Gyurcsány Ferenc elvegyült a nép között – erről a Hajdú-Bihari Napló hangulatos tudósításából szerzett tudomást a Pufajkás Turul. Amely (aki) a színes életképekkel és finom jelzőkkel teli írást olvasva előbb zavartan csuklott néhányat, majd haladéktalanul úgy döntött, lehetetlen, hogy a történet legmegkapóbb részleteit ne ismerjék meg az olvasók legszélesebb tömegei.

A lényeg az, hogy a miniszterelnök múlt heti hajdú-bihari turnéja során Bakonszegre érkezett, majd rajtaütésszerűen így szólt egy járókelőhöz: "Mondja, mindig ilyen csendes ez a falu? Gyucsány Ferenc vagyok." Ebből is látszik, a kormányfő nem képzeli magát Mátyás királynak, hiszen bemutatkozott.

Ferenc ezután a falusi vendéglátással foglalkozó Kovács Vincéékhez vonult, akik azon nyomban fekhellyel és pálinkával kínálták a fáradt vándort, el is beszélgettek vele, miközben kisgyermekek fogták a nagy ember kezét folyamatosan. Reggel aztán jött a kolbászos rántotta és a juhkefír – a pálinka ekkor már a spájzban maradt, ez hiba –, végül pedig Kovácsékat meghívták Budapestre ügyesen. Arról nem tudni, Klára asszony veti-e meg a vendégeknek az ágyat, s Ferenc teszi-e az asztalra a töltött paprikát, vagy szállodába kell mennie a bakonszegi famíliának.

Az idill nem lenne teljes, ha elhallgatnánk, hogy "egy rohanó kerékpáros kivételével minden szembe jövővel szóba elegyedett a miniszterelnök Bakonszegen".

Egy tökéletes világban minden falu Bakonszeg lenne.