Kezdjük is a kormánypárt szerzeményének (mp3, 7,1 Mb, 3'42") pellengérre helyezésével. A kezdés egy Republic-nyúlás, ami ügyes húzás, hiszen Cipőék meghatározhatatlanul semmilyen rockzenéje jól passzol a magyar közállapotokhoz. A bakancsos, mulatós kezdést viszont szinte azonnal hazavágja egy szentimentális férfihang, a következő sorokkal:

Elmondom most, hogy kérdez a szemed,
Jó benned hinni, és indulni veled!
Óh igen! Igen, igen, igen!
Óh igen! Igen, igen, igen!

Magyarország, Magyarország, gyere bátran, Magyarország! Magyarország, Magyarország, gyere bátran, Magyarország!

És jól hallják, ez magyar zenetörténeti pillanat, hiszen ilyen egyszerű és bugyuta refrén még nem született e hazában. Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy az "igen" az MSZP egyik választási szlogenje, vagy hogy a Vágtázó Halottkémeknek van egy olyan száma, amiben végig bazmegeznek.

Egyáltalán nem csoda, ha a dal teljesen szétesik a folyamatos igenezéstől, egyenesen a Hit Gyülekezetének vasárnapi istentiszteletein hosszú percekig zengő énekléseire, a magyar gospelre emlékeztet.

Többen is énekelnek rajta, akárcsak azokban a nótákban, amit az összekeresett dollármilliók miatt bűntudatot érző világsztárok szoktak segélyezési célból felénekelni, bár itt a színvonal valahogy a Megasztár amatőr előadóit idézi.

Kifejezetten idegesítőek az álmenő effektek, mint a torzított gitárszóló-foszlányok, az ének soulos affektálása, vagy a taps, de nem is soroljuk tovább, sajnos mindez a magyar könnyűzene mai állapotát is jellemzi. Ezek után például rejtély, hogyan maradhatott ki egy Somló Tamás-féle, vad szaxiszóló?

Van egy olyan gyanúnk, amit sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudunk, hogy az MSZP eredetileg az Oláh Ibolya által előadott Geszti-féle Magyarország c. dalt próbálta megszerezni, és miután ez nem sikerült, csináltak valami hasonlót.

Demjén Rózsi üzen

Ezek után Demjén Rózsi szerzeménye (mp3, 8,6 Mb, 4'28") egyenesen lenyűgöző. Noha a mester már vagy huszonöt éve túl van a csúcson, a stílus és a szakértelem még egy haknidalból is többet tudott kihozni. A Fidesz kampánydalában több az egyéniség és több a konkrétum is, már ami a választásokat illeti.

A semmitmondó "igen-igen-Magyarország-igen-igen"-hez képest a Fidesz dalának már a címe is, "A föld könnyei" is mond valamit, de legalábbis áthallásos a "rosszabbul élünk, mint négy éve" kampány üzenetével. Szerencsére, Fata Jánosné nem dalban mondja el bánatát a szívgyógyszerekről.

Ehelyett az énekes az "ezer harc és gyász" után, a változás és a tett pillanatában szólítja meg a választót, akire még "vár az igazság", sőt egy helyen egészen konkrétan a választáson való megjelenésre, és talán még az átállásra is sürget Rózsi, amikor így fogalmaz:

Elhibázni nem lehet, lépj át minden árkon
Ébreszd újra a lelkedet, és jöjj el minden áron!

Zeneileg is sokkal izgalmasabb az összecsipegetett MSZP-dalnál: az univerzum eldugott szegletéből lassan beúszó szintiszőnyegbombázás egyszerűen hátborzongató, amit Rózsi kapitány enyhén visszhangos, a magyar háziasszonyok és az üveglelkű férfiakat megvadító hangja repít tovább a szintipoprock erős középmezőnyébe, sőt a lassan elburjánzó gitárszólók pedig még egy picivel annál is tovább.

Az MDF kampánydalát a héten ismerhették meg a Pufajkás Turul olvasói. A végleges sorrendet még nem állította fel szakmai zsűrink, hiszen még akármelyik párt előrukkolhat egy jó nótával, egyelőre viszont Demjén Rózsi és a Fidesz áll az élen ebben a műfajban.