Az 1990-es parlamenti almanachból (Szabadon választott, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1990) választottunk ki néhány arcot, akik talán a legtöbbet változtak tizenhat év alatt.

Csurka István

Egy kedves drámaíró néz ránk 1990-ből. Az almanach szerkesztőiben moszad-ügynököt sejtő későbbi radikálist sejteti az almanach végére biggyesztett szerkesztői megjegyzés: "Csurka István adatait a Ki kicsoda? Című életrajzi lexikonból idéztük, mivel a képviselő nem járult hozzá a közléshez."

Kósa Lajos

Egy szelíd srác Debrecenből, aki a Kopint-Datorg tudományos munkatársaként kutatta a piacot. Vonásaiból kiolvasható a hatalomtól való viszolygás. A vidéki polgármesterséggel járó uram-bátyámozás, a helyi közéletben való tapicskolás meg egyenesen viszolyogtató lehetett az 1990-es Kósa Lajosnak.

Magyar Bálint

Az első kép készítésének időpontjában még sokan veregetik a vállát - ha másért nem, hát azért, mert ükapja az 1849-es trónfosztó miniszterelnök, Szemere Bertalan -, és ő sem sejt politikai támadást minden bokorból. A későbbi minisztert legfeljebb Mucuska láthatta ilyen felszabadultnak.

Fodor Gábor

Egy Pesten befutott fiú, aki gyöngyösiségét még nem vetkőzte le. Még nem tudja, hogy van-e élet a Fidesz után is, és 1993-ig még anyapártjában is számon tartotják: a kép elkészülte előtt nem sokkal Fodor volt az első fideszes, aki megszólalhatott a Magyar Rádióban, majd a Magyar Televízióban.

Deutsch Tamás

Milyen disszonáns lehetett, ahogy ez a magas, hosszúhajú bonviván Gyurcsány Ferenc szakadt Skodájában szorongott a rendszerváltás hajnalán. Az új kor gyermeke, aki miniszterként rövidebbre vágta haját, de mára újranőtt, és - valljuk be - mit sem változott.