Valesznak
A gyerekek falják a szöcskét, és mosolyognak |
Mi ez, valami lázálom? Nem az, főleg ha a vízió egy thaiföldi családdal, thaiföldi konyhában lobog fel nekünk, mint pásztortűz őszi éjtszakákon.
A Sakon Nakhon-i Mezőgazdasági Kutató és Továbbképző Központ fejlesztésének köszönhetően ezentúl már nem csak az erjesztett hal és a som tam ehető konzervből, hanem az arrafelé közkedvelt szöcske, sáska, tücsök, lótetű, óriás csibor, vöröshangya-tojás, selyemhernyó úgyszintén.
,,Először valamikor 1998 végén muattuk be a rovarkonzervet egy Sakon Nakhon-i kiállításon, de nem aratott túl nagy sikert, mivel a rovarokat itt primőrből nyomják. Viszont, amikor tavaly Bangkokban is bemutattuk a háromszáz konzervnyi készletet secperc alatt elkapkodták" - mondja Ratan Koomklang, az intézet sajtóreferense.
A rovarevés egyébként valaha az éhínségre adott válasz lehetett, mára azonban a thai-konyha régi tradíciójává vált, amely főleg észak-keleten örvend nagy népszerűségnek. Az éhhaláltól megmenekült emberek, ha meg nem haltak, utólag bizonyára örülnének neki, hogy a tudomány utóbb kimutatta, hogy a rovarok kitűnő fehérjeforrást jelentenek
Szőcske háziasan |
A technika egyébként egyszerű: a szöcskéket kiöntik a csapdából, megmossák őket, azután harminc percig serpenyőbe sütik, miközben sót, gyömbért és citromfüvet szórnak rá - a bogarak büdösek, így a fűszerezés lényeges mozzanat. A hangyatojásokat ellenben leforrázzák, aztán jól megsózzák.
Nyam, nyam, akár a kaviár.
A szöcskekonzervet egyébként dicsérik a helyiek (mi mást is tehetnek?). A jó rovarkozervnek egy titka van: csak friss anyagból szabad dolgozni, mert egy állottabb bogár az egész konzervet elronthatja.