Pesti volt a legnagyobb trükk-király

Frissebb (1)

Minden idők legnagyobb illuzionistája törvénnyel tiltatta volna be a szellemidézést

A világhíres Houdini, a misztérium mestere, a bilincskirály, a szabadulás géniusza, ki ezer halállal szegül szembe. Legyen Ön is része az össznépi illúziónak, csodálja meg nemzetünk újdonatúj büszkeségét: a nagy Harry Houdini, alias Weisz Erik.

Bár Houdini hajlamos volt aktuális üzleti érdekeinek megfelelően átírni a saját életrajzát, és a változó marketingszempontoknak megfelelően szabadon váltogani a születési helyét például Wisconsin és Ausztria között, Magyarországon tényfaktum, hogy minden idők legsikeresebb illúzionistája sehol egyebütt nem született, mint Budapesten.

Minthogy pedig - Weisz Sámuel rabbi, ügyvéd és szappankészítő negyedik gyerekeként - Pesten látta meg a napvilágot, és már négyéves volt, amikor a család kivándorolt Amerikába, napnál is világosabb, hogy a nagy Houdini, ez a vásári mutatványosságot az amerikai showbiznisszel és nemzetközi hírveréssel új szintre emelő korabeli celeblegenda egyúttal a magyar nemzet hosszú dicsőséglistáját gyarapítja. Erre a lehetőségre csapott le a magyar kultúrpolitika, és próbálnak országimázs-kampányt építeni az illúzióra: a magát magyarnak soha nem tekintő Houdiniból nemzeti attrakció lett a milánói világkiállítás magyar pavilonjában, ennek anyaga most éppen az OSZK kiállításán látható.

Houdini és felesége, Bess, aki egyben a színpadi segítője is volt. A pár New York híres vidámparkjában, a mutatványosokkal teli Coney Islanden ismerkedett meg, de annyira, hogy három héttel később össze is házasodtak. A nőt szigorú katolikus szellemben nevelő anyja ezután évekig nem beszélt velük, meggyőződése szerint Houdini valójában nem más volt, mint maga az ördög. A bűvészmesterség francia klasszikusa, Jean-Eugen Robert-Houdin neve után műsoruknak „A Houdinik” címet adták. A repertoáron ugyan már kezdetben is szerepelt néhány bűvészmutatvány, de ekkor inkább még “mulatságos jeleneteket” adtak elő: Harry, a kártyák királya, Harry, a mexikói vadember, Harry, aki megeszi a ketrecébe bedobott cigarettacsikkeket. (Fotó: American Stock Archive / Europress / Getty)

Eleinte kocsmákban, revükben, kisebb szórakozóhelyeken léptek fel, de vándorcirkuszokhoz is gyakran csatlakoztak. Miután Houdinit leszerződtette egy lelkes impresszárió, a bűvészet helyett már a “helycsere ládás” mutatványra koncentráltak, és megjelent a műsorban egy új elem: a bilincsekből való trükkös és seperc alatt kivitelezett szabadulás művészete. Ezzel a különleges képességgel a trükkember eleinte hitetlenkedő kisvárosi sheriffeket kápráztatott el, hamarosan pedig ez lett a védjegye. (Fotó: Europress / Getty)

Bőr kényszerzubbonyban 1915-ben. Houdini szabadulóművészként vált igazán ismertté. Miután a Scotland Yardon előadott bilincses szabadulásával az Alhambra Színház befolyásos igazgatóját is lenyűgözte, új szerződést kapott. Első fellépésén egy Cirnoc nevű másik szabadulóművésszel találta szemben magát, és Houdini legyőzte ellenfelét a Bean-bilincsekkel előadott mutatványban. (Fotó: Mpi / Europress / Getty)

Nagy fantáziával Houdini egyre vadabb és életveszélyesebbnek tűnő szabadulási mutatványokkal állt elő. Megbilincselve és megkötözve fejjel lefelé felhőkarcolók tetejéről lógatta le magát, összekötözve ugrott le hidakról, bilincselt kézzel lezárt ládákból, vízzel teli akváriumokból, mély folyókból szabadult ki. (Fotó: Fpg / Europress / Getty)

(Fotó: Transcendental Graphics / Europress / Getty)

A “bilincsek királya” igazi szenzációvá vált. A színházakban nézettségi rekordokat döntött, volt, ahol a bejárati ajtót is le kellett szerelni, hogy a nézők beférjenek. 1904-ben a londoni Hippodrome-ban egy több éves munkával kifejlesztett bilincsből sikerült másfél óra alatt kiszabadulnia, hogy hogyan, azt állítólag a mai napig nem tudják. Postazsákokból, óriási focilabdából, vízmelegítőből, dobozokból, fegyenchajóról, vagyis nagyjából mindenhonnan kiszabadult, ahonnan elvileg nem feltétlenül kellene. New Yorkban élve került elő egy szegecsekkel lezárt, vízbe hajított ládából. Úgy vetette le magáról a kényszerzubbonyt, hogy bokájánál fogva felemelték száz méteres magasságba. A kültéri mutatványai nézők tízezreit vonzották; nem sok időbe telt, és Houdini lett a legjobban fizetett előadó. (Fotó: Europress / Getty)

Houdini úgy tért vissza Amerikába, mint egy igazi európai szenzáció. Tovább erősítette hírnevét azzal, hogy kiszabadult abból a gyilkosoknak fenntartott cellából, melyben egykor az elnök ellen merényletet elkövető Charles Guietau-t tartották. Nemcsak ő maga szabadult ki, a performansz kedvéért rövid időre más zárkába dugta a többi rabot is. (Fotó: Fpg / Europress / Getty)

(Fotó: Europress / Getty)

Gyakran napi 8-10 órát is gyakorolt, folyamatosan fejlesztette a technikáját és a repertoárját, de a szabaduláson kívül a marketingnek és az önmenedzselésnek is profi művésze volt. Sokan próbálták másolni, már csak ezért is kellett állandóan olyan trükköket kitalálnia, amelyekkel a riválisok előtt maradhat. Tudta azonban, hogy a mutatvány tartalmi részénél a spektákulum atmoszférája még fontosabb. A legnehezebbként előadott tejeskannás mutatványánál (egy folyadékkal megtöltött szűk kannából kellett kibújnia, értelemszerűen a fulladás előtt) minden alkalommal két kalapácsos segítő állt mellette, hogy széttörjék az üveget, ha közvetlen életveszély lépne fel. Erre ugyan a valóságban semmi szükség nem volt, hiszen ez a mutatvány kifejezetten könnyűnek számított, de a drámaiságot tökéletesen növelte a díszlet. (Fotó: Buyenlarge / Europress / Getty)

Korán felismerte a mozgókép jelentőségét is, ezen a képen éppen egy 1920-as némafilm, a Terror Island egyik jelentében látható. Szabadtéri mutatványait is filmre vette, hogy aztán revüszínházi fellépéseken vetítse le a produkciókat. 1909-ben készített egy rövidfilmet magáról „Houdini csodálatos mutatványai Párizsban” címmel, Amerikában ezt a darabot „Az ünnepelt Houdini” címen mutatták be. Ő, aki korábban az amerikai riportereknek mindig azt nyilatkozta, hogy Ausztriában született, a sajtóban ekkor már “a ravasz amerikainak” nevezte magát. (Fotó: Paramount Pictures / Europress / Getty)

1910-re Houdini a repülés szerelmese lett. Vett magának egy francia gépet, fizetett egy teljes állású szerelőt, és ezzel a Voisin gyártmányú repülővel egészen Ausztráliáig elrepült. Úgy gondolta, ezzel az aviatikus mutatvánnyal mindenképpen bekerül majd a neve a történelemkönyvekbe. “Amikor először felmentem, egy pillanatra azt hittem, hogy egy fán vagyok, csak utána fogtam fel, hogy repülök. A vicces, hogy amint a magasban voltam, minden feszültség és erőlködés eltűnt belőlem. Az összes izmom elernyedt, hátradőltem, és egyfajta könnyebbséget éreztem. Szabadság és derű, ez a lényege” - mondta az első felszállás után. (Fotó: The Sydney Morning Herald / Europress / Getty)

Egy csaló médium, Ira Davenport társaságában. Látványos mutatványain kívül Houdini a húszas években leginkább arra használta ismertségét, hogy leleplezze a holt lelkekkel állításuk szerint kapcsolatba lépni képes szellemidézőket. Houdini, akinek tulajdonképpen egész munkássága a halálközeli határhelyzetek körül forgott, maga is érdeklődött a spiritizmus iránt, amikor pedig anyja váratlanul meghalt, képzeletvilágát végképp a halál kérdése határozta meg. Az illúziók mestere azonban éppen itt nem akart trükköket: amikor celeb barátja, a Sherlock Holmes figuráját megteremtő Arthur Conan Doyle azzal biztatta, hogy médium felesége, illetve a rajta keresztül megnyilvánuló “Phineas” nevű szellem révén kapcsolatba kerülhet elhunyt anyjával, a szellemidézés végképp kiábrándította Houdinit. Anyja a valóságban sok hibával beszélte az angolt, ehhez képest a szellem 15 oldalnyi idézetei tökéletes irodalmiassággal voltak megfogalmazva - számára ez végképp hiteltelenítette a történéseket. A következő években élete arról szólt, hogy részletesen bemutassa, milyen technikákkal csalnak a korban népszerű spiritiszták. (Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty)

Houdini eközben továbbra is, és egyre merészebben játszott a halállal. Pszichológusok ezt a hóbortnál és üzletnél jóval erősebb késztetést időnként valamiféle mazochista szublimációként, az élve eltemettetés - szabadulás - újjászületés kérdésével, az anyaölbe való jelképes visszatérés vágyával magyarázzák. Hogy ez pontosan mit jelentett Houdini számára, csak találgathatjuk. Mindenesetre amikor afféle Simon mágust játszva szó szerint is megpróbálkozott a földbe temetkezéssel, a kísérlet olyan halálfélelemmel töltötte el, hogy kivételesen lemondott a folytatásról. És mégis a sebezhetetlenségébe vetett hite okozhatta a halálát a találgatások szerint. Houdini azt állította magáról, hogy ha fel tud készülni, minden gyomorszájra kapott ütést kibír. Ezt próbálta ki néhány alattomos csapással egy diák, Houdini valószínűleg ennek a járulékos következményeibe halt bele 1926. október 31-én, Halloween estéjén. (Fotó: Photoquest / Europress / Getty)

Az Országos Széchényi Könyvtárban március 5-éig még meg lehet nézni a Harry Houdini (ha tetszik, Weiss Erik) életéről szóló kis kiállítást. Köszönjük a cikkhez adott segítséget Kiss Barbarának, az OSZK munkatársának. (Fotó: Europress / Getty)