Mama, ide kéne jöjjünk

„Csepeli gyerek vagyok, szeretem a vizet.” Úgy volt, hogy ez lesz a kezdőmondata a regényemnek. Nem írtam meg, igazából a kezdőmondaton kívül semmit még csak ki sem találtam belőle az elmúlt bő tíz évben, viszont a mai napig nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy ez egy nagyon mély mondat, egy csomó fontos dolog benne van. A bányatavat, ahová nyaranta jártunk a lakótelepről, amikor gyerek voltam, Sóderosnak hívták. Felnőttként nagyon ritkán tűnt úgy rendben levőnek minden a világban, mint amikor a 40 fokban poroszkáltunk szandálban a Sóderos felé, nyeltük a felvert port, lóbáltuk a kezünkben a nejlonszatyrot a fantával, amiről tudtam, hogy nemsokára jó hideg lesz, hiába nem volt hűtőtáskánk, mert az apám, akit csodáltam a ravaszságáért, zsinórt fog erősíteni a műanyagpalack nyakára, és belelógatja a bányatóba. De hiába éltem Csepelen húsz évig, fogalmam sem volt róla, hogy ha az ember csak egészen kicsivel maga mögött hagyja a poros-löszös Sóderost, egy paradicsomi mikrovilágot talál: a Csepel-Szigetszentmiklósi Kavicsbánya tavak tó-és szigetrendszerét. (Fotó: H. Szabó Sándor / ORFK Légi felvétel)

Több mint ötszáz ház épült fel a tavaknál: főként horgásztanyák, nyaralók, de körülbelül hetven család télen-nyáron itt él. Az ő gyerekeik innen járnak iskolába is. A legközelebbi buszmegállóig négy kilométert kell gyalogolni. Öt évbe telt elintézni, de 2003-ban bevezették a villanyt az utolsó szigeten is. Netes hirdetésben kínálnak eladásra a környéken luxus családi házat is, 114 millióért, kandallóval, fűtött medencével és jakuzzival. A szigetvilág 166 hektáron terül el, ebből 106 hektárt foglal el a víz. A terület 87 százaléka közigazgatási szempontból Szigetszentmiklóshoz tartozik, a maradék 13 százalék, az északi csücsök csepeli. (Fotó: Bődey János / Index)

A víz a legmelegebb napokban úgy 27 fokos volt. A tó a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatósághoz tartozik mint víz, de az állam kivonult jogilag a terület kezeléséből. „A kavicsbányászat szükségszerű végeredménye egy új tájelem, a tó, amelyet ma még nem kezelünk értékének megfelelően” - írják Szigetszentmiklós 2011-ben elkészült környezetvédelmi programjában. Ebben az áll, hogy a tó oxigéntartalma jó, a növényvédőszer mennyisége határérték alatt van, nehézfémet nem mutattak ki, összességében jó a fizikai-kémiai állapot. (Fotó: Bődey János / Index)

Árvízvédelem szempontjából a terület mentesített ártérnek számít. A környezetvédelmi programban elmagyarázzák, hogy amiről beszélünk, felszíni és felszín alatti víztest is egyben, mert a bányatavak tavakként jelennek meg, de vízutánpótlásuk a talajvízből történik. A vízszint az évek alatt 3-3 és fél métert emelkedett. A háztulajdonosoknak folyamatosan küzdeniük kell azért, hogy megvédjék a víztől, amit felépítettek. A közvetlen vízparti utakat mára már ellepte a tó, a nyaralók egy részét csak kalandosan lehet megközelíteni: csónakkal vagy leereszkedve a meredek partfalon, madzagba kapaszkodva. (Fotó: Bődey János / Index)

A fürdést a horgászok nem nézik jó szemmel, mert féltik a víz tisztaságát, de nem is ajánlott azoknak, akik nem ismerik elég jól a terepet. A mára már víz alá került tereptárgyak, karók, komplett stégek veszélyesek, és a víz is hirtelen mélyül, mint minden bányatóban. Akik viszont megtanulták már, hol mit találnak a vízben, fáradság nélkül hűsölhetnek. Hiába mély a víz, nem kell úszni, ha az ember tudja, hol a karó, amiben megkapaszkodva akár órákig ellehet nyakig a vízben. Feltéve, ha nem zavarja, ha egy kíváncsibb naphal megcsipkedi a lábát, és ennyitől még nem menekül ki pánikszerűen. Velem sajnos az utóbbi történt. (Fotó: Bődey János / Index)

A tó területén három horgászegyesület működik: a Jó Szerencsét, a Barátság és az Összefogás. A 2006-os borzalmas halpusztulás ma már csak rossz emlék. Akkor karbofurán elnevezésű rovarirtó szer került a vízbe, máig nem derült ki, pontosan hogyan, kinek a hibájából. Szilágyi Miklós halőr, a bányató polgári őre azt mesélte: 500 mázsa hal pusztulását regisztrálták akkor. 2013-ban azért, hogy valaki teljes jogú horgász lehessen a tavon, összesen 28 ezer forintot kell fizetni a Jó Szerencsét horgászegyesületnél, ebben benne van a tagdíj, a területi engedély és az állami horgászjegy. A tó fő halfaja a fekete sügér, de van keszeg, süllő, ponty és csuka is. (Fotó: Bődey János / Index)

A vízmélység átlagosan 4-4 és fél, a legmélyebb ponton 12 méter. Az innen kibányászott kavicsot használták fel a csepeli panelrengeteg felhúzásához. Van, aki egyenesen úgy fogalmaz, hogy '56 után „Budapest ebből épült fel”. A helyiek nevet adtak a tórendszer minden zegzugának. Van Delfin szoros, Kopár sziget, Nagy Tenger, Zátonyos tó, Süllő sziget, Kiskopasz sziget, Sóderes part, Panoráma félsziget. (Fotó: Bődey János / Index)

Nagyon változó, milyen állapotban vannak a horgásztanyák a tó körül. Sokan meghaltak már az egykori tulajdonosok közül, mások túl öregek ahhoz, hogy bírják a munkát. Az igazán takaros házakban mindenhol arról meséltek, hogy iszonyú sok fáradság van az eredmény mögött. (Fotó: Bődey János / Index)

A Kavicsos-tó és a környéke is magánterület, mind a 166 hektár. Az egykor a szolnoki bányakapitánysághoz tartozó terület privatizációjára 1995-ben írta ki a pályázatot az ÁVÜ. Ekkor jött el azoknak a horgászoknak az ideje, akiknek már itt állt a tanyája, csak éppen mindenfajta hivatalos háttér, engedély nélkül. 664 horgász összefogott, és mint természetes magánszemélyek megvásárolták a területet. A durván 100 millió forintos vételárat 50-100 ezer forintonként adták össze. Osztatlan közös tulajdon lett a szárazföld, a föld, ahol a házak állnak, az utak, a bozótos, minden. Egy főre 2500-3000 négyzetméter jutott. (Fotó: Bődey János / Index)

A privatizáció bonyolult, elkeseredett jogvitába torkollott a tulajdonviszonyok körül. Évek óta tart a pereskedés, és még nem igazán látnia végét. A szemben álló felek a Környezetvédelmi, Természet, Sport (KTS) Alapítvány és a Csepszig-tó Kft. A Csepszig-tó Kft. ügyvezetője, egyben a Jó Szerencsét horgászegyesület elnöke, Fogarasi András úgy becsüli: 3 milliárd forintos vagyonról van szó tulajdonképpen. A horgászok, nyaralótulajdonosok arra kényszerülnek, hogy oldalt válasszanak maguknak a jogvitában, ami - ahogy sokan panaszolják - oda vezetett, hogy megoszlik a közösség, mindenki gyanakvó a másikkal szemben. (Fotó: Bődey János / Index)

Antal József a tórendszer nagy öregje, ő itt a legidősebb, 87 éves. Sokáig ő volt a halőr. Óbudán él, de márciusban, József-napon már készülődik, áprilistól októberig itt tölti a nyarat feleségével, Arankával. Júliusban a parton ünnepelték az 57. házassági évfordulójukat. Egy barátjuk idehívott egy tangóharmonikást, aki eljátszotta nekik a közös dalukat. Azt ami úgy kezdődik, hogy „Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád”. Kétszer törték fel a nyaralóházukat. A betörők elvitték a gázpalackot, de még az alumíniumkanalakat is összeszedték. Őket legjobban az bántotta, hogy nagy volt a rombolás. De volt biztosításuk, a kár megtérült, az utóbbi tíz évben pedig, mióta van áram és így riasztó is, meg közvilágítás az úton, nem volt újabb betörés. József nagyon büszke a munkájára: a gyönyörű nyaralójukra és mindarra, ami kiépült a tó körül. 53 éve érkeztek ide, az elsők között. „Itt szemétdomb volt. Itt egy dolog volt szép már akkor: a víz” - mutatott körbe. Azt is elmesélte, hogyan volt az, amikor minden eldőlt, mit mondott akkor a feleségének: „Édes párom, nézzél körül, milyen szép a víz! Mama, ide kéne jöjjünk!”. (Fotó: Bődey János / Index)

A kocsi körülbelül egy hónapja van itt. A kacsák odalent már megszokták, nyugodtan tollászkodnak alatta. Megfogta egy fa, úgy tűnik, lejjeb már nem fog csúszni. Biztosat senki sem tud mondani róla, mi is történt vele. Szóbeszédet hallani, van, aki azt gyanítja, hogy valamilyen törvénytelen dolgot akartak elsüllyeszteni a kocsival együtt. A helyszínnél mindenesetre van egy élesebb kanyar, ami megmagyarázna egy balesetet. (Fotó: Bődey János / Index)

Lemértük: autóval tíz perc alatt simán be lehet érni a Kavicsos tótól Csepel központjába, ahonnan, ha nincs dugó, újabb tíz perc alatt kényelmesen ott vagyunk a Boráros téren is. A tó melletti büfében hatszáz forintért két kávét és két félliteres szódát kapunk, 120-ért hörcsögös jégkrémet lehet venni. (Fotó: Bődey János / Index)

Szilágyi Miklós, a halőr a tó kulcsembere. Csónakjával járja a tavat, ismer minden szegletet, megy, ha hívják, vigyáz a vízre. Ha rendőrök, mentők jönnek valahova, őket is ő igazítja útba. „Ha a Miki nem lenne ezen a tón, ez a tó már nem ez a tó lenne” - mondják róla. (Fotó: Bődey János / Index)