A felszín túl messze van

Az akadálymentes budapesti tömegközlekedéssel foglalkozó cikkünk első részében szembesítettük a BKV-t korábbi ígéretével, miszerint a kettes metró vonalán 2007-ig mindenhol lesz lift. (Eddig sehol sem lett.) Most azt néztük meg, hogy az 1998-as esélyegyenlőségi törvényben meghatározott 2010. január elsejéig mekkora esély van az akadálymentes budapesti tömegközlekedésre?

De mit is mond a törvény? "A közlekedésben jelentősen akadályozott fogyatékos személy közlekedését – az indulási helytől a célállomásig történő – szállítást végző hálózat működtetésével is lehet biztosítani." Ha jóindulatúak vagyunk, akkor egy ilyen hálózat már működik. A mozgáskorlátozottak egyesületének diszpécserközpontjánál lehet megrendelni a járművet, a taxirendszerben közlekedő busz háztól házig szállít, az utazás ára két vonaljegy.

A BKV-nak akár hálásak is lehetnek a mozgáskorlátozottak, a valóságban azonban jókora szervezést igényel egy ilyen túra. A buszról nem lehet leszállni, ha látnak egy jó cukrászdát, hogy majd fél óra múlva folytassák útjukat, és azt is ki kell találniuk, mennyi ideig tartózkodnak célállomásukon, hiszen a rendelt busznak is menterendje van, nem várhat, ahogy a taxi sem áll tíz percnél tovább a címnél.

A törvényben említett "szállítást végző hálózatot" a legegyszerűbben úgy lehet kialakítani, ha a meglévő tömegközlekedési eszközöket teszik alkalmassá arra, hogy mozgáskorlátozottak is használhassák – ahogy a törvény egy másik paragrafusában is áll. És – bár a törvény a fogyatékos személyek miatt írja elő a tömegközlekedés akadálymentesítését –, akad egy másik csoport, a kisgyerekes szülőké, akiknek a babakocsis városi túrázás legalább akkora nehézségekbe ütközik, mint a mozgáskorlátozottaknak a tolószékes.

A BKV-tól kapott adatok szerint az akadálymentes hálózat hossza tavaly 100 kilométerről 350 kilométerre nőtt, de ez még mindig csak a teljes hálózat 25 százaléka. Hasonló a helyzet az akadálymentesen igénybe vehető megállóhelyekkel, számuk tavaly 320-ról 1400-ra nőtt, ez a megállóhelyek 28,6 százaléka.

És mik a kilátások?

Nézzük előbb a metrókat. A meglévő aluljárók – egy-két kivételtől eltekintve – tolókocsival eleve megközelíthetetlenek, nem beszélve a mozgólépcsőzésről. És a lépcsőkön a babakocsit cipelő anyukák látványa sem szívderítő (el is kapják sokan a fejüket, hogy ne kelljen segíteni), még akkor is, ha Aba Botond korábbi BKV-vezérigazgató egy kismamatüntetésen azzal bagatellizálta panaszukat, hogy neki is öt gyereke van, és annak idején ők (mármint Aba Botond és felesége) is így cipelték a lépcsőkön a kicsiket.

A kisföldalatti vonalán csupán a Deák téren, a Széchenyi fürdőnél és a Mexikói úton vannak úgynevezett korlátliftek. A használatukat megnehezíti, hogy a mozgáskorlátozottnak előbb le kell vizsgázniuk a kezeléséből, utána viszont kulcsot kapnak. (Amúgy ezekre a berendezésekre elég gyakran ki van írva, hogy technikai okok miatt nem üzemel.) A Fővárosi Önkormányzattól kapott információk szerint "vizsgálják annak a lehetőségét", hogyan lehetne a kisföldalatti összes állomását akadálymentessé tenni.

A hármas metró akadálymentesítésére sincs egyelőre terv, az állítólag 2010-ben induló négyes metró mindegyik állomásánál – a megnyitás pillanatától – lesznek liftek.

A kettes metró ügyében cikkünk első részéhez képest vannak újabb fejlemények. Ha nem is lesz lift 2007-ig, legalább az építése elkezdődik a Stadionoknál és a Pillangó utcai állomáson. Jelenleg a kivitelezői pályázatnál tartanak, az önkormányzat szerint az építkezésre van elkülönített keret. A többi, jóval mélyebben fekvő állomásnál nehezebb megoldani a liftépítést, mivel meg kell bontani a megállók és a vonalalagutak harminc-negyven éves szerkezetét.

Ha már itt tartunk: az előző cikkünk után kaptunk olvasónktól egy képet arról, hogyan oldják meg a metróliftek építését Oslóban. Az üvegfalú folyosó inkább egy siklóra, nem liftre emlékeztet.

Oké, erre mondhatják, hogy a norvégoknak könnyű, hiszen mérhetetlen mennyiségű olaj- és gázkincs fölött ülnek, nekünk meg csak egy kurva nagy gáztároló jutott. De térjünk vissza a kettes metróra.

A négy mélyállomásra (Keleti pályaudvar, Blaha Lujza tér, Astoria, Kossuth tér) tervezett lift az állomásról nem az aluljáróba, hanem a felszínre, egy üvegfalú épületbe érkezik. A Fővárosi Közgyűlés 2005. január 27-én 3,5 milliárd forintot különített el a liftekre, az ezután kiírt közbeszerzési pályázatra érkezett ajánlatok azonban ötszörösen haladták meg a becsült, úgynevezett mérnöki árat.

A Fővárosi Önkormányzat most "keresi a pénzügyi és műszaki megoldást", de addig is tárgyalásokat kezdett a BKV-val és a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével egy, a metróval azonos útvonalon közlekedő alacsonypadlós autóbusz menetrendszerinti üzemeltetéséről.

A folyamatosan érkező új Volvo buszok és Combino villamosok már akadálymentesek, a használtan vásárolt hannoveri villamosok viszont egyáltalán nem azok, ehhez a peronokat kellene átépíteni. Ráadásul a középső kapaszkodó sincs egyik ajtónál sem kiszedve, így még egy kisméretű babakocsival is nagy nehézséget okoz a felszállás.

Az NDK-ban gyártott HÉV szerelvényeket, a régebbi trolibuszokat (Ikarus, ZIU), villamosokat (Tátra, Ganz) és buszokat (Ikarus 260, 280) nem cserélik le a 2010. január elsejei határidőig, de a tervezett vonalbővítéseknél (1-es és 3-as villamos, ahol most tátrák, illetve hannoveriek járnak, valamint az ötös metró) már "figyelembe veszik".

Mindent egybevetve: 2010. december 31-re optimális esetben a járművek 55 százaléka lehet csak alacsonypadlós. A Fővárosi Önkormányzat szerint a törvény nem írja elő, hogy az összes jármű akadálymentes legyen.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy arról sem rendelkezik a törvény, hogy ne így legyen. Az esélyegyenlőségi törvény nyolcadik paragrafusa így szól: "A közlekedési rendszereknek, továbbá a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek – beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket is – alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre."