Gyöngyi
9 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Vida vérbíró svédasztala

2008.06.05. 19:42
Június 9-étől 15-ig az eredeti időpontokban játsszák le a Centrális Galériában az ötven évvel ezelőtti Nagy Imre-per hangfelvételét. Az egykori szereplők közül már csak ketten vannak életben: Bohó Róbert és Regéczy-Nagy László. Most a 83 éves Regéczy-Nagy Lászlót kérdeztük, aki tanú volt és súlyos börtönbüntetésre ítéltek saját ügyében.

Június 9. és 15. között az eredeti időpontokban játsszák le a Nagy Imre-per 52 órás hangfelvételét az OSA Archívum és az 1956-os Intézet szervezésében a Centrális Galériában (Arany János utca 32.).

Fotó: Huszti István

A júniusi perszakasz 52 órás teljes hanganyaga a Legfelsőbb Bíróságtól 1990-ben a Magyar Országos Levéltárhoz (MOL) került, és ma is ott őrzik. A MOL megrendelésére az Országos Széchenyi Könyvtár közreműködésével digitalizálták a dokumentációt. A hanganyag lejátszása körüli vitáról itt és itt olvashat>>>

Regéczy-Nagy Lászlót, a ma is élő két szereplő egyikét a harmadik tárgyalási napon szólították tanúnak. (A Centrális Galéria közvetítésében szerdán 12:40-kor lesz hallható a vallomása. Regéczy-Nagy főleg Nagy Imre 1955-ben írt memorandumának külföldre juttatásáról tesz vallomást. Nagy Imre észrevételeket tesz a tanúvallomásra és összevitatkozik Vida Ferenc bíróval. Regéczy-Nagy a bíróság előtt 45 percet tölt el.)

Regéczy-Nagy a forradalom idején az angol követség sofőrje volt, kapcsolatba került Bibóval, és memorandumát 1957-ben eljuttatta az angol követnek. A tárgyalás idején szintén előzetes letartóztatásban volt, Bibó István és Göncz Árpád perében 15 évre ítélték.

A harmadik tárgyalási nap délelőtt fél 10-kor Márkus István szociológus és néprajzkutató tanúkihallgatásával kezdődött. A kihallgatás elhúzódott, a tanúvallomásra több vádlott is reagál, Márkus, Nagy Imre észrevételei után, részben módosítja vallomását.

A per személyforgalmát gondosan megtervezték, a tanúk például nem találkozhattak egymással a folyosón. Márkus tanúkihallgatása elhúzódott, Vida Ferenc szünetet rendelt el. Az őr gyorsan betuszkolta Regéczy-Nagyot egy szobába, hogy ne találkozzon a folyosóra kikísért vádlottakkal. A szobában svédasztal volt kikészítve. Egy-két perc múlva benyitott Vida Ferenc a népbírókkal. Vida rámordult Regéczy-Nagy őrére: "Nem tudott jobb helyet találni neki?"

Regéczy-Nagyot kivezették a folyosóra, onnan viszont kezdték kivezetni a vádlottakat; a megroggyant Tildy Zoltánnal találkozott, és Maléter Pállal, aki "úgy nézett szembe a végzettel, ahogy illik".

A tízperces szünet után Regéczy-Nagyot hívták. Félve lépett a terembe, nem tudta, hogy korábbi vallomásával belerondított-e Nagy Imre védekező stratégiájába. Regéczy-Nagy közreműködött abban, hogy Nagy Imre memorandumának egyik példánya, amit a forradalom előtti visszavonultságában írt, 1957-ben nyugatra jusson. A forradalom után ezeket a példányokat az állambiztonság elkezdte begyűjteni, hogy majd a perben azt hazudhassanak róla, amit akarnak. Regéczy-Nagy szerint valójában ártalmatlan szöveg volt, igazi marxista-leninista bikkfanyelven íródott, célja a szocializmus megújítása volt. A forradalom előtt Kádár is olvasta, és személyesen adta vissza Nagy Imrének azzal a szöveggel, hogy minden szavával egyetért. Vida megpróbálta Nagy Imrére bizonyítani, hogy közreműködött a memorandum külföldre juttatásában, aki viszont a kérdéses időpontban már Romániában volt házi őrizetben.

Nagy Imre rámosolygott, amikor bevezették, Regéczy-Nagy megnyugodott. A volt miniszterelnök testileg megtört volt, jócskán lefogyott, de végtelen nyugalommal védte a maga igazát Vidával szemben.

A tanúvallomása után a vizsgálótiszte a lelkére kötötte: eszébe ne jusson a saját perében felhasználni azt, amit a bíróság előtt hallott. Nagy Imre szavait például, aki azt mondta: Kádár a memorandummal egyetértett, ezért most neki kellene lennie a másodrendű vádlottnak.

Nagy Imre kivégzéséről onnan értesült, hogy egy karhatalmista a börtönben elétette a Népszabadságnak a volt miniszterelnök haláláról tudósító számát. "Képzelheti, milyen erősek vagyunk, ha ezt megengedhetjük magunknak" – mondta.

1963 nyarán egy kedves, öreg smasszer szólt neki: "Regéczy, én kidobom magát." Akkor szembesült a "nagy börtön" világával. Azok, akik a hazáért hét évvel korábban még az életüket kockáztatták, könnyű szívvel fogadták el a diktatúra apró jótéteményeit. "A vereség akkor válik teljessé, amikor a legyőzöttek igazságként fogadják el a győztesek hazugságát" – mondja.

Szabadulása után segédmunkás, majd fordító lett, a rendszerváltás után vádlott-társa, Göncz Árpád köztársasági elnök hivatalának főosztályvezetője, majd az elnök szárnysegéde. 1996 óta a Történelmi Igazságtételi Bizottság elnöke.