Óriás installációk '56-ról a Kossuth téren

Index: Van-e az ünnepek szervezésére vonatkozó része a koalíciós koordinációs államtitkár munkaköri leírásának, vagy csupán a kormányzati apparátus más egységei jeleskednek kevésbé az ötletgyártásban?

Horn Gábor

Horn Gábor: Természetesen nincs benne a leírásban, de mint koordinációs államtitkár én is felelős vagyok a kormányzati kommunikáció, a kormányzati munka sikeréért. Nem én vagyok az ünnepfelelős, de szeretnék tenni azért, hogy változtatni tudjunk azon, ahogy mi magyarok ünneplünk. Nem mindegy, milyen a kép az emberekben: a XXI. század Magyarországát látják-e, vagy pedig archaizáló - a Horthy-rendszert idéző koronaúsztatásokat és egyházi ünnepségeken részt vevő - állami tisztviselőket. Szerintem az új század a vizuális kultúra világa, és nem csak egyszerűen a verbális közlések időszaka. Tanárként is régóta mondom, hogy váltani kéne, nem lebunkózni azokat, akik nemcsak egy szép versben, hanem képekben, látásmódban is kapcsolatot tudnak teremteni a történelemmel.

Ezek szerint a kormány is elismerte ezt a látásmódot, ha rendszeresen támogatják elképzeléseit?

Évek óta az SZDSZ kampányfőnöke vagyok, óhatatlanul új helyszínekben, új formákban kell gondolkodnom, és hiszek is abban, hogy van értelme másként csinálni dolgokat. De számos fiatal is bombázott új ötletekkel, elképzelésekkel, így aztán folyamatosan estek, esnek be ide javaslatok. Ráadásul, miután hivatali irodám - Magyarország vagy talán a világ egyik legszebb panorámáját adva - a Dunára néz, gyakran tapasztalom, hogy a folyó egyáltalán nincs bekapcsolva a város vérkeringésébe. Este már egyáltalán nincs élet ezen a környéken: nincs vízi élet, nincs evezés, nincsenek programok. Ezért lelkesedem minden olyan programért, ami valamilyen formában bevonja a Duna adta lehetőségeket. Az eddigi kísérletek, a plázs vagy a mi első próbálkozásunk, a pontonhíd sikere jelzi, hogy nem csak én gondolom így.

Az kevésbé ismert, hogy az EU-népszavazásra készült pontonhíd is a koalíciós államtitkárság közreműködésével került a Dunára.

A pontonhídon négyszázezer ember ment át, és csak azért ennyi, mert rendelkezésre álló idő alatt egyszerűen nem tudott több átmenni. A népszerűsége engem is meglepett, én csak száz-, százötvenezer látogatóra gondoltam, amiért sokan bolondnak néztek a tervezés idején. Egyébként már gondolkozunk a csatlakozás napja, 2004 május 1. programjáról is. A közbeszerzések miatt nem érünk rá halogatni a szervezés megkezdését.

A folytonosság jegyében ott is a Duna lesz a központi elem?

Horn Gábor

A formálódó koncepció arról szól, hogy miként tudnánk bevonni az összes Duna-hidat egy nagy népünnepélybe. Példaként, mondjuk, a Petőfi híd lehetne a fiatalabb nemzedék hídja, ahol a Zöld Pardonnal vagy az A38-cal egy óriási bulit lehetne csinálni. A Margit híd az idősebb nemzedéké, ahol a huszonöt EU-tagország konyhájáról, zenéjéről szólnak majd a programok. A csatlakozás napján átadhatnánk a Lánchidat a táncoknak, az Erzsébet hidat a képzőművészeteknek, a lényeg, hogy másképp használjuk ezeket a város képét meghatározó térelemeket. Természetesen a vidéki városoknak, településeknek is jelentős pénzeket szeretnénk biztosítani saját programjaira. Sikeres pályázatok születettek augusztus 20-ra is, de korábban az EUKK is sokat áldozott arra, hogy a népszavazás idején vidéken is finanszírozhassák az ottani eseményeket.

Időben közelebb van október 23., amely általában minden más ünnepnél jobban ráerősít a politikai szembenállásra. Arra is van elképzelésük, hogyan csökkenjen a megosztottság?

Önmagában azzal nincs bajom, ha '56 évfordulóján a pártok és különböző csoportok kivonulnak az évek óta megszokott helyekre, az SZDSZ is kivonul a temetőbe, mert ha kifütyülik is, azt gondoljuk, hogy ott a helyünk. De október 23-val kapcsolatban a kormánynak is megvan a maga felelőssége. Ezért találtuk ki azt, hogy a központban a Parlamenttel egy rendhagyó történelem órát szervezünk. Azt szeretnénk, ha az Országház épülete körül kialakulna egy óriás installáció, amely meglepő méretű felületeken korabeli hang- és képanyagokkal. Többet nem mondanék róla, mert meglepetésnek szánjuk, de abban biztos vagyok, hogy a régi klisék helyett úgy tudunk beszélni a forradalom évfordulójáról, ami talán ismét kicsalogatja az embereket a közös ünneplés színtereire.

Mennyibe kerülne az installáció?

A költségvetésben a 2002-ben megszavazottak szerint mintegy kétszázmillió forint áll rendelkezésre az október 23-i ünnepségekre. Ennek körülbelül a felébe kerülne a Parlamentnél tervezett projekt, amiben benne van már a hirdetésre fordítandó összeg is. Bár nem olcsó, de az is mellette szól, hogy Budapest után vidéken is bemutatható az elkövetkező hetekben, hónapokban, vagy években.

A legutóbbi ötletük is mega jelzőt kapott a sajtóban: a kormány rábólintott egy négyezer fős megakoncert megrendezésre augusztus 20. alkalmából.

Az Örömkoncert komoly küzdelmekkel, firnyákolással járt. A politika és a bürokrácia oldalán is kemény harcot okoz, amikor valami másképpen történik, mint a megszokott. De minden konfliktusért kárpótolt, amikor a koncert után, a színpad mögött megvendégeltük a résztvevőket. Négyezer boldog ember látványáért megéri a küzdelem.

Az MSZP és az SZDSZ együttműködéséért felelős tisztviselőként pont Önnél csapódhatott le leginkább az adóügyek miatt kirobbant vita a megszorító intézkedésekről. Hogyan tudott pénzt szerezni egy ekkora léptékű ötletre ilyen pénztelen időkben?

Mindig abból indulok ki, hogy a nemzeti ünnepeknek megvan a maguk kerete a költségvetésben, amely minden esetben kevesebb az előző kormányzat idején kiosztott pénzeknél. Ezen a kereten belül gazdálkodva azt mondjuk, ha van egymilliárd helyett négyszáznyolcvanmillió az ünnepségekre, akkor ebből vegyünk le kétszázat a koncertre. Magyarországon még nem történt olyaSMI, hogy élőben száztízezren hallgattak, és a becslések szerint tévén négymillióan néztek volna meg egy komolyzenei koncertet. Ez a siker magában is megérte szerintem a befektetést. Ráadásul rengeteg önkéntes munka is kellett a projekthez. A részt vevő 108 kórus inkább csak jelképesen lett megfizetve. A pénzből egy-egy új CD-lejátszót, rádiót vásárolhattak maguknak. Ezek alapján tehát azt gondolom, nagyon is low buget program volt az Örömkoncert.

Az új típusúnak szánt ünnepségek szempontjából szerencsés volt a miniszterelnök meghívása a koncertre? Medgyessy Péter beszédét többször kifütyülték, és az SZDSZ-ben is elhangzottak bírálatok a kampányízű megszólalás miatt.

Véleményem szerint a nemzeti ünnepek arra is valók, hogy egy kormányfő megszólaljon. Nem érzem diszharmónikusnak a felszólalást. Ha a miniszterelnökön kívül még további politikusok is felvonultak volna, akkor tényleg számon kérhető hibát követtünk volna el. De hogy módot adtunk magunknak, hogy az ünnep tartalmi kérdésekről is szóljon, nem tartom önmagában problematikusnak. Én arra próbáltam rábeszélni a miniszterelnök környezetét, hogy rövid és emelkedett beszéd hangozzék el, mert azt gondoltam, hogy a rendelkezésre álló tér erre volt alkalmas. Az első öt-hat percben nem is volt fütyülés, addig a hallgatóság is természetesnek vette a beszédet. Az eset tanulságait mindannyiunknak fel kell mérnünk, még akkor is ha az az álláspontunk, hogy a kormány által szervezett ünnepségen a kormányfő vagy a meghatározó politikusok - nem visszaélve a lehetőséggel - elmondják gondolataikat.

Az előző kormányzatot az állami ünnepek közbeszerzés nélküli bonyolításáért érte rengeteg támadás. Az ünnepek szabályszerű előkészítése azonban a kormányváltás után sem lett általános. Korábban főként az idő rövidségével magyarázták az eljárások elmaradását. A közbeszerzés az Örömkoncert esetében is elmaradt.

Az Örömkoncert esetében olyan sok önálló, de mégis összefüggő feladatot jelentett a kórusok végiglátogatása, a próbák menedzselése, a vidékről feljövők elhelyezése, hogy nagyon nehéz lett volna egy közbeszerzéssel lefedni. Ezért választottuk azt a teljes mértékben szabályos eljárást, hogy A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közhasznú társaságát bíztuk meg. Mivel az egyes területek nem érték el az összeghatárt, ez volt a legjobb megoldás. Ha valaki fővállalkozóként vitte volna a szervezést, és ezért sokkal drágább a szervezés, reménytelenné vált volna a történet. Ennek ellenére a hagyományos augusztus 20-i ünnepségek esetében működött a közbeszerzés. Október 23. esetében és a jövő évi csatlakozás esetében is közbeszerzések történnek, vagyis igyekszünk átállni erre a normál menetre, még ha ez nehezebbé is teszi a szervezést. Természetesen az Örömkoncert esetében is teljes körű elszámolás történik: a jelenlegi összegzés szerint 170 millió lett a végösszeg.

Az állami ünneplés ceremóniájának megtervezése, szimbolikusan egy kánon megteremtése mennyiben egyeztethető össze egy liberális párt nézetrendszerével?

A liberalizmus nem azt jelenti, hogy nincsenek gyökerei, és nem tiszteli saját őseit, múltját. Nekem, aki magamat liberálisnak tartom, borzasztó fontos, hogy ebben az országban élek, ide tartozom, és hogy azokat az eszközöket keressem, hogy ezzel mások is így legyenek. Amit egy magára adó liberális nem csinál, hogy mindezt olyan eszközzel próbálja tenni, aminek nincs köze a mai világhoz. Ha valaki itt él a XXI. századi Európában, akkor olyan érdekes, izgalmas, újszerű módon kell megtalálni a kapcsolatot a múltunkkal, hogy az kapcsolódjon a mához is. Akkor végeztük jól a dolgunkat, ha az 56-os kiállítást egy szélsőségesen jobboldali fiatal ugyanúgy azt érzi, hogy kapott valamit, mint - ad absurdum - egy munkáspárti aktivista.