Ilyen még nem volt

Előzmények röviden


• Két héttel a Nagy Imre-per teljes hanganyagának lejátszása előtt úgy tűnt, hogy a per hangfelvételét az Országos Széchenyi Könyvtárral digitalizáló Magyar Országos Levéltár (MOL) meghiúsítja az eseményt>>>
• Néhány nappal később: az OSA Archívum és az 1956-os Intézet mégis lejátszhatja a hanganyagot, mivel a MOL visszakozott>>>
• A múlt héten olvashattak a per még élő tanúiról, a saját ügyükben súlyos börtönbüntetésre ítélt Bohó Róbertről>>>
• és Regéczy-Nagy Lászlóról>>>
• Amit még tudni kell az ötven éve lefolyt Nagy Imre-perről és a per áldozatairól>>>

A per első napján kezdődik a vádlottak kihallgatása. Nagy Imre kihallgatása 16:35-kor ér véget, Donáth Ferencé 18:40-ig, Tildy Zoltáné 20:45-ig tart. Vida Ferenc a tárgyalást ekkor berekeszti, vagyis a hanganyag újbóli lejátszása is ekkor ér véget.

Fontos: 13 és 14 óra között – ötven éve és most, a Centrális Galériában (Arany János utca 32.) is – szünet lesz, a tárgyalást ezen kívül még két kisebb szünet szakítja félbe.

A hétfői nap (és az egész hét) részletes forgatókönyvét itt olvashatja>>>

Az első nap jelentősége Felmutatták a főbűnöst, Nagy Imrét, és kibontakozott a vád koncepciója a szervezkedés, az ellenforradalmárok fölfegyverzése, Magyarország elárulása és az imperialisták kezére játszása ügyében.

Ezek fókuszpontjában Nagy Imre volt, és, mint egy bolygó körül, úgy keringtek körülötte a többiek. Ő lett a viszonyítási pont, amelyhez képest a többiek bűnösségét meghatározták. (A másik fókuszpont Maléter Pál volt, aki a forradalom alatt lett a honvédelmi miniszter első helyettese, majd honvédelmi miniszter.)

A zárt tárgyalás törvénytelenségéről Nagy Imre rögtön azután, hogy Vida Ferenc bíró megnyitotta a tárgyalást, kifogást emel a zárt tárgyalás és a gyorsított eljárás ellen. (A perről a korabeli Magyarországon nem tudhattak, még a kivégzés utáni híradások birtokában sem lehetett benne senki biztos, hogy tényleg 1958 júniusában és tényleg Magyarországon ítélték halálra és végezték-e ki a forradalom miniszterelnökét.)

A zárt tárgyalás elrendelését a korabeli törvények szerint is állam- vagy szolgálati titok védelme érdekében lehetett elrendelni. Ez esetben azonban az államtitok magának a pernek a ténye volt, illetve mindazok az utalások a per során, amelyek azok forradalom alatti tetteire, megnyilatkozásaira vetettek fényt – mindenekelőtt Kádár Jánosra, Münnich Ferencre vagy Apró Antalra –, akik a per végrehajtását elrendelő bábkormány vezetői voltak. A korabeli hatalom szemszögéből nem lett volna szerencsés, ha kiderül, hogy az egyik fő vádpont, a semlegességi nyilatkozat elfogadásakor Kádár is jelen volt, és egyetértést mutatott a döntéssel.

A vádlottak jogi védelméről A vádlottak másfél évet töltöttek el magánzárkában, az ismétlődő kihallgatásokon védelmük nem volt. A védőket egy előre megadott listáról kellett kiválasztani. A per titkossága érdekében a védők sem hagyhatták el a per idején a bíróság épületét, bár ezt Vida Ferenc bíró egy 1989-es interjúban határozottan tagadta. A peranyagokat csak a tárgyalás előtt közvetlenül ismerhették meg a védők. Az életfogytiglanra ítélt Kopácsi Sándor – 1952-től Budapest rendőrfőkapitánya volt – visszaemlékezése szerint neki a védőjével üzentek, hogy vallja magát bűnösnek, különben baj lesz.

Nagy Imre és védője nemigen konzultáltak, erre nem volt módjuk. Rainer M. János monográfiájában olvasható, hogy Nagy ügyvédje az egész tárgyaláson matematikai képleteket firkált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adott keretek között ne próbálkozott volna a védelemmel. A firkálásnak az is az oka lehetett, mert tudta: a jegyzeteket a belügyesek minden nap elkobozzák, és nem akarta kiadni magát.

Nagy Imre életútjának ismertetése A volt miniszterelnök a bíró kérésére ismerteti az életútját (12:15-től). Főképp Vida kérésére beszél a gyerekkoráról, az első világháborúról, csatlakozásáról a bolsevikokhoz, a moszkvai évekről. A bíró 1954-55-ig hagyja, hogy szabadon beszéljen, majd igyekszik sarokba szorítani; miután a párt elítélte a nézeteit, szakítva a párttagokra kötelező szabállyal, nem gyakorolt önkritikát, hanem frakciózni kezdett, megbontva a pártegységet.

Valójában ezt – vagyis a forradalom előtt egy évvel történteket – stilizálták összeesküvéssé. A koreográfia a sztálini pereket követte: azért volt szükség a múlt részletes feltárására, hogy az álcaruhába bújt áruló annál megdöbbentőbb módon legyen látható.

A koncepciónak azonban, úgymond, Nagy Imre, és az anyag ellenállt. A többi vádlott esetében nem is került sor az életút részletes föltárására, talán, mert sajnálták rá az időt, talán, mert okultak abból, hogy ez Nagy esetében semmi hasznot nem hozott a számukra.

Vida és Nagy Imre vitái Már az első tárgyalási napon többször összeszólalkozott az elsőrendű vádlott a bíróval. Vida taktikája az volt, hogy a tényeket akarta kiszedni, illetve olyan állításokat, amelyek tényszerűen alátámaszthatják a vád koncepcióját. Pédául: ott volt-e Nagy a per idején már halott Losonczy Géza lakásán október 23-án délelőtt, és beszéltek-e a tüntetés várható következményeiről? Ezt a bíró úgy értelmezte, hogy összegyűltek, és puccsra készültek. Ennek jegyében következetesen megakadályozta, hogy Nagy, vagy bármely más vádlott magyarázza, értelmezze az adott eseményt.

Mint ahogy azt is, hogy Nagy elmondja a politikai elképzeléseit, motivációt, mondván, hogy ideológiai szónoklatoknak a tárgyaláson nincs helye. Indulatos összeszólalkozásaik rendszerint ezt a koreográfiát követték. Nagy napokig küzdött, csak az utolsó nap adta föl, amikor csak nagyon röviden élt az utolsó szó jogával.

Tildy Zoltán vallomása Az első napon Nagy Imre és Donáth Ferenc mellett hallgatták meg (19.30-tól 20:45-ig) Tildy Zoltánt, a második köztársaság első elnökét. Nyolc év házi őrizet után kívülállóként, és lényegében akaratlanul csöppent bele október végén a kormányba (miniszterelnök-helyettes volt), és úgy érezte, belerángatták egy olyan kommunista vircsaftba, amihez neki soha semmi köze nem volt. Ez alapvetően így is volt.

Halálbüntetés ugyan nem fenyegette, de beteg, idős ember volt, nem volt mindegy, hogy hány évet kap, ha még élve akart kikerülni a börtönből. (Hat évre ítélték, de 1959 áprilisában betegségére való tekintettel szabadult, 1961-ben halt meg.) Az első nap legnagyobb drámája talán éppen az ő és Nagy Imre vitája a nap végén (este nyolc óra után lesz hallható).