A Fővárosi Közgyűlés a megfeszített munka terepe, ez köztudott, a kerékpáros mozgalom egyik aktivistáját mégis meglepte, amikor a csütörtöki közgyűlésen, ahol a hétköznap délutáni autósmentes nappal és kerékpáros felvonulással kapcsolatban szólalt fel, a képviselőket teljesen maga alá temette a munka. Olyannyira, hogy az amúgy praktikus kérdéseket feszegető beszéd az intenzív munkálkodás, az újságcsörgés, telefonálás és beszélgetés zajába fulladt.

A civil előadó igyekezett megérteni, hogy mindez a metakommunikáció szintjén támogatást, elutasítást vagy esetleg távolságtartó hümmögést jelent-e, ezért helyet foglalva rövid felvételt készített a körülötte tevékenykedőkről.

A filmet kiértékelve megfigyelhetjük a politikus három alaptípusát: a kommunikátort, az információgyűjtőt és a fikázót.

A kép előterében látható információgyűjtő egyszerre olvas hetilapokat, szörföl a neten és időnként megnéz egy kisfilmet valamelyik videómegosztóról. Ő a tudatos döntések embere.

A kommunikátor folyamatosan a kapcsolatban van környezetével, leginkább telefonál, a köztes időben pedig szomszédaival tárgyal. Választásaiban a közösség véleményét szintetizálja.

A fikázó egyik ujjával az ősforrásban matat, és transzszerű állapotban, egy belső hangra figyelve alakítja ki a véleményét.

A politikusokat tevékenységükből nem zökkenti ki a szavazás sem. 14 másodpercnél hallható, ahogy valaki bekiabálja, hogy az amúgy nem kivehető kérdésre a zöld gomb megnyomásával kell szavazni. Többéves tapasztalat van abban, hogy a kéz kinyúl, gombot megnyom, miközben a politikus zavartalanul olvas, dumál, fikázik tovább.