vagy csak keveseknek megfizethető. A lélektelen városrészben külföldiek és felső osztálybeli egyiptomiak élnek. Sok fiatal is. Elszigetelt, de a hagyományokat mégis felrúgó életüket mutatja be a belga Zaza Bertrand Dreamland című sorozatában.

Tekintse meg a további képeinket

Az év képei idén sem finomkodnak

február 13., 14:17 Módosítva: 2017-02-14 11:07:45
578
A 2016-os év fegyveres és társadalmi konfliktusai mindent letaroltak a világ legrangosabb fotópályázatán. Nehéz képekkel van tele az idei World Press Photo év képei válogatása. Nem volt könnyű dolgunk nekünk sem, amikor megpróbáltunk néhány vidám jelenetet is az összeállításunkba venni, dacára a menekültválságnak, a Közel-keleti konfliktusoknak és válogatott borzalmaknak. Fájdalmas visszatekintés ez az elmúlt évre.

A zsűri idei döntésének különleges csavart adott, hogy a győztesek kihirdetése után egy zsűritag rögtön el is határolódott a nagydíjas képtől, ami a törökországi orosz nagykövet elleni merénylet ismert képe lett. Harmadik alkalommal nyer gyilkosságot ábrázoló kép a pályázat hatvan éves történelmében, de Stuart Franklin szerint ennek a képnek most nem lett volna szabad nyernie.

A zsűri elnöke ezt azzal indokolja, hogy szemben például a vietkong katona meggyilkolásáról készült nagydíjas képpel, ez a fotó és az általa generált médiafelhajtás nyíltan buzdíthat hasonló cselekedetekre. Szerinte nem indokolná a nagydíjat a kép hírértéke sem, hiszen a merényletnek az emberáldozattól eltekintve komolyabb, önmagán túl mutató következménye sem lett. Ráadásul egyszerre ábrázolja a gyilkost és az áldozatot – a gyilkosság után – ami felvet egy sor morális-és sajtóetikai problémát: arra a szintre helyezi a fotót, ahol az Iszlám Állam lefejezős videói vannak.

Tekintse meg a további képeinket

Boldog kakas évét, jobb lesz a tavalyinál!

február 10., 17:58 Módosítva: 2017-02-13 16:12:56
93
Mellettünk teljesen elmegy, pedig a világ népességének negyede január 28-án ülte az év legnagyobb ünnepét. Holdújévkor népmeséket játszanak a vándorszínészek, kakasosra cserélődnek a telefontokok, fülsüketítő petárdázás után jön a fülsüketítő csend, mikor mindenki otthon eszik, és aztán eszik még egy kicsit. Szerencsére a horoszkópok szerint megnyugodhatunk: az idei még 2016-nál is (!) sokkal jobb lesz, ráadásul a kakas és Trump közötti konstelláris összefüggések is csupa jót ígérnek.
Tekintse meg a további képeinket

Fa Nándor és a Spirit első közös napjától a Vendée-befutóig

február 9., 19:14 Módosítva: 2017-02-11 10:54:22
2969
A magyar vitorlázólegenda tavaly októberben indult el Franciaországból, hogy teljesítse a Vendée Globe egyszemélyes vitorlásverseny távját, azaz kerülje meg a Földet. Útja 93 napon át tartott, de ennél valójában sokkal hosszabb volt: Fa Nándor ezt a hajóját is maga építette, a tervezés és a kivitelezés már 2014 előtt elkezdődött. A Spirit of Hungaryt három éve tették vízre, azokat a pillanatokat és a mostani célbaérést foglaltuk össze.
Tekintse meg a további képeinket

A láb nélküli lovas

február 7., 16:18 Módosítva: 2017-02-08 09:34:43
627
Potyók László ismert és döbbenetesen sikeres zsoké volt húsz évig, összesen kilencvenkilenc rangos lovasversenyt nyert a pályafutása alatt. A nagybátyja, egy neves galoppidomár már a tinédzser László apró, ám izmos termetét látva tudta, hogy kiváló zsoké válik majd belőle. A most 41 éves Potyók sikereinek egyik oka a kitartása, a másik a testfelépítése: felnőtt versenyzőként 145 cm magas volt, az ideális testsúlya pedig 45 kg. 2010-ben volt az utolsó versenye, abban az évben már rettenetes fájdalmak gyötörték. Súlyos érszűkülete miatt térd alatt levágták mind a két lábát. Azóta sem tett le arról, hogy újra rendszeresen a nyeregbe üljön.
Tekintse meg a további képeinket