A könyv úgy próbálja meg a XX. századot Ferenc Ferdinánd meggyilkolásától a napjainkig leképezni, hogy egyáltalán nem felismerhető. Azt is lehetne mondani, hogy a The Epic Love Story of a Warrior lehetne a magyar rögvalóság, vagy a harmincas generáció, vagy mondjuk a németalföldi festészet összefoglalója is, ha az alkotója azt mondta volna rá.

De a hatalmas, majdnem 500 oldalas albuma pont ezért annyira érdekes műalkotás, mert beindul az ember agya tőle. A könyvhöz járó sajtószöveg próbál egy-két támpontot adni (a már említett Ferenc Ferdinándot a segítség szerint zsineggel összekötött szögek jelképezik), de nagyrészt magunkra vagyunk utalva. Van olyan kép, amiből felsejlik a szocializmus szelleme, vagy a náci eszmék vadsága, de mi köze van az egészhez a XII. kerületi lakóházaknak? Mire fel a sok meztelen ember ennyi különböző szögből? Miért pöttyözött be valaki festékkel egy csupasz péniszt? Mi ez a sok barbárul kivágott faék? És miért visszafele megy időben a könyv, és miért van vége a bevezetővel? Puklus ugyan egy interjúban elmondta, hogy könyv nemcsak a XX. század, hanem egy képzeletbeli közép-európai család története száz éven át, de nem vagyok biztos benne, hogy szívesen kiadná magából a válaszokat ezekere kérdésekre. De még mindig jobb megpróbálni rejtélyesen összefoglalni 100 évnyi emberiséget, mint egyáltalán nem is próbálkozni.

Puklus Péter kiállítása január 8-ig látható a Capa Központban.