Belföld

Kárpáti György 1982-ben a magyar-szovjetet fitymálja

2007. január 3., -

Könyvespolcunk második sorából került elő gyermekkorom egyik kedvenc sportkönyve, a vízipólós Kárpáti Györgytől a Medencék, gólok, pofonok.

Nem lehetett könnyű az 1982-ben megjelent könyvében visszafognia magát, amikor pályafutása történetében az '56-os olimpia magyar-szovjet elődöntőjéhez ért.

Szerencsére ma már elmondhatja - akár egy politikai nagygyűlésen is -, hogyan gondolja valójában az ötven évvel ezelőtti, 4:0-s magyar győzelmet hozó meccset:


"Külön öröm volt, hogy az esetleges győzelemmel vigaszt nyújthatunk az otthon harcoló forradalmároknak. Elhittük, hogyha győzni tudunk, akkor nincs minden veszve, akkor egyszer még otthon is visszanyerheti a magyar nép a szabadságát. (...) Én szerencsés embernek tartom magam, hogy hosszú pályafutásom során számtalan győzelemben volt részem, de ez a mérkőzés, kiemelkedik ezek közül. Nemcsak a nagy arányú győzelem miatt, hanem mert egy kis nép csapatának sikerült legyőzni az országunkat elnyomó szovjet birodalom csapatát."

És most nézzük meg, hogy a bolsevik diktatúra alatt mi jelenhetett meg Kárpátitól az 56-os elődöntőről. Ott kapcsolódunk be, hogy Prokopov fél perccel a meccs vége előtt behúzott egyet Zádor Ervinnek.

"Ervin szemöldöke felrepedt, a vér végigcsorgott a képén. Bokszolóknál gyakori az ilyenfajta sérülés, szinte kárbavész a napjuk, ha nem reped fel a szemöldökük.

Csakhogy a tömeg, a hírlapi szenzációkon nevelkedett ausztrál szurkolósereg - balga módon - politikai gesztust látott ebben a pofonban. Hirtelen az események középpontjában érezte magát és tüntetni kezdett. Újságírók rohantak a partra, villanófények lobbantak. Másnap az egész nyugati sajtót bejárta egy szenzációfotó. Zádor arcán csorgott a vér, Gyarmati, a csapatkapitány pedig részvevő ábrázattal hajolt fölé.

A New York-i, londoni, párizsi szerkesztők fantasztikus képaláírásokkal szervírozták ezt a slágert, pedig hát - pofon a vízben - meccsenként ötvenszer is előfordul. Az is felfigyel rá, aki adta, az is, aki kapta. De az egész döbbenet nem tart tovább öt másodpercnél. Aztán jön a labda, úszni kell, hajtani kell, kavarogni kell, az ember meg is feledkezik róla és ő csodálkozik legjobban, amikor a meccs végén valaki leszól a tribünről: - Na komám, te jókora fülest kaptál! - Kicsoda?"

Az ősszel - egy Magyar Nemzetben leközölt levél alapján - sokáig azt lehetett tudni, hogy az Amerikába emigrált Zádor Ervin Gyurcsány Ferenc hazugságai miatt nem látogat Magyarországra, az olimpiai bajnoki győzelem ötvenedik évfordulójára rendezett fogadásra. Később kiderült, hogy a levelet nem Zádor, hanem Kárpáti írta. Az Amerikában élő pólós azt sem tudta, hogy hívják a magyar miniszterelnököt.

N;
hirdetés
N;