Demszky Gábor főpolgármester eloszlatva a félreértéseket, az élét elvéve a keringő pletykáknak az Élet és Irodalom hasábjain maga számol be arról, miként segített egy pécsi rokkantnyugdíjason, aki nemrég kereste fel fogadóóráján. A nőről annyit kell tudni, és ezt is a főpolgármester leveléből, hogy a gyereke egy budapesti kórházban fekszik, ő pedig "étlen-szomjan bolyong a városban, ahol senkit sem ismer. Ráadásul a buszon is megbüntették, mert bár volt jegye, azt nem érvényesítette."

Tehát a hölgy a fogadóóráján felkereste Demszkyt. A főpolgármester nehéz helyzetbe került, ő maga erről úgy számol be, hogy "ezek azok az élethelyzetek, amelyekre hivatali választ nehéz adni. A hölgynek adtam valamennyi pénzt, és megígértem, hogy helyette kifizetem a büntetést is. Utóbb ezt meg is tettem - természetesen saját zsebből."

A főpolgármester úgy van ezzel, hogy nem hiszi, hogy bárki előtt szégyellnie kellene a dolgot, hiszen a "hölgy sorsa megérintette", máshogyan nem tudott segíteni, csak így.

A levél befejező részéből viszont az is kiderül, hogy a főpolgármester azért nem mindekitől vállalná át a fizetés terhét, hanem jegyvásárlásra és annak érvényesítésére buzdít.

A városvezető nem az első, aki egy nehéz sorsú emberen segít. A választások előtt egy eltévedt kislány Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hálójába akadt, aki hazavitte, megetette, majd édesanyját felhívta. Szerencsére az a jótett sem maradt rejtve a nyilvánosság előtt.