Ellenpápák, elméletek és önjelöltek

Az elmúlt évszázadokban nem csak az Armagh 11. századi püspökének kezétől származó talányos dokumentum megfejtésével próbálkoztak sokan, hanem önjelöltek is megkísérelték magukra vonatkoztatni az éppen megválasztandó pápára adott jellemzést. A múlt századból sokszor emlegetett példa a New York-i Francis Joseph Spellman bíboros esete, aki a visszaemlékezések szerint az 1958-as pápaválasztás lázában kísérelte meg számára kedvező irányba fordítani a történéseket.

Az akkor sorban következő Pastor et Nauta (pásztor és hajós) jellemzést készpénznek véve hajót bérelt, megrakta juhokkal, és fel-alá hajókázott a Tibériuszon. Végül XXIII. János néven mégis Angelo Giuseppe Roncalli, Velence pátriárkája ülhetett öt évig a pápai trónuson.

Mindenki olajfázik

A Malakiás-féle listában a II. János Pál után következő 111. bejegyzés a Gloria Olivae (az olajfa dicsősége). Ennek értelmét is régóta próbálják megfejteni, és találgatásokból nincs hiány.

Például néhány forrás arra emlékeztet, hogy a bencés rend egyik ágát Olivetans néven emlegetik. Ráadásul a rend hagyománya állítólag már évszázadok óta az, hogy ez a pápa a soraikból kerül ki. Valószínűbb viszont, hogy a Gloria Olivae jellemzés az eddigiekhez hasonlóan többszörös értelmezésben érvényesül majd.

Az egyik elképzelés szerint a legegyszerűbb megfejtés, ha a következő egyházfő zsidó családból származik, mivel a "zsidókat azonosítják az olajfával". Így a levezetés szerint csakis tekintélyes bíborosról lehet szó, aki zsidó háttérrel rendelkezik, és hosszú béketeremtő tevékenységre tekinthet vissza. Ez a leírás pedig egyedül Párizs bíborosára, Aron Jean-Marie Cardinal Lustigerre igaz.

Esetleg a második eljövetel

Más korai elképzelések szerint a Gloria Olivae pápát bizonyosan valamilyen szörnyű világháború közepette, csodaszámba menő körülmények között jelölik ki. A szent ember nem csak békét teremt, de tömegeket és országaik vezetőit téríti meg.

Olyan elképzelések is voltak, hogy "az olajfa dicsősége" maga Jézus lesz. Feltéve, hogy Izrael az olajfa, Jézus pedig Izrael dicsősége. Ez az értelmezés azt eredményezné, hogy a következő pápa Jézus lesz, és a második eljövetel lesz az uralkodása.

Ezzel nem mellékesen kiesne a sor végéről a számmal nem jelzett Petrus Romanus (Római Péter), akinek neve és a mellette szereplő apokaliptikus jövendölés állítólag benne sem volt a 16. században első alkalommal kiadott Malakiás-listában.

Bármeddig nyújtható volna

Az eredeti felsorolás manipulálását egyes vélemények az 1820-ban kiadott változathoz kötik, és szerintük szándékos manipuláció volt a sorszám nélküli plusz rekord felvétele. Hiszen ha nincsen sorszám, akkor a Gloria Olivae és Petrus Romanus közé - az egyház számára igen kényelmesen - akár tucatnyi, meg nem nevezett pápa, illetve több száz év is odaképzelhető.

Ha viszont II. Celesztin után csak 111 pápa következik, nem tartható az egyházi káté, Jézus nem tud az utolsó lenni. Mielőtt ugyanis az Emberfia Sion hegyén állna a királysága felett (Jelenések 14:1), szükségszerűen hatalomra kerül az Antikrisztus, a legszentebb életű hívők elragadtatnak, és meg kell történnie a hét éves nyomorúságnak is (Máté 24:29-31).

Bár a katolikus enciklopédia sugalmazottnak, és így eredetinek tartja a Malakiás-listát, bizonyos katolikus körökben komoly ellenkezést kelt az ellenpápák szerepeltetése a próféciákban. Az első 300 évre például tíz önjelölt esik. Közülük kettőt a rövid elnevezésük is leleplez, a többi viszont a legitim egyházfők között sorakozik.

Szívesen vennék egynek

Bár a listát gyakran minősítik 16. századi hamisítványnak, éppen az ellenpápák jelenléte cáfolja ezt. Minden esetre a korabeli elismert történészek meg voltak győződve a dokumentum hitelességéről. Az első 400 év 69 pápájának jellemzését Onofrio Panvinio, a vatikáni könyvtár korrektora adta ki IV. Pál uralkodása idején (Epitome Romanorum Pontificum).

A katolikus elemzőket a pápák hivatali idejének kérdése sem hagyta nyugodni. Szerintük a próféciában I. János Pál és II. János Pál uralkodása csak egynek számít, mivel az előbbi alig 33 napot tudott dolgozni, az utóbbi pedig átvette elődje kettős nevét. Ezzel szembe állítható az, hogy VIII. Gergely csak 27 napig volt pápa, IV. Celesztin pedig mindössze 15 napig melengette a trónt, mégis felfedezhetők a lista megfelelő pontjain.

Ki sugalmazta?

Ha még ennyi nem volt elég, következzenek a legsötétebb megfejtések. Ha valóban sugalmazott listát vetett papírra Armagh érseke a 11. században, az információ forrása nyugodtan lehetett a sötét oldal is, vetik fel egyesek. Az érvelés szerint a Sátán "tudvalevőleg 98 százalékban helytálló közlést tesz", és a maradék 2 százalékkal taszítja vesztébe a halandót.

Mi történik akkor, ha a lista első 110 rekordja isten embere volt, a 111. viszont teljesen más lesz, teszik fel a kérdést az aggódók. Az érvelés szerint a Jelenések könyve figyelmeztet a hamis próféta megjelenésére (Jelenések 16:13), aki bizonyosan Szent Jánost fogja imitálni, és az Antikrisztusra mutat, mint a világ megmentőjére. Utóbbiról pedig a levezetés szerint tudvalevő, hogy megtévesztéssel és hazugsággal kerül hatalomra, istennek nyilvánítja magát, sőt csodákat is tesz.